Part

  1    1|             hölgy kezét.~– Siessünk, – mondá – ez sem barátunk; vak szerencse,
  2    1|        előmutatta annak levelét, s azt mondá, hogy kedvesével megszökött.~
  3    1|                 két hét alatt?~– Jó! – mondá Grundler.~E percben lövés
  4    2| összecsókolóztunk, s „adj fiam tüzet”, mondá az öreg, pipája ki levén
  5    2|                valami esett a szemébe, mondá, s könnyezett.~– Bizony
  6    2|              egy szóra.~– Bocsásson, – mondá fájdalmasan, halavány arccal –
  7    2|              is fogadok ám akármibe, – mondá Gergely bácsi – hogy az
  8    2|          menjetek érte mind a ketten – mondá Gergely bácsi, kezembe adva
  9    3| istenkáromlásnak vették, ha valaki azt mondá: nem a világ forog e porszemnyi
 10    3|              kérte életét a tengertől, mondá neki hogy honn síró családja,
 11    3|                És az ember erős hittel mondá: „van Isten”, és meghalt
 12    6|             Saul úgy tőn, mint a lélek mondá. Előhivatá fiait, kérdezé
 13    6|            hallottam, midőn valaki azt mondá fölöttem: „Ez is látta tegnap
 14    6|        homályosnak a csillagot?…~*~Így mondá el mister Drayson előttem
 15    8|               varga elvette, kiitta és mondá:~– Isten éltesse sokáig.~
 16   10|               elpirult e szókra, s azt mondá ujjait ropogtatva~– Én tudom
 17   10|                jutalmat fogsz kapni, – mondá a császár az árulónak, s
 18   11|         homlokára csapva, nagy büszkén mondá: itt a kapitális.~– Hát
 19   11|               dohánycsomót, flegmatice mondá:~– Az a nő, aki az éjjel
 20   11|        visszajövén bejött hozzám s azt mondá, hogy nekem is hozott valamit,
 21   11|          lehessek valahol. Kurcz gazda mondá, hogy van itt egy üres ház,
 22   11|                tyúkjaimat is. Helyesen mondá Jancsi, hogy ott jöhet az
 23   11|              halálára, ő maga többször mondá előttünk: a világ minden
 24   11|                érzelem. Füleimbe súgva mondá: íróasztalomban találsz
 25   11|              segítsek rajta.~Ő halkkal mondá:~– Már ezen túl vagyunk.~–
 26   12|              fejét.~– Ez nem Shirin, – mondá tompán, elfordítva tőle
 27   12|               Ferhád! tied a diadal, – mondá a király, kezét nyujtva
 28   12|                kívánatára.~– Legyen, – mondá a király – nemes kívánatod
 29   12|                   Ó én azt szeretném – mondá – ha ez patak helyett, mely
 30   12|               virággal kezében. Ez azt mondá, hogy tudtomra adandja,
 31   12|          forrón szereti. Egy napon azt mondá a királynak, arcán örök
 32   12|           Ferhádot, s diadalmas arccal mondá:~– Halljad Shirin hetedik
 33   13|      Dicséretes, szorgalmatos ifjak, – mondá Gerzson úr – vegyetek róla
 34   13|             ezt a verset olvashatná, – mondá Áron.~– Hm! – felele rá
 35   15|                aranyat, zsák ezüstöt – mondá neki a vízikirály, szakállából
 36   15|                 Az égi szent ekkor azt mondá a remetének:~– Amíg e harang
 37   15|                 s szelíd csengő hangon mondá neki:~– Menj innen szép
 38   17|                Hála légyen a papnak! – mondá András gazda, midőn végre
 39   17|             Tubáné szomszédasszony azt mondá ez esetre, hogy Juci ugyancsak
 40   17|                Hát csak hadd jőjjön, – mondá Herczeg; nagyobb biztosság
 41   17|       aratóknak?~– Mindjárt meglesz, – mondá Juci lelkem könnyű lélekkel.~
 42   21|               az megtörtént, akkor azt mondá neki a csausz:~– No már
 43   21|                visszaült helyére s azt mondá, hogy csak folytassák tovább
 44   21|       költözött.~…Aha! kezdődik már, – mondá magában a basa, amint ezt
 45   21|          találtak ki a semmirevalók? – mondá erre a basa – az a vén asszony
 46   24|            mint egy rinocerosznak, azt mondá, hogy eszerint bátran megköthetjük
 47   24|                   Ott áll már az őr, – mondá ő, egy alakra mutatva, ki
 48   24|            amilyen keserű kevélységgel mondá az én lidércem, nagyot ütve
 49   24|          engedelmesen.~– Az már más! – mondá szilárd meggyőződés hangján.
