Part

 1    1|             kérdezték tőle, hol van a leány, előmutatta annak levelét,
 2    2|              termett azóta olyan szép leány a vármegyében sem, mint
 3    2|            átugrottad, mint a tinnyei leány a férjhezmenést. De megállj;
 4    2|       idestova Esztike húgom is eladó leány lesz.~– Semmi idestova, –
 5    2|             Gergely bácsi – hogy az a leány akármit egyebet kihoz, csak
 6    3|            meghaltak mind a ketten. A leány még egyszer felnyitá szemeit,
 7    3|            volt, fiatal és szegény, a leány éktelen, idejemúlt és gazdag.
 8    6| lélegzetfogyottan rogytam térdeimre a leány lábaihoz, kezeimmel öltönyébe
 9    6|                ami emberi, és ha az a leány is azon nyelvet beszélte,
10    6|              mi történt veled?~– Az a leány… az a leány! sohasem fogok
11    6|             veled?~– Az a leány… az a leány! sohasem fogok nőre gondolhatni
12    6|    angoraszőnyeggel volt beterítve; a leány odafutott, félrerántotta
13    6|       reszketteté, szivem szökellt. A leány ott ült mellettem, elbűvölő,
14    6|             és nem tudtam mozdulni. A leány pedig oly gyöngéden, oly
15    6|              moraja jönne közelebb. A leány hirtelen felugrott a kerevetről,
16    6|              s nemsokára visszatért a leány, egy levágott főt hozva
17    6|              igézetet; most már nem a leány után, hanem kardom után
18    6|             nem tudtam megmozdulni. A leány leveté a padlatra a véres
19    6|              előcsapatom háta mögé. A leány egyik kezét és fél térdét
20    6|             el vagyok veszve. Ekkor a leány odanyujtá nekik a levágott
21    6|            ismét feltakarta arcomat a leány, odaborult rám, megölelt,
22    6|               s megnyugodtam benne.~A leány odalépett hozzám, egy fürtöt
23    6|               Éppen holdtölte volt. A leány kiállt a középre, kezeit
24    7|             Mi jut eszedbe ez órában, leány?! – kiálta fel Szolimán
25    9|               azt onnan letörölték.~A leány legszebb volt a Quenn-Hinn
26    9|               a vér a vizet, a csók a leány arcát festette pirosra;
27    9|             rózsaszínű ég; rózsaszínű leány – ott egy letört ország,
28    9|              kirántá kardját s a szép leány szivébe döfte.~Aztán ismét
29   10|       megkülönböztetések; a nagyobbik leány hallatszott ekként: te burzas!
30   10|            azt mondta, hogy elmenj te leány.~E delációk így folytak,
31   10|            lehet, hogy míg a kisebbik leány díszneve „arányus leányum”,
32   10|        sebtében elosontott, azalatt a leány őrizte a boltot.~Vesztére
33   10|               vettem atyus, – szólt a leány. – Éjjel gyermekfőkötőket
34   10|             akik azt gyaníták, hogy a leány a legszolgaibb munkákat
35   10|          lázongó szivemnek keblébe?~A leány félrefordult s köténye bojtjából
36   10|               gyökeret eszik meg. Hah leány, ha én egyet-mást elmondok
37   10|           téged, hogy mondaná: jaj te leány, mit cselekszel! Minek neked
38   11|   el-elmaradozó hangon – ez a szegény leány itt hervad miattam. Otthon
39   12|      vonásaival, harmadik barna hindu leány, tagjai fénylenek, mint
40   12|               ki, ötödik szelíd kínai leány, szemekkel, mikben titkolt
41   12|            megtartaná – monda a hindu leány.~– Én szeretnék ős hazámban
42   12|          Shirin? – kérdé egy negyedik leány, a hab közül a csónak párkányára
43   12|              egy harangvirágban fürdő leány, másikra egy napsugár közt
44   13|            volna, hogy nem valósággal leány, Áront pedig csupa gyönyörűség
45   13|             de mint afféle jól nevelt leány, első kötelességének tartá
46   13|               városnak.~Gyönge volt a leány karja, de erőt adott neki
47   14|           költő és Mange, a bajnok.~A leány pedig szerette mind a kettőt,
48   14|           volt az.~Felöltözött a szép leány legszebb kantusába, karjára
49   14|      áldozatja a halálnak volt a szép leány, saját kezével verte szívébe
50   15|       megszólítá bátor hangon:~– Vízi leány, szép tündérleány, jöjj
51   17|           Rév-Komárom városában szebb leány lehessen. Olyan termetet
52   17|         bizonyos, hogy tetszésre való leány alig is volt különb széles
53   17|          Annál már csakugyan közsorsú leány nagyobb szerencsét nem várhat,
54   17|            azután nagy csapás volt. A leány mindig fiatal, amíg kérői
55   18|            mindegyiken, mert valahány leány férjhez ment a városban,
56   19|       gyermeke, hol egy fiú, hogy egy leány, és az olyan egészséges
57   19|             kell lenni; a második: ez leány, leány nem kell a nagyságos
58   19|           lenni; a második: ez leány, leány nem kell a nagyságos úrnak;
59   19|              a háznál? No most megint leány következik, ez semmi; azután
60   24|            tiszttartó és egy fogadott leány a jószágon fognak maradni. –
61   24|            Apropos: hát az a fogadott leány hol van? Remélem, hogy az
62   24|              még egy őrült lakik: egy leány, aki nem tesz egyebet mint
63   24|         Bántja önt, hogy az a szegény leány itt van? Terhére van önnek?
