bold = Main text
     Part                                                grey = Comment text

1501   18   |                 Hallgass! Jobban tudom én, hogy miből van. Hiszen én csináltam.~
1502   18   |                     De azt nem látta kend, hogy a zsidók milyen diadalkaput
1503   18   |               kapott rajta Örzsik asszony, hogy mégis végtére valami új
1504   18   |                   engedte meg a zsidóknak, hogy olyat csináljanak?~– Hisz
1505   18   |                volt.~– Azt nekem ne mondd, hogy a zsidók selyem diadalívet
1506   18   |          teringette! Hát én bolond vagyok, hogy énnekem mered azt mondani?
1507   18   |                   tizenhat esztendő alatt, hogy a tekintetes nemes várost
1508   18   |                    nemes várost szolgálom, hogy én bolond vagyok? A zsidók
1509   18   |                   megtanítalak én tégedet, hogy hiresztelje ki egy rossz
1510   18   |               asszony most bánta csak meg, hogy az illuminációról beszélt,
1511   18   |                   esküdött mennyre-földre, hogy szétszedi házát, úgy veszi
1512   18   |               volna bajom? Az a bajom van, hogy a feleségem engemet bolondnak
1513   18   |                   meri a szemembe mondani, hogy a zsidóknak selyemből lesz
1514   18   |                 ajtót, majd megmutatom én, hogy ki a bolond?~– Azt ugyan
1515   18   |                 kettőt – nagyot.~– No ugye hogy nem fáj?~– Nem ám, – bizonyítá
1516   18   |              azután vele verekedni, tudom, hogy akit egyszer megverek vele,
1517   18   |                 sót még bele egy marokkal, hogy jó szívós legyen. Így ni.
1518   18   |        közakarattal azt a gonosz asszonyt, hogy példát vehet róla valamennyi.~–
1519   18   |                hiába belső ember, látszik, hogy igaz ember. No ha valaha
1520   18   |                       sohasem felejtem el, hogy igazságomban pártomat fogta.
1521   18   |                 hirtelenében azt képzelte, hogy beesett a toronyba az eső,
1522   18   |                  Azt szeretném csak látni, hogy ki akarja az én feleségemet
1523   18   |                 reggel, mert amilyen igaz, hogy Galgó uram belső ember,
1524   18   |                   belső ember, olyan igaz, hogy ha megkapom a pruszlikgallérját,
1525   18   |                csak nekem arról beszéljen, hogy a feleségemet megverjük.
1526   18   |               olyan magas diadalívök lesz, hogy a kegyelmetek tornya elsétálhatna
1527   18   |                   Tanulság pedig ebből az, hogy akinek kedve támad a verekedéshez,
1528   19   |              emberek összebeszéltek volna, hogy ezentúl ne viseljenek csizmát,
1529   19   |         magisztrátus megparancsolta volna, hogy ezentúl a csizmákat fele
1530   19   |                    a vevők panaszolkodtak, hogy nem bírják elszaggatni,
1531   19   |                  nemnéha közel volt hozzá, hogy akármiféle száraz ágat jónak
1532   19   |                  ágat jónak találjon arra, hogy onnan nézegessen le. – Hanem
1533   19   |                olyan különösen megáldotta, hogy minden esztendőben rendszerint
1534   19   |                 egy gyermeke, hol egy fiú, hogy egy leány, és az olyan egészséges
1535   19   |               mustával a talpat a tőkénél, hogy ennyi lélek testét táplálhassa,
1536   19   |                    már el volt végeztetve, hogy ők mind a kilencen keresztül
1537   19   |              viselik; meg is kérdik elébb, hogy a rossz gyermekeknek ne
1538   19   |                  sok volna. Egynek vegyen? Hogy a többi azután irigykedjék
1539   19   |                  körébe. – Tudjátok-e azt, hogy ma van karácsonyestéje?
1540   19   |                gyerekek úgy örültek annak, hogy ma örülni kell, majd felvették
1541   19   |                     hanem van annyi pénze, hogy maga sem tudja, mennyi?~
1542   19   |                este, és azon gondolkozott, hogy miért nincs az ételnek íze?
1543   19   |              Eleinte nem akart rá ügyelni, hogy majd vége szakad, hanem
1544   19   |                       Hogyne adná? Persze, hogy odaadja! hiszen az nagy
1545   19   |                    nagyságos úr?~Úgy járt, hogy már a végére ért, még sem
1546   19   |                   az lett akkor is a vége, hogy ő bizony nem tudja melyiket
1547   19   |                   gazdag úr azt mondta rá, hogy ő lássa, hanem hát legalább
1548   19   |              annyit tegyen meg a kedvéért, hogy ne énekeljen többet gyermekeivel
1549   19   |                    kisebbeket csitítgatva, hogy nem szabad énekelni; a nagy
1550   19   |               odament hozzá, s arra kérte, hogy tanítsa meg őt újra a szép
1551   19   |                    azon vette észre magát, hogy maga is el kezd dudolni: „
1552   19   |                    s gondolkozott magában, hogy vajon mi örülni valót talál
1553   20   |              kétlábú tollatlan állataitól, hogy ők magukat a teremtés legfőbb
1554   20   |               fajnak, amit még úgy hívnak, hogy rézszínűek, pár század múlva
1555   20   |                    őshazájában felkeresni, hogy fehérre fessék; s kezdenek
1556   20   |                kezdenek vitatkozni felőle, hogy az talán mégis inkább ember,
1557   20   |           vélemények; az egyik azt mondja, hogy ezek állatok ugyan, de igen
1558   20   |              hasznos állatok; a másik azt, hogy ezek emberek, de igen haszontalan
1559   20   |                csak egy vélemény áll fenn: hogy ezek a legvadabb, a legkártékonyabb
1560   20   |                    aki neki is megengedte, hogy képét viselje, nem sóhajt
1561   20   |             história lapján, dacára annak, hogy eléggé iparkodtak törülgetni,
1562   20   |              dicsérik az Istent!~Ha tudná, hogy azon gyökér-gumóból, amit
1563   20   |           világrész népei azért szeretnek, hogy eszöket segíti elvenni?
