bold = Main text
     Part                                                grey = Comment text

 501    7   |                  átkot esküdött a szultán, hogy azt, ki még egy gonosz hírt
 502    7   |            hallgatának.~Ekkor jött a híre: hogy Gritti, a szultán legkedvesebb
 503    7   |                    s ki legyen oly merész, hogy megmondja azt a haragjában
 504    7   |                jöhet. Most hozatott hírül, hogy küldötted és megbízottad
 505    7   |                    te tréfálsz a halállal, hogy e hírt szemembe mered mondani.~–
 506    7   |            Magyarországot, s szövetkezett, hogy téged trónodról letaszítson.~–
 507    7   |                  kegyelmes úr, mert lehet, hogy azt rossz hírnek vennéd,
 508    7   |                   Megesküvék, – úgymonda – hogy éltemben nem fogom, és nem
 509    7   |                   E szent könyvre esküvél, hogy amíg élsz, nem öleted meg
 510    7   |                bezárták a kapukat, jeléül: hogy a szultán lefeküdt.~Az ulema
 511    7   |                    sors úgy hozta magával, hogy az egész napot családja
 512    7   |                   csak egy intő suttogást, hogy távozzanak e helyről, menjenek,
 513    7   |                    És te nekem megesküvél, hogy nem fogod őt megöletni.~–
 514    7   |                 ölébe, csókold meg. Látod, hogy él.~A szultán álmodott s
 515    7   |               Férjed bűnös, de megesküvém, hogy nem öletem meg. Hagyjátok
 516    8   |             Erdélyországban; úgy látszott, hogy nagyon megszerette azt az
 517    8   |                 úgy szertemaradozott tőle, hogy utoljára az ország minden
 518    8   |                     Így történt egy ízben, hogy egy fullajtárja a szász
 519    8   |               kijózanodván, kérdezősködék: hogy merre menjen Fejérvárra,
 520    8   |                    szépen útbaigazították, hogy estefelé csakugyan eljutott
 521    8   |           tévesztett el egyebet, csak azt, hogy nyugot helyett délnek tartott.~
 522    8   |               aztán megértve a városházán, hogy tíz mérfölddel van messzebb
 523    8   |              bástyasoron, ki is megértvén, hogy a szász választófejedelem
 524    8   |              föltevé zöld bársonysipkáját, hogy legyen mivel köszönnie az
 525    8   |                 jutottak arra a tudomásra: hogy egyik sem érti, amit a másik
 526    8   |                 Hogyne tudnék? Esztendeje, hogy itt őgyelgek.~– No hát beszéljünk
 527    8   |                  És mivel tudvalévő dolog, hogy a bor minden nyelvre megtanít,
 528    8   |                    nyelvre megtanít, tehát hogy annál jobban megértsék egymást,
 529    8   |                  én uram olyan erős ember, hogy egy malomkövet felvesz a
 530    8   |                     De azt mondom kendnek, hogy mikor az én uram megfogja
 531    8   |                   meg tudja azt szorítani, hogy összevissza horpad, s kiömlik
 532    8   |                    öcsém – szólt a varga – hogy nyúlj ehhez a kupához, s
 533    8   |                ehhez a kupához, s ne várd, hogy az nyúljon tehozzád, mert
 534    8   |                    meg.~A fullajtár látva, hogy a varga haragszik, még erősebben
 535    8   |                 mikor már közel van hozzá, hogy valakit főbe üssön.~– Még
 536    8   |                   úgy vágta hozzá a kupát, hogy az székestül hanyatt dűlt.~
 537    8   |                    tudja képzelni magában: hogy mi lelhette őt? Semmi csontja
 538    8   |                   a fullajtár, elbeszélte, hogy őt a gazdája megveré, de
 539    8   |                   megveré, de elhallgatta, hogy miért? megmutogatta kék
 540    8   |                jövendőre tanulja meg kend: hogy ha inni akar, igyék a többi
 541    9   |                 pompás.~*~Történt azonban, hogy Kao-Ti császár meghalálozván,
 542    9   |                  Ennek első dolga az volt, hogy apja háromszázhatvan feleségét
 543    9   |                azzal inte a mandarinoknak, hogy süllyesszék el a hajókat.~
 544    9   |                 császár előtt, könyörögve, hogy ne hozzon veszélyt országára
 545    9   |                 rögtön parancsot adott ki, hogy egész országában minden
 546    9   |                 hajlítani lehete, anélkül, hogy összetörjék. Itt tanyáztak
 547    9   |                    ekkor kiküldé katonáit, hogy a lázadókat menjenek megbüntetni,
 548    9   |                    ráparancsolt a városra, hogy a szökevényeket keresse
 549    9   |              másfél millió lakosú városra, hogy semmivé legyen!~És tulajdon
 550    9   |                   s még nem akadt rá eset, hogy a szülötte városát elpusztítani
 551    9   |                 kiküldött sereg, ahelyett, hogy lerombolta volna apái lakhelyét,
 552    9   |                Tsong-Nu”, s azzal kimondá, hogy városát halálig fogja védeni.~
 553    9   |                  felfogadta az isteneknek, hogy nyoma sem marad meg Lieu-King
 554    9   |                 Lieu-King várost, anélkül, hogy egy házat elfoglalhatott
 555    9   |                katonáit ereszté a városra, hogy azt eltemessék. A szó teljes
 556    9   |        drágaságokat belehányták a kutakba, hogy még emléke se maradjon utána;
 557    9   |               vidék erdői felgyújtattak, s hogy még a vizeknek se legyen
 558    9   |                  lelkét a halálkiáltástól, hogy egy percig ne abban gyöngyörködjék,
 559    9   |          megteendék. Ha azt kívánta volna, hogy a két tengert kössék össze
 560    9   |                    össze csatornával, vagy hogy a Poyang-hu tavat kiszárítsák,
 561    9   |                  seregeit, s tudtokra adá, hogy át fognak menni Szkítiába,
 562    9   |                 Lieu-King elpusztítójának, hogy azon gyermekek, kiket a
 563    9   |               azért meghagyá a városoknak, hogy amely napon a hadsereg megindult,
 564    9   |             tenéked Szkítiába általkelned, hogy a húnok városait elpusztítsad,
 565    9   |              eljutnál is oda, gondold meg, hogy most a húnok ámbár messze
 566    9   |              eljönnek ők, és nem kívánják, hogy elébök menj.~Tsong-Nu végighallgatá
 567    9   |             idegenek rabigája, itt az idő, hogy azt visszavigyük nekik.
