bold = Main text
     Part                                                grey = Comment text

1001   11   |                 sem hoztam, azt gondoltam, hogy minek tengerbe hordani a
1002   11   |                azon rögeszmével küszködik, hogy mint lehetne a világról
1003   11   |                    s az embereket rávenni, hogy az aranyat és ezüstöt semmire
1004   11   |                    összebeszélve Fricivel, hogy kiköltözzenek Kaliforniába,
1005   11   |               kérdőre fogtam Kurcz gazdát, hogy hol vannak azok az egész
1006   11   |                    megkékül, s azt mondta, hogy ebből indigó lesz.~– Az
1007   11   |                 ideadott egy valami kórót, hogy rágjam meg, nem valóságos
1008   11   |                   fölrepülni; mondám neki, hogy jobb lenne annál egy száraz
1009   11   |                 szúnyogokat tudná rávenni, hogy kössenek fegyverszünetet.
1010   11   |                Annyit azonban megtanultam, hogy Ikariában is csak úgy terem
1011   11   |                  bírtam szántani, anélkül, hogy egy fordulóban egyszernél
1012   11   |                    visszaszalad, jajgatva, hogy őt soha nem látott állatok
1013   11   |                  nagy ordítva, s elmondja, hogy leült egy lapos kősziklára,
1014   11   |                  az?~Nem mondtam meg neki, hogy majd krokodilust fogott,
1015   11   |                    lövöldöznöm az ablakon, hogy elriogassam őket.~Nemrég
1016   11   |                   nyargal be nagy ijedten, hogy nézzem meg csak, micsoda
1017   11   |                 ébredek. Kiküldöm Jancsit, hogy nézze meg, mi bántja a tyúkokat,
1018   11   |            tyúkokat, ő persze azt felelte, hogy semmit sem látott, reggelre
1019   11   |                 vett állomást.~Azt hittem, hogy majd csak elmegy, ha megúnja
1020   11   |                 töltve, vigyáznom kellett, hogy egy lövéssel leterítsem
1021   11   |               akkor is maradt annyi ideje, hogy egyik lábamat átkapja, s
1022   11   |                    csizmámnak köszönhetem, hogy azt ketté nem harapta, míg
1023   11   |                kell kennem valami olajjal, hogy zselléreim ne nyúljanak
1024   11   |           nyúljanak hozzám, s legközelebb, hogy mécsemet eloltva, sötétben
1025   11   |                 különös hatással volt rám, hogy valahányszor elaludtam,
1026   11   |            állhatva tovább, tüzet gyújték, hogy majd megnézem, ki osztja
1027   11   |                     Helyesen mondá Jancsi, hogy ott jöhet az be ide a faházba,
1028   11   |                   akar jőni, csak biztasd, hogy siessen.~
1029   11   |                  óriási.~Csak annyit írok, hogy országunk ismét több nagyszerű
1030   11   |                     Azt mondanom sem kell, hogy e derék férfiú egyike legjobb
1031   11   |                 reménylem megelőzhetendni, hogy e derék férfiút legközelebb
1032   11   |                  mondva. Világosan hallók, hogy valaki e szavakat mondja
1033   11   |                    átültetve. Felfogadtuk, hogy feledni fogunk mindent,
1034   11   |                    vesszük észre magunkat, hogy megloptuk lelkünket, hírlapokban
1035   11   |          kiengesztelődünk iránta, örülünk, hogy körünkben tarthatjuk. Ó,
1036   11   |              negyven éjjel, oly mértékben, hogy az orrát sem üthette ki
1037   11   |              szépen meglapulni s vigyázni, hogy az embert agyon ne üssék
1038   11   |                  és bogaraknak; egy napon, hogy otthon nem voltam, a fehér
1039   11   |           érzelmeidet; elég annyit tudnod, hogy ezekből egy is elég sok
1040   11   |              ezekből egy is elég sok arra, hogy az ember nyomorúságosan
1041   11   |                 terjedt orvosi tudományom, hogy ezen segíteni tudtam volna,
1042   11   |                fekve, azon törném fejemet, hogy milyen jól van az elrendelve,
1043   11   |              milyen jól van az elrendelve, hogy a magyar táblabíró univerzálzseni
1044   11   |                  bűzzel.~Fölkeltem előtte, hogy kellően üdvözölhessem, ő
1045   11   |              indíttatva, elhatározá magát, hogy legkisebb leányát, Kingatara-Ururuth
1046   11   |                  jelek által tudtomra adá, hogy azt szokásos szertartások
1047   11   |                 engem hasztalan biztatott, hogy szintén ugorjam át, elővette
1048   11   |                    arccal figyelmeztetett, hogy ebből aztán enni kell, mert
1049   11   |          belerúgtam a kutyát a tűzbe, úgy, hogy az spódiummá égett.~A kacika
1050   11   |                  azonban úgy leitta magát, hogy elkezdett előttünk táncolni,
1051   11   |                    Végre az jutott eszébe, hogy felhívjon bennünket birkózni.
