bold = Main text
     Part                                                grey = Comment text

2501   27   |        Keresztszegi Mihály azon hiszemben, hogy ami tüzet maga meggyújtott,
2502   27   |                     Azt ugyan vette észre, hogy magyar legényei kimaradoztak
2503   27   |             visszatérő lovasoktól megtudá, hogy török csapat száguldott
2504   27   |        Keresztszegihez szoktak folyamodni, hogy legyen tolmácsuk; mert olyan
2505   27   |                engedted magadat elfogatni, hogy a törökökre vallhass.~–
2506   27   |                 hazámnak.~– Tehát diktáld, hogy mit írjak vallomásodba?~–
2507   27   |                  Afrikából, azt gondoltam, hogy most is háború van s nem
2508   27   |                 mosolygott rá s azt mondá, hogy ez bolondos egy fickó.~–
2509   27   |              megfenyegeté a fiút, mondván, hogy vigyázzon magára, nehogy
2510   27   |                   de azért mégsem értette, hogy vallomása után hogy bocsáthatják
2511   27   |               értette, hogy vallomása után hogy bocsáthatják szabadon. Keresztszegi
2512   27   |                    fog kapni, ráhagyatott, hogy hat lovas kísérete mellett
2513   27   |            Márpedig csakugyan úgy történt, hogy Keresztszegi az úton meghálva,
2514   27   |               pedig azt tette e két fővel, hogy mind a kettőt jobbról, balról
2515   27   |                    Tübingába, akadémiákra, hogy még csak nyoma se maradjon
2516   27   |                  nem találta, azt gondolá, hogy azok előre mentek, s levén
2517   27   |                  levelet, melyben az volt, hogy mind a szpáhijaira, mind
2518   27   |                    könnyen megtörténhetik, hogy valami hevesebb vérű spanyol
2519   27   |                    beszélt arról senkinek, hogy mit talált a kastélyban;
2520   27   |                    seregeket adott kezére; hogy azokat védje, vezesse és
2521   27   |             győzzön.~A századok igazolták, hogy „ezen” missziójának meg
2522   28   |                     a kormányzó azt hitte, hogy a francia társulat föllépte
2523   28   |               definitive ki lett jelentve, hogy semmiféle egyéb mulatság
2524   28   |                szép hölgy volt arra nézve, hogy egy nagy városban éhen meg
2525   28   |                    arra mégis kényes volt, hogy jobb foglalkozás hiányában,
2526   28   |                    viselhetésére.~Föltéve, hogy ezt a lapot nők is olvashatják,
2527   28   |           erre-arra, az igazgató kimondta, hogy „sauve qui peut!” meneküljön,
2528   28   |                  qui peut!” meneküljön, ki hogy tud.~Larisse-nak már két
2529   28   |                    biztatással kecsegteté, hogy holnap lesz a napja, amikor
2530   28   |                   Larisse azon vevé észre, hogy mire a teája megfőtt, majd
2531   28   |                kellett nyitnia az ablakot, hogy friss lég jöhessen be.~Azután
2532   28   |                    Sajnálkozva vevé észre, hogy abból bizony már egy árva
2533   28   |                   ez? – riadt rá a leány – hogy jön ön ide?~– A nyitott
2534   28   |                  itt?~– Legelőször is azt, hogy tegyük be az ablakot s ne
2535   28   |                    éjszaka; másodszor azt, hogy küldje el kegyed, szép kisasszony,
2536   28   |                  nem ettem; és harmadszor, hogy ugyanazzal az emberrel hivasson
2537   28   |                 teszek. Engedje meg kérem, hogy leüljek; csak a vasúttal
2538   28   |                aminek ön hisz.~– Én tudom, hogy ön egy becsületes, derék
2539   28   |                   De mire való ez, uram?~– Hogy mire való? ez nagyon hosszú
2540   28   |            kegyednek annyit tudni felőlem, hogy igazi nevem, melyet kegyednek
2541   28   |                   fogadott; pedig azáltal, hogy ablak tábláit betette, egészen
2542   28   |             Köszönöm, kisasszony; látszik, hogy kegyednek szíve van. Sajnálom
2543   28   |                szíve van. Sajnálom nagyon, hogy szívének jó tulajdonságait
2544   28   |                  percnyi gondolkozás arra, hogy vajon hozasson-e mindkettőnk
2545   28   |                   ételeket, mintha értené, hogy azt az alakot egy harmadiknak
2546   28   |                  mintha nem is tudna róla, hogy eszik; mintha csak egy múlhatatlan
2547   28   |                   iszom elébb, elfelejtve, hogy még idegen nővel ülök szemközt.
2548   28   |                  már egészen abban voltam, hogy az ember feleségével egy
2549   28   |       elhatározta-e magát?~– Mire?~– Hát – hogy iszik-e ebből a pohárból,
2550   28   |                 teljes hangon volt mondva, hogy Larisse kénytelen volt megtérni
2551   28   |             útrakelni, vagypedig akarja-e, hogy amerre jöttem, az ablakon
2552   28   |            házmestert oda, mondja ott azt, hogy egy haldokló kíván gyóntatót,
2553   28   |                 szép kisasszony, engedi-e, hogy vizet töltsek a poharába?~
2554   28   |              történhetett volna az is meg, hogy egy fiatal leány éjnek éjszakáján,
2555   28   |                    betakargatá őt sáljába, hogy meg ne hűtse magát.~A leányka
2556   28   |                fölvilágosodás úgy kívánja, hogy ha három ember megy az utcán,
2557   28   |                   leány lakásáig, anélkül, hogy valami baj érje őket.~–
2558   28   |          veszélyben éber ösztöne megsúgta, hogy jobb lesz ez idegen alaktól
2559   28   |                most semmit; hanem elvárni, hogy mit mond ő, hogy jött ide
2560   28   |                  elvárni, hogy mit mond ő, hogy jött ide s hová tette a
2561   28   |                  hangról megtudta Larisse, hogy ki áll előtte. Maga Zseminszky
2562   28   |                   titkokat közöl, anélkül, hogy valaki mást látna benne,
2563   28   |                   fogadok.~– Azt látja ön, hogy én nem az vagyok külsőmben,
2564   28   |                     Annyit ért kegyed már, hogy az a Zseminszky Kázmér,
2565   28   |                  pironkodva; arra gondolt, hogy a hosszas nélkülözés még
2566   28   |               kénytelen vagyok eltitkolni, hogy tudok, mert az lehetetlen,
2567   28   |                 tudok, mert az lehetetlen, hogy egy lengyelre rá ne ismerjenek,
2568   28   |               valaki oroszul szólítja meg, hogy én feleljek rá. Lengyelül
2569   28   |               mintha tudna afelől valamit, hogy ennek a maskarádénak az
2570   28   |             maskarádénak az is lehet vége, hogy az álarc helyett az embernek
2571   28   |                    és kimerítő felelet az, hogy „színészek vagyunk”. Értjük!
