Part

  1    2|              Erre nem felelt szegényke semmit, hanem szemei megteltek
  2    2|              tehetném.~Erre nem felelt semmit. Megvallom, nem is szerettem
  3    2|               hozzá a nézendő tárgyat: semmit sem használt, elővette a
  4    3|           hiszem, hogy annak, ki többé semmit nem fél, semmit nem remél,
  5    3|               ki többé semmit nem fél, semmit nem remél, nem hisz és nem
  6    3|              élt, ki senkitől nem kért semmit, senkinek nem adott semmit,
  7    3|             semmit, senkinek nem adott semmit, ki senkihez nem szólt,
  8    3|         enkezeim pusztítának rajta. Ki semmit nem hisz, semmit nem remél,
  9    3|             rajta. Ki semmit nem hisz, semmit nem remél, és senkitől sem
 10    3|            enged el, ne is engedjen el semmit. Az emberek ítéletét megvetem.~
 11    3|             szemeit, és nem láta többé semmit. Kétségbeesetten feszíté
 12    4|                  Most halljuk először, semmit sem tudunk mi azóta, mióta
 13    4|                az ember egész életében semmit sem tanul, mégis úgy halhat
 14    4|           muszka a magyar irodalomnak. Semmit nem kellett változtatnia
 15    4| litteraturájával kilencszáz esztendeig semmit sem gondolt, annak gyökeres
 16    4|                következőleg poetizálni semmit, mert például: ha írja valaki,
 17    5|           vállán nyugszik. Még nem lát semmit. A kék szem csillagsugára
 18    6|       csillagot az égen?~Három közülök semmit sem látott. Ezek voltak
 19    6|            ivott ön valahol valamit?~– Semmit, semmit. Meg vagyok igézve.~–
 20    6|             valahol valamit?~– Semmit, semmit. Meg vagyok igézve.~– Az
 21    6|               én egyikből sem ízleltem semmit.~– Azt ugyan jól tevé, meg
 22    9|          helyét behantolták pázsittal. Semmit sem volt szabad elhozni
 23   10|                  sohasem fizetett neki semmit). Miért neveltelek tigodet
 24   10|              uktátlak, mégis nem tudsz semmit.~Ha kellett az idegennek
 25   10|          mindamellett sem tudott senki semmit; ha kérdezték az atyjától,
 26   10|                az üres szobába?~Birbuc semmit sem szólt, hanem odahúzta
 27   10|           mindeniknek azt mondja, hogy semmit sem tud.~Maga pedig lesbe
 28   10|  ünnepélyességgel elbúcsúztatta magát. Semmit sem evett és mindent eladott
 29   10|           nyargalt vele a beteghez.~Az semmit sem tudott magáról, csak
 30   10|                 s nem viszek el belőle semmit.~– Jaj de sok pénz! – kiálta
 31   10|               a nagy bottal, egész nap semmit sem csinál, csak az utcára
 32   10|               enni inni? Egy sem fizet semmit? Hát az a sok muzsika estétől
 33   10|              mint olyan vadásznak, aki semmit sem lőtt.~– Értelek Zenóbia;
 34   11|                 hogy itthon nem tudtok semmit többé használni, ha a legszentebb
 35   11|                nem szerettek senkit és semmit többé, aki utánatok itt
 36   11|            adjam. Ő a világért sem kér semmit, egyszer csak azt látom,
 37   11|            akart.~Magammal persze hogy semmit sem hoztam, azt gondoltam,
 38   11|               persze azt felelte, hogy semmit sem látott, reggelre minden
 39   12|             minden érző szív, – és aki semmit sem tud arról, hogy ő szép
 40   12|              mely nem hagyott elveszni semmit a remek alakon, amit szépnek
 41   12|                megadom.~– Ne adj nekem semmit, király. Én nem kérek tőled
 42   12|             király. Én nem kérek tőled semmit.~– Mit! koldusnak hiszesz-e,
 43   13|                 fürkészett, nem talált semmit; mire ő a hosszú folyosón
 44   15|            ingott lába alatt. „Ne félj semmit – szólt a tündér – mindjárt
 45   15|              őt széles halszárnyakkal. Semmit ne félj tőle, ő fog megrettenni
 46   15|                néz. Te ne végy azokból semmit, hanem találni fogsz majd
 47   17|                 amit majd behoznak.~De semmit sem hoztak.~Utoljára csak
 48   19|           ünnep. Ma este nem dolgozunk semmit, hanem örülünk valamennyien.~
 49   20|             kis bronz színezet nem árt semmit arcaiknak, az csak azt mutatja,
 50   21|           mégsem lehetett az udvaráról semmit ellopni, nem levén azon
 51   21|             meg nagyon, de ez nem tesz semmit: legfölebb egy kissé savanyú
 52   21|               lesz az nekem.~– Ne félj semmit, vén boszorkány, adok neked
