Part

 1    1|       csónak alakját veszi magára s végre öt alakot látni benne, kiknek
 2    1|          lélegzetöket visszafojtva. Végre zuhanás hallatszott. Mindketten
 3    2|          ébredj fel egy kicsinyt. – Végre lehelyezé azt az asztalra,
 4    2|      mindhiába! Oda sem hallgatott.~Végre felpattant:~– Hanem megállj
 5    2|              Nem látok, – így szóla végre elrémülten.~– Hogy-hogy?~–
 6    2|             a gyulladást éleszti, e végre orvostudor Smilax tanácsára
 7    2|            sokáig ógott-mógott, míg végre hozzám fordulva így szól:~–
 8    2|    rikoltozáshoz és kurjongatáshoz.~Végre ránkakadtak. A veremből
 9    2|           még zavaradottabb lett, s végre, midőn látta, hogy mindenki
10    3|        szirtről szirtre kapaszkodva végre a legmagasb bérctetőre jutottam,
11    3|           annál mélyebbre jutottam, végre csak kezeimmel tapogatva
12    3|         távolba, még mindig remélt, végre beköték szemeit, és nem
13    3|          rántotta, még erősebben, – végre elszakadt, – e percben gördült
14    3|          ezután élni fog.~Megindult végre kalauztalan, nem tudva,
15    4|       gazdát kiszoríták az udvarra, végre kicsukták az ajtón. S ezzel
16    6|         összébb-összébb roskadozva, végre egészen összedűl és porrá
17    6|      csigalépcsőn keresztülhaladva, végre egy tágas gömbölyű terembe
18    6|       tengett egy-egy törpe cédrus; végre semmi sem látszott más,
19    6|             ember lelke fölött, míg végre a nő hajfürtömet vad sikoltással
20    7|           még csodásabb énekléssel.~Végre jött maga a szultán, vezéreitől
21    7|             csókolta fel a földről. Végre jött két elefánt, szürke
22    7|    gyászmenet templomról templomra.~Végre rettenetes átkot esküdött
23    9|         ember mindkettőre igen hiú; végre nem maradt egyéb műszer
24   10|              Már az megvan, – monda végre a kalmár hülye biztatással. –
25   10|      ezáltal sem bírt erőhöz jönni. Végre látva, hogy a baj nagyobbodik,
26   10|          csakhamar felocsúdott, míg végre harmadszor csakugyan sikerült
27   10|             lőn rá az örök felelet.~Végre bátorságot vőn magának egy
28   10|             a berket el nem hagyta.~Végre nem maradt más eszköz kiűzésére,
29   10|            mindenünnen visszariadt, végre felcsavarodott egy magányosan
30   10|             egymást vették elő, míg végre a küzdtéren csak egy magas,
31   10|         ellenének új gáncsot vetve. Végre Aureliánnak sikerült arcát
32   10|          annyi római halt meg érte. Végre a légió tribunja is elhullt,
33   10|              az elsőt, a másodikat, végre csak az utolsó rend állt
34   10|              a babérággal sisakján. Végre csak ő maradt egyedül. Az
35   10|           meg nem mozdult helyéből; végre egy nyílvessző állt meg
36   10|          tíz aláhullt a hidról, egy végre a sáncig jutott, s míg az
37   10|         jött utána és ismét tíz, és végre száz, a torony egy fedett
38   10|     lassankint összébb-összébb, míg végre csak a sashordozó marad
39   10|          ellenséget falaink alól. E végre egyikünknek a környező ellenségen
40   10|           gátolta társának futását, végre két térdére rogyott, s onnan
41   10|             csatában fogattak el, s végre, kiken az egész nép szeme
42   11|         bátran nézzen szemeik közé. Végre hat lövést hallottam dördülni,
43   11|          tenger mélységes fenekére; végre láttam, hogy a mentőcsónakokat
44   11|    egyenesen az orrom alá nevetett.~Végre felhozták az ételeket és
45   11|             még vadember sem lakik.~Végre eljutottunk az utolsó városba,
46   11|             állt három utcából, míg végre utóbb azt határozók el,
47   11|         elébb engem, azután Fricit, végre Jancsit csókolgatva össze. –
48   11|            egy grammatika lehetett.~Végre egy folyamhoz értünk, melynek
49   11|         meglátjuk a várost; – szólt végre – mihelyt az erdőből kibukkanunk.~