 568    9   |                 téve. Én pusztítám el ezt, hogy annál több kedvvel rohanjatok
 569    9   |              ellent, s midőn már azt hivé, hogy a várost kezében tartja,
 570    9   |             kacagányuk s kézíveik mutaták, hogy hún nemzetből valók.~Amint
 571    9   |                    parancsolá lovagjainak, hogy fogják el őket; a hún paripák
 572    9   |               lehete oly távolból kivenni, hogy mit akar; a kínai lovagok
 573   10   |            görögnek. Ha azt akarja szerző, hogy a munkája megjelenjen, írja
 574   10   |                Kálmán azonban nem engedte, hogy kimaradjak a képviselőházból.
 575   10   |                bizonyos, csak az a kérdés, hogy egyhangúlag-e? Mert tudod,
 576   10   |                    Azt hozzák föl ellened, hogy te egyszer minket, örményeket,
 577   10   |                 volt a revizió-ív.~– Igaz, hogy egy novellámnak azt a címet
 578   10   |             novellámnak azt a címet adtam, hogy „Örmény és családja”, de
 579   10   |                    rendben az következnék, hogy visszaállítsam ez összes
 580   10   |                    kalmár, akit nem tudni, hogy híttak.~Azért élt pedig „
 581   10   |                    a különös szokása volt, hogy minden esztendőben más-más
 582   10   |                  azért nem lehetett tudni, hogy voltaképpen melyik az igazi
 583   10   |                  pénze volt, hanem persze, hogy utoljára minden hajója vagy
 584   10   |          hitelezőinek, kereskedőtársainak, hogy üssék őt agyon, vagy akasszák
 585   10   |                    szerencsétlent, nemcsak hogy agyon nem verték, sőt adtak
 586   10   |              melyet olyformán vett magára, hogy két lyukat vágott rajta,
 587   10   |                  ne kérdezte legyen senki, hogy mint szolgál egészsége?
 588   10   |              rögtön sírva fakadt, elmondá, hogy mikor mit vesztett, mennyi
 589   10   |              mennyi szerencsétlenség érte, hogy nincs annyi pénze, amennyivel
 590   10   |                  lábtyűjét kireperáltassa, hogy ha gyermekeit nem tekintené,
 591   10   |            elalkudott vele, megmagyarázva, hogy mennyibe kerül az, míg Egyiptomban
 592   10   |                  fáradságot vette magának, hogy nyomról-nyomra utána járva,
 593   10   |                   már pedig azt gondoltam, hogy megkaptam azt a gézengúzt.~–
 594   10   |               semmirevaló?~– No meg engem, hogy akasztanák fel a neve napján.~–
 595   10   |                     ezustot, bankucédului. Hogy nyeljenek el neki a krukodélusok,
 596   10   |                 keresik nagy bolond módra, hogy sütnék meg, ahol megkaphatják,
 597   10   |                   földre.~A kupec átlátta, hogy becsületes emberrel van
 598   10   |                 szemekkel zokogván: hiszen hogy engem koldussá tett, azt
 599   10   |                     meg az atyjának is, de hogy több ily becsületes embert
 600   10   |        esszenciásbul. Ne ez a poflé előre, hogy ne igyál belőle.~A borért
 601   10   |     Hódmezővásárhelyre, s otthon elmondja, hogy milyen derék, becsületes
 602   10   |                 Tőle magától ne kérdezzük, hogy kit hogy hínak, mert ő sohasem
 603   10   |             magától ne kérdezzük, hogy kit hogy hínak, mert ő sohasem tudott
 604   10   |                    megkérdezte a fuvarost: hogy is hínak tigodet?~– Tóth
 605   10   |                   bakternek, sem kákasnak, hogy engemet felkukurikáluj!~
 606   10   |                     mintha nem is hallaná, hogy hozzá beszélnek, még mikor
 607   10   |                    beszéd abból állott is, hogy a hátához vágtak valamit.~
 608   10   |                    filku! Nem azt mondtam, hogy a jobbikbul hozz? ugorj
 609   10   |            veszedelme volt.~Ha azt mondta, hogy Amerikából, a kalmár véghetetlenül
 610   10   |                 tudnillik korom és csatak, hogy idegen emberek akárhányszor
 611   10   |                 mire ő azt szokta felelni, hogy itthon, ha ellenkezőleg
 612   10   |                  ha ellenkezőleg megsejté, hogy valaki iránta a tiszteletnek
 613   10   |                    akkor meg lármát ütött, hogy a Birbuc őtet meg akarta
 614   10   |                   s denunciálta a segédet, hogy nem dolgozik. Egyik deláció
 615   10   |                       A Birbuc azt mondta, hogy elmegy a háztól.~– A Birbuc
 616   10   |                gorombáskodott, azt mondta, hogy elmenj te leány.~E delációk
 617   10   |              köhinthetett, nem ásíthatott, hogy az menten föl ne lett volna
 618   10   |               előtt annak bebizonyítására, hogy a kasszát nem lopta meg,
 619   10   |               hitelesen kellett igazolnia, hogy hol kapta, kitől kapta,
 620   10   |                  abból is gyanítani lehet, hogy míg a kisebbik leány díszneve „
 621   10   |             kétségbe ejté. Ha tudta volna, hogy ez milyen széppé teszi.