2572   28   |                   fiatalúr, aki azt mondá, hogy ő is francia. „Ün franszé.”~„
2573   28   |           beszéddús ifjú ember azon kezdé, hogy hála Istennek, csakhogy
2574   28   |                      Bizonyosan mondhatom, hogy harminc.~– Angol mérföldet
2575   28   |                    franciául megmagyarázá, hogy itt van egy veszedelmes
2576   28   |               kocsiablakon, s látni fogja, hogy az elfogott fickó ép, egészséges
2577   28   |               útitárs ült.~Látszott rajta, hogy valódi régi-ívású falusi
2578   28   |                  elmagyarázta a kalauznak, hogy ő nem hátrafelé akar ám
2579   28   |               belőle ami még benne van; és hogy szabad-e a kocsiban dohányozni,
2580   28   |                kiül a kocsis mellé. Aztán, hogy a kupéba belépett, s a kalauz
2581   28   |                     vissza akart hátrálni, hogy neki ilyen úri társaság
2582   28   |                   mit tudja ez a „rustre”, hogy „vieux cochon” azt teszi,
2583   28   |                   vieux cochon” azt teszi, hogy vén disznó.~Erre aztán nagy
2584   28   |                   közt kivívta Zseminszky, hogy fejét Larisse ölébe tehesse.
2585   28   |           letakarta férje szemeit kezével, hogy ő maga se lássa magát ily
2586   28   |                   bosszúsan kezdé átlátni, hogy ez bizony két szerelmes
2587   28   |              szemben s azután körülnézett, hogy nem kergeti-e valaki?~–
2588   28   |                 egy rendőr ismerősömtől, s hogy ennélfogva mindazokat, akik
2589   28   |               megragadta bundája szárnyát, hogy ki ne ugorjék az ablakon.~–
2590   28   |                  franciául.~– Jobb bizony, hogy ön is szalad velem; nem
2591   28   |                  szalad velem; nem hallja, hogy mindnyájunkat elfognak,
2592   28   |             rendkívülit sem találva benne, hogy Lengyelországban minden
2593   28   |                     Tehát az is mese lesz, hogy Anyikovot megyilkolták?~–
2594   28   |           megyilkolták?~– Ó nem. Nézze ön, hogy tódul a nép minden vagonból
2595   28   |                 pedig egyelőre meghagyták, hogy tovább utazniok nem szabad.~
2596   28   |                  itt a farkasok hazájában, hogy ezt a francia követség tréfára
2597   28   |                    őrnagy.~– Azt hiszi ön, hogy az énekeseket nálunk is
2598   28   |                  azt megtudják a hírlapok, hogy ő egy napig fogva volt egy
2599   28   |                ereszti, hát majd én tudom, hogy hová kell mennem. Vannak
2600   28   |                   akkor ön bizonyos lehet, hogy el fogják küldeni a Kaukázusba.~
2601   28   |                    vissza arra a kérdésre, hogy visszaküldjenek-e neki egypár
2602   28   |                   egypár francia szinészt? hogy küldjék a pokolba, örül,
2603   28   |                   küldjék a pokolba, örül, hogy egyszer megszabadult tőlük.~
2604   28   |                  az igen derék volt öntől, hogy nem engedte magát rászedetni.
2605   28   |                  Nono, mi franciák tudjuk; hogy mit jelent az, egy szinész
2606   28   |                   úr abban a nézetben van, hogy ő talán nem egészen állandó
2607   28   |              ütötte pofon az ajánlattevőt, hogy annak a füle is megcsendült
2608   28   |                 Aztán nagy lármát csapott, hogy őt vezessék rögtön a rendőrfőnök
2609   28   |          álmatlanság miatt s panaszkodott, hogy mégsem bír egy percre is
2610   28   |             szabadítani, előre kiszámítom, hogy mit tegyek, nehogy még nagyobb
2611   28   |            keverjem. Eljártam minden utat, hogy nőmet kiszabadíthassam a
2612   28   |          szegénynek olyan nagy vétke; csak hogy gyászruhát viselt és imádkozott.~
2613   28   |                  egy látás elég volt arra, hogy még a túlvilágon is ráemlékezzem.
2614   28   |                külvárosi munkást rábírtam, hogy titokban eljőjjenek velem
2615   28   |                 nőm feküdt s így rájöttek, hogy ő nincs ott. Igen természetesen
2616   28   |            okoskodtak, midőn azt gondolák, hogy azt más nem vitette el,
2617   28   |               hétig voltam zárva, anélkül, hogy vallomást csikarhattak volna
2618   28   |             felbontani segített, megtudva, hogy engemet azért vallatnak,
2619   28   |                   engemet azért vallatnak, hogy társaimat kiadjam, önként
2620   28   |                  Mellékesen megemlíthetem, hogy mikor elindultunk, huszonkét
2621   28   |               mulatságukat találták abban, hogy fagyott embereket ápolgassanak.
2622   28   |                    fogoly előállt mutatni, hogy keze meg van fagyva, ó,
2623   28   |                     Mi volt az?~– Az volt, hogy a megfagyást nehány perccel
2624   28   |                   meredve, mintha vádolna, hogy hát én mit kések utána menni?