1052   11   |               volna, akkor meg nekem állt, hogy én is birkózzam vele.~–
1053   11   |                 úgy teremtettem a földhöz, hogy csak úgy nyekkent.~Erre
1054   11   |             citoyenhez fordult könyörögve, hogy legyen közbenjáró nálam,
1055   11   |                   legyen közbenjáró nálam, hogy egymással a béke és szövetség
1056   11   |          józanodván, azt kezdte tudakolni, hogy hát én mit adok viszont
1057   11   |                    teheneimet, biztosítám, hogy ezt mind neki adom, sőt
1058   11   |                bőréből örömében, s ígérte, hogy rögtön elvisz, ha akarom
1059   11   |                  Én biztosítva a citoyent, hogy minél előbb visszajövök,
1060   11   |               kacika nyakába, s mondhatom, hogy kivált ily rengeteges országban
1061   11   |                  egy tó mellett elmentünk, hogy ügyességét s hasznavehetőségét
1062   11   |                  megemlékezzetek nevemről, hogy megszenteljétek azt!~Az
1063   11   |                   Rossz szíved van. Azért, hogy a haza szegény, ott kell-e
1064   11   |                voltam azt tenni, de érzem, hogy bele is halok. Téged mi
1065   11   |             olvasom hírlapjaitok hátulján, hogy a leggazdagabb urak, kikre
1066   11   |        jövevényeknek. Ó! Megérdemlik érte, hogy maguk is jövevények legyenek
1067   11   |                szívtelennek azt mondhatni, hogy ő szabadelvű! Vannak erények,
1068   11   |               kötve, ilyen a magyarnál az, hogy önmagát mindenek felett
1069   11   |                   s rég megmondá előttünk, hogy betegsége számára nem e
1070   11   |              nevetségesnek fogják találni, hogy mint a német szóra küldött
1071   11   |                    nevessetek bár akkorát, hogy ide halljam, írjatok rólam
1072   11   |           komolysággal.~Csak azt sajnálom, hogy fiatalabb nem vagyok, hogy
1073   11   |                 hogy fiatalabb nem vagyok, hogy elvehetném, vagy vénebb,
1074   11   |                   elvehetném, vagy vénebb, hogy apja lehetnék.~Egy este
1075   11   |                    kiszalasztani a számon, hogy bár most is ott ülhetnénk.
1076   11   |              pipájából:~– Tehát fogadjunk, hogy ön vissza fog menni Hunniába.~–
1077   11   |                     Én sietve odarohantam, hogy segítsek rajta.~Ő halkkal
1078   11   |              rábeszéltem a szegény leányt, hogy hagyja el a földet, melyhez
1079   11   |                  iránta tanusíték, rávevé, hogy ezentúl rokonának nevezzen.~
1080   11   |                nevezzen.~Ha arra gondolok, hogy boldogsága kútforrásához
1081   12   |               olvassák a kiásott kövekről, hogy ott Ninive feküdt. Tovább
1082   12   |          megkérdenek, a romok azt felelik, hogy ott Ninive feküdt. Egyik
1083   12   |               egykedvűen s csodálva kérdi, hogy mit néznek e halmokon az
1084   12   |                megmondani, de ha kérdenéd, hogy micsoda három halom az ott
1085   12   |                mindenki meg tudná mondani, hogy az egyik sírban Ferhád fekszik,
1086   12   |                 évre ide a környék leánya, hogy a rózsát megöntözze és elbeszélje
1087   12   |                   fokain felmászott odáig, hogy onnan széttekinthessen.~
1088   12   |                magas zöld közül, jelentve, hogy itt temető van.~A hegy oldala
1089   12   |                mert az a hit élt a népben, hogy aki e szobornak áldozatot
1090   12   |                    melyet a nép úgy említ, hogy a „szép Shirin”.~A patak
1091   12   |                rózsafüzérekre volna bízva, hogy azokat összetartsák. Az
1092   12   |                    szobrok, látszik rajta, hogy a kéz, mely alkotá, költőé
1093   12   |                 finoman vannak kidolgozva, hogy még a hölgy ruháit kapcsoló
1094   12   |                  el maga elé, látni rajta, hogy ez arc a minden királyok
1095   12   |                  aki semmit sem tud arról, hogy ő szép és szerettetik.~A
1096   12   |             látszik. Alig lehetne elhinni, hogy e merénylet emberi kéz munkája,
1097   12   |                   megörökíté.~Azon időben, hogy Kosru Parviz uralkodott
1098   12   |                  feledékenységet fogaitól, hogy ne árthasson velők a halandó
1099   12   |                 örökkévalóvá akarom tenni, hogy évezredek múlva is örüljön
1100   12   |                 tudna ő rá nézni, anélkül, hogy el ne vakuljon bele s erőtlennek
1101   12   |                    meglopta a szent tüzet, hogy ételt főzzön mellette! amilyen
1102   12   |               magas fallal volt körülvéve, hogy belőle csak a Takhti-Bostan
1103   12   |                   állók kecsei arra valók, hogy legyen árnyéka az övének.
1104   12   |                   az utókorra is elmaradt, hogy költők tőle lelkesüljenek
1105   12   |                 bűbájt ad minden vonásnak, hogy költővé kell annak válnia,
1106   12   |            könnyezett fölötte, megsiratta, hogy elgázolá, s keblére tűzte
1107   12   |                  Akkor hidegen inte nekik, hogy távozzanak el, s egyedül
1108   12   |               egyedül lehetett méltó arra, hogy benne lakjék. A lebomlott
1109   12   |               mintha a napot akarná kérni, hogy ne nézzen oly szerelmesen
1110   12   |                  én ősz szakálladat Harun, hogy attól félhetnék, hogy őt
1111   12   |               Harun, hogy attól félhetnék, hogy őt elfelejtem.~Ferhád támolygó
1112   12   |                 különös volt magaviselete, hogy az emberek kitértek előle.~
1113   12   |           iparkodtak igézetet gerjeszteni, hogy levonták a leplet a női
1114   12   |                  királyra.~– Esküdjél meg, hogy megadod, amit kérni fogok.~–
1115   12   |                    tett kézzel megesküvék, hogy mindent meg fog adni, amit
1116   12   |                    tőled, – szólt Ferhád – hogy engedd el e szobrászoknak
1117   12   |                hiszesz-e, vagy fösvénynek, hogy félsz tőlem jutalmat kérni?