 622   10   |                  széppé teszi. Úgy hiszem, hogy Birbuc diák későbben aligha
 623   10   |                     Nem mer senki elvenni, hogy így megnőttél. Nyakámon
 624   10   |                    midőn Olivia észrevevé, hogy atyja egy percre kifordult
 625   10   |            hazajött, mint a diák, s látva, hogy Birbuc nincs a helyén, se
 626   10   |                   boltot s megparancsolta, hogy senki ki ne merje azt nyitni
 627   10   |                azonban abbahagyott, látva, hogy nem nyílik.~– Hadd várjun, –
 628   10   |               levőnek azonban úgy látszék, hogy tetszett az időtöltés, s
 629   10   |                  nem hitt kevesebbet, mint hogy Birbuc leitta magát valahol,
 630   10   |   akasztófárahuznyi! Kirj szipen mindjárt, hogy ne haragudjak.~A kérelem
 631   10   |                    kérelem kicsinybe múlt, hogy le nem törte a kilincset,
 632   10   |                  ügyesen mutatta be magát, hogy három lépéssel mind a három
 633   10   |                    a fejihez vágom. Tudja, hogy nem ilyen „kík cérna” kell
 634   10   |                    Csoéto? Kutya?~– Ejnye, hogy nem tud kee magyarul, nem
 635   10   |                    bezárta utána az ajtót, hogy akarva sem tudta többet
 636   10   |                  kinyitni.~Annyi bizonyos, hogy Birbuc diáknak ezúttal alkalma
 637   10   |                 annyi esze nem lett volna, hogy amint az első zörgetésre
 638   10   |                    emez pedig azt kívánta, hogy csak sátoros ünnepeken viselje,
 639   10   |             fegyverre került a dolog, azaz hogy rőfre és seprűnyélre, melyből
 640   10   |                     amiből az következett, hogy őt verték meg mind a ketten,
 641   10   |              kuporodva azt akarta mutatni, hogy nem sír, előjött az „arányus
 642   10   |                azonban, akik azt gyaníták, hogy a leány a legszolgaibb munkákat
 643   10   |                  oly szegényesen járatják, hogy nem mer idegenek szemei
 644   10   |                   személy lőn előtte, mint hogy észrevehette volna, ha valamit
 645   10   |                  Gerguc alig jutott hozzá, hogy megölelgesse s megcsókolgassa
 646   10   |                 titkolózással, azt ígérve, hogy valamit mutat neki, csak
 647   10   |                 foghatva azon merészséget, hogy Birbuc diák mutathasson
 648   10   |                   ami érdemes legyen arra, hogy ő megnézze.~De Birbuc vonta
 649   10   |                     s meghagyta Birbucnak, hogy akárkivel beszél, mindeniknek
 650   10   |                    mindeniknek azt mondja, hogy semmit sem tud.~Maga pedig
 651   10   |                    kerítés mellé, rávárva, hogy megcsípje a hivatlan látogatót.~
 652   10   |                 nem szabad ide menni?~– De hogy szabadna? Mit akarsz itten?~–
 653   10   |              akartam menni, azt gondoltam, hogy Durchhaus.~– Az én házam
 654   10   |             találta azt vinni a szemeihez, hogy az orra betörött miatta,
 655   10   |                    maradva a sárban fekve, hogy lássák mi történt vele,
 656   10   |                  ugyan gyanakodni sem tud, hogy ki lehetett az?~Mincucka
 657   10   |                 mondom meg.~– Paráncsulum, hogy megmund! – kiáltá a kalmár.~–
 658   10   |                    kérem.~– Ha felfogadod, hogy nem szólsz neki egy szót
 659   10   |                  Az el nem tudta gondolni, hogy hová álljon, és miért álljon?~
 660   10   |                 szalágyun, mert nem tudod, hogy ki vágyun?~Eszébe jutott,
 661   10   |                  ki vágyun?~Eszébe jutott, hogy hátha valami nevezetes ember
 662   10   |                   a háztul. Soha ne mondd, hogy az én leányom voltál, Libucka.~
 663   10   |                    tehetek. Minek mondtad, hogy a Libucka volt? Hát mit
 664   10   |                 úgy kivesztek apródonkint, hogy utoljára csak egy kompatriótája
 665   10   |                Gerguc gazda sejteni kezdé, hogy most már rajta kívül több
 666   10   |              másodmagával az üres boltban, hogy magát sem találta benne.~
 667   10   |                 erőhöz jönni. Végre látva, hogy a baj nagyobbodik, megtért
 668   10   |         megfűszerezve.~Ettől természetesen hogy rögtön megütötte félig a
 669   10   |                 Birbucnak volt annyi esze, hogy elfusson egy borbély után,
 670   10   |                  borbély azonban megértve, hogy Gerguchoz hívják, célszerűnek
 671   10   |                    volna tíz garas. Tudom, hogy attál neki tizenkettőt.~
 672   10   |               tizenkettőt.~A borbély inté, hogy ne lármázzon, jobb lesz,
 673   10   |                  által figyelmeztetve lőn, hogy készüljön ama mennyei hitelező
 674   10   |                   ketten. Nem is tudtátok, hogy ti kisászuny vagytok; én
 675   10   |                  ez ünnepély tiszteletére, hogy ez alkalommal pirosra nem
 676   10   |                  rajta.~A népség megtudva, hogy viaszgyertyákat fognak osztani
 677   10   |                 amúgy.~– Mit gondol, mama? Hogy mehetnék én egy fakó koporsó
 678   10   |                miután meggyőződtek felőle, hogy a kiállítási pompa rangjokhoz
 679   10   |                gróf véleménye oda ment ki, hogy ő bizony nem faggyúzza vele
 680   10   |               sziveknek.~– Megmondom neki, hogy menjen innen.~– Dehogy azt.