1564   20   |                    eszöket segíti elvenni? hogy azon sötét erdők fája cifra
1565   20   |                fája cifra butorok kelméje, hogy az ezüstlevelű bozót fűszert
1566   20   |             érzékeket ingerel és csikland, hogy a vastag levelű növény bogarai
1567   20   |                 bogarai drága festékanyag, hogy ama sárga halmok tartalma
1568   20   |                    háborút nem viselhet és hogy azon fényes ér a sziklában,
1569   20   |                   nagyon jók arra a célra, hogy a közforgalomban a pénzt
1570   20   |                    pénzt képviseljék; kár, hogy erre az eszmére az európai
1571   20   |               egyik ember a másikra azért, hogy az más nyelven imádja a
1572   20   |                    népnek főnöke, királya, hogy azok békés úton, egymással
1573   20   |            arcaiknak, az csak azt mutatja, hogy ott melegebb a nap és a
1574   20   |                     mely nem olyan büszke, hogy a színekben válogasson,
1575   20   |                leányát a nap tiszteletére, hogy mint szűz éljen az holtig
1576   20   |                Utóda, a bölcs Sinchi Roka, hogy népesíté meg kőből épült
1577   20   |          városokkal e földet, a szomszédok hogy könyörögtek előtte, hogy
1578   20   |                   hogy könyörögtek előtte, hogy legyen nekik is királyuk,
1579   20   |              Apusimak-folyam fölött fonva, hogy egész bivalycsordákat át
1580   20   |                   legalul, egy legfelül; s hogy mindenki ismerje a törvényeket,
1581   20   |                     Hát a hős Virakocháról hogy ne szólt volna lelkesülten
1582   20   |                     sem perui bennszülött, hogy rézszínű királyokért tudjak
1583   20   |                    a föld mindent önkényt, hogy hever az arany úton és útfélen,
1584   20   |              Negyven év megtanította őket, hogy melyik voltak a kettő közül?~
1585   20   |                Lovagjainak azt köszönheti, hogy elvesztették, amit a ló
1586   20   |            spanyolok fő törekvése az volt, hogy megtudják, honnan nyerik
1587   20   |             italokkal vevé rá a lakosokat, hogy a bányákban dolgozzanak,
1588   20   |                hírül hozzák Pizarro kémei, hogy ama citromsárga hegyeken
1589   20   |             lovassal a boldog ország felé, hogy azt meghódítsák, és megtérítsék.~
1590   20   |                    prédára kell bocsátani, hogy a bálványimádás bűne ki
1591   20   |                    inka, megkérdendő tőle, hogy mi szándékkal jön országába.~
1592   20   |                Pizarro kegyesen válaszolt, hogy ő az indus nép lelki boldogságát
1593   20   |                  ügyetlen harci eszközeit, hogy a maroknyi támadó népet
1594   20   |                 torlaszt az üldözők előtt, hogy ők elfuthassanak.~Közöttök
1595   20   |                   völgye.~Pizarro átlátta, hogy ide nem üldözheti martalékait,
1596   20   |                    a füstöt.~Pizarro érzé, hogy itt csak egy menekülés van:
1597   20   |                 igazán semmi oka sincs rá, hogy éljen. Hajdani nagyságuk
1598   20   |               fajnak az a dicsőség jutott, hogy nehány század alatt ki tudott
1599   21   |                   nem tisztelek meg azzal, hogy meguramozzam, volt egy istentelen
1600   21   |                 minden becsületes tolvajt, hogy azt magának ellopja, mert
1601   21   |                  volna az áldomását.~Hanem hogy voltaképpen megérthesd ezt
1602   21   |                 esztendeje múlt már akkor, hogy kegyelmes urunk Török Bálint
1603   21   |    státusférfiainak legbölcsebb feladatuk, hogy a sok egymással ellenkező
1604   21   |                   s valóban Isten csodája, hogy városukat százszor tőből
1605   21   |         dekrétumokkal kellett biztosítani, hogy a lakosság keresztül ne
1606   21   |                    éppen az jutott eszébe, hogy minden Debrecenben meghalt
1607   21   |                    dolgozott, takargatott, hogy legyen miből, s nem engedett
1608   21(1)|                    fogyatkozásunk esett, – hogy ezután az ne essék, – aki
1609   21(1)|               ellen büntetést végeztünk: – hogy semmi rendbeli ember, se
1610   21(1)|         elvágattasék. – Item decretum est: hogy vasárnap, miglen a délesti
1611   21   |                haza” azt jelentette náluk, hogy „Debrecen”.~A derék elöljárók
1612   21   |               beszólott az érdemes tanács, hogy mikor idegen hadak járnak
1613   21   |                 jegyzőkönyvei bizonyítják, hogy e drákói rendszabályok mindannyiszor
1614   21   |                volt Debrecen városa iránt, hogy jó eleve megizente a főbírónak,
1615   21   |               eleve megizente a főbírónak, hogy jön a tatár, Kolozsváron
1616   21   |              embereit, utasítá a tanácsot, hogy vitessenek maguknak Váradról
1617   21   |           beszállásolta, s gondja volt rá, hogy a drága atyafiaknak semmiben
1618   21   |                 csauszt, biz én nem tudom, hogy hívták? Azt sem tudom, szép
1619   21   |                    biztossága felől abban, hogy hozzá adták a csauszt.~Történt
1620   21   |                  csauszt.~Történt azonban, hogy valami okos ember azt találá
1621   21   |                    gazdasszonyok maradtak, hogy a szüretelők számára megfőzzék
1622   21   |             feleségét, jól meghagyva neki, hogy mindent jól zárva tartson;
1623   21   |                 azt kívánta az asszonytól, hogy ő is üljön le az asztalhoz,
1624   21   |                   mert különben azt hiszi, hogy meg akarja őt mérgezni.~
1625   21   |                  ifjasszony szót fogadott, hogy ne gondoljon semmi rosszat
1626   21   |                   tőle: „juj milyen rossz, hogy ihatják azok a férfiak?”~
1627   21   |                 azt a rosszat mondta neki, hogy már most őt csókolja meg.~–
1628   21   |                   a legpirosabb az orcája, hogy két mennyországot szikrázott
1629   21   |                  most hát még inkább kell, hogy megcsókolj.~Azzal kihúzta
1630   21   |                  nagy kést; ha nem akarod, hogy szépszerével megcsókoljam
1631   21   |                     már azon gondolkozott, hogy magára gyújtja a házat,
1632   21   |                   de meg az jutott eszébe, hogy ilyenkor, minden ember a
1633   21   |                    orcádat, ha azt akarod, hogy tisztességes személy megcsókolja;
1634   21   |                  asszony azt kívánta tőle, hogy hétszer mosdjék; a török
1635   21   |               valamennyit, amiből az lett, hogy a mész elkezdett füstölögni;
1636   21   |                   a szőlőben meglátják ám, hogy valami nagy fehér füst kanyarodik
1637   21   |                késsel.~A csausz nem tudta, hogy nevessen-e vagy haragudjék?