1118   12   |               aláhanyatlott a dárda. Érzé, hogy esküje által fogva van.~–
1119   12   |                   nem gondolád-e mindjárt, hogy ezt a szerelem alkotá? mely
1120   12   |               szoborért, te megesküvél rá, hogy megadod azt, ha esküdet
1121   12   |                   Istennek kellene lennem, hogy lelke óhajtásainak megfeleljek,
1122   12   |                 nem tudok: esküszöm neked, hogy bár jobban szeretem őt életemnél,
1123   12   |               alvilág kapuit nyitotta meg, hogy visszahozza hölgyét.~A király
1124   12   |                 király inte udvarnokainak, hogy távozzanak el; ő maga egyedül
1125   12   |                   legutolsó végére elküld, hogy meghozhassa amit kívánsz.~
1126   12   |                    hűs volt és oly éltető, hogy benne még azok a bokrok
1127   12   |             Ferhádot s parancsul adá neki, hogy várakozzék a függönyök mögött,
1128   12   |             hegyről egy tejpatak jőne alá, hogy annak fehér hullámaiból
1129   12   |                    meg a természet rendét, hogy ezután ne víz fakadjon a
1130   12   |             félrehajtá, bámulva szemlélte, hogy az aranycsésze szélein gazdagon
1131   12   |                    csodálkozva vevé észre, hogy azon rajz és írás van. Megnézte
1132   12   |                   elhinté azt a medencébe.~Hogy széttépte, megsajnálta,
1133   12   |               másik mellé, s várta, sejté, hogy még egy harmadik is fog
1134   12   |                 rögtön bölcseit és jósait, hogy magyarázzák meg ez álmot.
1135   12   |                    Shirin megtudta belőle, hogy Ferhád a titkos szerető.~
1136   12   |               aggódva unszolá kérdéseivel, hogy mondja meg, mi bántja. A
1137   12   |                királyhoz. – Ma kitaláltam, hogy mi nyomja oly nagyon. Kertembe
1138   12   |                     ki azon perctől fogva, hogy a Takhti-Bostan orma kizöldült,
1139   12   |                 csak Shirin tudta egyedül, hogy e bokrok lombjai közül egy
1140   12   |                    életét kockáztatá érte, hogy a felhőnyi magasból kedvesére
1141   12   |          szeszélyes asszony bebizonyítani, hogy ők nem istenek.~Shirin mindjobban
1142   12   |            virággal kezében. Ez azt mondá, hogy tudtomra adandja, mi bánt?
1143   12   |                  Akkor láttam megdöbbenve, hogy szívem fehéredni kezd; ha
1144   12   |                   Amshaspand azt tanácslá, hogy ha meg akarok gyógyulni,
1145   12   |                   ajkaival érinteni; félt, hogy még a lehellet is összezúzza.~–
1146   12   |                lejárnak hozzám, biztatnak, hogy menjek velök. A rózsa levele
1147   12   |                 hivatá Ferhádot. Remegett, hogy hátha teljesítendi az óhajtást,
1148   12   |                   az óhajtást, de remélte, hogy az most lehetetlenné vált.~
1149   12   |          leendettek.~Shirin nem is álmodá, hogy mind azon óhajtás, amit
1150   12   |               hajnalsugárt, úgy szeretném, hogy ha e hegyen keresztül egy
1151   12   |                    merőben keresztülvágva, hogy amint feljön a nap, annak
1152   12   |            keresztül vágatni a Behistánon, hogy annak túlsó végén a hajnal
1153   12   |                 szobrásznak nem volt elég, hogy műve nagyszerű legyen; még
1154   12   |                      adsaib al mathlukat), hogy a világ szobrászai mind
1155   12   |                 kétségbe volt esve. Látta, hogy elveszti Shirint, mert ellenének
1156   12   |               hozzá egy napon s felajánlá, hogy ő megöli Ferhádot.~A királyt
1157   12   |                  ajánlani.~– Esküm tiltja, hogy őt bántassam; – szólt elutasítva
1158   12   |                    minő jó bolond vagy te, hogy egyre Shirin nevét kiáltozod,
1159   12   |                visszhangját.~Másnap kérdé, hogy miért nem folytatják a Behistan
1160   12   |                     másikéra piros rózsát, hogy a szerelem virága örökké
1161   12   |                   merenge rajta, gondolva, hogy ott mostan Shirin fürdik.~
1162   13   |                    ötven esztendeje annak, hogy a kuruc-labonc világ legszebb
1163   13   |                    derék emberek, ahelyett hogy őket látogatják, inkább
1164   13   |              egymáshoz annyira hasonlatos, hogy maig is fenmaradt róla az
1165   13   |                segítettek azonban magukon, hogy neveiket rendesen elváltoztatták,
1166   13   |            egyiknek az a furcsa neve volt, hogy „Trajtzigfritzig!” a másik
1167   13   |                 vitte a kálvinista gyerek, hogy a lúdtollból kalamust tudott
1168   13   |          megáldotta s otthagyta, rábízván, hogy legyen belőle pap, professzor,
1169   13   |                 szerencséje volt, anélkül, hogy apja-anyja törte volna rajta
1170   13   |                  annyira el tudott veszni, hogy gyakorta kénytelen volt
1171   13   |                   kiterjedésben, ahelyett, hogy a jámborok, jótékony és
1172   13   |                 históriai személyek ellen, hogy tanítványai lelki üdvére
1173   13   |                    historiae professzorra, hogy Kleopatrát, Szemiramiszt
1174   13   |              faragott fenyőszálakon ültek, hogy így fel ne érhessék fejeikkel
1175   13   |                    a nagytiszteletű úrnak, hogy fiatalembernek addig, míg
1176   13   |                    nem vezet jóra.~Persze, hogy ez a legnépszerűtlenebb
1177   13   |                kedvéért kimondani lehet, s hogy e nézetnek legkevesebb pártolói
1178   13   |                  Az csak mégis lehetetlen, hogy az ember egyszer-másszor
1179   13   |                   az sem történhetett meg, hogy valami ifjú ember a professzor
1180   13   |             diákfélő elvekben nevelkedett, hogy bizonyosan elszaladt volna
1181   13   |                 kegyence, akiről azt hivé, hogy lelkét sokkal inkább bezárta
1182   13   |              anakreoni: magától értetődik, hogy ezek között szerelmes vers
1183   13   |                   érzelmű ifjú ember vala, hogy mikor a mitológiából azon
1184   13   |                    senki sem mondta volna, hogy nem valósággal leány, Áront
1185   13   |              kentauruszokkal való harcban, hogy vert egymaga harminc pogány
1186   13   |                félgolyó a levegőnyomástól? hogy lehet a levegőt meggyújtani?