 681   10   |                   Dehogy azt. Mondja neki, hogy jöjjön ide, hadd adok neki
 682   10   |                   azon meggyőződésben élt, hogy Olivia a szebbik a megboldogult
 683   10   |             vigasztaló szomszédasszonynak, hogy ez a gazember, akiért most
 684   10   |                     Amiből az következett, hogy mire a temetőben ismét összegyűlt
 685   10   |                erőt vett rajta a fájdalom, hogy Fügefi úr le sem tehette
 686   10   |               jöttem, csupán azért jöttem, hogy önnek, hogy kegyednek, hogy
 687   10   |                  azért jöttem, hogy önnek, hogy kegyednek, hogy nagysádnak
 688   10   |                hogy önnek, hogy kegyednek, hogy nagysádnak kijelentsem,
 689   10   |                    nagysádnak kijelentsem, hogy az én szívem meg van hidegülve
 690   10   |               kiről az hivém, óh balga én! hogy égi szárnyalása közt még
 691   10   |               fogsz e sírhoz rohanni majd, hogy e virágot letépd halotti
 692   10   |            hallgass, vagy úgy megcibállak, hogy soha se láttál olyat! –
 693   10   |              hallható; hát nem megmondtam, hogy elveszlek?~– Jaj, maga még
 694   10   |                  ne is hitesse el magával, hogy ez valami szerencse volna
 695   10   |               magát kisegítettem a bajból, hogy a szabóját nem fizethette
 696   10   |             kidobtak miattad!~– Hát engem, hogy elpáholtak ön miatt?~– Ne
 697   10   |                   kávéházban, pedig tudod, hogy én sokat elmondhatok, ki
 698   10   |                 azokat a föld öt részeire, hogy haljon meg ember és barom.
 699   10   |                vérével a pusztaságos égbe, hogy elveszett a mindenség az
 700   10   |                    mégis megsejté Borbála, hogy Minervának nincsenek látogatói
 701   10   |                    te babilóniai királyné, hogy ilyen bolond vagy? Ha a
 702   10   |         megboldogult édesapád látna téged, hogy mondaná: jaj te leány, mit
 703   10   |           ablakokkal, mennyi fa kell arra, hogy ez befűljön! Minek neked
 704   10   |                   kuktától megtudakozandó, hogy megjött-e már Fügefi gróf?~–
 705   10   |          pénztárnokát, s megkérdezni tőle, hogy hol fekszik a báró Juinszky-féle
 706   10   |             cselekedni most?~– Azt biz én, hogy ha ez a gróf elszökött az
 707   10   |                   boldog kinézése mutatja, hogy Isten áldása bőven volt
 708   10   |                  általános meggyőződés az, hogy Boldizsár nem árul rosszat,
 709   10   |                 alak a fiúkkal perlekedni, hogy menjenek be a szobába. Ez
 710   10   |                   Borbála asszony, persze, hogy szavainak nincs foganatja.
 711   10   |               övével.~Mindenki azt mondja, hogy nincs náluknál boldogabb
 712   10   |            föltalálni.~Senki sem gyanítja, hogy a világkerülő lény, kinek
 713   10   |                támad a nap is.~Igaz ugyan, hogy illendőbb volna ehelyett,
 714   10   |                  illendőbb volna ehelyett, hogy azon földről beszélek, mely
 715   10   |                     egy nőbe költözött át, hogy azt minden élőkön túlemelje.~
 716   10   |                  őket királyoknak hivatni, hogy magát királyok királyának
 717   10   |                   Eufrátba! Fejedelem-e ő, hogy nekem ajándékot mer küldeni?
 718   10   |                   övé. Mondjátok meg neki, hogy ha kegyelmet akar találni
 719   10   |                felé; jer, mutasd meg neki, hogy itt minden porszem szabad,
 720   10   |            forgatták, el kellett ismernie, hogy azon fegyverek jók fognak
 721   10   |          arany-sisakja alá, mi arra mutat, hogy a női piperével keveset
 722   10   |                   oldalán azt gyaníttatja, hogy a vállig meztelen, gömbölyű
 723   10   |                    emeltem a hódító ellen, hogy fejemet ne hajtsam meg előtte.
 724   10   |                  fölemelém kormánybotomat, hogy országom idegen ellenségtől
 725   10   |                    férfi lehajlék lováról, hogy Zenóbia palástja szegélyét
 726   10   |               nődnek.~– Mit mondál?~– Azt, hogy ki tőlem távol, tőlem nem
 727   10   |                  nem egyszer volt rá eset, hogy a perzsa hadsereg, midőn
 728   10   |                    után, s nem vevé észre, hogy amit kezébe ragadott, az
 729   10   |               lármát ütött és megmenekült.~Hogy neki kellett örülnie a megmenekvésen,
 730   10   |                   örülnie a megmenekvésen, hogy szemeivel kelle látnia,
 731   10   |                 dicsőség.~Néhány év múlva, hogy Valerián császárral elbukott
 732   10   |               összehasonlítást s sajnálta, hogy nem született barbárnak.
