Part

 1    1|         hortyogása kezde hallatszani.~– Megint elaludt a barom, – szólt
 2    2|       párbeszédeket folytattunk.~Másnap megint átmentem urambátyámat keresni,
 3    2|                 újra, s újra felhajítá, megint visszajött és megint oldalba
 4    2|         felhajítá, megint visszajött és megint oldalba ütötte őkegyelmét.~–
 5    4|                meg nem eszi, esztendőre megint felszánthatjuk. A gyáváknak
 6    6|            fekete lepedővel, azután azt megint lekapták rólam, elébem guggoltak,
 7    7|                rá fekhelyéről.~– Mi baj megint? Rossz hírt ne mondj, ha
 8    8|           növelni haragját, úgy kezdett megint a szóhoz.~– Hallja kend,
 9    8|            egyebet? kiitta a kupáját, s megint teletöltötte.~– Szállok
10   10|              későbben kelt mint Gerguc, megint az volt a veszedelem.~–
11   10|             másikat követte.~– A Birbuc megint zsebibe dugta a kezeit.~–
12   10|          szerezni.~– Csoéto meglepátus? megint pápramurgu?~Ezzel Birbuc
13   10|             Gerguc gazdát az ágyából.~– Megint itt van a gavallér. Ott
14   10|               utána?~– Cridát mondok, s megint meggazdagszom.~– Ész kell
15   10|                a vendégek kicsodák? Már megint vendégek, ugyan minek ezek
16   11|                  Hallottam, hogy azután megint bekiáltott valaki.~– Munkára
17   11|             keresztül esik a halálon, s megint újra kezdi. Maga előtt látja
18   11|              hogy Jancsit elcsapom, már megint visszafogadtam.~Ez ugyan
19   11|             jobbra, a város tulsó végén megint összejövünk, s ha azalatt
20   13|      kapaszkodni a bodzafán s a kötélen megint feljöhetni.~– Mit gondolsz? –
21   15|            vízimadártól jött, mely most megint távolabb zúgott, hogy maga
22   16|             kemény volt az ágya!~Másnap megint felkereste a jó kofaasszonyt,
23   16|     ételmaradékát. Harmadnap, negyednap megint ott találta a jó öregasszonyt.~
24   17|            András uram házába, ott Juci megint újra kezdte a sírást. Herczeg
25   17|             elhallgatott a menyecske és megint sírt vagy félóráig, s hagyta
26   17|           kifordul a kanál a kezéből, s megint rákezdi a sírást, s végig
27   17|              ott még, hanem Juci lelkem megint ott sírt az ablakon.~– Galambom,
28   17|                csinálsz? ki bántott már megint? öregapád halt meg, vagy
29   17|         kiengesztelve őket, visszavitte megint a feleségét a házába.~Tubáné
30   17|                 hazament, s Judi lelkem megint a szokott görbe képpel fogadta,
31   17|            asszonyom, s megigérte, hogy megint eljön.~– Hát csak hadd jőjjön, –
32   17|          mégegyszer görbe képet csinál, megint megütöm előtte az asztalt!~
33   17|           megütöm előtte az asztalt!~És megint megütötte az asztalt.~–
34   17|               most jönnének a paptól, s megint újra kezdenék a lakodalmat.~
35   17|               együtt, félesztendő múlva megint eléje került mind a kettő,
36   17|                sóhajtva a jámbor.~– Tán megint odahaza van?~– Hát természetesen.