1187   13   |               kulcsait kiválasztottjainak, hogy ott működjenek nagy szorgalommal,
1188   13   |            szorgalommal, és tapasztalá is, hogy a két jeles ifjú már korán
1189   13   |                   csizmakoptató korhelyek, hogy legyetek olyanok, mint ők.~
1190   13   |                  ifjaink azon ürügy alatt, hogy csillagokat vizsgálnak,
1191   13   |                    azzal foglalatoskodnak, hogy a szép Klárikát nézik távcsöveken
1192   13   |                 amíg Gerzson úr azt hiszi, hogy szemeiket az ég csodáin
1193   13   |                    azzal mulatják magukat, hogy a kedves leánykát mindenüvé
1194   13   |                olykor az imádott leánykát, hogy ámulatában kezeit nyújtá
1195   13   |                    kísértő a jámbor ifjút, hogy egy délután leüle az asztalhoz,
1196   13   |                    Áronnak, ez megesküvék, hogy soha életében szebb versnek
1197   13   |                    volt a sor azt mondani, hogy „hm”.~– Úgy kellene azt, –
1198   13   |             elrejteni a nyíló rózsák közé, hogy mint korán reggel kijő a
1199   13   |                       Hisz én nem mondtam, hogy te cselekedd azt, én csak
1200   13   |                  azt, én csak azt mondtam, hogy könnyű volna megtenni…~József
1201   13   |                  akkor bámult el egymáson, hogy milyen bolondot cselekvének?~
1202   13   |         felpillantani, azt hivé mindegyik, hogy az orrukról le fogja olvasni
1203   13   |                szólt végre száraz hangon – hogy ha máskor verset akar hozni,
1204   13   |                    hol másszor megtörtént, hogy a tanulóifjúság nem csupán
1205   13   |      kegyelmességeik beizenének a városba, hogy nekik száz darab vágómarhát,
1206   13   |               fogyatkozva élelmiszerekben, hogy csak végső megszorítás mellett
1207   13   |          Mondhatták ők Trajtzigfritzignek, hogy Balika elvitte az enni-innivalót,
1208   13   |                 maga hadait, s megesküvék, hogy porrá égeti Enyedet, s bor
1209   13   |         nagytiszteletű Szabó Gerzson uram, hogy tanítványai kardokkal és
1210   13   |                 sem akarnak egyébről, mint hogy őket professzoraik a laboncok
1211   13   |        nagytiszteletű Szabó Gerzson úrtól, hogy ő valakit a háborúba vezessen!~–
1212   13   |               avagy a megveszett Achilles, hogy engem harcba akarjatok vinni?
1213   13   |                    neveltem-e én bennetek, hogy ily vérengző gondolatokat
1214   13   |                 bölcsességet és tudományt, hogy bitangul elhulljatok barbár
1215   13   |               katona, aki azért született, hogy meghaljon?~E beszéd közben
1216   13   |               közben észrevevé Gerzson úr, hogy még Zetelaky is valami fringiát
1217   13   |                   Hát volt rá eset valaha, hogy poéták, a múzsák választottai,
1218   13   |                  ha én megtiltom tinektek, hogy fegyvert merjetek fogni,
1219   13   |                   Zetelaky, annyit mondok, hogy nem szükség minden kérdésre
1220   13   |                pedig parancsolom tinektek, hogy e percben lerakjatok minden
1221   13   |                 templom alatti boltozatba, hogy még csak hozzájuk se lehessen
1222   13   |              faraktárba szépen. Gondolták, hogy ez is jó fegyver, ha jó
1223   13   |                   professzort választá ki, hogy deputációba menjenek eléje.~
1224   13   |                gyanús kérdés volt azonban, hogy vajon el lehet-e ezen ágyúkat
1225   13   |                    ágyúkat sütni, anélkül, hogy az ember a körülállók életét
1226   13   |                    nyírott bajusszal volt, hogy összekeveredés esetén mégis
1227   13   |                 nem szolgált egyébre, mint hogy legyen nekik miben elesni,
1228   13   |               csalatkoznék, aki azt hinné, hogy ő is hasonló volt rongyos
1229   13   |                   vonásaiból ugyan kirítt, hogy e pompához sem születése,
1230   13   |                   látszott arra fordítani, hogy mentül piszkosabb lehessen.~
1231   13   |                bátran dicsekedhetett vele, hogy záporesőn kívül más vizet
1232   13   |                  vezér – amint észrevette, hogy Gerzson nem fog már többet
1233   13   |               valahol lopta azt a kardot), hogy minden csizmadiát eltörlök
1234   13   |                    az egész város nevében, hogy érdemes hadaiddal légy kegyes
1235   13   |                    fél a fegyveres néptől, hogy közeledéstek hírére mind
1236   13   |               pedig lehetetlenné tennétek, hogy kívánságaitoknak megfelelhessünk,
1237   13   |                  lévén, mink sem kivánván, hogy házaitokat üresen hagyván,
1238   13   |                  és megmondjátok a népnek, hogy mi eltakarodjunk, ha ők
1239   13   |                háznál gyertyát gyujtsatok, hogy lássuk, hogy mindnyájan
1240   13   |                   gyujtsatok, hogy lássuk, hogy mindnyájan otthon vagynak,
1241   13   |                  meglátjátok azt az egyet, hogy!~Ilyen ékesen szólással
1242   13   |                  tudtul adá a lakosságnak, hogy kiki menjen haza a maga
1243   13   |      szegénységétől kitelik, hordja össze, hogy a labonc urakat kielégíthessék
1244   13   |                    kegyért a szép Klárika, hogy őket hagyják meg azon éjjel
1245   13   |                nyoszolyáikban, elgondolva, hogy mily bölcsen elháríták városuk
1246   13   |                 valami alak felköltené őt, hogy ne aludjék, hanem menjen
1247   13   |           nemsokára kivehetővé lőn előtte, hogy az egy nagy embercsoport,
1248   13   |                  laboncok csak azt várták, hogy a népség házaiban szétoszolva
1249   13   |                    szétoszolva lefeküdjék, hogy orozva rajta üssenek… Klárika
1250   13   |                   ment vissza a templomba, hogy társnéit felköltse, hanem
1251   13   |                    mázsás harang kötelébe, hogy azt meghúzva, jelt adjon
1252   13   |          kijátszatásra, s parancsot adott, hogy rögtön tizenkét helyen fel
1253   13   |                    olyan zápor kerekedett, hogy rögtön eloltott minden égést:
1254   13   |                 engedte őket. Rájuk fogta, hogy mindnyájan csalárd, hazug
1255   13   |              embereket, és erősen esküvék, hogy négy ágyújával porrá lövi
1256   13   |                   azon kegyelemért kérlek, hogy üttesd el az én fejemet
1257   13   |           biztatással egyszerre elrendelé, hogy a csapatok minden oldalról
