Part

 1    1|     Szegény bátyám! – sóhajta az egyedül maradt legény, mindkét evezőt
 2    1|        hölgy a gyermekded arccal egyedül maradt az ismeretlen partokon.~
 3    2|          elé, jön-e már?~S ismét egyedül maradtam.~Debora asszony
 4    3|          fej! és e sok fej közül egyedül az övé az, melyet nem lesz
 5    3|          a másikba, mint utolsó, egyedül maradott lakója a földnek,
 6    3|         mintha repülnék. Rohanok egyedül határtalan síkon, sötétlő
 7    5|         tőletek, s azt mondanám, egyedül megyek, egyedül cselekszem,
 8    5|        mondanám, egyedül megyek, egyedül cselekszem, egyedül halok
 9    5|      megyek, egyedül cselekszem, egyedül halok meg. De ismerlek benneteket.
10    5|          a városból a gazdátlan, egyedül maradt házőrzőebek sejtő
11    6|         szép leányt.~– Áh, áh!~– Egyedül volt, soha csodásabb alak
12    6|       kunyhóban találtam magamat egyedül és seholsem lelém a nyílást,
13    7|    intésével visszatéríté őket: „egyedül Ibrahimot illeti annak felnyitása” –
14    9|     rokonát lenyakaztatá, míglen egyedül állott a trónon.~Ekkor kezde
15    9|        egész földnek örököse, az egyedül győzhetetlen úr: – s ez
16    9|        messze maradtak mögöttük, egyedül a császár s válogatott kísérete
17   10|   pirosra nem festette ki magát, egyedül fehérre, s a gyászruhát
18   10|         liliom; mely a sírhalmon egyedül nyílik, halavány nefelejtse
19   10|  borongós lelkemnek, mely járjon egyedül az enyészet Palmirájának
20   10|      miután Minerva sohasem volt egyedül.~Egyszer végtére mégis megsejté
21   10|        bőszülten rohant ki a még egyedül ép oldalán a bozótnak.~Ott
22   10|          kedv nem még. A férfiak egyedül maradtak asztalaiknál, mialatt
23   10|     csapott le. Az ordítás közül egyedül Maeon mennydörgő hangja
24   10|           s örömeit keresni; hol egyedül lakott még igazság a földön;
25   10|        még igazság a földön; hol egyedül állt fölemelt fővel a nép
26   10|        királya trónja előtt; hol egyedül volt még megjutalmazva az
27   10|     vagyunk urai e földnek; urai egyedül az istenek, kik országokat
28   10|      megszabadítsa. A propraetor egyedül érkezett meg Rómába, elmondva,
29   10|     nehéz, kétélű kard, páncélul egyedül a mellet védő lorica.~A
30   10|   hadnagyai, s keleti szokáskint egyedül állva ki a had közötti síkra,
31   10|  csapkodva szeges buzogányával s egyedül küzdve tömegek ellen, hosszú
32   10|    sisakján. Végre csak ő maradt egyedül. Az ellenség körül özönlé;
33   10|         ismét összeszedte magát, egyedül azon csoportot látszott
34   10|   sashordozó marad fenn, s midőn egyedül látja magát, a sassal együtt
35   10|  fogságában is királyné. – Téged egyedül ismerlek el legyőzőmnek.~      ~
36   10|        összeomlanak e falak, nem egyedül minket temetnek el.~A palmírai
37   11|         legnagyobb élethűséggel, egyedül azt a különbséget téve bennük,
38   11|        azt elnyelé. – Miért hogy egyedül a magyar nem találja fel
39   11|        rajtam, egy valaki, kiben egyedül volt emberszeretet és becsületérzés
40   11|      senkije, akiért itt legyen, egyedül én. Most már én sem leszek.