2625   28   |                  fűzve? Nem soká volt oka, hogy szememre hányja ezt! nem
2626   28   |                    hunyva; eszembe jutott, hogy én megfagytam és most halott
2627   28   |               ledobtak, mikor észrevették, hogy meg vagyok dermedve; azóta
2628   28   |                   melegét arcomon; hallom, hogy tanácskoznak fölöttem csendes
2629   28   |                   neje mindent elkövetett, hogy életre hozzon; egy zsidó
2630   28   |               Minden álmom azon végződött, hogy bosszút álltam azon az emberen,
2631   28   |                 kibocsátá kezemet kezéből, hogy menjek újra élni, mikor
2632   28   |          eszméletemet, olyan gyönge valék, hogy alig birám kezemet homlokomig
2633   28   |                   akkor azon gondolkoztam, hogy majd mikor ismét lábra fogok
2634   28   |               végett: egyszer rábeszéltem, hogy orosz égetett szeszével
2635   28   |               párizsi piacot. Mondám neki, hogy én tudok franciául, s elmennék
2636   28   |                     mert elébb megkérdezé, hogy merre tanácsolom az utazást:
2637   28   |             tengeri úton? Én azt kívántam, hogy menjünk vasúton.~Hogy sejthetett
2638   28   |            kívántam, hogy menjünk vasúton.~Hogy sejthetett valamit, azt
2639   28   |                percenkint, mely elég arra, hogy az embert összezúzza. Azután,
2640   28   |            hanyattvágja, s így lehetetlen, hogy a koponyáját be ne zúzza.
2641   28   |                     ismét az a baj érheti, hogy sarkára esik, s akkor meg
2642   28   |                   mintha gondolt volna rá, hogy még egyszer hasznát találom
2643   28   |                 zsidó zsargont beszéltünk, hogy senkinek sem lehetett az
2644   28   |                 sem lehetett az a gyanúja, hogy kettőnk közül egyikünk lengyel
2645   28   |             magamban konspiráltam. Féltem, hogy valaki megismer s a titok
2646   28   |                zsidó gazdám már azt hitte, hogy egészen elkorhelyesedtem.
2647   28   |                    jó fiút aranyhegyekkel, hogy az ilyen hangért, mint az
2648   28   |                 ontani fogják a rubeleket, hogy utoljára is gondolkodóba
2649   28   |              intendánsnak, melyben megbíz, hogy párizsi művészekkel szerződjem.~–
2650   28   |                   barátom át kezdte látni, hogy Oroszország az ő hangja
2651   28   |    helybenhagyatott. Utoljára azt kivánta, hogy a nejét is szerződtessék.
2652   28   |             bámulhat azon, kedves Larisse, hogy én annyi cselszövényt szőttem,
2653   28   |               amint útlevelét kezembe adá, hogy szívességből vigyem el az
2654   28   |                   azt mondtam a cselédnek, hogy beteg vagyok. Azalatt szakállam
2655   28   |                cukrászhoz, azon izenettel, hogy küldjenek nekem egy nagy
2656   28   |                   közé. Ha valaki kérdezi: hogy a dinnye? mondjad, hogy
2657   28   |                    hogy a dinnye? mondjad, hogy már el van adva. Majd mikor
2658   28   |                   én leszek, s ha kérdem: „hogy adod?” felelj rá: „három
2659   28   |           összeborzadt.~– Úgy tettem vele, hogy egy cikket finomul kimetszettem
2660   28   |                  sem sokaltam volna azért, hogy egyedül lehetek.~Hanem a
2661   28   |             mosolygással engedelmet kérve, hogy még egy urat szállásol be
2662   28   |                  urat szállásol be hozzám, hogy ne unjam magamat olyan nagyon:
2663   28   |              parancsszavak tudatták velem, hogy az egész vonat tömve dugva
2664   28   |            farkasszemet. Én is kitaláltam, hogy ő mit gondol; ő is kitalálta,
2665   28   |                    gondol; ő is kitalálta, hogy én mit gondolok.~Ő azt gondolta
2666   28   |                 bizonyosan azért vagy itt, hogy rám ügyelj, hanem hiszen
2667   28   |                   igen természetes szokás, hogy mikor egy vagonban az egyik
2668   28   |                  már a saját érdekében is, hogy ne szíja amannak füstjét.~
2669   28   |                    Ki volt nyilatkoztatva, hogy nem fraternizálok.~Oldalamon
2670   28   |                    bizonyos voltam felőle, hogy két napig nem is fog felébredni.~–
2671   28   |                    kérdezé Larisse.~– Úgy, hogy a kulacsnak kettős belseje
2672   28   |               leszállt; akkor ráfigyeltem, hogy hányadik a kocsi hozzám,
2673   28   |                     ahonnan kidugja fejét, hogy egy tiszttársával kezet
2674   28   |                   éjszakát. Először azért, hogy messze el ne vigyenek Varsótól;
2675   28   |                  inkább azon aggodalomból, hogy hátha útközben leszállhat,
2676   28   |            gondolat! És én megesküdtem rá, hogy azt elkövetem és hosszú
2677   28   |                 egyet felejtettem ki. Azt, hogy a végrehajtás pillanatában
2678   28   |           felejtettem el magammal tudatni, hogy minden gyilkosnak a keze
2679   28   |                  keze reszket.~Azt hittem, hogy ez sem más, mint a párbaj,
2680   28   |               megölni egy embert, anélkül, hogy azt mondanánk neki: vigyázz,
2681   28   |                    mégsem menti meg semmi, hogy fényes déli órájában a napnak
2682   28   |                  meg akarom tenni.~Tudtam, hogy nemsokára egy hosszú alagút
2683   28   |                   fejeiket a kocsiablakon, hogy mégegyszer széttekintsenek
2684   28   |                   visszhang előre jelenté, hogy az alagút szájához közeledünk.~
2685   28   |                    egész vonatot, anélkül, hogy a bennülők észrevennék.~
2686   28   |                volt halála.~Tudtam felőle, hogy öltönyei alatt páncélinget
2687   28   |                    végerejét szedné össze, hogy segélyért kiáltson.~„Gyilkos!
