Part

  1    2|      feleséget… Ejnye, ejnye, csak én soha macskával ne jöttem volna
  2    2|               tiszta állat volt, hogy soha olyan piszkos állatot, mint
  3    2|        leírtam sipkától bagariáig egy soha nem látott személyt, akinek
  4    2|               egyszer bocsáss meg, és soha többet nem vétkezem ellened,
  5    2|            meg.~(Ez volt oka, hogy őt soha uramatyámnak nem nevezhettem.
  6    2|        csakugyan nem is érte ajkaimat soha oly édesség, mint mikor
  7    3|             sokszor mosom kezemet, és soha le nem megy róla. Ott lesz
  8    3|               szem még nem látott meg soha.~Várt, várt, a nemtő nem
  9    3|      fenéktelen tó, mely mindig sima, soha hulláma nincs. Ha olykor
 10    3|            fájdalmából ki nem gyógyul soha.~1847~
 11    4|               a medve mit vétett itt? Soha sem ettél még rántott medvefület
 12    5|              példányképe. Egyike azon soha el nem virágzó alakoknak,
 13    5|              bár ne jöttünk volna ide soha.~Ha meg tudnák érteni szavainkat,
 14    6|           ellenség szemébe nem néztem soha. Ezek a szilaj fekete alakok
 15    6|               Áh, áh!~– Egyedül volt, soha csodásabb alak szemébe nem
 16    6|               ha nem mentem volna oda soha.~– Nagyon heves a fiatalember, –
 17    6|            divatozó puritán szokásból soha sem indultam hadba, anélkül,
 18    6|            nincs csillag, nem is volt soha.~Társaink nevettek, bolondoztak
 19    6|         képezének, minőről építésznek soha eszméje nem volt. Egyik
 20    6|            képzeletem alakjai, akiket soha nem láttam. Ez nemcsak költői
 21    7|             mondjon is egykor felőle, soha megöletni nem fogod.~– Mi
 22    7|          következzék az idők folytán, soha meg nem fogja öletni és
 23   10|              valami új, válogatott és soha nem hallott sors csapása
 24   10|               halzsíros bagaria, mely soha sem volt újabb, kaput helyett
 25   10|              jelentve, s bárha kezein soha egy fillér sem fordult meg,
 26   10|               Már most mars a háztul. Soha ne mondd, hogy az én leányom
 27   10|      Meghalnak a boltosok is, mert ha soha se halnának, csak mindig
 28   10| nyugalmaztatásért folyamodtak.~Gerguc soha életében sem élt orvossággal.
 29   10|            vagy úgy megcibállak, hogy soha se láttál olyat! – kiálta
 30   10|             mint fegyverforgatást, te soha meg nem számlált nomádfaj,
 31   10|             hódító arcát nem ismerted soha, ti délceg ifjak, kik három
 32   10|     elvesztened, és nem fog sikerülni soha. Hiába küldesz a viharos
 33   10|             maradnék el oldala mellől soha. Ez mind megeshetik rajta.
 34   10|               hősök nem jártak gyalog soha.~Az ezredek közötti hézagokat
 35   10|                De ne essetek kétségbe soha. Nyissátok meg a kapukat
 36   11|        kedélyben vagyok, ne tudja meg soha, hogy van egy szív, mely
 37   11|             rajta a tengeri betegség, soha egy órára sem csillapult
 38   11|          tárgyra, amit el nem feledek soha, csókjaim alatt hervadott
 39   11|               volt, fésű zsarnokságát soha nem ismerve, képe fekete,
 40   11|      földingás le nem dönti, a villám soha bele nem üt, s ha megázik,
 41   11|       visszaszalad, jajgatva, hogy őt soha nem látott állatok vették
 42   11|          szemében, mosolygott, s amit soha nem láttam, könnyezett.~
 43   11|          megszeret, akkor el nem hágy soha.~(De majd elhagyom én őt,
 44   11|            magának a hazáról beszélni soha. Midőn haldokolt, bátyám
 45   11|            nem cselekszem, – mondék – soha többet! Ha eljöttem, megbántam
 46   12|               csak őt nem felejtik el soha.~Ó, ne hasonlítsátok azt,
 47   12|            nem látom felkelni a napot soha. Ez a nagy erdős Behistan
 48   13|               gondolni is irtózat.~És soha női alakra azoknak szemeiket
 49   13|              kedvele Gerzson úr, mert soha semmi ivásnál, verekedésnél
 50   13|          Áronnak, ez megesküvék, hogy soha életében szebb versnek még
 51   13|              kollégium küszöbéről, és soha annak ez életben tagja többé
 52   15|           habtermetét, rózsás keblét. Soha sem tért az társaihoz vissza.~
 53   15|              páros galamb az erdőben, soha sem lehetett őket külön
 54   15|          halandó nem járt azon helyen soha; atyám és testvéreim hízelkedni
 55   15|              elbámult, midőn egy vén, soha nem látott pásztort pillanta
 56   17|               komáromi sziget alá, és soha semmi baj az útközben nem
 57   17|              felfogadta szentül, hogy soha ezt a szót „kozma” ki nem
 58   18|           haza sem szökik az anyjához soha. Mert nem fáj neki. No megállj,
 59   18|          nincs több a városban. Aztán soha egy ujjal sem nyúltam hozzá,
 60   19|              áldozatért.~János mester soha még csak kimondva sem hallotta
 61   20|         szájok nem mondott hazugságot soha, hisz az igazmondásért nem
 62   20|         befedve, mely nem rozsdásodik soha; mint áldozá fel legszebb
 63   20|              akik férfit nem ismernek soha és ez a szám azóta sem csorba.~
 64   20|              amely a felhőkben él; és soha többet élő állat ezt a helyet
 65   20|            helyet nem fogja lakni, és soha többet fű ezt be nem lepi.~
 66   21|             sütögetést?~– No meg azt. Soha sem állom én azt ki.~– No
 67   22|              kényes kereskedő is, aki soha az utca kövére le nem lépett,
 68   22|          szózat előtt.~„Jön a tatár.”~Soha nem álmodott, de sokszor
 69   22|          tájakról Esztergomba egy-egy soha nem látott idegen madár,
 70   23|            szenvedélyt még nem láttam soha. Ez megöl, ez egész lelkemet
 71   24|               Én a szeme közé néztem. Soha becsületesebb, őszintébb
 72   24|             folyosón, az aztán többet soha vissza ne találjon a szobájába.