41   12|     nekik, hogy távozzanak el, s egyedül maradt, ábrándozó alakkal
42   12|          vetett az ég felé, mely egyedül lehetett méltó arra, hogy
43   12|        látta benne Shirin arcát, egyedül a király látta meg benne
44   12|       hogy távozzanak el; ő maga egyedül maradt ott Ferháddal.~Ezen
45   12|      sziklára lehete látni, mely egyedül emelkedék a kert magas falain
46   12|     király is, csak Shirin tudta egyedül, hogy e bokrok lombjai közül
47   12|         építtetett számára, mely egyedül azon kincsekkel volt tele,
48   13|        rózsaleveleket megszedni, egyedül ő lelje meg és olvassa el.~–
49   15|         tüneményt, mert a tündér egyedül volt, s mire mások jöttek
50   15|        hókeblén.~De valahányszor egyedül maradt a tündér gyermekével,
51   16|        kapott, meghalt. A kisfiú egyedül maradt, és még alig volt
52   19|          a punktum.~János mester egyedül maradt a kilenc gyermekkel
53   19|         volt az a nagy ház, nagy egyedül járt kilenc szobáján keresztül,
54   20|      valódi szellemi műveltségre egyedül az ő bőrük képes.~És ezt
55   22|        harmadik a vész közepéből egyedül menekült, látta gyermekeit
56   24|    vannak; az ember a kastélyban egyedül úgysem lakhatik.~Az ügyvéd
57   24|          hogy mit beszél. A gróf egyedül én velem közölte minden
58   24|     őrültek házából váltotta ki. Egyedül én voltam annyi között az
59   24|   rendezve, nincs tudomásom; azt egyedül Viola tudja.~– Mit? viola? (
60   24|          nem volt mit csinálnom; egyedül üldögéltem kandallóm előtt,
61   25|      vőlegényt és a menyasszonyt egyedül.~A vőlegény még tartotta
62   25|    násznagy, vőfély és vőlegény, egyedül állt az oltár előtt.~Úgy
63   26|   befogatva négylovas kocsijába, egyedül egy hajdú kiséretében áthajtatott
64   26|        tartott volna tőle, mikor egyedül jő? Kérdezősködék a beteg
65   27| egerektől. A főteremben, melynek egyedül van nyitható, csukható ajtaja,
66   27|         jó időben, rossz időben, egyedül saját bölcsességével gázolva
67   27|          azt nem tették; Igyártó egyedül jött haza.~– Nem tették,
68   27|         Keresztszegi és felesége egyedül jelentek meg a puszta kastélyban,
69   27|          elvárva, mikor a szekér egyedül maradt, elrejté magát a
70   27|  megkötve a kapubálványhoz, maga egyedül felment a kastély sötét
71   27|        megyek magam, és elvégzem egyedül, amit föltettem magamban;
72   28|          nem viselem, csak mikor egyedül vagyunk. Tárcámat átadom
73   28|    éjszakáján, esőben, sötétben, egyedül, őrjáratoktól nyugtalanított
74   28|    eltávozott s az új férj és nő egyedül maradtak.~– Kedves Larisse, –
75   28|           kérdé hüledezve, amint egyedül maradtak a kupéban.~– Alkalmat
76   28|    eltüntek mellőlük. Zseminszky egyedül maradt Larisse-szal.~– Ön
77   28|  asszonysághoz, hát akkor kegyed egyedül minden fennakadás nélkül
78   28|     lengyelekkel találkozhatnám. Egyedül magamban konspiráltam. Féltem,
79   28|          Nem lakott benne senki, egyedül én és egy kis parasztleány,
80   28|       sokaltam volna azért, hogy egyedül lehetek.~Hanem a kalauz
81   29|       benn nem volt. A kis leány egyedül volt már, dalolt a munka
82   29|        Nyaviga úr?~– Mert azokat egyedül csak Veronika kisasszony
83   29|     professzor úr értette.~Mikor egyedül maradt a két tudós férfiú,
84   29|        hegedül; Csak magam járom egyedül!” Pedig infámis hamis hangja
85   29|  hazajőjj, mert én félek idehaza egyedül.~– Hát vedd elő a rokkát
86   29|        elő a rokkát és nem fogsz egyedül lenni.~Professzor úr nem
87   29|         rokkát, s hogy ne legyen egyedül, elkezdett fonni, és aztán
88   30|         írni, megtudtuk, hogy az egyedül áll: se elől, se hátul,
89   30|  emeletest.~A veszedelem nem jár egyedül. A többi hitelintézet is
90   30|          föld minden termékeiből egyedül a földi szeder az enyim,
91   31|  ellenségük a leaotungiaknak. Az egyedül megszelidíthetetlen fenevad.
92   31|          alkirály daliás utódja. Egyedül toppant eléje s dárdáját
93   34|          az a tíz falu népe, aki egyedül képviseli a magyar vallást