2688   28   |               napvilágra kiérve megálltam, hogy kilihegjem rémületemet,
2689   28   |                  hadsegéde, utánam rohant, hogy üldözőbe vegyen. Ő azonban
2690   28   |                 utazók közül semmit arról, hogy két utas hiányzik és egy
2691   29   |            sodortatik, s igen természetes, hogy egészen más programbeszédet
2692   29   |             leszavazta.~(Nem állhatom meg, hogy útközben meg ne örökítsem
2693   29   |           néptenger között híre futamodik, hogy itt hoznak egy hírhedett
2694   29   |             viharnak, s mondott olyanokat, hogy az ijedtség megfordult s
2695   29   |            gonosztevő, aki nem érdemes rá, hogy a nép szent keze tépje őt
2696   29   |             közepett állunk jelenleg; azaz hogy a század első negyedében,
2697   29   |               utcában. Minden ember tudja, hogy tegnap körösztölte a kicsijét
2698   29   |                 énekelni, de nem értettem, hogy mit, mert diákul volt. Utoljára
2699   29   |              padláslyukon, aki olyan szűk, hogy nappal egy macska se fér
2700   29   |                  kiáltotta a sátorok alul, hogy úgy van: egyik látta, a
2701   29   |                  annálfogva szentül hitte, hogy ő is látta; az egész sátoros
2702   29   |         arisztokrácia azon a nézeten volt, hogy „ez a lunátikus”. Ellenben
2703   29   |                    tenni, hát a diákoknak, hogy volna még szabad?~A piac
2704   29   |                   vallani, ha azt akarták, hogy bőrös pecsenyéhez jussanak,
2705   29   |                  az általános népmozgalom, hogy a makrapipán keresztül a
2706   29   |                csengettyűje, mely hirdeti, hogy tizenegy az óra, ki van
2707   29   |               laknak, s így indikálva van, hogy egy úton járjanak, bár természetükre
2708   29   |        vigilátorokat előre sorba csapatom, hogy el ne aludjanak. Mégis minden
2709   29   |             annyira viszik a vakmerőséget, hogy az ablakom alá eljönnek,
2710   29   |               eljönnek, s ott kiáltják el, hogy „éjfél után óra kettő!”
2711   29   |                    olyan impertinens volt, hogy a „dungót” dalolta. Csak
2712   29   |                volt? holdkóros? lunátikus? Hogy valaki éjjel felmásszék
2713   29   |                 oly fennhangon értekezett, hogy a két oldalt székelő közönség
2714   29   |               úrnak az a jó ötlete támadt, hogy fel kellene ülni egyikére
2715   29   |                   igen helyes számításból, hogy két kerék nem akad el olyan
2716   29   |                    a ló felé, kiszámítván, hogy mikor a jármű hirtelen elakad,
2717   29   |                   azzal az elővigyázattal, hogy maga nem ül a kocsijába,
2718   29   |          pártszenvedélyből arra vetemedék, hogy lekiáltson erős várából
2719   29   |                 KONYHA~Aki azt kigondolta, hogy két asszony főzzön egy konyhán,
2720   29   |                 nem építették a házat úgy, hogy tíz ember lakjék tíz külön
2721   29   |                időkre, erős boltozatokkal, hogy tűzveszély idején be ne
2722   29   |                  tágas szobákat csináltak, hogy egyben elférjen az egész
2723   29   |                     dolgozószoba lehessen, hogy ne kelljen télen annyi kályhát
2724   29   |               ruhával légmentesen elzárva, hogy benézzen a tűzverembe, vajon
2725   29   |                   az egész szomszédságnak, hogy tejet, zsírt, vagy káposztalevet
2726   29   |          szibillaszékek arra valók voltak, hogy azokra tették a lábasokat,
2727   29   |                 főzni. No szeretném látni, hogy ülne a mostani tűzhelyre?~
2728   29   |                    még elég szabad térnek, hogy mikor a kutya bejön a konyhába,
2729   29   |                 felső fele arra való volt, hogy azon világosság jőjjön be
2730   29   |                   s arra a célra szolgált, hogy a házi komondornak alkalmat
2731   29   |                  így szokott bekövetkezni, hogy mikor azok, akik a házat
2732   29   |           építették, megérték azt az időt, hogy egy fiuk megházasodott,
2733   29   |                  embernek arravaló a háza, hogy maga akar benne lakni s
2734   29   |                   benne lakni s nem azért, hogy a más baját is nézze; –
2735   29   |                  volt, mint az első; igaz, hogy az udvarra nyílt; de „szebb
2736   29   |               aztán a két asszony közösen.~Hogy milyen kifogyhatatlan török-montenegrói
2737   29   |                   aki abban a hírben állt, hogy igen jó gazdasszony, és
2738   29   |                   a mindennapi aggodalmat, hogy hátha az adós nem fizet
2739   29   |              tulajdonosnője gyanút fogott, hogy valaki kitalálta pénze rejtekhelyét,
2740   29   |                   arról lehetett megtudni, hogy olyankor a nagytiszteletű
2741   29   |           feleségének, akiről azt mondták, hogy éppen olyan szép és jámbor,
2742   29   |               fiatal korában. Isten őrizz, hogy olyan perlekedő legyen vénségére,
2743   29   |                    feleség között aziránt, hogy az egyik tárgy kiadni, a
2744   29   |              asszony ugyanis azt tartotta, hogy a pénz örökké otthon tartandó,
2745   29   |              ellenben azon a nézeten volt, hogy a pénzt jobb volna kamatra
2746   29   |               szemesztrisznek, úgy elmegy, hogy soha hírét sem hallják többet.~
2747   29   |                    annyira ki van mívelve, hogy mikor már végzett, kenyérkereső
2748   29   |                    még akkor is eszébejut, hogy itt meg itt hagyott ő valakinek
2749   29   |         lószőrgyűrűt: utána kellene nézni, hogy megvan-e még?~Hanem hát
2750   29   |                    kárba. Megengedik neki, hogy a kisasszonynak a verses