 733   10   |                   csak azt sajnálta benne, hogy nem fog több menyhal-ikrát
 734   10   |                onnan, s vállvonva kérdezé, hogy mit veszt Róma azzal, ha
 735   10   |           kicsalatni, ha Zenóbia megigéré, hogy mellette fog maradni.~Zenóbia
 736   10   |         játszadozni, nem is gondolva arra, hogy az halállal játszott, ki
 737   10   |               alatt, hallgassuk, a madarak hogy énekelnek? Nézzük a vízben
 738   10   |         odatekinteni, mert rám néz. Érzem, hogy sötét fekete szemei rajtam
 739   10   |                  rajtam függnek, kérd meg, hogy maradjon el tőlünk, én szeretem
 740   10   |              szégyen pirulása az, vigyázz, hogy a haragé ne legyen!~– Haragudjál
 741   10   |                 neked mi érdemed van arra, hogy szerettessél?~– Tudod te
 742   10   |                mondani, de te látni fogod, hogy engem összetörni senki keze
 743   10   |                   hordtál fel ennyi vadat, hogy mire társaid a többit elejtik,
 744   10   |                    valami. Attól ne tarts, hogy üres szavaidért megbüntessen
 745   10   |                     ha csak úgy nem jársz, hogy kézíj-húrral hátadra nem
 746   10   |                dühössé tenni szégyenemben, hogy azt a hírt vedd, miként
 747   10   |              agyarát, a mérgeskígyó fejét, hogy azokat lábaidhoz rakva elmondhassam:
 748   10   |                   ülő rabszolgának, kérve, hogy eressze le felajzott idegét,
 749   10   |      nyugvóhelyéről fölébredett, megnézni, hogy mi baj. Deli termete alig
 750   10   |                    nem arra levén alkotva, hogy lásson velök, nem veszi
 751   10   |            köszörülni rajta, meg-megállva, hogy egy rikoltó, recsegő üvöltésnek
 752   10   |            megbőszíté a vadászok paripáit, hogy lovagjaik alig maradhattak
 753   10   |                   Éppen e tetted volt oka, hogy az első találkozásnál el
 754   10   |            bocsátani mint király, kellene, hogy megbüntesselek szelességedért
 755   10   |               beszélsz velem, mikor tudod, hogy büntetésed nekem fájna jobban,
 756   10   |                parancsot adott búvárainak, hogy a víz alatt a kivetett horogra
 757   10   |                   gyöngédség kellett arra, hogy e férfias munkához edzett
 758   10   |                valami baja eshetik; lehet, hogy kardja eltörik a viadalban,
 759   10   |                észrevenném, s rákiáltanék, hogy vigyázzon. Eltévedhet kiséretétől,
 760   10   |                    hátramaradt kiséretnek, hogy induljanak a vadászok után.~
 761   10   |                   mozdulataival kifejezni, hogy nem fél, s midőn az első
 762   10   |                   bátorságot vett magának, hogy leszállt hozzá, és meg merte
 763   10   |                  hanem amikor aztán hallá, hogy az egy elefántot összegázolt,
 764   10   |               félve kérdezé a vadászoktól, hogy e tartós lárma hasonló szörnyeteggeli
 765   10   |                annyira elfoglalta e munka, hogy csak akkor vette észre nejét
 766   10   |                    e dárdát s amint látod, hogy kiugrik a bozótból, hajítsd
 767   10   |             mindegy. Tied lesz a dicsőség, hogy az első kopját te hajítád
 768   10   |                  Maeon dacos arca elárulá, hogy e vakmerő ismét ő volt.~–
 769   10   |                 elveté magától, s anélkül, hogy egy szót szólna, a bozót
 770   10   |                    kezében tartá, anélkül, hogy legkisebbet tenne védelmére.~
 771   10   |            függőágyaikba távoztak pihenni, hogy jelenlétök se ne gátolja
 772   10   |                    viadal közben, anélkül, hogy hozzáférhettek volna.~A
 773   10   |                    közé vágott, bizonyítá, hogy ő az.~Maeon hívei elhulltak
 774   10   |                    a legbátrabb férfiakat, hogy nem tudták magukat védeni
 775   10   |               hiába öltem volna meg ezt.~S hogy szavai nem kegyelemkérés
 776   10   |                   voltak, azzal bizonyitá, hogy ráhágott lábával Odenath
 777   10   |          dombteteje, egészen megaranyozva, hogy még a nap is megismerhesse
 778   10   |             követnek – hanem arra gondolj, hogy neked ki mint követ sérthetlen
 779   10   |                   ellen senki sem szól, de hogy egy országot válassz férjül,
 780   10   |                 keleti határt, megengedte, hogy mi is megpihenjünk saját
 781   10   |                    Cáfolj meg, vagy mondd, hogy Rómában az igazmondás vétek.
 782   10   |                  mellyel magát védelmezze. Hogy ha Galienus jól megtanult
 783   10   |                    utolsó emberig elhullt, hogy vezérét és az utolsó sast
 784   10   |             érkezett meg Rómába, elmondva, hogy látta Zenóbia kardját villogni.~
 785   10   |                  meg a palmírai királynét, hogy míg ő nyugaton védi a birodalmat,
 786   10   |                   illő jutalomért elárulá, hogy egy vízvezető üregén keresztül
 787   10   |                 önszívének fordíthatá azt, hogy hősi öngyilkolással meneküljön
 788   10   |                    és én nem azért jöttem, hogy büntessem az erényt, s jutalmazzam
 789   10   |               Példabeszéd volt a rómainál, hogy jó katonának jobban kell
 790   10   |                 ellenünk jő, rohanjunk rá, hogy legyen utolsó. – Előttünk
 791   10   |                    s kifárasztva, anélkül, hogy harcba ereszkednék vele.~
 792   10   |            közelről láthatta az imperátor, hogy megítélhesse róla, miként
 793   10   |                királyné paripájának fékét, hogy elvihesse őt a csatatérről.~
 794   10   |                   hátra tekinte, meglátta, hogy ez Aurelián.~Egyszerre meglassítá
 795   10   |                   a népnek.~Az első napon, hogy Aurelián Palmíra alatt megjelent,
 796   10   |                  szeme elé tartá a katona, hogy ne lássa a halált; s míg
 797   10   |                    volt Vaballathnak arra, hogy a bástyafalra ugorva, valamennyi
 798   10   |            ostromlóikat.~Aurelián átlátta, hogy ostrommal be nem veheti
 799   10   |               várost, és mégis felfogadta, hogy el kell azt foglalni. S
 800   10   |                    nap után múlt, anélkül, hogy Palmíra falai gyengültek
 801   10   |                   szabadítasz, gondolod-e, hogy Palmíra megadja magát másképp,
 802   10   |                alatt senki sem vevé észre, hogy két dromedár sebesen vágtat
 803   10   |              cohorsa rögtön utánok indult, hogy őket elfogja. A királyné
 804   10   |                    Zenóbia meghagyá nekik, hogy hátra ne nézzenek.~A reggel
 805   10   |                  nyargalt egy darabig, úgy hogy társa alig bírta utólérni,
 806   10   |                    levő kantárát fogaival, hogy föl segítse emelkedni. Az
 807   10   |                  mintha nem az fájna neki, hogy meghal, hanem az, hogy elhagyatik.~
 808   10   |                     hogy meghal, hanem az, hogy elhagyatik.~Az üldözők és
 809   10   |                   megszabadulhatott volna.~Hogy hajítná el az anya gyermekeit,
 810   10   |                   ellenséget, én esküszöm, hogy nem fog az megvénülni itten;
 811   10   |                 gondolatja az volt: miért, hogy fiát Vaballathot nem láncolták
 812   11   |                     meggyőződtetek felőle, hogy itthon nem tudtok semmit
 813   11   |               érdeme van arra a nemzetnek, hogy szeresd, hogy hozzá tartozó
 814   11   |                   nemzetnek, hogy szeresd, hogy hozzá tartozó légy? Históriája
 815   11   |             alszol-e csendesen, azt tudva, hogy fejed szülöttefölded keblén
 816   11   |            szivedből s hitesd el magaddal, hogy elég nagy a világ, hogy
 817   11   |                    hogy elég nagy a világ, hogy az emberek mindenütt egyenlők,
 818   11   |              emberek mindenütt egyenlők, s hogy az mindegy az emberiségre
 819   11   |                  Beszélgessétek egymásnak, hogy itt az idő, melyben a nemzet
 820   11   |                    nemzet megoszlattassék, hogy szétmenjen keletnek, nyugotnak,
 821   11   |            szétmenjen keletnek, nyugotnak, hogy ne éljen ott, ahol ősei
 822   11   |       visszatekinthet a határról, anélkül, hogy szemei nedvesek volnának,
 823   11   |                  kinek egyedüli hibája az, hogy nem száz év múlva született,
 824   11   |                  papiron. Már nyolc napja, hogy hajón vagyunk, az ég mosolyg,
 825   11   |                     mintha mindenki tudná, hogy minket vigasztalni kell.
