Part

  1    2|              miért is kergetett meg engem tulajdonképp az én kedves
  2    2|             tudott volna felelni.~– Engem sem szeret senki a világon, –
  3    2|         mondám, hogy ne féljen, míg engem lát, hisz azért vagyok én
  4    6|          lángjában van a pokol, ami engem most is éget, most is emészt,
  5    6|          nem tartok. Ez a fehér haj engem igen érdekessé fog tenni,
  6    6|          eloltották alatta a tüzet.~Engem pedig felkaptak az afgánok
  7    6|             ama másik bálvány, mely engem áldozatul kér, hihetőleg
  8    6|            aranyszinű királyném, ki engem ezüstszinűre festett!~      ~
  9   10|           hínak Dimitrinak, ugye?~– Engem hínak Gergucot.~– Hát te
 10   10|             a semmirevaló?~– No meg engem, hogy akasztanák fel a neve
 11   10|        Kivánum neki tiszta szivbul! Engem is kirabult a gyilkus, a
 12   10|     szemekkel zokogván: hiszen hogy engem koldussá tett, azt csak
 13   10|       kiálta fel büszkén a kupec. – Engem ugyan nem tett koldussá.
 14   10|             elég. Ne gondoljon kend engem oly szegénynek. Mit árul
 15   10|             kidobtak miattad!~– Hát engem, hogy elpáholtak ön miatt?~–
 16   10|             hagyok. Csak bátran. Az engem még érdekesebbé fog tenni.
 17   10|           Amiért mást meggyaláznak, engem magasztalni fognak. Agyő
 18   10|           férfi karja el nem olthat engem, ezt egyiptomi mágusok jósolták
 19   10|             de te látni fogod, hogy engem összetörni senki keze sem
 20   10|             azt a hírt vedd, miként engem valami fenevad összetépett.
 21   10|             meg azt, vagy az öl meg engem.~– Ragadjátok meg! – kiálta
 22   10|       királytok! E korona azzá tesz engem, és ha e korona nem, azzá
 23   10|              ki burokban született, engem férfi keze el nem ejthet.~–
 24   10|           onnan a trónról, asszony! Engem Róma küldött…~Az arcokon
 25   10|             földjén, most nem ismer engem; most szégyenel nevemre
 26   10|            és sisak, s ha kedve van engem attól megfosztani, jőjjön
 27   11|             ki nem törülné belőlük.~Engem a boldogság érzete is bánt.~
 28   11|          tudott róla többet, csupán engem lepett meg a gondolkozás,
 29   11|          hogy nem ettek volna-e meg engem; az bizonyos, hogy ki akartak
 30   11|             mi vagyok?~Mondám, hogy engem Hurday Lászlónak írnak.~
 31   11|          teljesítve, elvből szoktat engem mindazokhoz; a műtét sikerül:
 32   11|        kezét nyujtva felénk s elébb engem, azután Fricit, végre Jancsit
 33   11|             rohant volna, mind csak engem nézett, még megérem, hogy
 34   11|           volna.~– De majd elfogott engem egy hal, – monda ő – csúnya,
 35   11|            két kezével fogta. Amint engem meglátott, elkezdett rugódozni,
 36   11|            közt keresztülugrálta, s engem hasztalan biztatott, hogy
 37   11|            birkózzam vele.~– De már engem, teringette vadkirálya,
 38   11|    tapasztalám, ő is örömest látott engem.~Néhány napig egészen magánkívül
 39   11|          orvosszere sem gyógyít meg engem, s még csak enyhíteni sem
 40   11|          mert betegséged rám ragad. Engem odavont magához a haldokló.
 41   11|       példabeszéddé odahaza, mindez engem meg nem tántorít akaratomban.
 42   12|         szalagok közé fogva – és az engem elragadna innen.~Ferhád
 43   13|           megveszett Achilles, hogy engem harcba akarjatok vinni?