1638   21   |          haragudjék? mennykő menyecske ez; hogy tépi az ember szakállát,
1639   21   |                 tépi az ember szakállát, s hogy forgatja azt a nagy kést:
1640   21   |                   Aközben azon iparkodott, hogy elvehesse tőle a kést; a
1641   21   |                   a szobába. Azt meglátni, hogy a csausz a feleségét hogy
1642   21   |                  hogy a csausz a feleségét hogy üldözi, s azután úgy ütni
1643   21   |                    főbe ököllel a csauszt, hogy hanyatt essék, ez persze
1644   21   |                   hanyatt.~Dúl uram látva, hogy semmi baj sem történt, csöndesebben
1645   21   |                    tartani török embernek, hogy egy pofoncsapástól meghaljon.
1646   21   |                    Hanem azért jól tetted, hogy nem csókoltad meg a pofáját.~
1647   21   |                   a koponyája. Azt akarta, hogy a feleségem csókolja meg;
1648   21   |                öklödbe! Hiszen jól tetted, hogy megütötted, ha feleségedet
1649   21   |                    volna meg olyan helyen, hogy ne halt volna bele.~– Már
1650   21   |                    te Mihály, már az igaz, hogy bolondul cselekedtél; hanem
1651   21   |                 úgy tettem volna. Már most hogy a mennykőbe segítselek ki
1652   21   |            meghagyá viszont a porkolábnak, hogy hozza fel az alsó tömlöcből
1653   21   |                 hozták, amiből kilátszott, hogy ez nem valami csekély ember
1654   21   |                    Jankó, csak kisült rád, hogy te gyújtottad fel a pap
1655   21   |                  azokat, sírt, könyörgött, hogy engedjék el neki azokat
1656   21   |               ámbár nem vagy arra érdemes, hogy a fejedet vegyék, én mégis
1657   21   |               vegyék, én mégis kicsinálom, hogy ezt megkapod idehallgass
1658   21   |                idehallgass: ha azt akarod, hogy a kegyetlen torturázástól
1659   21   |                    akárki kérd, azt mondd, hogy te vagy Dúl Mihály, te ölted
1660   21   |                 gyöngyen leüti a gombodat, hogy észre sem veszed. De ha
1661   21   |                    magadat, s kivakkantod, hogy Rácz János vagy, akkor a
1662   21   |               csavarít mind a három végén, hogy a koponyád háromfelül lapul
1663   21   |              elhallgatunk. Elég azt tudni, hogy nagyon vén volt és félszemű.~–
1664   21   |                   őt bíró uram; – tudod-e, hogy holnap megtorturázzák az
1665   21   |               puncta deutri közt kérdezni, hogy igaz-e, miként te méregkeverő
1666   21   |                    jó tanácsot: tagadd el, hogy az a te urad.~– El is tagadtam
1667   21   |           szorongatni találnak, mondd azt, hogy ő a te urad. Ha a házadhoz
1668   21   |             megörült neki, egyfelől azért, hogy nem égetik meg, másfelől,
1669   21   |                  nem égetik meg, másfelől, hogy olyan derék kapitális férje
1670   21   |                    elcsukatta egy szobába, hogy amíg nem kell, el ne hiresztelje
1671   21   |                    napon a mi városunkban, hogy egy idevaló istentelen ember,
1672   21   |                    a te kegyelmes tihádat, hogy legyen jelen, amidőn törvényt
1673   21   |               gyilkos felett és lássa meg, hogy a bűn büntetlen nem marad;
1674   21   |                   a basa beelégli-e azzal, hogy a gyilkos megölessék, vagy
1675   21   |                  tiháját küldte; gondolta, hogy azt rászedhetik könnyen.~
1676   21   |            feljegyzett kauzákat s sürgeté, hogy legelőször is vegyék elő
1677   21   |                Rácz Jánost; fogni kellett, hogy el ne essék.~– Te volnál
1678   21   |             visszaült helyére s azt mondá, hogy csak folytassák tovább az
1679   21   |                inkább föltehetné az ember, hogy egy csauszt egy ütéssel
1680   21   |               miatt. Aztán miről vádolják? Hogy templomedényt lopott. Ez
1681   21   |                   jutott a basának eszébe, hogy Székely várnagy már egyszer
1682   21   |                    éppen a váradi basával, hogy katonáinak megölői helyett
1683   21   |                  következett az a záradék, hogy miután Rácz János azt vallá,
1684   21   |               miután Rácz János azt vallá, hogy tud egy helyen elásott kincset,
1685   21   |                  esküdtet Rácz Jánosnéért, hogy hozza be.~A basa összenézte
1686   21   |            sehogysem akart a fejébe menni, hogy az a kettő egy pár.~– Te
1687   21   |               kérdezett keservesen felelé, hogy úgy van.~– No hiszen, Rácz
1688   21   |                   folyvást ügyeltetett rá, hogy az itéletet ki ne játszhassák,
1689   21   |                 gyanúpere volt a dologban, hogy az igazi Dúl Mihály most
1690   21   |                 nagy figyelemmel titokban, hogy mi lesz majd ennek a vége?~
1691   21   |                  tanúja, aki bizonyította, hogy az asszony hűtelen volt;
1692   21   |                 akik is azt felelték neki, hogy mihelyt a gyászesztendő
1693   21   |              kutyahitű emberek, már látom, hogy milyen szépen megcsaltok
1694   21   |                  azt izenem Rácz Jánosnak; hogy Rácz János maradjon halála
1695   21   |                 különbség támadt rá nézve, hogy újra megtalált szerelmesét
