Part

 1    1|              lelépése esetére örököse, mire nézve neki rokoni kötelessége
 2    2|            bánatomban, hogy este lett, mire felsejtettem belőle.~Egész
 3    2|                mondva, lódultam haza s mire hazaértem, azon vettem észre
 4    2|        levendulával beszagosítottam, s mire visszaértem, már ágyban
 5    2|              negyvennyolc személyre, s mire odaértem, már folyt a dáridó.~
 6    2|                sarkantyúmat összeütve, mire a lelkem úgy megdöbbent,
 7    2|      bosszúságára Debora asszonynak, s mire újólag közéjök léptem, oly
 8    2|         felejtették, hogy kávét ittak, mire mi kivetődtünk a nádméztartóval;
 9    3|                A völgy igen mély volt. Mire a kiálló szikla alá juték,
10    3|               állatnak megadja a föld, mire szüksége van; az embert
11    3|          ezredekig járták meg ez utat, mire visszatértek, az örökkévalóságból
12    4|          qualificatitót kidolgozták, s mire a muszka Pest alá ért, épen
13    6|                oldalaiba a sarkantyút, mire a toporzékoló paripa egészen
14    6|      eszméletemet vesztve lerogytam, s mire föleszméltem, már a táborban
15    8|              tévedtek volna el, nem ő; mire nézve jónak láttatott minél
16    9|         mocsárokra hídat építtetett, s mire megtevé a kétszáz mértföldnyi
17   10|                van-e a nagyasszony? és mire ő azt szokta felelni, hogy
18   10|               egy egészet a pokolbélű. Mire hízlalod ezt a kenyérpusztítót?
19   10|           kitől kapta, miért kapta, és mire fogja fordítani?~Ha Birbuc
20   10|          kerítésen mászott be, úgyhogy mire a kalmár feleségével és
21   10|           ablakon a hivatlan vendéget, mire Gerguc odaért. A légyott
22   10|            Amiből az következett, hogy mire a temetőben ismét összegyűlt
23   10|          hordtál fel ennyi vadat, hogy mire társaid a többit elejtik,
24   10|          vadállattal a lesben állókat, mire az hirtelen megtorpanva,
25   10|              tán egy eltévedt vadászé, mire ismét a harci harmónia felelt
26   10|    parittyákkal feleltek e fölhívásra, mire a hadnagyok visszanyargaltak
27   10| összecsoportosulva visszatámadt reá, s mire az rendbeszedé magát, ismét
28   11|                hurkák által boldogult, mire észrevettem magamat, nekem
29   11|               De nem juthattam szóhoz, mire ő elkezdé, mennyire csodálatosan
30   11|                messze s meglehet, hogy mire mi megyünk, már akkorra
31   11|           státusa polgáraivá felvenni? mire ő sajátkezű válaszában felelt,
32   11|             embereknek feleségül adna, mire ő azt válaszolta, hogy még
33   11|             együtt meg fogjuk áldozni; mire nézve nagy tüzet rakott
34   11|       egymással a zöld asztal mellett, mire én azt találtam kiszalasztani
35   13|         fürkészett, nem talált semmit; mire ő a hosszú folyosón végigkopogott,
36   13|          templom bástyái közé, úgyhogy mire a laboncok a városba értek,
37   13|              egyet rántott ellenfelén, mire mind a ketten úgy estek
38   13|                még lováig vánszorogni, mire Zetelaky azt gondolva, hogy
39   15|               hold is kisütött szépen, mire a fenyőhöz értek, melynek
40   15|               jámbor székely nem tudta mire vélni a csodát, de nemsokára
41   15|               a tündér egyedül volt, s mire mások jöttek hozzá, a gyermek
42   17|            baltával a feszült kötelet, mire aztán sebesen átvág a hajó
43   17|                 Két órára járt az idő, mire elkészült az ebéd; cseléd,
44   18|           harangozott, vissza is jött, mire fel bírta költeni nagy cibálásokkal.~–
45   19|          negyedikben ebédel; ki tudná, mire használja a többit?~Ennek
46   20|               pénz! az – arany!~De hát mire lett volna nekik azt tudni?~
47   21|     végeztetett ki. „Hát azt az embert mire ítéltétek?”~A jegyző felolvasá
48   24|              vele.~Jóformán este lett, mire a faluhoz értünk, melyben
49   24|           ezért pénzt nem fogadhat el; mire én a büszkét kezdtem el
50   24|             mikor lefekszem, tizenegy, mire elalszom; ha aztán négy,
51   24|             elzárta vasas ládába, hogy mire felébred, ott találja; az
52   24|             valószínűleg találva volt, mire mind a ketten visszavonultak
53   24|           azután az a rögtöni eltűnés, mire körülnéztem, nem láttam
54   24|                a megöltben elvesztett, mire reszketve lesüté szemeit,
55   27|              környéket vészkongásával. Mire a segítség ide érkezett,
56   27|             Márton! – szólt bíró uram, mire a legifjabb tanácsos fölkelt,
57   27|          Zólyomi Dávid uram őkegyelme!~Mire a tanács tiszteletteljesen
58   27|                  Hát ez a sok mendikás mire való? Azt gondolják, deák
59   27|            játéka ez! de valóban igaz. Mire beesteledett, az az erdő
60   27|                hogy parancsoljon vele, mire van szüksége.~Szulali elkezdte
61   27|               kezemben tartom a fejét, mire Szatmárra visszatér, ott
62   28|       keresztül gyakorolták magukat, s mire definitive ki lett jelentve,
63   28|          Larisse azon vevé észre, hogy mire a teája megfőtt, majd megfulladt
64   28|         hajtott házasság alapján.~– De mire való ez, uram?~– Hogy mire
65   28|             mire való ez, uram?~– Hogy mire való? ez nagyon hosszú történet,
66   28|                 elhatározta-e magát?~– Mire?~– Hát – hogy iszik-e ebből
67   28|              nélkül utazhatnak tovább.~Mire azután egy találkozási jelenet
68   28|         hosszan gondolkoztam én erről. Mire fölkelhettem, ki volt főzve
69   29|             azok nem hiszik.~– Hiszen, mire odaérek, akkorra már majd
70   29|              úr mérgesen Nyaviga úrra, mire az ijedtében bebotlott a
71   29|             fenn volt vele a padláson; mire a professzor betoppant,
72   29|               ábrázatjáról a krétát, s mire a professzor úr hazakerült,
73   30|                csizmám volt rongyos, s mire annyit összekuporgattam,
74   30|              kisasszonyát megismernem. Mire való volna ez nekem, amíg
75   31|                tudakozódhatnának, hogy mire emlékeznek a múlt időkből?~
76   32|             télire tőzeget készítenek: mire használhatnák egyébre? A
77   33|             hét nemest.~Azám! Csakhogy mire a böködi pusztára megérkezik
78   34|           rozzsal, az szépen kizöldül, mire a kis libák kikelnek, úgyhogy
79   34|          szomszédasszonyával.~Ugyanis, mire Liba Kis Jánosné asszonyom
80   35|               nő ráadta a télikabátot, mire a férfi tetőtől talpig csókolá.