Part

  1    1|       buborékolt fel a víz színére.~– Szegény bátyám! – sóhajta az egyedül
  2    1|             kik mind nagy urak voltak szegény emberek filléreiből, s kik
  3    2|             kötött, s jaj volt neked, szegény fiatalember, aki Esztikéhez
  4    2|            lehetett, hisz vénebb volt szegény a visegrádi várnál! Annyi
  5    2|           lett. Egészen nyakára vénül szegény apjának.~– Hanem asszonynéni
  6    2|       köténykéje bojtját csipegeté.~– Szegény kis Esztikém, mennyit kell
  7    2|               az emberen.~Nem értette szegény, hogy mit mondtam, de megnyugodott
  8    2|      urambátyám a kézfogót.~*~Azonban szegény ember akaratját boldog Isten
  9    2|        magával. – Megáldott bennünket szegény, azután még egyszer elkerítette
 10    3|            férfi szép volt, fiatal és szegény, a leány éktelen, idejemúlt
 11    3|              verni és hívni a halált.~Szegény asszony.~Később valakinek
 12    3|           eltűnt. Ki sem tudta, hová. Szegény asszony!…~Egyszer zivataros
 13    4|              lesz nyakravaló.~– Hanem szegény G…i járta meg; annak három
 14    4|          alphabet betűi. Nehezen ment szegény magyar nyelvecskéiknek ez
 15    4|              századik alatt meghalt a szegény dade, s a többi százat a
 16    4|              az ellenség nem bántja a szegény embert, ez csak arra tör,
 17    5|            vinni.~Judit megcsókolta a szegény béna homlokát, s azzal otthagyta
 18   10|             Élt egyszer itt-amott egy szegény becsületes kalmár, akit
 19   10|          levantei árukkal kereskedett szegény, az egész kereskedő világ
 20   10|           futott, aki futhatott, ez a szegény kalmár egy csibukkal a kezében,
 21   10|          jutott el Belgrádra.~Itten – szegény – több atyafiak társaságában
 22   10|        maradása, mindenbe beleveszett szegény, mindenütt húzták, vonták,
 23   10|              ő rajta mind megtörtént.~Szegény ember! ily kifordított szerencse
 24   10|              erdélyi városba, ott egy szegény kis cérnásboltot nyitott,
 25   10|              paterfamiliási hatalmát.~Szegény diák azon korban volt már,
 26   10|              a hátadat.~Ezzel aztán a szegény diák agyon volt ütve.~Ha
 27   10|               volt apjánál, anyjánál. Szegény, mennyit kellett neki ezért
 28   10|              diák sírt ő helyette is. Szegény Birbucnak oly vörös volt
 29   10|            meg az a sok tánc! Ha a te szegény édesapád látna téged, de
 30   10|             beszélek a családnak, egy szegény elnyomorodott nőről, kiről
 31   10|        termetre az, de lélekre nem. A szegény, gyámoltalan ifjú Herode,
 32   10|               lovagol apja mellett, a szegény Herodéval csak mostohája
 33   11|      köröskörül. A munkás boldogul, a szegény ápoltatik, a népkifejlődésnek
 34   11| keresztülláboltam ez időszakot, hanem szegény Jancsi beleveszett.~Egyszer
 35   11|            segíteni tudtam volna, s a szegény fiút megfojtotta a gyilkos
 36   11|       felhívjon bennünket birkózni. A szegény citoyen reszketve fogadott
 37   11|               van. Azért, hogy a haza szegény, ott kell-e azt hagyni mindjárt?
 38   11|               földén. Elég ugye, ha a szegény ember szereti a hazát, a
 39   11|           el-elmaradozó hangon – ez a szegény leány itt hervad miattam.
 40   11|         aranyat… alapítványul hagyom… szegény kivándorlott szkíthák számára…
 41   11|          elzajlása után rábeszéltem a szegény leányt, hogy hagyja el a
 42   12|      parancsolójáért égett, hanem egy szegény ismeretlen ifjúért, ki szerelmében
 43   13|               az egész lakosságnak.~A szegény nép nagyon megijedt a kegyetlen
 44   14|                Az utolsó cigányország~Szegény, szegény hegedűsök, ti!~
 45   14|          utolsó cigányország~Szegény, szegény hegedűsök, ti!~Kik vándoroltok
 46   14|           lakjék többé.~Jaj, tenéked, szegény Zingara.~Nagy ijedtségben
 47   16|              innen!”~El is takarodott szegény, kiment az utcára, ahol
 48   19|         kilenc közül?~Élt egyszer egy szegény csizmadia itt ebben a nagy
 49   19|           anyjának legkedvesebbje; ó, szegény asszony, megfordulna a koporsójában,
 50   19|               álljon elő, aki akar.~A szegény csizmadia majd elfakadt
 51   21|               dolog volt reá nézve. A szegény Klára asszony akkor kezdett
 52   21|            Igen bizony, de már most a szegény Dúl Mihálynak két felesége
 53   23|           magára. Ez nem lehet valami szegény istenasszony.~Az én tündérem
 54   23|             léptetett föl; angol volt szegény, s rettenetes furcsán viselte
 55   24|  szivartárcámat. Bizonyosan mellbeteg szegény, s tiltva van neki a dohányfüst.