1696   21(3)|                 nagy pénz, ha hozzávetjük, hogy egy hadnagy hópénze volt
1697   21(3)|                    volt 6 magyar forint, s hogy egy nagy emeletes kőházat
1698   22   |              koponya, amiről azt állítják, hogy Karadzim kán feje volt valaha,
1699   22   |          leereszkedő férfi; nem gondol rá, hogy ő hajdan százezer harcos
1700   22   |               magában töprenkedik fölötte, hogy az életet mégsem lehet kiölni
1701   22   |                    kalauzra volt szüksége, hogy el ne tévedjen az utcák
1702   22   |                  őket annyi szabadalommal, hogy sokkal többre tarthatták
1703   22   |                vonzá Esztergom falai közé, hogy némelyik egyebet sem hozott
1704   22   |                   az a hagyományos szokás, hogy a lányka ártatlanságát s
1705   22   |                   Későbbi időkben azonban, hogy a hegedűsök nagyon alkalmatlanok
1706   22   |                    akik bénák, nyomorékok, hogy nem dolgozhatnak, azoknak
1707   22   |                    és senki sem gondol rá, hogy ez a magyar Helikon őseinek
1708   22   |                    volt enyelgésre azután, hogy a főuraknak nem szabad a
1709   22   |                bőkezűséggel. Jól megértve, hogy az aranyakat a boldog szeretők,
1710   22   |                való. Egyszer úgy jött elő, hogy minden öltözet csupa merő
1711   22   |                 egész örökségét adta érte, hogy egy szálat kapjon ebből
1712   22   |               Egyszer azonban jött az idő, hogy a hegedűsök lantjain egyszerre
1713   22   |             mintsem várták. Hevenyében, ki hogy tudott, ült lóra, fogta
1714   22   |              keserű gúnnyal éneklék róluk, hogy a szép asszonyok előre fölvevék
1715   22   |                   őrizzen bennünket Isten, hogy arra okuk ne legyen.~Pedig
1716   22   |                   emberek lábain, sebesen: hogy elveszett a nemzet virága
1717   22   |                  véres kardcsapás mutatta, hogy mit beszéltek. A város lassankint
1718   22   |                 eleinte az volt a rémület, hogy minden nap új meg új menekvő
1719   22   |                 mintha bosszús volna érte, hogy még itt élnek, s lomha repüléssel
1720   22   |                Különös lehetett azt nézni, hogy itt vannak előttünk, akik
1721   22   |             tatárok szüntelen azon voltak, hogy félelemmel töltsék el a
1722   22   |                hajigáltak a Duna közepébe, hogy a hullám messze felcsapott
1723   22   |             férfiait a part mellé éjszaka, hogy a jeget törjék le végig.
1724   22   |                jégtáblákat felhasogatni, s hogy újra oda ne fagyjanak, kihuzgálni
1725   22   |                    bámulva látta mindenki, hogy a tatárok felszedik sátorfáikat,
1726   22   |                nagy öröm és ujjongás közt, hogy végtére eltávoztak, a jámbor
1727   22   |              fölhágni.~Bojóti Simon látta, hogy a város el van veszve. Dobszó
1728   22   |                   kihirdetteté az utcákon, hogy minden bátor férfi jelenjen
1729   22   |                    számunkra a koporsókat, hogy nézzünk azokba bátor szívvel.
1730   22   |                     Nem az a kérdés többé, hogy meddig éljünk, hanem hogy
1731   22   |                  hogy meddig éljünk, hanem hogy mint haljunk meg? Körülfogott
1732   22   |                 kívül más ékszert a várba, hogy az ellenség ne találjon
1733   22   |                  így tudatva a tatárokkal, hogy Esztergom népe kincseit
1734   22   |           százszorszépek mondák egymásnak, hogy kár a sírás, a könny árt
1735   22   |                  azért éltünk ily röviden, hogy ily gyászosan haljunk meg?
1736   22   |                mogorva férjek azt akarják, hogy együtt haljunk meg velök.
1737   22   |        ékszereinket, megégették ruháinkat, hogy ne legyen kedvünk az élethez,
1738   22   |                    élet. Mit vétettünk mi, hogy meghaljunk, azt sem tudjuk,
1739   22   |                meghaljunk, azt sem tudjuk, hogy miért? Szépek, fiatalok
1740   22   |                szépség láttára lehetetlen, hogy meg ne induljon. Itt hamu
1741   22   |         térdepelnek lábaidnál, könyörögve, hogy válassz közülünk magadnak,
1742   22   |                   pici szájak mondják azt, hogy ők szépek? Ki hitette el
1743   22   |                 két kezével a fátyol után, hogy azt fejéről levesse. Már
1744   22   |                     mert nincsenek ők ott, hogy férjeik karját megrontsák
1745   22   |                 buzogány úgy találta főbe, hogy halva esett le onnan.~A
1746   23   |                    lássák ezek a franciák, hogy kivel van dolguk.~Azt igen
1747   23   |                   a pesti varrólánykáktól, hogy én szép fiú vagyok; sokat
1748   23   |                    átelleni páholysorokon, hogy amennyi hölgy itt most ül
1749   23   |               belém, s csak azt sajnáltam, hogy azok is nem láthatnak, kik
1750   23   |                  ülnek.~Mondanom sem kell, hogy diadalom milyen tökéletes
1751   23   |            legkülönb gavallér; úgy hiszem, hogy ez órában egy párszor büszke
1752   23   |               dicsekedésbe.~Elég az hozzá, hogy egyszer csak valami hercegasszony
1753   23   |             világbeli járatlanság kellene, hogy ezt el ne értse az ember.