50   11|            sehol sem érhettük utol, végre bevették magukat egy mocsárba,
51   11|         Eleinte titkolódzott, hanem végre fölfedezte a telepítvényt,
52   11|            nem foghattam, mi bajuk. Végre vissza akarok menni a hajlékomba,
53   11|    elaludtam, mindig fölébresztett, végre nem állhatva tovább, tüzet
54   11|            itt mindennapi dolog, de végre polip támadt a torkában,
55   11|  farkasoktól tanult volna énekelni.~Végre az jutott eszébe, hogy felhívjon
56   12|             szórva a fecsegő habba.~Végre keblére tevé kezét s hosszan
57   13|        mondani humanissime, – szólt végre száraz hangon – hogy ha
58   13|            ha tud.~A faggatott diák végre megszólalt:~– Igenis volt
59   13|         tanács és a professzori kar végre beleegyezett.~Szép holdvilágos
60   13|          elmaradt magára tülekedni, végre ketten maradtak egymásnak,
61   14|         minden ember az ellenségre, végre csoportokba verekedtek,
62   15|             húzták lefelé a földre, végre lerogyott alattuk, s azután
63   16|             ezúttal.~A kis árva fiú végre megkérdezé egy féllábú koldustól (
64   17|            dologtalan állt azalatt; végre betálaltak.~– Hála légyen
65   17|           mondá András gazda, midőn végre felhozták a levest, s hozzá
66   17|             András gazda, odatalált végre Mákiné asszonyom házához,
67   19|            ki-kimentek a taktusból, végre mindnyájan tudták azt, s
68   20|           előttök más egyéb ércnél.~Végre el lőn árulva a titok. Pizarro
69   20|  ingoványokat felkutattak azok, míg végre ráleltek az apró lábnyomokra,
70   20|             a szeszélyes természet.~Végre egy helyen megálltak Pizarro
71   21|         rendszabályok mindannyiszor végre is hajtattak.~Csak így maradhatott
72   21|           fél Debrecen porrá éghet… végre egy jó gondolat ötlött az
73   23|         elveszett, az sokat jelent.~Végre egy pompás amphitheatrum
74   24|            hogy a nevemben hajtassa végre a szokásos beiktatást. Azért
75   24|             el nem lopna az urától; végre a tudományos tiszttartó,
76   24|          láb, ami ezt viseli.~Tehát végre mégis bizonyítványom van
77   24|           távozó szekerek zörgését, végre a diadalmas jó emberek örvendő
78   27|            a riadal kitörése, midőn végre a lovasság, a város büszkesége
79   27|         folytatni nem szándékunk, e végre felültetett hadaikat menten
80   27|     vargabetűt tett Belényes felé s végre a bihari havasok rengetegébe
81   27|         menekülést.~Gázolva, úszva, végre egy emelkedettebb helyre
82   27|             talpai alá rakta.~Mikor végre ez ama tervet adá elő, mely
83   27|           által; a harmadik részben végre reasszumálta, hogy akik
84   28|         kegyednek válópert indítani végre nem hajtott házasság alapján.~–
85   28|    múlhatatlan kötelességet hajtana végre; eközben magas, fényes homloka
86   28|            igazán.~Itt voltam tehát végre a célpontnál. Egy vonaton
87   28|        meggyilkolt végfelordítását?~Végre a kiszámított ablak előtt
88   29|          harcra induló amazon közé, végre ki, az útját álló mindenféle
89   29|        tetszik mindjárt! – kiáltott végre Harangi úr mérgesen Nyaviga
90   29|           az végbe Dallos úrnál, de végre is diadalmasan kiállotta.
91   29|         oltani, – védé magát, midőn végre előkerült. Akkor aztán ki
92   30|            uraság abban a Lloydban.~Végre letette az maga mellé a
93   30| buzakereskedőmnek a buzája. Egyszer végre (magam is minden ismerősömnek
94   30|            Pestinél meg a Tiszánál, végre a Donaunál. Eljött az aratás,
95   30|            templomban is rekviemet. Végre felvilágosítottak, hogy
96   30|            szóhoz jutni; a negyedik végre nem menekülhet tőlem, az
97   30|      Ezeregyéjszaka mesélői között, végre a két nyárikabátos ifjúra
98   35|             igazolni azonosságodat, végre egy fényképészt veled együtt