2751   29   |            zálogosdi játékban azt kívánni, hogy a házikisasszony húzza ki
2752   29   |                    húzza ki a kútból, vagy hogy az menjen el vele koldulni,
2753   29   |               egyenes pálya. Itt az ideje, hogy kimenjen külföldi akadémiákra,
2754   29   |             amelyikre legtöbb kilátás van, hogy üres lesz a katedrája. Ahhoz
2755   29   |           jegyeznünk a közmorál érdekében, hogy még eddig nem volt rá eset,
2756   29   |                    eddig nem volt rá eset, hogy az ilyen módon kiadott pénz
2757   29   |          asszonyság által, az a neve volt, hogy „Nyaviga Vince”, csillagzatára
2758   29   |                 lélektani rendkívüliségük, hogy mikor a leányuk számára
2759   29   |                    de azért kötve hisszük, hogy a nagytiszteletű asszony
2760   29   |                 tüzet szítani a köténnyel, hogy az ember a más rostélyosára
2761   29   |                    gondolom. De vártam rá, hogy mikor jön be rajta menyemasszony
2762   29   |             asszony parancsolt, azt tette, hogy az egyik lábával megállt,
2763   29   |             nagytisztű asszony azt mondta, hogy pallót zsuroljak.~– Hát
2764   29   |                    asszony meg azt mondta, hogy köpüljek. Csinálom mind
2765   29   |                  szegény bevezető macskát, hogy az elfelejtve szerepét,
2766   29   |                 ide való ez a izé?~Persze, hogy ez volt a bevezetés; de
2767   29   |                 ajtóhoz a mosogató dézsát, hogy abba a látogatónak múlhatatlanul
2768   29   |            kisasszonyodat; mondd meg neki, hogy jőjjön be.~– De hisz az
2769   29   |                gerebenyez.~Akkor bizonyos, hogy nem fogadhat el látogatókat.~
2770   29   |              látogatókat.~Fogadni mernénk, hogy a mai korbeli kisasszonyok,
2771   29   |             tizenkilenc közül, nem tudják, hogy miféle hangszer az a gerebeny?
2772   29   |              zongorán úgy szokás játszani, hogy a kisasszony fog egy csomó
2773   29   |                kötötte fel hozzá. A fejét, hogy a haját megvédje a portól,
2774   29   |                ujjait.~Már most tudhatjuk, hogy mi jelentősége van annak
2775   29   |            jelentősége van annak a szónak, hogy a „kisasszony gerebenyez”.
2776   29   |               aztán csak azon vette észre, hogy egy szép férfi mély hang
2777   29   |                    Az már igaz. Nem tudom, hogy hányan fogják utánam csinálni,
2778   29   |                    fogják utánam csinálni, hogy éjjelenkint kimásszanak
2779   29   |                  van a te szívednek?~– Az, hogy téged szeret.~– Hát hisz
2780   29   |                 elég. Addig nem hiszem el, hogy szeretsz, amíg nekem egy
2781   29   |                tőled. Kivált ha megigéred, hogy aztán felhagysz azokkal
2782   29   |               nincsen nekem zsiráf-nyakam, hogy oda felérjek, ahol most
2783   29   |            lejönnöd nem szabad. Azt tudod, hogy ezzel csak nekem szereznél
2784   29   |                 hátha meg tudom azt tenni, hogy leadom a fejemet oda hozzád,
2785   29   |               fejemet oda hozzád, anélkül, hogy magam lemennék, megadod
2786   29   |                   nevetett; ami azt teszi, hogy: „próbáld meg”. Megint nem
2787   29   |                    meg”. Megint nem tudom, hogy hány mai világbeli gavallér
2788   29   |                   ez utána Dallos Ádámnak, hogy egy szűk padláslyukon fejjel
2789   29   |               csússzék, míg annyira lejut, hogy csak a lábaival tartja magát
2790   29   |                  azon lefüggve egy diákot.~Hogy diák: azt láthatta a tógáról;
2791   29   |                  láthatta a tógáról; hanem hogy mit csinál odalenn? azt
2792   29   |                lenn volt a láthatár alatt. Hogy az a fej nem jóban töri
2793   29   |                töri magát, annyi bizonyos. Hogy az ott nem egy lábánál fogva
2794   29   |                  is bizonyos, mert hallik, hogy beszél; még pedig duettben.
2795   29   |                   a saját lakása ajtajáig, hogy el ne szalassza a gyilkos
2796   29   |           ajtófélbe fogózva: semmi kétség, hogy ő a tettenkapott bűnös;
2797   29   |                    gerebeny. Bánta nagyon, hogy ráült. Mivelhogy mind a
2798   29   |               asszonyság azzal ostromolta, hogy mit tud a lunátikusról?
2799   29   |                neki mind a két asszonyság, hogy mi véleménye van e tárgyról?
2800   29   |                 Nyaviga úr a filozófiából, hogy két egymásnak ellentétben
2801   29   |               magát, akkor hazaküldi őket, hogy hozzanak újabb bizonyítékokat.~
2802   29   |                sabbeszdeklit s azt mondta, hogy nem várhat már a professzor
2803   29   |                    az a gondolatja támadt, hogy meg kellene lesni, milyen
2804   29   |                bátor ötletei, mikor tudja, hogy nem látják.~Visszafordult
2805   29   |            lábujjhegyen, a falhoz lapulva, hogy csupa mész lett a háta,
2806   29   |                magát mulatni?~– Nem látja, hogy zongorázok?~– Hogy tudta
2807   29   |                  látja, hogy zongorázok?~– Hogy tudta megtanulni?~– Bizony
2808   29   |                    akkor ott lettem volna, hogy meggyógyíthattam volna.~–
2809   29   |                  Aujajaj a hátam!!!~Persze hogy a háta fájt, mert Harangi
2810   29   |                   végig a szőlővenyigével, hogy porfelleget vert a tóga.~
2811   29   |                   magát bűnösnek annyiban, hogy ő már elment egyszer, úgy
2812   29   |                   azért nem érdemelte meg, hogy ekkorát húzzanak a hátára.~–
2813   29   |                 alássan: én azt gondoltam, hogy énnekem szabad.~– Szabad!