1754   23   |             megkérdeztem egy bijoutiernél, hogy mit érhet? azt mondta rá,
1755   23   |                  mit érhet? azt mondta rá, hogy megér ötszáz frankot.~Ez
1756   23   |                   hölgy, s igen szép tőle, hogy egy idegen férfira rá meri
1757   23   |                   azt bízni: nem fél tőle, hogy ez a légyott helyett viszi
1758   23   |                     Bizonyosan rám ismert, hogy magyar vagyok.~A kaland
1759   23   |          korridorokat, s ha én azt mondom, hogy itt a szemem fénye elveszett,
1760   23   |             művészi kezektől, (úgy hiszem, hogy művészi kezektől voltak!)
1761   23   |                    lesüté szemeit és kért, hogy ne itéljem meg érzelmei
1762   23   |                    előtte, és mondám neki, hogy imádom. Erre ő megijedt,
1763   23   |               futni. Én jobban megijedtem, hogy nagyon hevesen bántam vele,
1764   23   |                  és fájdalommal vallá meg, hogy még nem talált férfira,
1765   23   |             megértette volna. Én esküdtem, hogy az én leszek, aki őt megérti,
1766   23   |                 még csak igérik egymásnak, hogy milyen szerelmesek fognak
1767   23   |                   asszony? annyi bizonyos, hogy nem közönséges nő. Végtelenül
1768   23   |                   egész napig kell várnom, hogy őt újra lássam! Ismét holnap
1769   23   |               hazulról elhoztam?~Estefelé, hogy hamarább múljék az idő,
1770   23   |                   idő, meg azon reményben, hogy őt újra látom, ismét az
1771   23   |                  lakik. Az első öröm után, hogy egymást véletlenül láttuk,
1772   23   |          véletlenül láttuk, szó lett róla, hogy hova menjünk? én indítványoztam,
1773   23   |                menjünk? én indítványoztam, hogy jőjjön velem a színházba.~–
1774   23   |                   emberek; az ember tudja, hogy az nem igaz szerelem, nem
1775   23   |                  komédiát látunk. Az igaz, hogy száz frank egy páholy ára,
1776   23   |                megdöbbenéssel vevém észre, hogy azt a színpadot én már valahonnan
1777   23   |                  annyit meg kell vallanom, hogy az én delnőm épp olyan jól
1778   23   |                frankot.~El lehet képzelni, hogy másnap nem kompáreáltam
1779   23   |                  az utcán, aki azt mondja, hogy „engedelmet kérek, tegnapelőtt
1780   24   |                   mégis csorgott ereimben, hogy vaktában nem vágtam bele
1781   24   |                     hanem úgy spekuláltam, hogy ha az ember napjára várja
1782   24   |              jószágokban.~Egyszer olvasom, hogy egyik felső vármegyében
1783   24   |                önnek, eladhatja.~– Persze, hogy nem tetszenek. Akármekkora
1784   24   |                csak nem kötelezem magamat, hogy a viselt dolmányában járjak.~
1785   24   |                  az ötleten, s azt mondta, hogy igazam van, azt nem kívánhatja
1786   24   |                vele?~– Őszintén mondhatom, hogy nem. Árvíz oda nem megy;
1787   24   |                  kitéve, amit bizonyít az, hogy az uradalomnak igen szépen
1788   24   |             átnézni a leltárt; úgy hiszem, hogy a felszerelés testvérek
1789   24   |                    szeget ütött a fejembe, hogy miért adnak el egy ilyen
1790   24   |                életrevaló emberek, még jó, hogy helyben vannak; az ember
1791   24   |                    mert én azt nem tudtam, hogy kegyed ott akar lakni.~–
1792   24   |                  miután újólag biztosítám, hogy nekem olyan vastag idegeim
1793   24   |                  rinocerosznak, azt mondá, hogy eszerint bátran megköthetjük
1794   24   |                    egy X. megyei ügyvédet, hogy a nevemben hajtassa végre
1795   24   |               valahányszor arra gondoltam, hogy nekem olyan kastélyom lesz,
1796   24   |                 ijeszteni, ha azt mondják, hogy az adósom megszökött, de
1797   24   |               adósom megszökött, de azzal, hogy valaki, akinek nem tartozom
1798   24   |             postakocsira ültem, gondoltam, hogy minek vigyek oda lovakat,
1799   24   |                 tiszttartónak előre írtam, hogy a legutolsó állomásra, *
1800   24   |                    egy kicsit kellemetlen, hogy a kocsisom úgy legyen öltözve,
1801   24   |                  Mihály lovát hajtaná; jó, hogy a lovakon nincs fekete pokróc,
1802   24   |                   azt hihetnék a városban, hogy halottas szekéren utazik
1803   24   |             felültem a kocsiba, s mondtam, hogy csak iparkodjunk helybejutni,
1804   24   |         beesteledik, rossz az út.~Az igaz, hogy jól hajtott az ember; értett
1805   24   |               hanem az nem tetszett nekem, hogy minek sóhajtozik egyre;
1806   24   |                   amint megkérdeztem tőle, hogy mi baja? azt felelte rá,
1807   24   |                   mi baja? azt felelte rá, hogy nem lehet azt embernek kimondani,
1808   24   |                   a szemeit, úgy látszott, hogy sír: – „Mi lelte kendet?”~–
1809   24   |                   azt ki nekem? mármost én hogy tartsak ilyen kocsist? –
1810   24   |                      Én igazán nem tudtam, hogy e vallomás után mit csináljak
1811   24   |                   világítva, jeléül annak, hogy várnak.~– Tudják-e a cselédek,
1812   24   |                       Tudják-e a cselédek, hogy jövök? – kérdém a kocsisomtól.~–
1813   24   |              mindegyiknek: nem tudom majd, hogy szokom hozzájuk?~Erre azonban
1814   24   |                ugyan nem tudja eltitkolni, hogy örül jöttömnek, jó fiú!)