 826   11   |                  elkezdi magasztos arccal, hogy neki egy világjavító eszméje
 827   11   |            reformálandja az emberiséget, s hogy tervét megkedveltesse velem,
 828   11   |                   különbséget téve bennük, hogy R.–G.-nak nyalka és neki
 829   11   |              leghamisabb pátosszal mondja, hogy milyen önkénytelen rájár
 830   11   |                  én sírok, mert tudom jól, hogy ez affektált, éles gúny
 831   11   |            takarója az éles fájdalomnak, s hogy ez a mindent sértő kacaj
 832   11   |              képből, s nem tudtam rájönni, hogy mi? de éreztem, hogy ez
 833   11   |              rájönni, hogy mi? de éreztem, hogy ez így nagyon üres, hogy
 834   11   |                   hogy ez így nagyon üres, hogy látása nem adja vissza azt
 835   11   |           megpillantám, meglepetve láttam, hogy az most ki van egészítve.~
 836   11   |             figyelmes kidolgozás tanusítá, hogy akinek keze ottjárt, kegyelettel
 837   11   |                   szerint ennek az az oka, hogy a szemmirigyek dúcrendszere
 838   11   |                 ismerőseimet. Nem kívánom, hogy rám gondoljatok, mert az
 839   11   |                 nektek. Jenőnek mondd azt, hogy én igen víg kedélyben vagyok,
 840   11   |                 vagyok, ne tudja meg soha, hogy van egy szív, mely egy másik
 841   11   |               érezné, amit én; de azt sem, hogy elfeledjen s lelkében ne
 842   11   |                   leend, gyanítsa, sejtse, hogy e boldogságáért én imádkoztam
 843   11   |                Szervusztok öcsém!~Mondtam, hogy otthagylak benneteket, mint
 844   11   |        megválasztottatok alispánnak azért, hogy híd legyek a három esztendő
 845   11   |                szólok, hanem azoknak ott), hogy aki embernek született,
 846   11   |                   a többi mégis elég arra, hogy úr legyek. Minden leszek,
 847   11   |                akkor leereszkedem annyira, hogy benneteket meglátogassalak,
 848   11   |               legalább lássák az emberről, hogy valami. Én magam ugyan inkognitó
 849   11   |                    az inasomat nem akarom, hogy lenézzék.~Senkit sem köszöntetek.~
 850   11   |                  kimentend. Elképzelheted, hogy egy város megalapítása nem
 851   11   |                    fákkal bővelkedik, úgy, hogy csupa campeche-fákból évenkint
 852   11   |                    szavannáinkon, anélkül, hogy valaki őrizni kényteleníttetnék
 853   11   |                    tettem a cukornáddal, s hogy a természet minden ajándokával
 854   11   |           kereskedőknek, mert tudnod kell, hogy városunk piaca nemcsak terményekben,
 855   11   |           férfiaknak, s annyira nagylelkű, hogy nemrég saját leánya kezével
 856   11   |         népkülönbségek, valláskülönbségek, hogy egyenlő joga van a cselédnek
 857   11   |                  emberek annyira szabadok, hogy még önmaguknak sem parancsolnak,
 858   11   |                    kapzsi birtokvágyóknak, hogy itt minden a státusé.~Ezúttal
 859   11   |                   boldog, – ami azt teszi, hogy siess hozzánk.~
 860   11   |               merjük magunknak megvallani, hogy ez otthon feledett tárgy: –
 861   11   |           legkeserűbb érzés, mikor tudjuk, hogy bennünket vigasztalnak!
 862   11   |                  mely azt elnyelé. – Miért hogy egyedül a magyar nem találja
 863   11   |                 bujdosás, mondd meg nekik, hogy túl a tengereken élnek náluk
 864   11   |              elhagyott hazába.~Megbocsáss, hogy e gondolataimat közlöm veled,
 865   11   |                   kegyet kérte ki magának, hogy félrevonulhasson valamely
 866   11   |                 elől. Magam is alig várom, hogy szabaduljak e bennünket
 867   11   |                  ittam tengert! Mondhatom, hogy nem jó. Tanácslom, hogy
 868   11   |                    hogy nem jó. Tanácslom, hogy addig Amerikába ne jőjj,
 869   11   |                    életedet. Mert az igaz, hogy sok fürdőn voltam már életemben,
 870   11   |                 pedig oly sűrű volt a köd, hogy az ember a hajó egyik végéről
 871   11   |                 csak megmutatom, gondolám, hogy én magyar vagyok, s föl
 872   11   |                  még azt találja gondolni, hogy én vagyok a kapitány, s
 873   11   |             kabinba, Jancsinak meghagytam, hogy ne zörögjön. Egyszer fölébredek,
 874   11   |              fölébredek, kérdem Jancsitól, hogy hol vagyunk már?~– A tengeren –
 875   11   |                semmi stációt?~– Nem, ugyan hogy nem.~Én már szerettem volna,
 876   11   |              kijönni belőle. Nekiindultam, hogy majd benézek a födélzet
 877   11   |                káromkodott, pityergett, ki hogy fért egymástól.~– Az ajtót
 878   11   |              kimegyek.~Van is mit félteni, hogy ez a gyöngy atmoszféra ki
 879   11   |             fordult, mindig azt gondoltam, hogy kiesett a világ feneke.~
 880   11   |                   nem tudtam mit csinálni, hogy megszólítottam egy tudós
 881   11   |                Hamburgból Amerikába.~– Hát hogy fogunk ott megélni? – kérdém
 882   11   |                     csupán azt nem teszem, hogy megvegyem. Én tudok mindent,
 883   11   |                  aludni, ha arra gondolok, hogy miből élek meg? ennek kisebb
 884   11   |                   énrám; nem múlik el nap, hogy valamimet neki ne adjam.