2814   29   |                csak a botja szenvedett; de hogy felejtse el az én hátam?)~–
2815   29   |                   azt mondja meg a domine, hogy jutott eszébe, fejel lefelé
2816   29   |        vándoroltatni. Aki pedig azt hiszi, hogy a debreceni talyigás csak
2817   29   |                   tíz garast, s azt kérné, hogy adják fel neki.~– Amiért
2818   29   |                 Meg merne kend rá esküdni, hogy más is annyit fizet?~– Meg
2819   29   |                  nyomva a pipa csutoráját, hogy útjában ne legyen az eskünek.~–
2820   29   |               Tarisznya Gergő.~– Esküszöm, hogy minden embert tíz garasért
2821   29   |             segéljen.~A talyigás megtette, hogy utána mondta.~– No jól van,
2822   29   |                 eskette. – Azt tudja kend, hogy én pap vagyok. Nekem az
2823   29   |                  tartott afölött tanácsot, hogy ki menjen be előbb? Harangi
2824   29   |                 oly nyájasan invitált meg, hogy ismét visszatértem.~A nagytiszteletű
2825   29   |             csakhogy egyikünk azt állítja, hogy van; másikunk meg, hogy
2826   29   |                    hogy van; másikunk meg, hogy nincs.~– Éppen, mint mi! –
2827   29   |                vagyunk ám lelkem galambom, hogy én uramatyámmal vagyok egy
2828   29   |                    úr, én csak azt mondom, hogy nem szükség magának sem
2829   29   |                   csak röviden megmondani, hogy látta-e hát a lunátikust,
2830   29   |                    Nyaviga úr vette észre, hogy vesztére visszakerült abba
2831   29   |             alássan, annyi van a dologban, hogy – izé.~– M-izé?~– A múlt
2832   29   |                  felköltenek, azt mondják, hogy a lunátikus most jár éppen
2833   29   |                    azonban azt mondtam rá, hogy – nini, milyen nagy pók
2834   29   |                   én pókomnak! Azt mondja, hogy mit mondott?~– Azt mondtam,
2835   29   |                    mondott?~– Azt mondtam, hogy az abszurdum.~– Nesze neked, –
2836   29   |                   a hold fényes világánál, hogy egy emberi alak járkál a
2837   29   |                    mert tudom a fizikából, hogy vannak oly szerencsétlen
2838   29   |                   azonban győződni felőle, hogy csakugyan voltaképpen holdas-e
2839   29   |                  elordítja magát mögöttem, hogy ő valamit látott, a másik
2840   29   |                    a padlásról a szobámig, hogy valami kárt ne tegyek magamban.~–
2841   29   |                   Tóbiássy professzor úr – hogy ki veszi meg az átalag bort?~–
2842   29   |                   úr; – azok, akik látták, hogy ott volt, nem tudják, hogy
2843   29   |                 hogy ott volt, nem tudják, hogy mi volt? Akik pedig tudják,
2844   29   |                   volt? Akik pedig tudják, hogy mi volt? nem látták, hogy
2845   29   |                  hogy mi volt? nem látták, hogy ott volt.~– És így mindnyájunknak
2846   29   |          voltaképpen tulajdonképpen azért, hogy amidőn reggel előhívattam
2847   29   |                  öt unisono azt állította, hogy ő egész éjjel aludt, az
2848   29   |                  az ágyából ki sem kelt, s hogy én azt az egész történetet
2849   29   |                    kiütötte?~– Azt mondta, hogy csikófog volt, magátul esett
2850   29   |                  betörte?~– Azt állította, hogy saját maga harapta meg.~–
2851   29   |           diffikultáltam neki ez állítást, hogy azt nem érhette el; de azt
2852   29   |                 érhette el; de azt mondta, hogy székre állt fel, úgy harapta
2853   29   |             engedelmes alattvaló megtette, hogy hazament, előbb jól lakott,
2854   29   |                 most már azt is kitalálom, hogy ki a lunátikus?~– Ugyan
2855   29   |                mégis lehető. Magam láttam, hogy fényes nappal a szomszéd
2856   29   |              lunátikusoknak az a szokásuk, hogy mikor a hold süt, akkor
2857   29   |              következő tervvel állt elő.~– Hogy pedig egész bizonyosságot
2858   29   |                   meglepetésben részesült, hogy amint egyért-másért leszállt
2859   29   |               panaszára pedig azt mondták, hogy csak menjen a szobájába,
2860   29   |                    vizet.~Híre futamodott, hogy ő lunátikus.~
2861   29   |                    azt a hibát követte el, hogy meghalt.~De ne tessék komolyan
2862   29   |                  úgy megmeredtek a tagjai, hogy egyet se tudott megmozdítani.
2863   29   |                kirurgus, akit odahívattak, hogy aligha meg nem halt a nagytiszteletű
2864   29   |                  lévén, csak azt kérdezte, hogy „tudja-e mozdítani a nyelvét?” – „
2865   29   |               életerőről volt emlékezetes, hogy a közvélemény szerint azt
2866   29   |                    fel rólam minden ember, hogy nem engedek egy derék kálvinista
2867   29   |          asszonyságot élve eltemettetni, s hogy furcsa lesz ennek a vége.~
2868   29   |                   mennyre-földre esküszik, hogy nem halt az meg; ő nem engedi
2869   29   |                szobából, azt mondták neki, hogy ilyenkor a leánynak nem
2870   29   |                   leánynak nem az a dolga, hogy sírjon-ríjon, hanem hogy
2871   29   |                   hogy sírjon-ríjon, hanem hogy lásson a gyászruha után,
2872   29   |                   lásson a gyászruha után, hogy meglegyen holnapra.~A két
2873   29   |               akarnám tőle fosztani, hanem hogy az ő javára fruktifikáljam.