1258   13   |                   dolgot, amint meglátták, hogy laboncaik ugyancsak dülöngnek
1259   13   |              patakhoz értek, akkor látták, hogy ott nem lehet átmenni, mert
1260   13   |               világ vége.~Bórembukk látva, hogy itt csakugyan meg kell állni,
1261   13   |              talált a labonc körmére ütni, hogy rögtön kiesett a kezéből
1262   13   |               husánggal a fején keresztül, hogy meghajlott bele a bot, s
1263   13   |                akadtál emberedre: tudod-e, hogy most ki fogott meg? az én
1264   13   |                partról a megáradt patakba, hogy mindkettőjük felett összecsapott
1265   13   |                 rablóját; a lovag átlátva, hogy nincs menekülés, leszálla
1266   13   |                 úgy csapta félre a kardot, hogy csak úgy perdült, a másikkal
1267   13   |               pedig olyat ütött a sisakra, hogy csak úgy kondult!~Meglódult
1268   13   |                 szanaszét, mintha keresné, hogy honnan ütötték meg? Pedig
1269   13   |                 úgy vágta derékon ellenét, hogy az csak végignyúlt a földön,
1270   13   |                mire Zetelaky azt gondolva, hogy csak aléltan a lóhoz kötözött
1271   13   |             fennakadt tóga szárnya mutatá, hogy oda alant is van valaki.
1272   13   |                 két fűzfáról s elénekelve, hogy: „Erős várunk nékünk az
1273   14   |           körültekerve a karcsú derekakon, hogy a szép gömbölű vállak s
1274   14   |               gyomrai aranytól terhesek, s hogy az embernek még a kereséssel
1275   14   |               maradványokból is kivehetni, hogy itt hajdan nagyra törekvő
1276   14   |                amidőn már senki sem tudja, hogy ki lakott azokban.~A tizennegyedik
1277   14   |                 tudta elhatározni magában, hogy melyiket szereti jobban,
1278   14   |                 mint a másik.~Lőn azonban, hogy egy napon csodálatos tünemények
1279   14   |                     Napok múlva megtudták, hogy mi volt ez a tünemény.~A
1280   14   |                 falut az ellenség földein, hogy sem ember, sem állat azon
1281   14   |              körülfogva egy ércabronccsal, hogy mikor harcol, a szemébe
1282   14   |                    bebizonyítja nekem azt, hogy szeret. Nem elég beszélni,
1283   14   |                    nép. Egyik azt kívánta, hogy hódolattal kell a hódítót
1284   14   |                   ajándékba küldeni eléje, hogy kegyelmezzen Zingarának,
1285   14   |               töredék végtére azt kívánta, hogy ők kimennek az ellenség
1286   14   |             százkezű istennek úgy tetszik, hogy őket megsegítse: elverik
1287   14   |                  ezer szemeivel elnézheti, hogy védőik elhulljanak, ám el
1288   14   |             Legyetek mindnyájan egy füllé, hogy halljátok amit beszélek,
1289   14   |               azután mindnyájan egy karrá, hogy cselekedjétek amit mondtam.
1290   14   |                   nem esznek abból. Azért, hogy ők sokan vannak, meg nem
1291   14   |                sáskákat táborozni, annyit, hogy reptükben elfogták a napot.
1292   14   |       legcsekélyebb rézpénz? Úgy vegyétek, hogy mi vagyunk az aranydénár,
1293   14   |                szobrokat, felírván azokra, hogy azon sírban nyugszanak mindazok,
1294   14   |                   kard emelkedett az égre, hogy ha onnan kellett volna az
1295   14   |                    levágni az ellenségből, hogy a többiek félhettek, hogy
1296   14   |                  hogy a többiek félhettek, hogy nekik semmi sem marad. A
1297   14   |                   jósok előre kihirdették, hogy úgy fog lehullani az ellenség,
1298   14   |                    keservesen tapasztalák, hogy ezek a barna fiúk kegyetlenül
1299   14   |                   látván Mange példájából, hogy a harc mestersége könnyű;
1300   14   |               eldicsekedtek asszonyaiknak, hogy csak álljanak ki majd a
1301   14   |                    partjára, s várják ott, hogy fognak aláfelé úszni az
1302   14   |                 előtt, s azt izenték neki, hogy ő csak tartsa magát az ellenséggel,
1303   14   |               pedig várták a folyamparton, hogy mikor jönnek a levágott
1304   14   |               hazaérkezének, de jól érzék, hogy itt nincs számukra többé
1305   14   |                 átka fogta volna meg őket, hogy akik boldog hazájukat megbecsülni
1306   14   |                   eltagadták, azt állítva, hogy ők Egyiptomból jönnek s
1307   15   |                    oly bűbájosan daloltak, hogy fű, fa megállt hallására
1308   15   |                zengő madarak elhallgattak, hogy tanuljanak tőlök.~Egyszer
1309   15   |                össze van kötve az alsóval.~Hogy még oda se hallhassák a
1310   15   |                  kínjokban sírtak éjszaka, hogy a pásztorlegények nem merték
1311   15   |                  előre jól megmondta neki, hogy a kokojszás felé ne hajtsa
1312   15   |              elszunnyadt, arra ébredt fel, hogy a kokojsza felől nagy bikabömbölést
1313   15   |                    megint távolabb zúgott, hogy maga után csalja a legényt.~
1314   15   |               subáját keresi, akkor látja, hogy abba egy csodálatos alak
1315   15   |             lidércekről s nagyon megörült, hogy most eggyel találkozott;
1316   15   |                 találkozott; kérdezé tőle, hogy mit hozott neki?~– Véka
1317   15   |                   volna bele, s megígérte, hogy elhozza neki a harangot.~
1318   15   |                reggel meglátszott a nyoma, hogy ott a fű mind kisárgult.~
1319   15   |                  olyan nehéz volt ez neki, hogy szinte megszakadt bele,
1320   15   |                   s legelső dolga az volt, hogy kitépte a harang nyelvét
1321   15   |                  akasztá azokat s kérdezé, hogy merre menjen már most vissza.~
1322   15   |                    nagy csodálkozva látta, hogy hazatérő csordája egy nagy
1323   15   |                honnan támadt e csodaállat, hogy a juhászlegény tüszője azon
1324   15   |                     de nemsokára meghallá, hogy éjszaka ellopták a kápolna
1325   15   |           kápolnához, énekelve, imádkozva, hogy a boldog Istenanya adja
1326   15   |                  de az égi nő biztatta őt, hogy ne féljen, s szállt vele
1327   15   |                 remete kezét, ki megijedt, hogy a vízben marad, s amint
1328   15   |                  és nagyon elcsodálkozott, hogy ruhájáról nem csorgott a
1329   15   |                anyák kérve kérték fiaikat, hogy ne menjenek a kokojszáshoz.