 885   11   |                    egyszer csak azt látom, hogy nekiajándékoztam. Volt egy
 886   11   |              bundám. Magára vette, persze, hogy iszonyatos figura volt benne. –
 887   11   |                  benne. – Lehetetlen volt, hogy így meg ne mutassa magát
 888   11   |                    Azóta mindig benne jár, hogy nekem és a többi utazóknak
 889   11   |                    Eszem ágában sem lehet, hogy az a bunda még valaha az
 890   11   |                  reggel már nem hallottam, hogy nyögött volna, no már bizonyosan
 891   11   |               gondolám s szinte jól esett, hogy nem hallottam a vékony deszkafalon
 892   11   |                előbb számot vetne magában, hogy vajon feleljen-e? azzal
 893   11   |            borzasztó gondolat, nem akarom, hogy a tengeren temessenek el.~
 894   11   |          legszolídabb tünemény.~Azt látni, hogy az egész láthatáron semmi
 895   11   |                    ingadozik, s azt tudni, hogy ez is minden percben kilyukadhat,
 896   11   |                   az ablakokat beszegezik, hogy a víz be ne jőjjön rajta, –
 897   11   |              falához vágott, tudtomra adá, hogy benne vagyunk a viharban.~
 898   11   |                    magamban, mikor láttam, hogy a szobám pádimentumáról
 899   11   |                 elállta minden ízemet úgy, hogy feküdtem bele, mint egy
 900   11   |                    a világot olyan cifrán, hogy Jancsi térdenállva könyörgött,
 901   11   |                 egyebet erre a szóra, mint hogy a hajó árbóca kilyukasztotta
 902   11   |                 hasra feküdtem.~Hallottam, hogy azután megint bekiáltott
 903   11   |                ereje testének megmozdulni, hogy tőlük megszabaduljon, sem
 904   11   |              megszabaduljon, sem lelkének, hogy bátran nézzen szemeik közé.
 905   11   |                    gondolat támadt bennem, hogy most a lőporos hordókra
 906   11   |                  gondolat annyira kínzott, hogy felvánszorogva kinyitottam
 907   11   |                    fenekére; végre láttam, hogy a mentőcsónakokat kezdik
 908   11   |                   lépni. Utána kiáltottam, hogy vigyen el engemet is, rám
 909   11   |              feküdtem, különben nem tudom, hogy mit ettem volna, de még
 910   11   |               ettem volna, de még azt sem, hogy nem ettek volna-e meg engem;
 911   11   |                    meg engem; az bizonyos, hogy ki akartak dobni a hajóból,
 912   11   |                  jutottam. Első dolgom az, hogy Jancsit elcsapom, amiért
 913   11   |                   hagyott; másik pedig az, hogy neked írok, miszerint tudasd
 914   11   |                 utánam akarnak vándorolni, hogy előbb nézzék meg a komáromi
 915   11   |                   komáromi kalendáriumból, hogy nincs-e akkorra zivatar
 916   11   |                múlt levelemet azon végzém, hogy Jancsit elcsapom, már megint
 917   11   |                   meg minden; csak engedd, hogy elől kezdjem a dolgot.~Megérkezvén
 918   11   |          Amerikában annyira szokás sietni, hogy itt az ember este reggelizik
 919   11   |                 jobban bosszantott még az, hogy akármennyit figyeltem a
 920   11   |               össze-vissza nyelték a szót, hogy dacára két évi angolul tanulásomnak,
 921   11   |                 mindenféle salátát.~Tudod, hogy én az itt elsorolt elementumokat
 922   11   |              rohant az asztalhoz, anélkül, hogy nekem valaki azt mondaná:
 923   11   |             tartson velünk.~Én azt hittem, hogy majd az ételeket sorba fogják
 924   11   |                álmélkodással vettem észre, hogy aki minő tálat elfoghatott,
 925   11   |               ablakba, ki a székekre, úgy, hogy a lábai a szék karján lógtak
 926   11   |                    a körmeit.~Gondolhatod, hogy ezt a mulatságot már nem
 927   11   |                  pincért, megparancsoltam, hogy süttessen nekem pecsenyét
 928   11   |                 még annyira élni látszott, hogy tán elbődül, ha a villát
 929   11   |                rábíztam a kijáró legényre, hogy keressen nekem egy bútorozott
 930   11   |              kulcsárné, s miután megtudta, hogy én vagyok, aki a szállást
 931   11   |               fölvettem, maga után intett, hogy majd megmutatja szobáimat.
