Part

  1    1|          szebb volt nálok a hölgy; ifjú halavány arcán valami mondhatlan
  2    1|          fel, hanem egy szőkefürtű ifjú, szép, mint Apolló.~– Álom-e
  3    1|        Isten, istenem, – lihegé az ifjú, s kereste az eget kedvese
  4    1|     fojtogatott; két perc múlva az ifjú kardja átjárta testöket.
  5    1|        vagy a mennyországban?~S az ifjú, kit a föld túlsó oldaláról
  6    1|         akarsz? – kiáltá Mária, az ifjú térdeit átkarolva.~– Meg
  7    1|           én? – esenge a hölgy.~Az ifjú habozott.~E percben két
  8    3|     csatolva van: mindazon ragyogó ifjú gondolat, miknek szivárványegysége,
  9    5|           titkolni, hogy zokog.~Az ifjú még tétovázott, még várta,
 10    5|           A csapat vezére egy szép ifjú herceg a Kaukázus vidékéről,
 11    5|        asszonyéhoz és szép húgai s ifjú jegyese, kik szintoly szépek,
 12    5|           szintoly szépek, mint ez ifjú nők lovának lábai előtt,
 13    6|            a vincetoxikont az erős ifjú természet kiheveri. Hanem
 14   10|         tudta vélni, mit jár annyi ifjú ember az ő boltjába, mintha
 15   10|       kiálta fel homlokára ütve az ifjú. – Ti emberek, te összes
 16   10|       undorító szenvedélye, itt az ifjú szüzesség. A római nép sóhajtva
 17   10|             A szegény, gyámoltalan ifjú Herode, Odenath fia első
 18   10|           szépet és nagyszerűt; az ifjú természet országa ez, ki
 19   10|      gyöngéd csel következtében az ifjú halvány arcán elvonult.~
 20   10|          szülői szivet és kart!~Az ifjú nem bírt nyugodni, míg Zenóbia
 21   10|        Vaballath, már ekkor harcos ifjú volt, ő járt utcáról-utcára,
 22   10|          felé rohanni egy palmírai ifjú, pajzsát szemei elé tartá,
 23   10|     rómaiak! – ordíta vakmerően az ifjú az ostromlókhoz érve, s
 24   11|        nemes érzelmű, oly lovagias ifjú, kinek költői kedélyébe
 25   11|         kellett velük maradnom. Az ifjú Géza fogytig megtartá kiapadhatlan
 26   11|        testvére és védelmezője.~Az ifjú hálásan szorítá meg kezemet.~–
 27   12|            mellett, hova a környék ifjú leányai szelíd danáikkal
 28   12|      szerelmesé.~Egy harmadik alak ifjú férfit ábrázol, ki koronát
 29   12|     harmadik alak egy szomorú arcú ifjú.~A bolthajtás mellékgádorai
 30   12|             hatodik egy ethióp nő, ifjú gyermeki alak, nagy, őszinte
 31   12|        egybevetni, és mellette egy ifjú görög szobrász, kit a perzsa
 32   12|            is látom, – viszonzá az ifjú.~– Hisz arcod eltakartad.~–
 33   12|         mint a fehér rózsa, tán az ifjú szerelmének átka fogott
 34   12|           állítának fel: az örökké ifjú Hébe szobrát, ki egy alabástrom
 35   12| pillanatnyi szeszélyeért; s míg az ifjú hölgy az ősz király lábainál
 36   13|      történhetett meg, hogy valami ifjú ember a professzor urat
 37   13|            leányarcú, tizenhétéves ifjú, Gerzson úr különös kegyence,
 38   13|        emellett oly jámbor érzelmű ifjú ember vala, hogy mikor a
 39   13|           hallgatag és csendesvérű ifjú, akit azért kedvele Gerzson
 40   13|    tapasztalá is, hogy a két jeles ifjú már korán reggel ott van
 41   13|          elbámulva könyökölt a két ifjú a múzeum ablakában s beszélgetett
 42   13|       ablakáig szerencsésen; a két ifjú csak akkor bámult el egymáson,
 43   13|        vetett a diákok szívében az ifjú vér: „nem hagyjuk magunkat,
 44   13|           a templomban elhelyezett ifjú hajadonok nevében könyörgött
 45   14|             Csalaróda szép halvány ifjú volt, ábrándozó, lesütött
 46   14|    menyecskéink s a mi gyönge húsú ifjú magzataink, a mi folyóvizeink
 47   15|     keservesen bőgött utána, de az ifjú nem hajtott rá, hanem várt
 48   15|           őszi ökörnyál.~A pásztor ifjú el volt bűvölve a tüneménytől,
 49   15|           a tündérleány.~– Pásztor ifjú, barna ifjú, – szólt hozzája
 50   15| tündérleány.~– Pásztor ifjú, barna ifjú, – szólt hozzája édes hangon,
 51   15|    odanyújtá felé kezét, a pásztor ifjú azt gondolta, hogyha egyszer
 52   15|        sorsára, nem félté magát az ifjú.~– Ne búsúljatok énrajtam,