 73   24|           énrám ilyen szemeket vetni?~Soha embert büszkébb kifakadással
 74   24|         leróhassa adóját; csodálatos, soha ember nem hallotta módon
 75   24|              tud; de szót nem mond ki soha, csak énekel; mint a kis
 76   24|             ezen toronyhoz sem leltem soha a feljárást, tehát ez is
 77   25|              szavára? ez nem tud róla soha, mikor verik tönkre a velencések
 78   27|             hadvezetőink nem kívánták soha Debrecent a had fúriáinak
 79   27|         menjen, vagy őt itthagyja, és soha többet híre ne legyen e
 80   27|         eszébe, hogy a kettétört kard soha egész nem leszen többet!
 81   27|       száműzöm magamat e városból, és soha többé visszatérni nem fogok.
 82   27|           Magyarország között, melyre soha birkanyáj és kaszáló ember
 83   27|         adagocskákban, hogy kitörésre soha se kerüljön a dolog, hanem
 84   27|                s minthogy jószántából soha sem akarta bevenni azt a
 85   27|    égre-földre esküdött Szulali, hogy soha életében tájékára sem volt
 86   27|    köztudomású dolog, hogy nőtelen és soha sem volt felesége.~Lehetne-e
 87   27|           felesége pedig Nagyváradon.~Soha egyik sem láttatta magát
 88   27|              olyan népes Debrecenben, soha a diákok oly szorgalmatosak
 89   27|        szorgalmatosak a kollégiumban, soha a szüretek olyan vígak,
 90   27|            kiálltak és el nem árultak soha. Nem teszem azt. Inkább
 91   28|              mert én nem bocsátok meg soha. Nőm holttestét még azon
 92   28|             utazókkal van rakva, akik soha visszafelé nem jőnek.~Larisse
 93   28|       elkövetem és hosszú hónapok óta soha sem tettem egyebet, mint
 94   28|      mesterséget nem tanították nekem soha.~Hanem valami azután egyszerre
 95   28|           alszik vég nélkül, én pedig soha. Gondolja meg ön, minő szörnyű
 96   28|               szemét le nem hunyhatja soha. Őrizze meg az ég minden
 97   29|          lehetett az a pénzecske, azt soha senki sem tudta meg, mert
 98   29|     szemesztrisznek, úgy elmegy, hogy soha hírét sem hallják többet.~
 99   29|               és zsidóul tud.” – „Aki soha bálba nem jár.”~Ez mind
100   29|            nem is leszek professzorné soha, hogy meg ne haljak.~– Elve
101   29|            hangja volt; be sem vették soha a kántusba.~A nóta után
102   29|             dologról.~– Nem! Ma, vagy soha! Jön? Nem jön? Ha nem jön,
103   29|               más ember. Az nem iszik soha.~– Nem többet a soknál.~–
104   30|      forintjáért. Nem is volt énnekem soha semmi bajom; kivéve egy
105   30|             mert én bele se kóstoltam soha ebbe a pálinkába; mégis
106   30|         kedvüket töltötték; de én még soha életemben egyszer se laktam
107   30|      graecae-t; amikből mind nem lesz soha gálickő. Amilyen idős koromban
108   30|              egy teljes öltözet ruhám soha egyszerre nem volt. Mint
109   30|             világ mulandóságát. Ezért soha nem is váltottam szót leányfélével.
110   30|   szégyenletemben. Bort sem ittam még soha. Pénzem sem volt rá. Az
111   30|         háromemeletes háziúr – ha még soha bort nem ivott.~– Pálinkát
112   30|              magamat szerencsétlennek soha. Nem hallotta azt senki
113   30|           bukik meg, hanem én, akinek soha se volt egyéb státuspapirosom,
114   31|             aki arról nevezetes, hogy soha semmiféle öltözetet nem
115   31|            bolondabb hazugságokat még soha életedben ki nem találtál.
116   31|        ereszteni. Rendes emberkéz azt soha meg nem tudná szőni; e parányi
117   31|              egész tündéri bűbájában.~Soha festő ilyen arcot nem álmodott!
118   31|             nem tudta azt elfelejteni soha. Azt a bűbájos tündéralakot,
119   34|         homines”. Ezért nem is került soha Kecskemétre se kolera, se
120   34|               szuggesztió.~– Én ugyan soha egy szót nem váltottam az
121   34|      Paradoxies-társulat nem létezett soha.~Pugonyi Están úr nagyon
122   35|              lesz.~– Bánt az tégedet? Soha sem volt ismeretséged olyan