 932   11   |             felnyitott egy boltot, s inte, hogy nézzek bele.~– Lelkem! nem
 933   11   |                voltam elégedve, s kérdtem, hogy honnan nyílik a többi.~A
 934   11   |                    alkudni.~Ő kiválogatta, hogy mit tesz meg, és mit nem
 935   11   |                  munkáját, s felszólított, hogy ha még valami dolgom van,
 936   11   |                    s ekkor nem fog ráérni, hogy velem bajoskodjék.~Nagy
 937   11   |                     még csak az van hátra, hogy én szolgáljak neki.~Azt
 938   11   |                     Hát kend nem hallotta, hogy csöngettem? – ordíték reá,
 939   11   |                 olyan grimászokat csinált, hogy elfutott bele a méreg, kikaptam
 940   11   |                   vele a fickó nyaka közé, hogy csakúgy porzott a libériája.~–
 941   11   |                    nyájasan tudtomra adja, hogy a városnegyed békebírája
 942   11   |                miután leültetett, kérdezé, hogy ki és mi vagyok?~Mondám,
 943   11   |                   ki és mi vagyok?~Mondám, hogy engem Hurday Lászlónak írnak.~
 944   11   |              Hurday Lászlónak írnak.~Kért, hogy állásomat, mesterségemet
 945   11   |                    most még kevésbé tudta, hogy ki legyek hát voltaképpen;
 946   11   |            ismerem-e ez embert, és igaz-e, hogy ütlegekkel illetém?~Hogyne
 947   11   |              kényszerítse ön ezt a fickót, hogy kövessen meg. Azzal valóban
 948   11   |                   huszonötöt téve melléje, hogy Jancsi hajdúm hollétét kitudakolván,
 949   11   |                   pedig föltevém magamban, hogy egy óráig sem maradok tovább
 950   11   |               csodálatosan járt ő énvelem, hogy mikor meg akart menteni,
 951   11   |                   a csónakban vette észre, hogy üres a köpönyeg. Azt azután
 952   11   |                     s miket lemásoltattam, hogy nektek megküldhessem.~Öcsém,
 953   11   |                  előmenetelek!~Alig várom, hogy szemeimmel győződhessem
 954   11   |                   lehet messze s meglehet, hogy mire mi megyünk, már akkorra
 955   11   |              Uj-Telep, 184–~Aki azt hiszi, hogy Amerika az igéret földje,
 956   11   |                   kell fonniok köröskörül, hogy a bölények rá ne menjenek,
 957   11   |             háziállatok is úgy elvadulnak, hogy lőni kell rájok.~Atyám maga
 958   11   |                 bejött hozzám s azt mondá, hogy nekem is hozott valamit,
 959   11   |                  hallgattam, csupán azért, hogy annál többet beszéljek egyszerre.~
 960   11   |            egyszerre.~A dátumról láthatod, hogy nem erről a világról írok.~
 961   11   |             Kurczhoz, melyben felszólítók, hogy kíván-e bennünket státusa
 962   11   |                kegyéről, miszerint nemcsak hogy örül bennünket elfogadni,
 963   11   |                    szeget ütött a fejembe.~Hogy egy státusfő ráérjen a indigenáknak
 964   11   |                 figyelmeztettek bennünket, hogy ha odább akarunk menni,
 965   11   |                    Frici váltig állította, hogy lesz ott minden, ahova mi
 966   11   |                    el nem tudtuk gondolni, hogy hol fogunk itt citoyen Kurczra
 967   11   |                    utóbb azt határozók el, hogy én elindulok a középsőn,
 968   11   |           bakterral. Az enyém azt felelte, hogy csak menjen egyenesen, Jancsinak
 969   11   |                    Jancsinak azt felelték, hogy tartson jobbra, Fricinek
 970   11   |                    jobbra, Fricinek pedig, hogy térjen balra. Ebből megtanultunk
 971   11   |                 Ebből megtanultunk annyit, hogy akár ott maradjunk. Nem
 972   11   |                 triumfussal jelenti Frici, hogy citoyen a város végén jön.~
 973   11   |                 dikciót emlékezetbe hozni, hogy e nagy férfiút kellőleg
 974   11   |                    gyalog jön, azt hiszem, hogy pávián, szakálla, haja hosszú
 975   11   |                    gondoltam.~Úgy látszék, hogy sok másra nem gondolt a
 976   11   |              megtámadás ellen.~Annyi igaz, hogy ide ugyan ágyúval utánunk
 977   11   |                csak úgy bírtuk lejuttatni, hogy egész élő fákat kötöttünk
 978   11   |             feküdjetek rá, meglehet ugyan, hogy csak ürgelyuk, de az sem
 979   11   |            ürgelyuk, de az sem lehetetlen, hogy csörgőkígyó-tanya s az mindjárt
 980   11   |              citoyen nevetett, biztosítva, hogy itt a csörgőkígyó oly megszokott
 981   11   |                közel repkedtek füleinkhez, hogy a susogásaikat lehetett
 982   11   |                   midőn fellármáztam őket, hogy menjünk tovább.~Jancsi mindnyájunk
 983   11   |                 oly jeles dolognak talált, hogy azt mint különös új fölfedezést
 984   11   |             aggódva kérdezém a citoyentől, hogy nincsenek-e az ő státusában
 985   11   |                emberiségnek, mely gátolja, hogy egyformákká lehessünk, de
 986   11   |                    s oly sebesen nyargalt, hogy a kövecset nem lehetett
 987   11   |                     Én hozzá lévén szokva, hogy amerikai városok neve alatt
 988   11   |                embernek fogalma sem lehet, hogy még az úton megkérdezém
 989   11   |                     mire ő azt válaszolta, hogy még van kilenc, s ha kívánom,
 990   11   |                    egyformán volt alkotva, hogy mozdulatait mentől kevésbé
 991   11   |                 keresztül dugni egy talut, hogy ne ehesse a vetést.~A szeretetreméltó
 992   11   |                  elámult ránk, s ahelyett, hogy férje nyakába rohant volna,
 993   11   |                 engem nézett, még megérem, hogy belém szeret.~A citoyennek
 994   11   |                  kellett húzni a póznával, hogy észrevétesse magát a szeretett
 995   11   |                 tömött magába kétmarokkal, hogy majd kiugrottak a szemei
 996   11   |                    rögtön utána is láttam, hogy valakit kibecsültessek a
 997   11   |                valahol. Kurcz gazda mondá, hogy van itt egy üres ház, mely
 998   11   |                 meg.~Többek közt kérdezém: hogy jutott a státus ehhez a
 999   11   |                    de annyi az erdő rajta, hogy nem tudod hová tenni, kapsz
1000   11   |                ahol akart.~Magammal persze hogy semmit sem hoztam, azt gondoltam,