 53   15|          feljött szépen, a pásztor ifjú gyönyörűen fútta a tilinkóját
 54   15|              Menj innen szép földi ifjú, nem valók vagyunk mi egymásnak,
 55   15|      gyöngyfüzérét a partra. De az ifjú csak nem ment el.~– Nem
 56   15|            kézzel kapta azt meg az ifjú s elkiáltá nagy hangosan:~–
 57   15|            mély vízfenekére, ha az ifjú szemeibe nem tekintett volna,
 58   15|          azon vette észre, hogy az ifjú karjai közé zárva van habtermete,
 59   15|   tündérnek nem volt ereje a földi ifjú felett, mert földi szerelmet
 60   15|        forgatná fel fenekestül.~Az ifjú pedig ölébe vette a rablott
 61   15|           hol találtam? – szólt az ifjú – elég az, hogy Isten adta
 62   15|          szülte, mint a többit.~Az ifjú nagy boldog volt sokáig,
 63   15|       arany liliomos botját; de az ifjú bátran összecsapott vele,
 64   15|         mind esdekelve borultak az ifjú lábaihoz, hogy ne bántsa
 65   15|           sem ezüst, – viszonzá az ifjú – hanem adjátok ki az én
 66   15|    előhozták a zárt palackokat, az ifjú kioldá azoknak nyílását,
 67   15|        nőtt, mint volt azelőtt.~Az ifjú megtalálta a harangot, megtisztítá
 68   15|           tenger felszínére ért az ifjú a visszanyert haranggal,
 69   15|          Amint hazatérőben volt az ifjú, szemközt találta apja gulyáját
 70   15|            a vízbe, melyet most az ifjú vállán hozott, s ime letérdelt
 71   15|     visszaváltása napján.~Midőn az ifjú apja házához betért, egy
 72   15|      megölelte, és megcsókolta.~Az ifjú bámulva kérdezé, hogy ki
 73   20|            bokrok lepik el, miknek ifjú hajtásai rózsaszínbe játszanak
 74   20|          karokkal állt előtte, míg ifjú társnői összefogózva, csendesen
 75   22|   fiatalságban; az egyik Héderváry ifjú egész örökségét adta érte,
 76   22|  Esztergomból mind elsietett a sok ifjú levente; a szép ifjú daliák
 77   22|           sok ifjú levente; a szép ifjú daliák otthagyták búslakodni
 78   27|       Istvánt akarta inkább; de az ifjú Bethlen István nyiltan apja
 79   27|            Dávid király fiáról. Az ifjú Bethlennek nem kellett apja
 80   27|          és nem indult „a két fene ifjú” tanácsán; ahelyett iparkodott
 81   27|         csendes, szelíd természetű ifjú volt. Társai nagy tiszteletben
 82   27|          hogy e szelíd, tudományos ifjú éppen a vezetője azon harcias
 83   27|      titkaiba van avatva.~Midőn ez ifjú hitszónok első prédikációját
 84   27|    Övezzétek fel derekaitokat”.~Az ifjú hitszónok igen szép dialektikával
 85   27|          őriz, – súgá szomorúan az ifjú.~– Ezt nem mondtad akkor,
 86   27|       mindent fel kell áldozni.~Az ifjú szomorúan süté le szemeit.~
 87   27|        többet.~Azzal megcsókolá az ifjú homlokát és megszorítá kezeit.~–
 88   27|  fölcsaptam.~Ormándy megszorítá az ifjú kezét.~– Jól van, pajtás,
 89   27|             leszek én! – kiálta az ifjú s felkapta Keresztszegi
 90   27|        húzódoztak.~– Kedves öcsém! Ifjú vagy te nagyon ahhoz. Míg
 91   27|           még fel se nőttél?~És az ifjú mégsem tette le kezéből
 92   28|             orosz kém.~A beszéddús ifjú ember azon kezdé, hogy hála
 93   28|            öreg lengyel is, meg az ifjú lengyel is eltüntek mellőlük.
 94   29|           a tőkét. A lefoglalózott ifjú, mikor visszatért, s csakugyan
 95   29|       köpülő minek a hátadon?~– Az ifjú nagytisztű asszony meg azt
 96   29|      kísérlet.~Vére közbevágott az ifjú nagytiszteletű asszony.~–
 97   29|         fogni.~– Derék, emberséges ifjú. Erroris agnitio est dimidia
 98   30|        ismétlé a két nyári kabátos ifjú ember a macskaprémesnek,
 99   30|        kérdezé a két nyári kabátos ifjú.~– Kezdjük csak sorban;
100   31|           felháborodást keltett az ifjú császárnak ez a nyilatkozata
101   31|          történt semmi? – kérdé az ifjú császár haraggal. – Hát
102   31|        Luzu, a száztíz éves ember, ifjú császár.~– Honnan veszed,
103   31|            megfelelhetsz te magad, ifjú császár. Nem rémülnél-e
104   31|         tréfa nagyon megzavarja az ifjú császár kedélyét, sietett
105   34|             S ahogy regényolvasott ifjú szerelmesekhez illik, kölcsönösen