37   19|                többet a háznál? No most megint leány következik, ez semmi;
38   19|             nyomva érzé.~A nagyságos úr megint felment a szobájába unatkozni,
39   21|        szakállát ördög vigye, majd kinő megint.~Erre a veszedelmes huzakodásra
40   23| kiengesztelődött, és megnyugodva ült le megint; én bocsánatot kértem tőle
41   24|                mondaná: egy bolondommal megint több van.~Egyszóval minden
42   24|              vagyok.~Szerencsémre a dal megint elhallgatott s én megint
43   24|                megint elhallgatott s én megint ura lettem ép eszemnek;
44   24|                azon lementem; a másikon megint felmentem, utoljára egy
45   24|          szükségét érzi, kérni fog tőle megint másik harmincat.~A kis gnómot
46   24|                lélegzetet vesznek s azt megint, ki vékonyan, ki vastagon,
47   24|                nem akarja, hogy lássák, megint köddé válik, s kimegy akármerre. –
48   24|             lesz bizonyosan.~Erre aztán megint lefeküdtem s szokásom ellenére
49   25|             kincskeresési kedv elmúlik, megint nem gondol rá sokáig senki.~
50   26|           kiállítani a falakra.~Pénzzel megint nem remélheté megvesztegetni
51   27|          ezernyi torok ordításával tért megint vissza.~A tanácsbeliek készen
52   27|                 annak kürtője van, azon megint ki lehet jutni a levegőre.
53   27|                  ha abból visszajönnek, megint felöltöznek török ispahiknak,
54   27|                csak a török meg a német megint újra meg nem haragszik s
55   27|           kastélyba elszállítá, s onnan megint visszahozta, mint a Majmuna
56   27|             segéljen, uram.~– És azután megint eltávozott tőled?~– Úgy
57   27|           tizenegyet, ismét tizenegyet, megint tizennégyet, és újra tizenhármat,
58   27|               nagy, puszta szérű.~Azzal megint, szó nélkül, ahogy jött,
59   28|         szorongatni.~– Nos, hát mi kell megint?~– Hát az igen derék volt
60   28|                ürömlé adta ki magát. Ha megint balra csavartam, akkor a
61   29|             teszi, hogy: „próbáld meg”. Megint nem tudom, hogy hány mai
62   29|            másik, s az három esztendeig megint így tesz.~S aztán dehogy
63   29|           Azonban elvitázhatlan előnyei megint ezek voltak:~Először is
64   29|                 eligált.~Az az eligálás megint azt teszi, hogy ünnepek
65   29|             harangozást; a tűzoltósereg megint összealakult kántussá, s
66   29|                 rejtélyes lunátikus már megint a házak tetején járkál.~
67   29|             éjjel, hogy békével alhatik megint. Se feleség, se leány a
68   29|               meghűtöd magadat, s aztán megint katekizmust kapsz tőle.~–
69   29|                 ni! a pince és a padlás megint nyitva! Ó ez a gondatlan
70   29|                 egész városban, hogy ma megint sétálni fog a lunátikus
71   29|           halljuk, mi bolondot fog most megint kigondolni? – dörmögé Harangi
72   29|                 eszébe, nehogy talántán megint egy dézsa vizet állítsanak
73   30|               mogorva vendég egy percre megint eltakarta magát a hirlappal,
74   30|                az új fertály. Jövedelem megint nem volt; törleszteni megint
75   30|            megint nem volt; törleszteni megint kellett, most már a kölcsön
76   30|                 tíz forintot, harmadnap megint én nyertem öt forintot,
77   30|          nyertem öt forintot, negyednap megint én vesztettem húsz forintot;
78   30|                 halállal kimúlni; aztán megint feltámadni, gavallérokat
79   30|                visszaállítani a házba s megint a vágótőke mellé állok a
80   30|            azzal fogad az asszony, hogy megint elfogyott az utolsó forint.
81   30|       kicsinálta, hogy a királyi táblán megint én nyertem meg a pert; a
82   30|     történetemnek. A legfelső apellátán megint én vesztettem el a pert.
83   30|               hogyha én megyek el, majd megint felnő a retardatum halom.
84   30|         visszavinni, s akkor fizet tőle megint kiviteli vámot. És így kétszer
85   30|                s egyszerre urak vagyunk megint. Aztán háladatos szerep
86   32|                elolvadt a borban. Akkor megint odainté a csaplárnét.~–
87   34|                 non discis! (Palkó, már megint nem tanulsz!)~– Hisz atacem,
88   34|             isztó arbore? (Mit csinálsz megint azzal a fával?)~– Fajfát
89   34|           szépen elkövetkezett; a Palkó megint elment legációba, hogy a