64   24|             meg őt e szándékában: – a leány felnőtt szépen, de sohasem
65   24|            azt mondá egyszer, mikor a leány már tíz éves volt: „ha én
66   24|              észre magamat, hogy az a leány neve – úgy képzeltem, hogy
67   24|          vettem észre, hogy a szegény leány, ahelyett, hogy félne az
68   25|              nyeregbe emelje, akkor a leány kétségbeestében kirántá
69   25|               magad Sztambulba a száz leány helyett”.~Természetesen
70   27|           Ilona. Elhagynál-e engem?~A leány most felemelte arcát; a
71   27|               kegyelmedet, – susogá a leány, s a következő percben ismét
72   27|               száműzött, az anya és a leány, és a hű eb.~A nép utat
73   27|               vagyok itt, – suttogá a leány; – utánad jöttem és veled
74   27|             szemekkel Keresztszegi.~A leány átölelte nyakát erős karjaival.~–
75   28|              Micsoda ez? – riadt rá a leány – hogy jön ön ide?~– A nyitott
76   28|              ön egy becsületes, derék leány; különben az nekem mindegy.
77   28|            pár szivar volt takarva.~A leány meggondolta magát.~– Ezt
78   28|               is meg, hogy egy fiatal leány éjnek éjszakáján, esőben,
79   28|            egy haldoklóhoz, – szólt a leány s benyujtá a nyiláson a
80   28|             Szerencsésen eljutottak a leány lakásáig, anélkül, hogy
81   28|              nagy kantalup-dinnyét. A leány elhozta azt.~Másnap reggel
82   29|            legjobb helyen, ellenben a leány minél elébb férjhez adandó,
83   29|              kitalyigázni. Ellenben a leány, amíg csak lehet, otthon
84   29|         otthon tartandó; mert igen jó leány, és mert egy cseléd helyét
85   29|               se benn nem volt. A kis leány egyedül volt már, dalolt
86   29|          szerettem volna Törkölyöst a leány nélkül, mint a leányt Törkölyös
87   29|        alhatik megint. Se feleség, se leány a háznál. Veronka is elment
88   30|            énekesnő; harmadszor: szép leány! Külön-külön is megél mindegyik,
89   30|           csak az énekesnő meg a szép leány. Egy farsangi napon egész
90   30|                Maradt még csak a szép leány. Dehát az meg mit ér, ha
91   30|              biz az én Zsuzsikám szép leány. Szabad az úrnak megnézni
92   30|                No ugye, hogy ez aztán leány? Pedig az nem chignon ám
93   30|         növendék-leánykáknak. Amelyik leány könyvet visz, arról tudhatni,
94   31|    fillokszera.)~Ezután jött elő négy leány, apró szamarakon ülve.~Ezek
95   31|            teve púpján ült egy ötödik leány s a két oldalán volt egy
96   31|               Azalatt, amíg az ötödik leány szőtt, a másik négy leány
97   31|             leány szőtt, a másik négy leány tündértánchoz kezdett. Olyan
98   32|     csaplárnétól:~– Úgyebár, az a kis leány ott árva?~– Az ám. Nemde
99   34|               a Katicához.~Jól nevelt leány, mikor az anyja nincs otthon,