Part

 1    4|       bámulva kiáltanak föl:~– Ah! ön itt, Nádaskai!~– Itt biz
 2    4|         Bachamonde i pena fulgida, ön semmirekellő!” rögtön lekapják
 3    6|           myops, láthatja.~– Ugye, ön is látja? – kérdé Drumfield.~–
 4    6|          negyedrangú csillag.~– Ah ön nem jól lát! – kiáltának
 5    6|            átmenni. Többek között: ön Smith, különben sincs semmi
 6    6|      tiszteletben vannak tartva, s ön a csillagot is látta.~Smith
 7    6|        sincsen, – monda – köszönje ön bibliájának, mit zsebében
 8    6|     jelentéktelen, a biblia nélkül ön most igen csöndes ember
 9    6|     hagyjam magamtól.~– De nemcsak ön az, aki így helyre jött, –
10    6|         őket?~– Legokosabban teszi ön, ha itt marad, úgyis oly
11    6|          most is emészt, gyötör.~– Ön beteg, – szólt közbe az
12    6|      megmérgezve? Evett vagy ivott ön valahol valamit?~– Semmit,
13    6|      mérgeiket odább adni. Szóljon ön, hol volt, mit csinált,
14    6|      rohantak ki a teremből.~– Ah, ön ezúttal köszönettel tartozik
15    6|    dologban legcsodálatosabb: hogy ön is látta tegnap az Andromedában
16    6|    Andromedában a csillagot, s íme ön is a legvilágosabb halálveszélyből
17    6|      mennykőbe, – szólt az orvos – ön jól tudta magát maszkírozni.~–
18   10|           szívem meg van hidegülve ön iránt.~– Ezt sokkal jobban
19   10|            ha éppen nem jön ide.~– Ön mondja ezt nekem? Kegyed
20   10|             Lallalalá lallalalá.~– Ön a könnyelmű hidegvérűség
21   10|         Hát engem, hogy elpáholtak ön miatt?~– Ne szólj, szavaid
22   10|      kedves Othellóm. El ne késsék ön a leckéről.~Az úrfi szemlesütve
23   11|          aggodalommal.~– Parancsol ön valamit? – kérdé tőlem egy
24   11|           e rendkívüliségért fizet ön uram huszonöt dollárt.~–
25   11|           De legalább kényszerítse ön ezt a fickót, hogy kövessen
26   11|   beszéljünk komolyabb tárgyakról. Ön rosszul érezheti itt magát,
27   11|        rosszul érezheti itt magát, ön földmíveléshez van szokva,
28   11|        státusokat alapított, amint ön az itt fekvő levelekből
29   11|              Tehát fogadjunk, hogy ön vissza fog menni Hunniába.~–
30   11|          túl vagyunk.~– Miért tevé ön ezt? – kérdém én irtózattal
31   11|        irtózattal elállva.~– Látja ön, – szólt ő el-elmaradozó
32   11|      szorítá meg kezemet.~– Lesz-e ön kisérője is odáig? hazáig?~–
33   11|           vele.~– Tehát vissza fog ön menni Hunniába? – szólt
34   12|            ellensége elől, ledöfve ön fia orgyilka által, kiben
35   24|           kísértet elszalad; tudja ön uram, semmit sem utálnak
36   24|      sejtenem.~– Jó estét, atyafi; ön a vadász?~Az ember semmit
37   24|         Megvallom uram, hogy mikor ön e jószágba bejött, nagyon
38   24|       Ilyenkor mindig tudakozódtam ön felől, s megdöbbenve vettem
39   24|            ott szokott ülni, mikor ön alszik, hogy álmaival virraszt;
40   24|            hogy álmaival virraszt; ön ezt talán nem is tudta eddig.~–
41   24|        volt őrült a gyermek, de ha ön elmegy, az fog lenni. Ma
42   24|      arcával, szemeivel, hogy amíg ön aludt, ismét odalopózott
43   24|     könyörgött, hogy ne haragudjék ön reá; bocsásson meg neki,
44   24|            háznál, észre sem fogja ön venni többé ittlétét: csakhogy
45   24|            nem hiszem, hogy Violát ön többé megláthassa, de ha
46   28|        riadt rá a leány – hogy jön ön ide?~– A nyitott ablakon
47   28|       engedelmet kérek.~– Mit akar ön itt?~– Legelőször is azt,
48   28|            akarom venni.~– Meg van ön tébolyodva? – kérdé Larisse
49   28|       múlva utazni fogunk.~– Uram, ön helytelenül tréfál velem.