2874   29   |                 tűz!” s akkor vette észre, hogy mégis nagyon meg lehet halva,
2875   29   |                  arra sem bír felkiáltani, hogy az ő szép muskátlijait hogy
2876   29   |                hogy az ő szép muskátlijait hogy szedegetik ki a cserepekből
2877   29   |                    s a virágok földe alatt hogy találják meg a hólyagba
2878   29   |                    ennyi volt? Azt hittem, hogy legalább kétennyi”.~– De
2879   29   |                feledkezzék meg atyám uram, hogy nekem is ígért valami jutalmat.~–
2880   29   |                    lapjait, s kirázogatta, hogy nincs-e közé szorulva bankó?
2881   29   |                    is volt, s úgy találta, hogy ebben a szent könyvben vannak
2882   29   |              nyílást pedig arra használta, hogy a hozzá került bankókat
2883   29   |                    aztán el lehet mondani, hogy „duplex libeli dos est”.~
2884   29   |           porhüvelyét felöltöztették. Hej, hogy nem ereszthette meg rájuk
2885   29   |                   gyászénekeket énekeltek. Hogy torkuk ki ne száradjon,
2886   29   |                    mikor már vették észre, hogy mindenki alszik a háznál,
2887   29   |                   mint énekeltek.~– Látod, hogy meghalt a professzorné!~–
2888   29   |                  leszek professzorné soha, hogy meg ne haljak.~– Elve mégy
2889   29   |                 viszonzásul ő is elmondta, hogy: Itt nyugszik Kis, kinek
2890   29   |                    fejére minden oldalról, hogy mert olyant mondani, amit
2891   29   |               fohászkodott az egek urához, hogy még egyszer térhetne a világra
2892   29   |              vágyakodásból, de csak azért, hogy ennek a sok istentelennek
2893   29   |               megcibálhassa.~Mely óhajtása hogy miként teljesedett? azt
2894   29   |                    PROMÓCIÓ~Azért azonban, hogy gyász van a háznál, a hivatalos
2895   29   |           Tudniillik, az levén a rendszer, hogy az iskoláit jól végzett
2896   29   |               állomással. Tehát a cél: az, hogy valaki pénzt szerezzen;
2897   29   |                első esztendőben azt teszi, hogy a kollégiumban csinált adósságait
2898   29   |               adósságait fizeti (hát akkor hogy volna kedve tanítani?),
2899   29   |                    másodikban próbálgatja, hogy hogyan kellene tanítani?
2900   29   |                felőle táplált élővélemény, hogy valószínűleg ő fogja Tóbiássy
2901   29   |                    basszista”.~Tudjuk jól, hogy mi az a „nagybotos”? A hajdani
2902   29   |                bírta a biztosítékát annak, hogy vagy a debreceni, vagy a
2903   29   |                 eligálás megint azt teszi, hogy ünnepek alkalmával a teológusok
2904   29   |                   pedig el volt határozva, hogy Dallos Ádám semmiesetre
2905   29   |                  bölcs előrelátás mellett, hogy a törkölyösiek mindig olyan
2906   29   |            esztendő a vége felé közeledik, hogy újat kérhetnek helyette.~
2907   29   |                    Nyaviga úr természetes, hogy igen könnyen átesett a vallatáson,
2908   29   |                     Olyan feje volt annak, hogy még azt is megmondta, hogy
2909   29   |                 hogy még azt is megmondta, hogy mely lapján van a könyvnek,
2910   29   |                neki megfeszíteni az eszét, hogy a felelettől függ: kié legyen
2911   29   |            Törkölyös? s Törkölyöstül függ, hogy kié legyen Veronka?~– Hát
2912   29   |                 tartotta. – Csak te öcsém, hogy is hínak? ne volnál olyan
2913   29   |                   szoktam nektek feltenni, hogy az elbizakodottságot távol
2914   29   |          következők mind olyan régi élcek, hogy a humor világában a kőkorszakot
2915   29   |                    föl nem foghat; hát te, hogy is hívnak? mit felelsz rá?~
2916   29   |                 nem úgy van. Hát te másik, hogy is hívnak?~– Engem Dallos
2917   29   |                     S ezzel az esperes úr, hogy egy cölöpépítészet korszakából
2918   29   |                   megjavulás. No te másik; hogy is hínak? Most állj elő!
2919   29   |          mindezeket találni; de tudta jól, hogy az esperes úr bosszankodni
2920   29   |                 prestanter feleltetek. Te, hogy is hívnak? több verzátussággal,
2921   29   |              virtus. Azért mi elhatározók, hogy veletek sorsot fogunk húzatni.
2922   29   |                 megy Törkölyösre. No fiam, hogy is hívnak? te nyúlsz bele
2923   29   |             vaskalapén. Élt a gyanúperrel, hogy mind a két cédula üres,
2924   29   |                   magáét, abból megtudjuk, hogy mi volt az enyim?~– Perversus
2925   29   |                  virágnyelven annyit tesz, hogy „én pedig jobb szerettem
2926   29   |             azonban arra volt szentelendő, hogy az elhunyt nagytiszteletű
2927   29   |                  arról beszélt és énekelt, hogy milyen hiábavalóság minden
2928   29   |                   mindenünk por és hamu, s hogy ez milyen jól van így rendelve;
2929   29   |                 legyalázását vitte véghez, hogy még az élő, szuszogó embernek
2930   29   |                abba a szegény halottba is, hogy jó lesz neki magát eltemettetni,
2931   29   |                  véletlen, – vagy mondjuk, hogy a gondviselés,? – vagy mondjuk,
2932   29   |              gondviselés,? – vagy mondjuk, hogy egy macska, segítségére
2933   29   |                     cselédje, hozzálátott, hogy amíg nem jönnek az inventáriummal, „
2934   29   |                     hát ez amint meglátta, hogy mindenki siet elcsizelni
2935   29   |           elcsizelni valamit a gazdájától, hogy ő se maradjon el a többitől,
2936   29   |                 elővette a nevetési inger, hogy felszakadt az idegeit lekötő
2937   29   |          megszerezte a macska.~Tudniillik, hogy a szomszédban kenyeret sütöttek.
2938   29   |                 énekelnék a halott felett, hogy por és hamu minden világi
2939   29   |                    a por és hamuvá lételt, hogy most mindjárt meglegyen;
2940   29   |                    hallhatá a tűzi lármát, hogy milyen nagy égés van a szomszédban!