1330   15   |                   otthon maradt édesanyja, hogy ne közelítsenek a tündérek
1331   15   |               nagyon. Mert az ember olyan, hogy ahol veszedelmét tudja,
1332   15   |                    tova terelte a csordát, hogy ott ne lepje az éjszaka.
1333   15   |              vezértulkot egy fa derekához, hogy el ne mehessen onnan, s
1334   15   |               pásztorlegény felelt neki:~– Hogy mehessek én te hozzád tündérleány;
1335   15   |              hasztalan rimánkodott előtte, hogy ne juttassa magát két testvére
1336   15   |          vízilányka csak azon vette észre, hogy az ifjú karjai közé zárva
1337   15   |                meleget olt dobogó szívébe, hogy az öleléstől lassankint
1338   15   |               testvérek, amidőn meglátták, hogy a küldött tündér nem bír
1339   15   |                 úgy szétcsapva a hullámot, hogy az kétfelől valamennyi fát
1340   15   |                 apja házához.~A fiú szülői hogy megörültek, midőn meglátták
1341   15   |                   szólt az ifjú – elég az, hogy Isten adta s enyim lesz,
1342   15   |                    senki sem mondta volna, hogy nem éppenúgy székely anya
1343   15   |              voltak.~Senki sem gyanította, hogy a szép menyecske nem földi
1344   15   |                    anyós vette észre néha, hogy mikor menye valahova leteszi
1345   15   |                 járt közöttük a víztündér, hogy éledtek fel hervadt leveleik,
1346   15   |                    fel hervadt leveleik, s hogy hullott enyhe harmat szomjas
1347   15   |             úgyhogy aki látta, azt hiheté, hogy ő nem anyja, hanem leánya
1348   15   |              kokojszás tava pedig megnőtt, hogy szinte elönté a vidéket.~
1349   15   |                   ide húzza magához; nézd, hogy megdagadt tőlük e tó. Azért
1350   15   |             előtted áll; ne félj senkitől, hogy bántson. Apró-cseprő kis
1351   15   |         ellenkeznek, csak azzal fenyegesd, hogy ráütsz e harangra és mindent
1352   15   |                  palotából, addig vigyázz, hogy hangot ne adjon s akkor
1353   15   |                keresik az úszó martalékot, hogy azt körülszőnyegezve, megkötözve,
1354   15   |                  érzékeny csápjaira vígan, hogy az esze nélkül húzta vissza
1355   15   |                    birsfa-suhogójával úgy, hogy bőgött bele s elijeszté
1356   15   |                 nyakára s parancsolá neki, hogy vigye őt egyenesen vízkirály
1357   15   |            pálcáját s ordított oly hangon, hogy odafenn a tengerszem mind
1358   15   |                 borultak az ifjú lábaihoz, hogy ne bántsa őket, inkább mindent
1359   15   |                  meg az ifjút, s kínálták, hogy egyék, igyék és mulasson
1360   15   |                    találta apja gulyáját s hogy elbámult, midőn egy vén,
1361   15   |                   Az ifjú bámulva kérdezé, hogy ki ez az asszony?~– Édesanyád, –
1362   15   |           hallgatás tudatja az andalgóval, hogy e tér szellemeké volt egykor!~
1363   16   |                    az ő apjához, anyjához? hogy azt megszólíthatná. Hiába
1364   16   |                   akar? Mikor aztán látta, hogy estig nem mozdul onnan,
1365   16   |       szófogadáshoz, s ahogy mondták neki, hogy menjen haza, szépen elindult
1366   16   |                magában, amikor elgondolta, hogy neki sehova sem lehet bemenni;
1367   16   |                  követ, ami olyan jó volt, hogy gyenge tagjait a szél ellen
1368   16   |                   kofaasszonyt, aki látva, hogy olyan bús szegényke, ismét
1369   16   |                   a Jézus, látod, kisfiam, hogy mennek az emberek a templomba.~
1370   16   |                 hogyan örült, midőn látta, hogy ebből a nagy-nagy házból,
1371   16   |                 beszélt a népnek, elmondá, hogy született a kis Jézus jászolban,
1372   16   |               jászolban, pásztorok között, hogy élt szegénységben, nyomorúságban,
1373   16   |            szegénységben, nyomorúságban, s hogy szerette azután is a gyermekeket
1374   16   |              süvöltését; de aki nem tudja, hogy hová menjen haza ilyen zord
1375   17   |                    különb mulatságot, mint hogy eleven embereket ijesztgessen
1376   17   |              hajójában, mert amilyen igaz, hogy ő fél fejjel magasabb volt
1377   17   |          kormányosoknál, olyan igaz az is, hogy a Viktoria gloria szebb
1378   17   |              Glória; ami azt teszi deákul, hogy győzelem és dicsőség”. Ezt
1379   17   |               hétig kedves élete párjától, hogy lám, a Máki Jucinak arany
1380   17   |               akkor az egyszer azt mondta, hogy könnyű annak, mert csak
1381   17   |                    szóba sem engedte jőni, hogy az ő Jucijánál Rév-Komárom
1382   17   |                    termetet lásson valaki! Hogy áll rajta az a meggyszín
1383   17   |                 nincsen egyéb gondja, mint hogy kényeztessék. Azon vesznek
1384   17   |                   olvasni.~Annyi bizonyos, hogy tetszésre való leány alig
1385   17   |               mégis azt lehetett csodálni, hogy egyik farsang elmúlik a
1386   17   |                 neki arra kellene ügyelni, hogy valamelyiket össze ne törje.~
1387   17   |                   törje.~Nem is mondhatni, hogy kérői ne lettek volna. Sőt
1388   17   |                    ennek az kellett volna, hogy Juci menjen el vele Komáromból,
1389   17   |                    erről azt mondták neki, hogy házsártos ember, nem ment
1390   17   |                   Jucikának kilátása volt, hogy tensasszonnyá lehessen.