1815   24   |                   jó fiú!) Már azt hittem, hogy nem jó helyen járok; a kocsisom
1816   24   |                   van neki, s azt képzeli, hogy ő a lapponiai király! hahaha.~
1817   24   |             abbahagyta volna a nevetést.~– Hogy híjják magát, atyafi?~–
1818   24   |          tiszttartóéhoz hasonló.~Megtudva, hogy én vagyok a jószág jelenlegi
1819   24   |             birtokosa; gratulált; elmondá, hogy igen jó karban levő jószágot
1820   24   |                   megelégedve lenni azzal, hogy ezt a kis jószágot megszereztem.
1821   24   |                 okozza ezt, vagy a levegő? hogy ennek mind valami sajátságos
1822   24   |               ígérettel nem tudom rávenni, hogy hagyja egy percre abba a
1823   24   |                  felvilágosítást? Miről?~– Hogy ezek a cselédek mifélék
1824   24   |               sajátságos szenvedélye volt, hogy mindenféle tébolyodottakat
1825   24   |           bánásmóddal annyira tudta vinni, hogy ismét ember lett belőlük.
1826   24   |                   ölni, azt annyira vitte, hogy most már csendesen megvan,
1827   24   |             követett el.~– Tehát nem igaz, hogy testvérét megölte?~– Kegyednek
1828   24   |          lassankint ezzel is annyira ment, hogy a szemejárásával igazgathatta;
1829   24   |                 eladás feltétele lévén az, hogy e pártoltjai a grófnak halálukig
1830   24   |                 érdeklő lehetett megtudni, hogy azok miféle emberek.~– Nem
1831   24   |                  erről egy szót sem. Igaz, hogy nem tanácsolta, hogy magam
1832   24   |                 Igaz, hogy nem tanácsolta, hogy magam is ide jőjjek lakni,
1833   24   |               mindössze annyit mondott el, hogy egy inas, egy kocsis, egy
1834   24   |                    leány hol van? Remélem, hogy az csak nem őrült?~– Fájdalom,
1835   24   |                csak nem őrült?~– Fájdalom, hogy ez is az. Egyébiránt igen
1836   24   |                 nagy nyersen az ügyvédnek, hogy azt meg kellett volna mondania,
1837   24   |              tiszttartó. Ennek köszönheti, hogy most kibékülök a dologgal,
1838   24   |                 kell uraságodnak mondanom, hogy én egy rendkívüli betegségben
1839   24   |         összetalálkoznak, víz lesz belőle; hogy úszom ki belőle?~Összetéptem
1840   24   |                 fel az úton? annyit tudok, hogy a legutolsó, a kinek betörtem
1841   24   |                  meg a többi bolondnak is, hogy felém ne jőjjenek, mert
1842   24   |               vetve; gondoltam is én arra, hogy aludjam. Arról gondoskodtam,
1843   24   |               aludjam. Arról gondoskodtam, hogy mit csináljak, hogy itt
1844   24   |          gondoskodtam, hogy mit csináljak, hogy itt ne legyek?~Kimenjek
1845   24   |        gazdálkodhatom.~Majd azt gondoltam, hogy pert indítok a szerződés
1846   24   |        megváltoztatásáért. Eszembe jutott, hogy pörlekedni már magában elég
1847   24   |                   elég nagy bolondság. Ni, hogy ragad az emberre!~Azután
1848   24   |             emberre!~Azután azt gondoltam, hogy itt maradok; nem törődöm
1849   24   |                     s úgy eldöngetem vele, hogy megjön az esze rögtön; az
1850   24   |                 már nincs a kontraktusban, hogy a nemes gróf pártfogoltjait
1851   24   |              őrültet, aki nem tehet arról, hogy ő szerencsétlen?~Az is megfordult
1852   24   |                  is megfordult a fejemben, hogy eladom én ezt a jószágot
1853   24   |                Hanem akkor eszembe jutott, hogy az apám, ha rossz citromokat
1854   24   |                 kezdjem a gazdálkodásomat, hogy elveszítsem a vagyonomnak
1855   24   |                valaki odajön s azt mondja, hogy megveszi a birtokomat húszezer
1856   24   |          nagyméltóságú kisértet jönne ide, hogy megijesszen, attól talán
1857   24   |                  kinyit, mindig azt hiszi, hogy valamelyikkel szemközt találkozik.~
1858   24   |               ugrattam ki: ugyan jól járt, hogy rá nem találtam heveredni.
1859   24   |                volt most egyéb dolga, mint hogy grimászokat csináljon az
1860   24   |                  közé; sohasem láttam még, hogy így félrehúzta volna a száját,
1861   24   |                 nem élő tárgy hozzáfogott, hogy engem itt üldözzön. Amint
1862   24   |                meghúztam az óra zsinórját, hogy megtudjam, mennyi az idő?