50   28|           Én nem vagyok az, aminek ön hisz.~– Én tudom, hogy ön
51   28|          ön hisz.~– Én tudom, hogy ön egy becsületes, derék leány;
52   28|     kegyedé marad egészen.~– Uram, ön engem elrémít.~– Azt elhiszem.
53   28|          szót fogadok.~– Azt látja ön, hogy én nem az vagyok külsőmben,
54   28|            kiszedtem belőle. Tud-e ön németül?~– Keveset és nagyon
55   28|     francia férfi nem „Ün”, hanem „Ön”; vagy pedig – orosz kém.~
56   28|          szívességet nekem. Ismeri ön mr. Pietrit, a volt rendőrminisztert.~–
57   28|             Angol mérföldet értett ön, vagy orosz versztet, vagy
58   28|   jelenettől illetődve.~– Mit tett ön ezzel az emberrel? – kérdé
59   28|        torkát megszorongatni.~– De ön egy franciát elárult!~–
60   28|           kiejtéséről. Majd nézzen ön ki a kocsiablakon, s látni
61   28|               Larisse, most legyen ön nőm. Ez az ember itt a legveszedelmesebb
62   28|         pillanatban. Csókoljon meg ön Larisse.~Larisse szót fogadott
63   28|              Nem, nem, ellenkezzék ön. Beszéljen hangosan.~– Ah
64   28|            az ablakon.~– Hova akar ön a pokolba? – kérdé franciául.~–
65   28|     franciául.~– Jobb bizony, hogy ön is szalad velem; nem hallja,
66   28|     egyedül maradt Larisse-szal.~– Ön ezt a fiatalabb férfit is
67   28|       megyilkolták?~– Ó nem. Nézze ön, hogy tódul a nép minden
68   28|      börtönbe hurcoltatásnak.~– És ön nem igyekszik menekülni,
69   28|            s halkan fülébe súgá:~– Ön ölte meg Anyikovot…~Zseminszky
70   28|     találja veszteni a hangját, az ön kormánya kárpótlást fog
71   28|         fel az őrnagy.~– Azt hiszi ön, hogy az énekeseket nálunk
72   28|        amit azok ütnek miatta. Azt ön nem fogja megköszönni. Biztosítom
73   28|       Vannak protekcióim. És akkor ön bizonyos lehet, hogy el
74   28|          engedte magát rászedetni. Ön igen okos ember.~– Azt tudom,
75   28|          de hát aztán?~– Ne féljen ön, rendben van minden dolga.
76   28|           van minden dolga. Hanem: ön okos ember; önnel lehet
77   28|           nevessen.~– Tehát, tudja ön, tisztelt uram. Az asszonyság
78   28|         percre is aludni.~– Hajtsa ön fejét vállamra, kedvesem, –
79   28|         óvatos ember vagyok, amint ön azt néhány nap óta tapasztalhatá;
80   28|       nézett fel rá.~– Csak hagyja ön fejét a vállamon. Én nem
81   28|          mosolyogni. Azt felelte: „ön későn jött; önnek a neje
82   28|            Mi az?~– Majd meghallja ön. Két sírásó lenn volt velem
83   28|            farkasok elvitték.~– Ó, ön iszonyukat mond.~– Abban
84   28|       művészekkel szerződjem.~– Ah ön volt aztán, aki bennünket
85   28|           lehettem. A többit tudja ön Larisse.~És most már ismer
86   28|           pedig soha. Gondolja meg ön, minő szörnyű sors, egy
87   29|         arra, miért nem jelentette ön fel ezt az esetet a sedesnek?~
88   30| megtámadottra:~– Hát nem szégyelni ön magát?~
89   30|           fejemmel. Már most tudja ön, hogy miért akartam azt
90   30|        törvénykönyvünkben. S akkor ön polgártárs odalenn, ismét
91   30|    paprikát, ha még kiadja az idő. Ön pedig, háziúr polgártárs,
92   30|          élem át, mint egy herceg. Ön, excellás polgártárs (ne
93   30|           szituálva nálamnál; mert ön a kőbányai sertéshizlalóban
94   30|         mint az olvasóközönségnek. Ön pedig, háziúr polgártárs,
95   34|      vissza az erszényébe. Elég az ön személyes kezessége, aki
96   35|    figyelmeztette:~– Asszonyom, ha ön ezt a kabáttal való lélekidézést
97   35|          ami ebben lakik: vigye el ön ezt a kabátot az őrültek
98   35|           meggyógyulna.~– Vezessen ön hozzá.~– Nem fél az őrültek
99   35|             hanem a bolondok háza. Ön itt fog maradni, Smitt Éliás