bold = Main text
    Part                                               grey = Comment text

  1    1   |                  csónakban, fuldokolva: – Ó, el vagyunk veszve!~A fenyegető
  2    1   |                 pokolszigetet a jó ördög. Ó, ha meggondolom, hogy ezt
  3    1   |               feltámadás ki nem szabadít! Ó jer, ismerd meg azon helyet,
  4    2   |               járt; – csak az a fatális – ó! Nem tudok nevet találni
  5    2   |             kocsonyát.~– Sohase bántsa.~– Ó édes, kedves, drágalátos
  6    2   |                  járok, senki sem bánt.~– Ó, ne mondja azt, az isten
  7    2   |                  tudjuk majd szolgálni.~– Ó, szót sem érdemel.~– Hanem
  8    2   |                 sebesen dobogott a szíve! ó! az a sóhajtás, melytől
  9    3   |                 ölelés, a hízelgő hangok? Ó minő messze, minő messze
 10    3   |             király lenni? király leszesz. Ó az én lelkemen a bor démonának
 11    3   |                    s megrészegültem tőle…~Ó a vérszomj irtózatos érzet,
 12    3   |            örökéletének én magam maradok.~Ó mennyit vétettem önmagam
 13    3   |                   és nem voltak szavai!…~…Ó örökélet, legrettentőbb
 14    3   |               ébrenlét semmivel sem jobb.~Ó hányszor látogat meg ez
 15    5   |            kellenek cserébe a szárnyak…~– Ó, ne mondd. Hányszor adtam
 16    5   |               sírba, hanem föl az égbe.~– Ó, tehetném bár! – sóhajta
 17    5   |                      Lesz-e bátorságod?~– Ó, örülni, vigadni fogok!
 18    6   |           előttünk?~– A gonosz lelkekkel. Ó, ne tessék nevetni. Önök
 19    6   |               mikor lesz jó idő harcolni. Ó, az csodás csillagászat,
 20    6   |                  amelyet az nem látott?~– Ó, igen, – felelt komolyan
 21    6   |                melegítő, eleven napvilág. Ó, minő vágyam volt e napvilágnál
 22    7   |                  Ne légy irántam haragos, ó atyám. Én tudom, hogy a
 23    7   |              férjét kérdik tőle, könnyez. Ó atyám, veszélyes ott lakni,
 24    9   |                  gondold meg szándékodat, ó hatalmas uralkodó, és ha
 25   10   |                  zsebpénzemet kaméliákra? Ó szörnyeteg asszonyi alakban.~–
 26   10   |                simul anyjához közelebb.~– Ó anyám! Hallod e lármát?
 27   10   |                 tova, ha félsz hallani.~– Ó nem tova, ott szeretnék
 28   10   |                   a császár elé lépett.~– Ó, még nem nyerted azt el, –
 29   11   |         világrészen alig látott ritkaság.~Ó, a cserébe adott mosoly
 30   11   |                   kiket otthon szerettem!~Ó, elveszett paradicsomom!
 31   11   |                hogy körünkben tarthatjuk. Ó, hisz ő is magyar, ott,
 32   11   |              kiszívjuk.~Pipát cseréltünk.~Ó elvette az enyimet, utolsó
 33   11   |                   külföldi jövevényeknek. Ó! Megérdemlik érte, hogy
 34   12   |                  őt nem felejtik el soha.~Ó, ne hasonlítsátok azt, ami
 35   12   |                  elfelednők e látmányt.~– Ó, bár tudnám én őt valaha
 36   12   |                   én őt valaha elfeledni; ó, bár feledhetné a szarvas
 37   12   |              melynek sugáraitól kiszárad! ó, bár viselném én ősz szakálladat
 38   12   |                   átfont lepel redői alá. Ó, de e redők alatt a szív
 39   12   |                  mit tehetnél te akkor?~– Ó király, – viszonza Ferhád –
 40   12   |                    Hát te mi után epedsz, ó Shirin? – kérdé egy negyedik
 41   12   |              leomló hajfürtei alá téve.~– Ó azért, amit én szeretnék,
 42   12   |                  ormon, másika a másikon. Ó, én úgy szeretem a szivárvány!