1863   24   |                  egyszer azt vettem észre, hogy az ágyam egy rettenetes
1864   24   |                  hanem majd én megmutatom, hogy én nem vagyok az! sem el
1865   24   |               azután a Klárándy grófoknak, hogy én is találok prókátort,
1866   24   |            archivumba. Majd megmutatom én, hogy ki az úr a háznál?~Egyszer
1867   24   |                    jön, de annyi bizonyos, hogy azzal a nevetséges diszharmóniával,
1868   24   |                  túlvilági valami volt az, hogy én elbűvölve álltam ott
1869   24   |                   és szinte elfelejtettem, hogy otthon vagyok.~Szerencsémre
1870   24   |                eszemnek; s eszembe jutott, hogy itt még egy őrült lakik:
1871   24   |                  jutni hozzá, olyan közel, hogy egy válaszfalon, vagy tán
1872   24   |             hálószobám volt, nem tudom én, hogy kerültem oda. Csak annyit
1873   24   |                  fel álmából.~Azt mondják, hogy az álom jó tanácsot ad,
1874   24   |                    az álom jó tanácsot ad, hogy egy éjszaka sokat változtat
1875   24   |                  kincs, megannyi ritkaság; hogy is lehet valaki olyan prózai
1876   24   |                 valaki olyan prózai lélek, hogy ezt mindjárt első tekintetre
1877   24   |                   specialitást felfedezni? hogy hozza be a reggelimet táncolva,
1878   24   |              reggelimet táncolva, nevetve; hogy kacag annak a pár csizmának,
1879   24   |                   a kis hátahoporjás gnóm; hogy villognak a szemei a sörtés
1880   24   |             szenvedélyét elégíté ki abban, hogy embereket adott vissza a
1881   24   |                    kell vallanom őszintén, hogy e nemes munka folytatásához
1882   24   |                   jucundus volt egész nap, hogy nem lehetett vele bírni
1883   24   |                kacagott, azt mondtam neki, hogy hozzon egy palack vizet.~
1884   24   |              palackba?~– Én? semmit. Azaz, hogy vizet, – felelt ő kacagva.~–
1885   24   |                  víztől.~– Ha azt állítod, hogy ebbe a palackba nem tettél
1886   24   |                   nyomorult, mit tehetett? hogy lelkiismerete tisztaságát
1887   24   |                panaszkodott a cselédeknek, hogy az ő gazdája aligha meg
1888   24   |                    meg velem azt az élcet, hogy mikor bort hozattam vele,
1889   24   |                   egyikbe magának töltött, hogy bebizonyítsa, hogy abba
1890   24   |                töltött, hogy bebizonyítsa, hogy abba sem tett mérget.~A
1891   24   |                menne értem, s alig hiszem, hogy lehetne ember, aki elhitesse
1892   24   |                 ember, aki elhitesse vele, hogy nem ő most a megnézésre
1893   24   |               egyszer nagyon megsajnáltam, hogy annyit sír és sóhajtozik,
1894   24   |                előttem lefeküdt a padlóra, hogy csapjam én meg.~– Nem, Pista
1895   24   |              kancsó vizet megitattam vele, hogy ez egzekúció alatt el ne
1896   24   |               magát, s a lelkére kötöttem, hogy nagyon ne üsse a jámbort,
1897   24   |                   a bűnhődést; engem kért, hogy csak számláljam, nehogy
1898   24   |                     Louist pedig biztatta, hogy csak jobban üssön! no még
1899   24   |                   rá olyan becsületeseket, hogy meg lehetett velük elégedve.~
1900   24   |                   ha valaki elbámul rajta, hogy de jó kedve lett valahára,
1901   24   |                   aztán eldicsekszik vele, hogy igen bizony, kikapta már
1902   24   |                    rá bűnbocsánat fejében, hogy ugyancsak jó volt, s ha
1903   24   |                 hogyne? ha elgondolta azt, hogy ő a lapponiai király!~Kivált
1904   24   |                     Egy este meghallottam, hogy vadkanok jöttek alá az erdőből,
1905   24   |                     én annak neveztem el), hogy emeljen ő is egy puskát
1906   24   |                 egyik kezével, jól láttam, hogy a dókája alatt a vadászkését
1907   24   |             összefonva karjaimat:~– Hát te hogy mersz énrám ilyen szemeket
1908   24   |            irányában, mert most már tudta, hogy neki csak a félvilág ura,
1909   24   |                   ki az enyimen.”~Az igaz, hogy nehéz volt hozzáférni rögeszméjéhez.
1910   24   |               elegyedtem vele, az sült ki, hogy ő százszorta jobban ismeri
1911   24   |                    rettenetes műszavaival, hogy kénytelen voltam megszaladni
1912   24   |                   aztán meg nem is hiszem, hogy ez itt kifizesse magát.~–
1913   24   |                      Ó, én meg azt hiszem, hogy ki fogja fizetni magát,
1914   24   |                   aki nem látszott érteni, hogy mit akarok.~– Igenis kegyeddel;
1915   24   |                    a székén.~– Úgy hiszem, hogy ez ellen kegyednek sem lehet
1916   24   |                ember habozott, azt mondta, hogy ő ezért pénzt nem fogadhat
1917   24   |               büszkét kezdtem el játszani, hogy én meg ajándékokat nem szoktam
1918   24   |                    csinálnak egyebet, mint hogy lélegzetet vesznek s azt
1919   24   |               harcot űzött lelkében belül, hogy az arcán meg lehetett azt
1920   24   |                   vetni a lőporos hordóba, hogy magát az ostromló ellenséggel
1921   24   |              ébredt fel, s alig hiszi még, hogy ébren van.~Tehát nem lobbant
1922   24   |                   nem tudta fejéből verni, hogy ő mindig azt leheli vissza.
1923   24   |                   többé azzal az eszmével, hogy ez most itt szép nyugodtan
1924   24   |                    nesze szobáimban annak, hogy kívülem itt még más élő
1925   24   |                 Nagyon jó okaim vannak rá, hogy tudjam.~Az ágyam előtti
1926   24   |               letolt gyapotbél bizonyítja, hogy azt emberi kéz oltotta el.
1927   24   |                felébrednék, meg ne lássam, hogy valaki van nálam.~Azután –
1928   24   |                este lefekszem. Tegyük fel, hogy tíz óra van, mikor lefekszem,
1929   24   |                 terem, megállítja az órát, hogy ütésével fel ne ébresszen,
1930   24   |                elindítja; erről tudom meg, hogy hány óráig, hány percig
1931   24   |                 ott.~És nem tudok rájönni, hogy honnan jön be hozzám.~Az
1932   24   |                    leemelgetni a falakról, hogy talán azok valamelyike képez
1933   24   |             Felmentem a kastély padlására, hogy tán felülről találok valami
1934   24   |               vettem, mert az úgyis tudom, hogy azt felelte volna rá: „az
1935   24   |                 tiszttartó azt válaszolta, hogy ő semmiről sem tud semmit,
1936   24   |                     hogyha megtudta volna, hogy valaki annak nyomába akar
1937   24   |         kérdezősködtem tőle, s azt mondta, hogy ő jól tudja a titkot, de
1938   24   |                   a titkot, de kér szépen, hogy el ne áruljam, ha tőle tudom
1939   24   |                  kisérteni éjjel, s dalol, hogy senki sem látja; szolgáltassak
1940   24   |                  nem nevetett, attól félt, hogy megitatom; ahelyett az őrültek
1941   24   |                   prozopopeájával adá elő, hogy az valami csodálatos szépségű
1942   24   |             keresztül, s mikor nem akarja, hogy lássák, megint köddé válik,
1943   24   |                    a titkot közölte velem, hogy nem jó szellem az, hanem
1944   24   |              húsával él; jó hát rám nézve, hogy már nagy gyerek vagyok.