 56   24|              ki fogna verekedni ilyen szegény nyomorult emberekkel? ki
 57   24|              kevesebb gondot adott; a szegény dőrének az volt a legmagasabb
 58   24|               már ki: tíz óra lesz. A szegény fiú megijedt, azt hitte
 59   24|       elhagyni? Bántja önt, hogy az a szegény leány itt van? Terhére van
 60   24|             értetni meg magát. – Ó, a szegény gróffal mi sokat tanultuk
 61   24|      megdöbbenve vettem észre, hogy a szegény leány, ahelyett, hogy félne
 62   24|             oly jól nem tudna bánni e szegény boldogtalanokkal; – ha ismét
 63   24|       szobájából volt hozzájárulható.~Szegény gyermek! amint a kastélyban
 64   25|          akkor nagyon jó gyomra volt: szegény megrágott nemzeteket megemészteni.~„
 65   25|              kenyerük után, ami alatt szegény ember természetesen egy
 66   25|           megsüvegelni mindenkinek.~A szegény magára hagyott néppel aztán
 67   25|               is hasonlókra buzdul; a szegény paraszt már az öregapja
 68   25|    megtehették, amivel dicsekedtek. A szegény parasztnak még csak újságírója
 69   27|           oszlott előtte a vásár, s a szegény halandó, aki szeme elé került,
 70   27|             alól. Vajon mit véthetett szegény? Másodbíró uram egyenes
 71   27|       üldözött menedéket talál, hol a szegény lelki és testi táplálékot
 72   27|               szerezni, mint kijutott szegény Kassának és Eperjesnek.
 73   27|            őket temetni. Énekeljük el szegény halottaknak azt a kegyes
 74   27|             Ez volt a kegyelemdöfés a szegény palatinális muskétásoknak!
 75   27|               ágyútól, ergo az ló.~No szegény szattyánvargának jobb is
 76   27|               és palota így nem jőnek szegény üldözött pásztor embernek
 77   27|             miserum vesanum. (Íme egy szegény tébolyodott.)~És azután
 78   29|               üté könyökkel oldalba a szegény bevezető macskát, hogy az
 79   29|            mikor otthon nem voltam.~– Szegény Nyaviga úr! – sajnálkozék
 80   29|       valamennyi alkalmi verseimet.~– Szegény tolvaj! – sajnálkozék Haranginé
 81   29|             rá Harangi professzor úr. Szegény Nyaviga úr aztán, mint engedelmes
 82   29|          Ebből megtudjuk az igazat.~A szegény jámbor Nyaviga úr aztán
 83   29|             Hát mit kíván fiam uram a szegény nyomorult ínséges hagyatékából?~–
 84   29|                 De mint Zöld Marci.~– Szegény asszony! pedig milyen jó
 85   29|              akkor nem ütött hátba.~– Szegény professzor úr! milyen nagyon
 86   29|         belebeszélte volna még abba a szegény halottba is, hogy jó lesz
 87   29|              Ádám, gyere, mentsük meg szegény anyámat. Vegyük ki a koporsóból,
 88   29|               fonta a karjait, hogy a szegény Ádám majd nyavalyássá lett
 89   29|                  most mindjárt lógok.~Szegény Zsófi asszony igazán megijedt:
 90   29|            jársz keresztül-kasul, s a szegény Nyavigát páholtatod el magad
 91   29|           örülök, hogy van szerencsém szegény házamnál.~– Legyen esze
 92   29|               akármit adnak is enni a szegény másvilágról hazatértnek.~–
 93   29|          vacsorával, mely különösen a szegény megboldogult léleknek nagyon
 94   30|            Kóstál százötven forintot.~Szegény jó asszony, az új emeletes
 95   30|              tehetség egyesül aztán a szegény leánykámban. Szegény Zsuzsikám!
 96   30|          aztán a szegény leánykámban. Szegény Zsuzsikám! Még alig tizenhat
 97   30|               nagy búsan, nem akartam szegény leányt azzal megszomorítani,
 98   30|              csak mulatságul vettem a szegény gyereknek.~De hát hogyan
 99   30|        egyszer se laktam jól. Az apám szegény bányatiszt volt, és volt
100   30|           hogy mennyi ütlegbe kerül a szegény tudós gyereknek a hic-haec-hoc?
101   30|         anélkül mind ellehetnek. De a szegény tanuló gyereknek azt mondják,
102   30|          Hiszen csak fél napig vagyok szegény ember; a másik felét (mikor
103   30|               szerepünkben, hogy most szegény emberek vagyunk, aztán dolgoznunk
104   30|           Mentül jobban tudjuk adni a szegény embert, annál nagyobb lesz
105   30|              Aztán háladatos szerep a szegény emberé, aki dolgozik. Aki
106   30|            volna ez nekem, amíg ilyen szegény ördög vagyok? Minek lopnám
107   32|          beszédes lett.~– Árva biz e, szegény béka. Mert ez annak a híres
108   32|              ez mindig árva. Héj, sok szegény legénynek megfájdul még
109   34|           kínozza a nemzetes úr azt a szegény Palkó diákot azzal a sok
110   35|          Annak is hadd örüljön majd a szegény bolond.~Jelentkezett az