 44   15|         ölelésem boldogító; végy el engem feleségül.~A pásztorlegény
 45   15|            jön is, nem visznek azok engem a víz alá.~Kimenvén a gulyához,
 46   17|       menyecske.~– Ne nevezzen maga engem Jucikának.~– Hát hogyan?~–
 47   17|        nagyot az asztalra.~– De már engem uccse, ami az én házamban
 48   21|           Nem, nem, itt csókolj meg engem, itt a képem közepén, itt
 49   21|       Bizony bánom is én; kínzott ő engem harminc esztendeig, – felelt
 50   24|         itthoni ismerőseimtől, azok engem egy pár esztendeig kívánva
 51   24|           vele én is valakit, ahogy engem rászedtek. Hanem akkor eszembe
 52   24|           eltakartam magamat előle: engem bizony ne csúfoljon.~Akkor
 53   24|             tárgy hozzáfogott, hogy engem itt üldözzön. Amint meghúztam
 54   24|             másformának találtam az engem környező világot, mint az
 55   24|  megnyugvással fogadta a bűnhődést; engem kért, hogy csak számláljam,
 56   24|           el nem veszed, megtagadsz engem; pedig én vagyok a te lényednek
 57   24|            a lelkedhez vagyok nőve, engem ki nem taszíthatsz innen.~–
 58   24|             kastély titkát tudja, s engem csak ez gyógyíthatott meg.~
 59   24|          vittek véghez.~Szomszédaim engem is figyelmeztettek, hogy
 60   24|           verse így hangzik: „Isten engem úgy segéljen”. Ha azt megtanulta,
 61   25|           nagyobb tökéletességre.~– Engem a legyek a múltkor nagyon
 62   25|       nagyon sok béka lakik, s azok engem éjszaka nem hagynak aludni
 63   25|            palotába a háremőr, hogy engem eltemessen. Mielőtt a szemfedőt
 64   27|         uram?~– Né! Még ő fog perbe engem! – kiálta fel, levett sisakjára
 65   27|      leánynak:~– Ilona. Elhagynál-e engem?~A leány most felemelte
 66   27|        segéljen, uram.~– Ez a fickó engem itt bolonddá tart; hozzátok
 67   27|             félek tőle. Abból, hogy engem itt látsz, tudhatod, hogy
 68   27|      bántásuk nekik.~– Úgy segéljen engem Isten!~– Jó. Én megyek.~
 69   27|             Akiben lélek van, követ engem: én vezetem.~Néhányan a
 70   27|          akiben lélek van, az követ engem. És ha senki sem fog követni,
 71   27|            amit föltettem magamban; engem úgy segéljen!~Ha Keresztszegi
 72   28|           marad egészen.~– Uram, ön engem elrémít.~– Azt elhiszem.
 73   28|            figyelmezzen rám kegyed. Engem e perctől fogva kegyed „
 74   28|           de már akkor nem látott ő engem. Ez az egy látás elég volt
 75   28|          Abban a kibitkában, melyen engem vittek, volt egy fiatalember,
 76   28|             nézte volna annak, mint engem.~Párizsba megérkeztünkkor
 77   28|          akármit amivel ölni lehet? Engem is megmotoztak egész a bőrömig;
 78   28|   megközelíteni, mikor ő nem láthat engem, csak én láthatom őt és
 79   28|           fegyveresek vesznek körül engem; és azt az embert mégsem
 80   28|          Larisse.~És most már ismer engem. Férje vagyok önnek, de
 81   29|         előttem megijed, megfordul, engem feltaszít, a lámpást összetöri,
 82   29|            másik, hogy is hívnak?~– Engem Dallos Ádámnak hínak; a
 83   29|        Dallos Ádi elmondhatja: „már engem visznek!”~Azon estére a
 84   29|  Ühühühühüjejeje. Ne vígasztaljatok engem! Ne vígasztaljatok! Nem
 85   29|        elrabolni ezt a nimfát, vagy engem felakasztani.~Ádám hidegvérrel
 86   29|     haragudjon,~Azért, amit mondok, engem meg ne szóljon;~Mert én
 87   29|              Annak az embernek, aki engem így meggyalázott, akarod
 88   29| felakasztlak, el is temetlek!~– Nem engem, professzor úr.~– Nem téged?
 89   29|             következik belőle, hogy engem is fellármázzanak, mikor
 90   30|   félrelopva magát a konyhába, hogy engem a gép zörgése fel ne keltsen.
 91   30|             kendet mi lelte?~– Hogy engem mi lelt? Hisz az, amit az
 92   30|           hanem én. S akkor megtesz engem szerkesztőnek.~– És már
 93   31|           vagy te? Mi vagy te? Hogy engem így el tudsz bájolni? Álmodtam
 94   31|         közel jönni hozzám? Szeress engem! S e szóval odadobta eléje
 95   32|          félteni. Nagy úr a puszta. Engem is az nevelt. Nem lesz ez
 96   33|        Engedelmes szellők járnak.~– Engem ma a patikus megszólított
 97   33|             régen nem látott már.~– Engem meg a fiskárus állított
 98   34|          abból semmi hiba nem lett. Engem sem strázsált az anyám,
 99   34|       Paradoxies társulat. Ez a díj engem illet, jog és törvény szerint.~
100   35|           végrehajtani, azért, hogy engem kövess?~– El van határozva.~–