1391   17   |                    gondolkodott is felőle, hogy Jikszli uramnak adja a kezét;
1392   17   |                    találta valaki mondani, hogy Jikszli uramnak görbe lába
1393   17   |                  tán, ha utána akar menni, hogy ezt is visszautasította,
1394   17   |                   vagy éppen Graczafiláné! hogy azzal csúfoljanak; nem,
1395   17   |                patvarista, aki azt ígérte, hogy mihelyt leteszi a cenzúrát,
1396   17   |                 ment Mákiék háza tájékára, hogy annak a kapujában ugyan
1397   17   |              Egyszer azután hírét hallják, hogy a patvarista már a cenzúrát
1398   17   |                   azt mondja róla a világ, hogy vénleány.~Bizony, bizony
1399   17   |                  egy harmadik is, anélkül, hogy Máki uram házába násznagy
1400   17   |                 mind a kettő arra gondolt, hogy ha Juci egészen őnekik kettőjöknek
1401   17   |                 állapotokat, azt gondolta, hogy talán nem vágná valami nagyba
1402   17   |              előadta.~Nem is nézték annak, hogy áll a bajusza? sem azt nem
1403   17   |            szokott-e haragudni, sem pedig, hogy közel fog-e lakni, avagy
1404   17   |                    Máki Jucikából.~Persze, hogy Tuba szomszéd felesége erre
1405   17   |               felesége erre is azt mondta, hogy bizony Jucika választhatott
1406   17   |              szomszéd viszont azt felelte, hogy de bizony Herczeg András
1407   17   |                  szomszédasszonynak?~Elég, hogy a lakodalom nagy vígan ment
1408   17   |                    sírt.~Nem állhatta meg, hogy meg ne vigasztalja.~– Jucika
1409   17   |               uramat, amíg megmondta neki, hogy hát Judinak nevezze.~– No
1410   17   |            szegénykét, s gondolta magában, hogy már most csak vége lesz
1411   17   |                   helyett kicsinyben múlt, hogy kezét lábát nem ette meg;
1412   17   |             vallotta meg nagy instanciára, hogy éppen a rizskásaleves, paradicsommártás
1413   17   |                szépen, s gondolta magában, hogy mármost a gazdasszonykodásban
1414   17   |               hazafelé tartott, gondolván, hogy azóta rakott asztal várja
1415   17   |             Andrásnak fordítania a dolgot, hogy megtudhassa Jucitól, miszerint
1416   17   |                    hát azon segíteni kell, hogy bele ne halj: hol van egy
1417   17   |                    fáj, ebnek fáj, no ugye hogy nem fáj?”~András azt gondolta,
1418   17   |                 fáj?”~András azt gondolta, hogy majd tréfára fordítja a
1419   17   |                   dolgot, de kicsibe múlt, hogy pofon nem ütötték érte.
1420   17   |                     úgy becsapta az ajtót, hogy odabenn a kakukkos óra is
1421   17   |                    de mégsem állhatta meg, hogy annyit meg ne mondjon: „
1422   17   |                szobából.~András azt hitte, hogy a többi ételért megy, s
1423   17   |                   azt sem mondta senkinek, hogy „befellegzett”.~Megijedt
1424   17   |                   hálát adott az Istennek, hogy ott lelte Jucikáját, hogy
1425   17   |                  hogy ott lelte Jucikáját, hogy az nem ment a Dunának.~Hagyta
1426   17   |               főzésben s mégis azt mondta, hogy kozmás a leves, pedig a
1427   17   |                 előtt, felfogadta szentül, hogy soha ezt a szót „kozma”
1428   17   |       szomszédasszony azt mondá ez esetre, hogy Juci ugyancsak hibázott,
1429   17   |                 hétre azt az egyet mondta, hogy majd ment volna ő a feleségéért,
1430   17   |         fohászkodást, majd az volt a baja, hogy odahaza milyen szép kilátás
1431   17   |                másszor meg azon kesergett, hogy mint kell őneki ehhez a
1432   17   |                 rabnál. Az legalább tudja, hogy mit vétett, miért kell neki
1433   17   |                    s szerette volna tudni, hogy miért legyen az ő háza siralomház.