2941   29   |           odahajolt Ádám a megboldogultra, hogy kiemelje a koporsóból, aminek
2942   29   |               nyaka körül fonta a karjait, hogy a szegény Ádám majd nyavalyássá
2943   29   |                 kiáltotta most már igazán, hogy „tűz van!”~De annál nagyobb
2944   29   |              tudott; de elég volt az tőle, hogy élt. Nem is volt ez nagyon
2945   29   |                  hiszen el lehet képzelni, hogy miket beszélt ez a meg-
2946   29   |                 Alig tudták visszatartani, hogy ki ne rohanjon és a tíz
2947   29   |                  tett magáért. Megmutatta, hogy mit tud? Úgy járt az égő
2948   29   |          fecskendővel csak őtet locsolták, hogy meg ne égjen a zsarátnok
2949   29   |            törkölyösiek afölötti örömüket, hogy Dallos Ádit kaphatták meg
2950   29   |                azzal igyekeztek kifejezni, hogy küldtek neki egy átalag
2951   29   |               elemózsinát kapott, eltűrné, hogy abból holnapra csak egy
2952   29   |                   harag, arravaló a pohár, hogy békítse ki.~De Nyaviga pajtás
2953   29   |               Hiszen magad mondtad.~– Mit? hogy én a professzornéba vagyok
2954   29   |                 pro forma iszol a hugáért: hogy elbolondítsd őket.~– Úgy
2955   29   |                    filkók mind azt hiszik, hogy én a leányt szeretem; pedig
2956   29   |                         Észre sem vesszük, hogy semmivé lett.~(ALLEGRO)~           
2957   29   |               pajtás érzékeny lelkületére, hogy egészen elkeseredett bele.
2958   29   |                    nem béka, se nem tapló! hogy mikor ma temetik el a szeretőjét,
2959   29   |              Takarodjatok haza.~– No nézd, hogy kerget ki a saját szobámból! –
2960   29   |                     Nem szabad kilocsogni, hogy kedvesem volt, mert másnak
2961   29   |                   De ne kérdezzétek tőlem, hogy kit? Mondjátok meg minden
2962   29   |                  minden embernek az utcán, hogy sírjanak, bőgjenek, ordítsanak!
2963   29   |                    ne mondjátok meg nekik, hogy miért? Fáj, fáj, fáj: fáj
2964   29   |                   Megeszlek! Nekem mondod, hogy nem szerettem! Porrá törlek!
2965   29   |               kellett volna neki vallanod, hogy megnyerhesd viszontszerelmét.~
2966   29   |                   Előtted vallom meg neki, hogy én őt imádom.~– Hogy nem
2967   29   |                 neki, hogy én őt imádom.~– Hogy nem a Veronkát szereted,
2968   29   |                  professzor dühös volt rá, hogy mit jár – csak otthon is –
2969   29   |                    a kicsinált tréfát, ami hogy teljesen sikerülhessen,
2970   29   |                  urakat értesíteni felőle, hogy a rejtélyes lunátikus már
2971   29   |                   vállán, s azt mondta rá, hogy bánja is ő, hisz ő úgyis
2972   29   |              lefekszik alunni. Első éjjel, hogy békével alhatik megint.
2973   29   |                 meg akarom tudni valahára, hogy mi hát az a kísértet, ami
2974   29   |               disztingválni?~– De vigyázz, hogy meg ne fogjanak.~– Ugyan
2975   29   |                  néppel a piac.~– Vigyázz, hogy a sárba ne lépj!~– Hiszen
2976   29   |          Vigyázzak-e még valamire?~– Igen, hogy hamar hazajőjj, mert én
2977   29   |              mécsest, elővette a rokkát, s hogy ne legyen egyedül, elkezdett
2978   29   |                annak az a nyavalyája volt, hogy amint beállt az est, őrá
2979   29   |                    adta az ajtó kilincsét, hogy csak rontson be bátran és
2980   29   |                 nem jössz be? Ahán! Értem! Hogy a kedves ne szégyelje magát
2981   29   |             Nyaviga úr meg akarta mutatni, hogy bír, s megragadta Zsófi
2982   29   |               Zsófi asszony kezét.~Persze, hogy a helyéből se tudta őt megmozdítani.
2983   29   |                 csináljon vele?~Azt tette, hogy kifutott az utcára; hátha
2984   29   |            dominénak? Hiszen van egy hete, hogy nem is szóltunk egymáshoz.~–
2985   29   |                   Ahol megvallottam neked, hogy én ezt a nimfát szeretem.~–
2986   29   |           pajtásodat? Hát nem azt ígérted, hogy segítesz az én Helénámat
2987   29   |                   Az Isten áldja meg érte, hogy védelmez. De csak ne csináljon
2988   29   |              Hiszen azt sem tudja ez most, hogy miről beszél.~– De azt veszem
2989   29   |                   Még csak az volna hátra, hogy azt is rám fogja, hogy én
2990   29   |                     hogy azt is rám fogja, hogy én vezettem idáig.~– Hát
2991   29   |              vezettem idáig.~– Hát persze, hogy te vezettél ide.~– No, nem
2992   29   |                 tagadni? Hol van egy ágyú, hogy meglőjelek vele?~A tűzhely
2993   29   |                  irányozva az üreg száját, hogy mindjárt leágyúzza vele.~–
2994   29   |                 utána egy iramodás jelezé, hogy Dallos csakugyan szerencsésen
2995   29   |                  sietve, s úgy tapasztalá, hogy az is be van zárva.~Nyaviga
2996   29   |                   magát.~Nyaviga úr látta, hogy jó lesz szót fogadni, s
2997   29   |                    abba beledugta a fejét, hogy le ne rágják az egerek és
2998   29   |          elhíresztelték az egész városban, hogy ma megint sétálni fog a
2999   29   |                  ember súgdosta egymásnak, hogy csendesen kell lenni, mert
3000   29   |              milyen fehér a képe! (Persze, hogy fehér; mert be van kenve