 43   12   |            hervaszták el.~– Mid hiányzik, ó rózsák tündére? – kérdé
 44   12   |                   kényeztetett gyermek.~– Ó én azt szeretném – mondá –
 45   12   |                  én abban megfürödhetném. Ó, mint szeretnék én tejpatakot
 46   12   |                rajz fölé e szó volt írva: ó, Shirin! alája e mondat: „
 47   12   |                nap közepében, fölé e szó: ó, Shirin! alá e mondat: „
 48   12   |                volt rajzolva, fölé e szó: ó, Shirin! alá e mondat: „
 49   12   |                  egy nincs, a szerelem.~– Ó, az én szívemet úgy nyomja
 50   12   |                 Kosru kétségbe volt esve. Ó, e királyoknak elég volt
 51   12   |                  versenyt a csalogánnyal, ó lelkem hölgye? – kérdé a
 52   12   |               mint megannyi tündérszemek. Ó a tündérek oly szépek; öltönyük
 53   12   |                   amidőn felébresztettél. Ó teremts nekem egy ilyen
 54   12   |             láthassa. Menj, teljesítsd.~– Ó, Shirin! – sóhajta búsan
 55   12   |              minden ütés után e kiáltást: ó Shirin!~Ott dolgozott Ferhád
 56   12   |                  kalapácsütésnél kiáltva: ó Shirin, Shirin! A visszhang
 57   13   |              pajkosságból.~Ezek a diákok, ó, ezek a nagyenyedi diákok
 58   13   |                néz bele nagy áhítatosan… „Ó, Istenem, milyen gyönyörű! –
 59   17   |               előkérdék tőle, mit hozott? ó mindenféle szépet, cirkász-kendőt,
 60   19   |           egészséges volt, mint a makk.~– Ó, én uram Istenem! – sóhajtozék
 61   19   |                    emberforma fejekkel!~– Ó, én uram és Istenem, de
 62   19   |                  anyjának legkedvesebbje; ó, szegény asszony, megfordulna
 63   20   |               ország előljáróival együtt.~Ó, mi nagy bolondok voltak
 64   20   |                leszórják a szikla mögé.~– Ó, mi kár értök!~Azután öltönyeiket
 65   20   |            meggyújtják és lehajigálják.~– Ó, mi szépek!~És azután letérdelnek
 66   21   |               kellenék talán harmadiknak? ó, pokolra való törökje, meg
 67   24   |               ideálom volt a gazdálkodás.~Ó, azt valami nagy gyönyörűségnek
 68   24   |             legyezőkkel, pásztorbotokkal.~Ó, be hideg ez az ágy is.
 69   24   |       gazdálkodást egészen alaposan érti. Ó, bizonyára az én elődöm,
 70   24   |                 ez itt kifizesse magát.~– Ó, én meg azt hiszem, hogy
 71   24   |               ember máskép, mint álmában? ó, ébren a világért rá nem
 72   24   |          énekhanggal értetni meg magát. – Ó, a szegény gróffal mi sokat
 73   24   |                   ne gyógyított volna ki. Ó, én azt hiszem, hogy ha
 74   24   |               talán nem is tudta eddig.~– Ó, igenis jól tudtam.~– Eddig
 75   25   |               hogy gyönyörűség hallgatni; ó, hidd el, hogy ez a nép
 76   25   |          Megteszik… Igen sokan megteszik.~Ó, ez a nép még a vallását
 77   28   |                   elmondom önnek egészen. Ó, az nagyon hajmeresztő történet!
 78   28   |                 Anyikovot megyilkolták?~– Ó nem. Nézze ön, hogy tódul
 79   28   |                 hogy keze meg van fagyva, ó, az olyan sajátságos látvány,
 80   28   |                    A farkasok elvitték.~– Ó, ön iszonyukat mond.~– Abban
 81   28   |                    azután kezemhez nyúl,… ó irtóztató… érzem, amint
 82   28   |                 fogom ölni azt az embert.~Ó amilyen hosszú a nap, amilyen
 83   28   |                sziklaoldalba vágott utak; ó lovagvárak romjai.~Egy közülünk,
 84   29   |                  szederfa tetején volt.~– Ó, tessék besétálni, édes
 85   29   |                 mert most zsúrolták ki.~– Ó, kérem alássan, elleszek
 86   29   | petrezselyemgyökérrel, konyharonggyal.)~– Ó, kérem alássan. Elállok
 87   29   |            beviszem, leteszem az ágyra.~– Ó, kérem alássan, nem engedem
 88   29(2)|                                           Ó te dölyfös! Mit dölyfösködöl?
 89   29   |                    Ádám pedig Veronkát.~– Ó, édes Ádám, gyere, mentsük
 90   29   |                 is összecsókolta azokat: „ó, én édes jó anyám! feltámadtál
 91   29   |            postaállomása: a siránkozás.~– Ó barátim! Ó kedves jó barátim, –
 92   29   |                  siránkozás.~– Ó barátim! Ó kedves jó barátim, – kezdé
 93   29   |                  akarok sírni, bömbölni: „Ó, Tihanynak riadó leánya!”
 94   29   |                akkor ezután fog meghalni. Ó, ó, ó! Kedves barátim, ha
 95   29   |                   ezután fog meghalni. Ó, ó, ó! Kedves barátim, ha már
 96   29   |                ezután fog meghalni. Ó, ó, ó! Kedves barátim, ha már
 97   29   |               Mintha csak hítták volna.~– Ó, az Isten áldja meg! Jőjjön
 98   29   |               velem gyűlik meg a bajod.~– Ó, édes jó Dallos úr, – szólítá
 99   29   |                   a padlás megint nyitva! Ó ez a gondatlan asszonynép.
100   29   |             szerelmesek napja.~Testvérem, ó, ezüst hold~Tekints Árkádiára,~
101   29   |                    Ismer az úr engemet?~– Ó, igenis: nagyon örülök,
102   29   |                  a mi Veronkánkat adni?~– Ó, az nem tesz semmit. Az
103   30   |           beszéltem, akkor kérek valamit. Ó, nem azt, hogy engedje meg
104   31   |                  szent pedig így szólt:~– Ó, Csia Csingi császár. Bizonyára
105   34   |                  megmutogatok mindent.”~– Ó, hogy a pokol pusztítsa
106   35   |             akinek arra szüksége volna.~– Ó, ez az ajándék nagyon alkalomszerű