1434   17   |                siralomház. Az is meglehet, hogy bú-elfelejtésül valamelyik
1435   17   |               monostoriból, elég az hozzá, hogy este, amint hazament, s
1436   17   |                   mondták neki a cselédek, hogy háromszor is volt már itt
1437   17   |                    asszonyom, s megigérte, hogy megint eljön.~– Hát csak
1438   17   |                   gyújtott; nem mondhatni, hogy egy kicsit ne reszketett
1439   17   |                tudta kiereszteni a száján, hogy „szabad”, amint bekopogtatott.~
1440   17   |                  elég ám az az idvességre, hogy ha valakit éppenséggel meg
1441   17   |                   de az Isten mentsen meg, hogy valaha megütötte volna előtte
1442   17   |               hívek között annak a látása, hogy Herczeg András uram az udvar
1443   17   |                   azt csak nem kívánhatja, hogy így szégyenszemre maga menjen
1444   17   |                   uramhoz s elmondta neki, hogy ugyan van-e szive, hogy
1445   17   |                    hogy ugyan van-e szive, hogy úgy engedi epedni maga után
1446   17   |                     azt csak nem várhatja, hogy az jőjjön haza; hanem menjen
1447   17   |                Tuba szomszéd úgy megijedt, hogy a kalapját is ott feledte,
1448   17   |                  elismerték mind a ketten, hogy egyikök sem hibás, hanem
1449   17   |               civakodó szerelmesek között, hogy rajtad békülnek ki.~András
1450   17   |                 kellemetes volt reá nézve, hogy mindig úgy érezhette magát,
1451   17   |                  szépen ki tudott kerülni, hogy olyankor mindig hazafutott;
1452   17   |               menni, ha látni akarta, úgy, hogy utoljára azt sem tudta már
1453   17   |                    azok az egész városnak, hogy Herczeg Andrást nem lehet
1454   17   |                  mikor eszik, úgy szuszog, hogy nem lehet mellette megmaradni,~
1455   17   |                  úgy fáj neki esős időben, hogy ordít bele,~5. kisült, hogy
1456   17   |                hogy ordít bele,~5. kisült, hogy valamikor egy embernek kiszúrta
1457   17   |                  szeme alja, azt beszélte, hogy megütötte a petrencerúddal,
1458   17   |                feleségének szemére hányta, hogy sok szeretője volt,~10.
1459   17   |                   meg azt felelte neki rá: hogy mind különb volt kendnél,~
1460   17   |                  is szót tett; azt akarja, hogy járjon főkötőben, mint más
1461   17   |                   András azon vette észre, hogy az egész városban mindenütt
1462   17   |               között történik, még azt is, hogy ő milyen formán horkol,
1463   17   |               keserűségében, s felfogadta, hogy csak még egyszer szökjék
1464   17   |                    tizenkét órára kiküldd, hogy harangszóra ebédelhessünk,
1465   17   |               dolog lesz.~Judi azt mondta, hogy jól van, de alig várta,
1466   17   |                    jól van, de alig várta, hogy András kihúzza a lábát,
1467   17   |                  ma nem jöhet, azt izente, hogy mi menjünk őhozzá, hozott
1468   17   |                  egyszer csak azt hallják, hogy húzzák a Szent András tornyában
1469   17   |             aratóknak, de csak elgondolta, hogy az a kis koplalás nem árthat
1470   17   |             mulatság volt annál azt nézni, hogy mennek át a hidon a terhes
1471   17   |               aratókkal déli harangszókor, hogy tizenegy óra volt az, halottra
1472   17   |               gazda csak vigasztalta őket, hogy tán eltévedt a szolgáló
1473   17   |            előhítta az ördögöt, megmondta, hogy kibe bújjék bele, s amint
1474   17   |                  csak illett. Képzelhetni, hogy milyen nagyot lehet ütni
1475   17   |               keserves könnyhullatásokkal, hogy őt az ura hogy megverte
1476   17   |         könnyhullatásokkal, hogy őt az ura hogy megverte ártatlanul, ország-világ
1477   17   |                 embert? Csak azt sajnálta, hogy azt a nagy kormánygerendát
1478   17   |     kormánygerendát el nem viheti magával, hogy azzal üthetné vissza. Meg
1479   17   |                  gazdának volt annyi esze, hogy nem jött elő, hanem felszaladt
1480   17   |                    hiába kiabált Andrásra, hogy szálljon le a padlásról,
1481   17   |                   azzal kezdé ijesztgetni, hogy rágyujtja a házat, hanem
1482   17   |                   összeröffent szomszédok, hogy azt ne cselekedje; mindamellett
1483   17   |                    úgy kidobták evezőstül, hogy a lába sem érte a földet.~
1484   17   |                  bajnak az a tulajdonsága, hogy ha elhallgatják, kis baj,
1485   17   |                 eléje került mind a kettő, hogy békítse ki őket.~Elébb csak
1486   17   |                    biz én volnék az.~– Hát hogy van az, hogy kegyelmed maga
1487   17   |              volnék az.~– Hát hogy van az, hogy kegyelmed maga jött a lovakkal,
1488   18   |            beszélik Borsos István uramról, hogy ő nagyon okos ember mindig,
1489   18   |            felfrissíték. Meglehet azonban, hogy Borsos István uramnál ez
1490   18   |              elméncséget csinálták felőle: hogy „délelőtt Borsos, délután
1491   18   |                    hát Borsos István uram? hogy ilyen nagyon meg kell róla
1492   18   |                   rajtad, tisztelt olvasó, hogy nem vagy Komáromba való,
1493   18   |                    különben nem kérdeznéd, hogy kicsoda Borsos István uram.~
1494   18   |           emlékeznél, az annak a tanúsága, hogy sohasem laktál Komáromban,
1495   18   |             amilyet csak ismerni lehet. No hogy estenkint mindig kótyagos
1496   18   |                   haza menni az igaz; meg, hogy feleségét rendesen megveregette,
1497   18   |                   amit magyarul úgy hínak, hogy installáció.~Jajh, milyen
1498   18   |                   úri lovas, olyan szépek, hogy nem lehet azt leírni. Az
1499   18   |               mesteremberhez, szokás volt, hogy a céh zászlójára egy szalagot
1500   18   |                   azután való nap történt, hogy Borsos István uram este