 53   22|            ellenség ne találjon rajtuk semmit. És akkor álljunk ki a fent
 54   22|        ostromgépei abban nem árthattak semmit; csak rohammal lehetett
 55   24|               elszalad; tudja ön uram, semmit sem utálnak úgy a túlvilági
 56   24|               kocsisnak. Ez nem felelt semmit.~A házakból kinéztek az
 57   24|          atyafi; ön a vadász?~Az ember semmit sem felelt a kérdésemre;
 58   24|                 itt éppen nem lehetett semmit hallani: legfeljebb egy
 59   24|          tettél ebbe a palackba?~– Én? semmit. Azaz, hogy vizet, – felelt
 60   24|                hogy ő semmiről sem tud semmit, mert ez a tárgy olyan kényes
 61   24|            mikor elvégre sem találtunk semmit.~A kocsis keresztet vetett
 62   24|                Ez a magyarázat nem ért semmit, ilyet magam is tudtam volna
 63   24|         Egyszóval senki sem tud felőle semmit.~Néha megkísértettem, hogy
 64   24|                úgysem hiszek már abból semmit, hogy az úr pokolban is
 65   25|             közül; nem beszéltek velük semmit, levágták irgalom nélkül,
 66   27|                azért nem akarnak tudni semmit, mert szégyenlik, hogy kálvinista
 67   27|                felelte, hogy nem akart semmit mondani.~– Tessék hozzászólani
 68   27|            izgalomban találta; még aki semmit nem tudott volna is a tanács
 69   27|           Kegyelmed nem biztosít többé semmit és senkit e város árkain
 70   27|               senkit. És azonfelül még semmit.~Hanem hiszen így szokták
 71   27|              meg az evangéliumra, hogy semmit abból, amit megtud, el nem
 72   27|               kapitány úr persze, hogy semmit sem hitt el neki abból az
 73   27|              van, a szénát, mint miről semmit sem tud, el fogja küldeni,
 74   27|              se az, hogy vőm, nem nyom semmit a latban, midőn a város
 75   27|              se szóljon a történtekről semmit.~A próbált hadfiak könnyes
 76   27|      búcsúszavát, s nem szóltak ellene semmit.~Ő mindegyikkel sorban kezet
 77   28|         Párizsig. Én nem kívánok öntől semmit, mint a mindennapias gyöngédségeket,
 78   28|               ne kérdezősködjék felőle semmit. Elég legyen kegyednek annyit
 79   28|              alaktól nem kérdezni most semmit; hanem elvárni, hogy mit
 80   28|            egyáltalán ne értsen kegyed semmit. És még egyet. Kegyed párizsi
 81   28|    tapasztalhatá; nem hirtelenkedem el semmit. Ha valakit meg akarok szabadítani,
 82   28|                Nem kért, nem panaszolt semmit. Egyszer késő estére maradtunk
 83   28|         fogom-e azt találni, aki nékem semmit se vétett; akinek még fiatal
 84   28|             meg az együtt utazók közül semmit arról, hogy két utas hiányzik
 85   29|         foganatosítva találja. Ámbátor semmit sem értett azoknak indokaiból.~
 86   29|          rejlik-e? – Megvizitáltam, és semmit sem találtam. – A téli bocskor
 87   29|          hasznot hajt, a gyémánt pedig semmit.~– Accurate. De most adok
 88   29|            kérdezé Ádi, az ártatlanság semmit nem tudásával.~De meghallá
 89   29|                kapok. Nem tudok belőle semmit.~– Köszönd! – Hát ezt a
 90   29|             Nyaviga úrban.~– Nem értek semmit. Az egészen más ember. Az
 91   29|     Veronkánkat adni?~– Ó, az nem tesz semmit. Az ilyen dolgon minden
 92   30|               a világot. Nem bíznak rá semmit. Mind a kettőnek egyformán
 93   30|               hogy itt nem osztogatnak semmit! De a jóakaróim: azokat
 94   30|     nyárikabátos fiatalember nem szólt semmit, mert az most az orrát fújta;
 95   30|            majd vele! Hanem hát nem ér semmit az embernek jámbor fogadásokat
 96   30|           pedig az lesz, hogy mi pedig semmit se vegyünk a némettől, hanem
 97   31|               Csak egy keze nem markol semmit.~Ez a tizenhat kar képviseli
 98   31|       bálványnak az egyik keze nem fog semmit. Azt kérdezé a főpaptól,
 99   31|           tizenhatodik keze nem markol semmit, mivelhogy az a Leaotung
100   31|             mezítelen szent, akinek én semmit nem adhatok, ajándékozz
101   31|              császár az alkirálytól.~– Semmit, – mondá az öreg. – Ami
102   34|           láttam én ott a sok házaktul semmit.~– Hát a Themzén?~– Ott
103   34|               a sok hajótul nem láttam semmit.~Ekkor aztán Están úr előrukkol
104   34|         megengedi. Nem tud erről senki semmit.~Están úr mégis elszomorodott.~