 50   24|              szükség másnak tudni; azt mondá egyszer, mikor a leány már
 51   24|             miért tette ő mindezt? Azt mondá: ha e nyomorultaknak holtom
 52   25|                mirtuszkoszorúval s azt mondá erős, szokatlan hangon:~–
 53   25|                Vegyetek vállaitokra, – mondá társnéinak – mert lábaimnak
 54   25|      szerencsétlenségét, nagy tréfásan mondá neki: „no fiam, most már
 55   26|            hozzá, leült az ágya mellé, mondá neki, hogy hallotta nagy
 56   27|        forintot, a többiekre nézve azt mondá, hogy ők keresték, jól esett
 57   27|               a bíró felé emelé azt és mondá:~– Ma kegyelmed volt rajtam
 58   27|               Albisi Zólyomi Dávid azt mondá a bírónak:~– Ez ugyan hiábavaló
 59   27|                vagy ahogy ő haldokolva mondá: „megitatni az egereket”.~
 60   27|               Keresztszegi pedig, mint mondá, visszament tömlöcébe, csak
 61   27|              Egy férfi odalépett s azt mondá: azon módon van, ahogy legutoljára
 62   27|             jön.~– Hiszen bár jönne, – mondá Keresztszegi – legalább
 63   27|              ruháját s feleségének azt mondá, hogy csak várjon vasárnap
 64   27|           kapitány mosolygott rá s azt mondá, hogy ez bolondos egy fickó.~–
 65   27|              balról megcsókolá, és azt mondá nekik: „édes fiaim!”~Vincét
 66   28|            bőbeszédű fiatalúr, aki azt mondá, hogy ő is francia. „Ün
 67   28|            fejét vállamra, kedvesem, – mondá Zseminszky. – Majd én mesélni
 68   28|             vonalak a kancsukaütések”; mondá az egyik. „Ezek a csonttörések
 69   29|              elvérezni!” – „Igaz a!” – mondá e szóra a nép. Győzött az
 70   29|           lunátikust!~– Nem hiszi-e? – mondá hátrafordítva fejét az igazhivő
 71   29|                a tíz garast megadni, – mondá a lóvezér, a makrapipát
 72   29|             nincs.~– Éppen, mint mi! – mondá Tóbiássy professzor úr. –
 73   29|                kompromittálok benne; – mondá Tóbiássy úr.~– Valóban okosabb
 74   29|            csak azt szeretném tudni, – mondá Tóbiássy professzor úr –
 75   29|               lelkem a pénzecskéjét? – mondá Tóbiás úr. – Nem azért,
 76   29|         Tóbiássy úr nagy szomorúan azt mondá rá: „csak ennyi volt? Azt
 77   29|            egyformán jól feleltetek, – mondá bevégeztetvén az egzamináció,
 78   29|           felelsz rá?~Dallos vállvonva mondá:~– Meg kell mérni a hátramaradt
 79   29|              professzor úr fejcsóválva mondá: hogy mindez logice ugyan
 80   30|                de hideg van idebenn, – mondá a fiatalember, két tenyerét
 81   30|         gondolkozom. „Ugye apám, – azt mondá – jobb lenne ehelyett a
 82   31|           felküldenek.~Csia Csingi azt mondá:~– Sohase fárasszátok azokat
 83   31|            valami.~Az anyakirályné azt mondá a mandarinoknak: rá kell
 84   31|              kínai császár létére.~Azt mondá:~– A hónap huszonharmadik
 85   31|               képviseli”.~– Jól van, – mondá Csia Csingi császár. – Olyan
 86   31|            virágzó granátalmáról s azt mondá: ha én bűnös vagyok, hervadjon
 87   31|                 Ez nagyon szép mese, – mondá Csia Csingi. – De hol van
 88   31|       megállapítsák.~– Hagyjátok el, – mondá Csia Csingi – nem akarom
 89   31|             Jobb is, ha elszaladtok, – mondá Csia Csingi. – Legalább
 90   31|            bölcs gondolat volt tőle, – mondá Csia Csingi.~A vén szent
 91   31|              Te is látnál ilyeneket, – mondá a szent – ha azt a sötétséget
 92   31|                császár pedig szigorúan mondá a mandarinnak:~– Én azonban
 93   31|               tudós csillagvizsgáló, – mondá Csia Csingi. – Fogjanak
 94   31|              csakhogy „iá” helyett azt mondá, hogy „ié”. A négy lány
 95   31|              minő egy órának az ütése, mondá Csia Csinginek:~– Császár,
 96   31|              Ettől én megbolondulok, – mondá Csia Csingi.~Jeo Hui mandarin
 97   31|                pálcával.~– Ne szólj, – mondá Csia Csingi; – bár ilyen
 98   31|               alkirálytól.~– Semmit, – mondá az öreg. – Ami nekünk van,
 99   32|                 Mikor megkötözték, azt mondá neki a pandúrhadnagy: „hej,
100   34|               is azért jöttem én át, – mondá Están úr – hogy a szomszédasszonyt
101   34|               hogy mi ő? – Kis Jánosné mondá meg neki: „Ő az én szomszéduram”.
102   34|             hagyom a szomszéduramat, – mondá magában – az nem volna becsület.
103   34|      Tekintetes Alelölülő úr!”~– Ah! – mondá a főhivatalnok, – Turkish
104   34|                miszter Pogány Isten, – mondá a tolmács (az alderman szavai
105   34|            nyitotta fel Están úr), azt mondá a szomszédasszonyának:~–
106   35|            nagyon alkalomszerű lesz, – mondá az igazgató. – Van az elmebetegeink
107   35|            vannak.~– Azok várhatnak! – mondá szárazon a mester.~– No