Part

 1    2|            serpenyőket képzelje magában mindenki, mint szintén a két első
 2    2|                végre, midőn látta, hogy mindenki mosolyogni kezd rajta, odafutott
 3    3|                  ha nyomorúvá lettél, s mindenki megvetett, gyűlöld meg magadat,
 4    5|                hogy senki meg ne lássa.~Mindenki ráismert benne Judit fiára,
 5    5|           álltak, tele van az udvar is, mindenki elmegy nézni a halottat.
 6    5|              Mindenkinek szerette volt, mindenki halottja most, mindenkinek
 7    5|          mindennek, aki él, s mikor már mindenki elhanyatlott, mikor nincs,
 8    5|          kisírni. Pedig sírhatott volna mindenki otthon is, halottja volt
 9    5|                 Inte, hogy ne sírjanak. Mindenki elhallgatott.~S azután szólt
10    5|                 Most haza fogtok menni, mindenki hordja fel vagyonai legbecsesebbjét
11    5|  összekeveredtek a szomszéd fajokkal, – mindenki nagyot változott – s mikor
12    6|                 sietve erre felé jönni.~Mindenki fiatal, hevesvérű fiúnak
13    6|              Már késő volt, közülünk is mindenki ott veszett, aki közelebb
14    6|                 Perc múlva sorra ölelte mindenki a jövevényt.~– A mennykőbe, –
15    7|                 tudtul öröme nagyságát.~Mindenki beteljesülve látta vágyait.
16    7|            hagyta legutoljára Szolimán.~Mindenki feszülten leste, mi tisztelet
17   10|    ministránsokig teljes ornátusban lőn mindenki megrendelve.~Az özvegy ugyan
18   10|          sohasem csal meg senkit, ezért mindenki tőle vásárol.~Néha ki-kitéved
19   10|          ölelését váltva fel az övével.~Mindenki azt mondja, hogy nincs náluknál
20   10|                az éj. Csatarendben állt mindenki, sok, ki lefeküdt pihenni,
21   10|             mulattatni, kit rajta kívül mindenki megvet, kicsúfol; s míg
22   10|               tombolás általánossá lőn, mindenki ellenségnek nézte társát,
23   10|              alatt ébren és helyén volt mindenki. Hiába temették be előlük
24   10|                csatarend, visszafordult mindenki, s eszeveszett tömkelegben
25   10|        palmíraiakat rendbeszedni többé. Mindenki csak a veszélyben forgó
26   10|                 szétzavart sorok alatt, mindenki fut! s azon pillanatban,
27   10|              fölhívásokkal bosszantani, mindenki el volt bízva.~Zenóbia legtitkosabb
28   11|             emberek előzékenyek; mintha mindenki tudná, hogy minket vigasztalni
29   11|            kinek nyíltsága ismerős volt mindenki előtt, ki vele egyszer összejött,
30   11|                az egyenlőség földe, hol mindenki egyforma, úr és paraszt,
31   11|              ember és barom; hol a föld mindenki számára egyenlően terem,
32   11|               az asszonynak a férfival, mindenki lehet az, amit akar, teheti
33   11|                 úton derült egünk volt, mindenki sajnál bennünket, még a
34   11|          bennünket, még a természet is, mindenki iparkodik velünk feledtetni
35   11|                 laknak egy fedél alatt, mindenki szabadnak, elégültnek érzi
36   11|               el kelle azokat titkolnom mindenki előtt. A körülem élő világban
37   11|               használta, evés után vett mindenki egy villát, azzal szétfeküdvén
38   11|                 szék karján lógtak alá, mindenki elkezdte a villákkal elébb
39   11|              számlál.~Hiába, nem érthet mindenki mindenhez.~
40   11|         beszélnek egymással?~– Még most mindenki a saját nyelvén kénytelen
41   12|           azokat tündéri karéjban? erre mindenki meg tudná mondani, hogy
42   12|                mely önmagát nem ismeri.~Mindenki bámulva látta benne Shirin
43   12|           között, félelmesen hallgatott mindenki.~A király letevé fegyverét
44   12|                és a visszhang! Azt hivé mindenki, azt hivé maga a király
45   15|                nagy boldog volt sokáig, mindenki irigyelte állapotját, úgy
46   15|                harangot régen elfelejté mindenki s fakalapáccsal volt szokás
47   20|           legalul, egy legfelül; s hogy mindenki ismerje a törvényeket, iskolákat
48   21|          parancsol, s melynek azonfelül mindenki parancsol, aki csak közelből
49   21|              város közepéből. Egyszerre mindenki otthagy szüretet, mustot
50   22|              torán lakomáztak. Hajh, ha mindenki úgy látott volna a védelemhez,
51   22|                egy reggel bámulva látta mindenki, hogy a tatárok felszedik
52   22|             döntögetni; ma hordja össze mindenki, ami drágasága van, selyem
53   25|                pénz való, rézből, azért mindenki siessen azt Jenőben beváltani,
54   25|                 ki a hitványoknak, hogy mindenki megeressze a szakállát,
55   27|                Tessék itéletet mondani.~Mindenki mélyen hallgatott.~– Helyesli-e
56   27|            vádlott fejére kimondatását?~Mindenki mélyen hallgatott.~– Én
57   27|               bíró intésére vele együtt mindenki fölállt a tanácsasztal mellett,
58   27|               kelle vágni csákányokkal.~Mindenki arra volt kiváncsi, hogy
59   27|              keresztül, abba dugja bele mindenki a lábát; így minden lábán
60   27|               és akit legjobban sajnált mindenki, a derék csizmadia atyamester.~
61   27|               honmaradt népet. Most már mindenki szeretett volna ott-lettnek
62   27|                 hagyom börtönömet, amíg mindenki haza nem tér, s az éjszakai
63   27|                 Itt régen elfeledte már mindenki; azt sem tudták, ki volt
64   27|                  hogy mitévők legyenek?~Mindenki sajnálta a nagy reménnyel
65   28|                  már elterjedt a hír, s mindenki igyekszik a határon innen
66   29|            mikor már vették észre, hogy mindenki alszik a háznál, többet
67   29|                olyant mondani, amit már mindenki ismer.~A boldogult pedig
68   29|               nagytiszteletű asszonyra.~Mindenki, aki hozzá férhetett, arról
69   29|                 ez amint meglátta, hogy mindenki siet elcsizelni valamit
70   29|               No ez szép volt. Csakhogy mindenki ismeri. Hanem aztán jött
71   29|               csisz-csosz, csisz-csosz.~Mindenki elnémult s várakozva tekintett
72   29|            egyszerre beszél: az valami.~Mindenki sietett neki mondani egyszerre,
73   29|                 nagyon jól esett.~Azzal mindenki meg levén elégedve, kiki
74   31|            botjával s arra elhallgatott mindenki.~Hátra volt a koronája az
75   32|           süvegét előttünk. A csárdában mindenki egyforma úr. Nem is köszönt.
76   33|               sort vet benne.~Azt pedig mindenki tudja, hogy nem az a virtus:
77   34| képviselőválasztások) s egymás vallását mindenki tiszteletben tartá. Azt
78   34|               nemzetiségi kérdés. Aztán mindenki azt tartá, hogy abból, amit