1945   24   |               semmit.~Néha megkísértettem, hogy alvónak tettetem magam.
1946   24   |                  hangosan kacagott rajtam. Hogy hol kacagott? azt meg nem
1947   24   |                 hozzám.~Ítélje meg akárki, hogy nem volt-e elég okom arra,
1948   24   |                 nem volt-e elég okom arra, hogy megőrüljek?~De még több
1949   24   |                    felőle. Annyira vittem, hogy már egészen magam előtt
1950   24   |                  előtt látni. Azt mondják, hogy bolond ember, aki az álmát
1951   24   |                  Hiszen én nem is állítom, hogy nem vagyok az. Minthogy
1952   24   |                 Minthogy bizonyosan tudom, hogy amint elalszom, rögtön megjelen
1953   24   |              elpirul: ezért én alig várom, hogy az éjszaka következzék,
1954   24   |                    az éjszaka következzék, hogy elaludjam, mert az az én
1955   24   |                  vagyok; pedig alig várom, hogy bezárkózhassam, lefekhessem
1956   24   |                  feltettem magamban ébren, hogy ha még egyszer álmomban
1957   24   |           összejövök vele, megvallom neki, hogy szeretem, s megkérem, hogy
1958   24   |                 hogy szeretem, s megkérem, hogy jőjjön el ébren is hozzám.
1959   24   |                    az erőtvevő álomjárást, hogy egy álmomban eszembe jutott
1960   24   |                    Én nagyon örültem neki, hogy tehát Magyarországon már
1961   24   |           megizlelte azt, s azt mondta rá, hogy savanyú.~Ekkor egy másik
1962   24   |                    mindig közelebb hajolt, hogy ajkaival elvegye számból
1963   24   |                  el magamat, azt képzelni, hogy tündérem a kürtőn jár be!
1964   24   |                felelni. Csak annyit tudok, hogy szívem most is dobog az
1965   24   |                    oly finom, oly parányi, hogy az talán nem is földönjáró
1966   24   |               mégis bizonyítványom van rá, hogy ő itt volt itt ült mellettem,
1967   24   |       tagadhatatlan, mert hiszen oly igaz, hogy ez itt a kezemben nem más
1968   24   |                 papucs, mint amilyen igaz, hogy élek és nagyobb igazság
1969   24   |                  oda kellett visszatérnem, hogy én bizony most sem vagyok
1970   24   |                  az ember sokszor álmodja, hogy felébredett, s másféle álomhoz
1971   24   |                    bizonyos vagyok felőle, hogy reggelre mégsem lesz itt;
1972   24   |                    álmodik az ember olyat, hogy sok pénzt talált, elzárta
1973   24   |              talált, elzárta vasas ládába, hogy mire felébred, ott találja;
1974   24   |             kezdett dörömbölni az ajtómon, hogy nyissam már ki: tíz óra
1975   24   |              íróasztalom fiókját kinyitni, hogy megtudjam, ébren láttam-e
1976   24   |                legegyenesebb út volt arra, hogy magam is kompániába álljak
1977   24   |             cselédeimet, megmondtam nekik, hogy itthagyom őket: a fizetéseiket,
1978   24   |                  azt akarja tudtomra adni, hogy „az úr pokolban is úr”.
1979   24   |                   Én majd bizonyítom neki, hogy ez nem igaz. Már én tapasztalom
1980   24   |               helyet elhagyni? Bántja önt, hogy az a szegény leány itt van?
1981   24   |              válogatott szavakban beszélt, hogy én önkénytelen megkínáltam,
1982   24   |                   önkénytelen megkínáltam, hogy üljön le, amit ő el is fogadott.
1983   24   |                 szavából azt kelle hinnem, hogy ez az egész kastély titkát
1984   24   |       tulajdonképpen tán az én hibám volt, hogy azokat eddig is másformáknak
1985   24   |             magához, s az volt a szándéka, hogy itt fogja neveltetni, s
1986   24   |                   neki a bölcs Mindenható, hogy itt e földön leróhassa adóját;
1987   24   |                  beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél. A gróf egyedül
1988   24   |                találok halni, ha kimondom, hogy ez a gyermek enyim, mi fog
1989   24   |             bizonyosan azt fogják mondani, hogy őrült; pedig nem az: hiszen
1990   24   |                 arra a különös gondolatra, hogy leánya végett saját kastélyából
1991   24   |               azért a legtöbb bódultságot, hogy híre menjen. És azután éjjel-nappal
1992   24   |                volna ki. Ó, én azt hiszem, hogy ha van valami módja annak,
1993   24   |                    van valami módja annak, hogy halandó ember a másvilági
1994   24   |                   házban?~– Bizony mondom, hogy nekem sem lett volna, ha
1995   24   |                   tudom.~– Megvallom uram, hogy mikor ön e jószágba bejött,
1996   24   |                     nagyon számítottam rá, hogy két hónap alatt el fogja
1997   24   |                    kastély úgy van építve, hogy valami titkos tornácokon
1998   24   |                össze lehet járni, anélkül, hogy valaki az ajtóra kerülne.
1999   24   |                Többet én sem tudok. Arról, hogy ez miként van rendezve,
2000   24   |                 annyira el voltam merülve, hogy valami virágot képzeltem,