Part

 1    1|       beszél rokonához, – mindjárt láttam ártatlan arcodon, hogy nem
 2    2|     paradicsom ablakán – egy kezet láttam ott fel- s alájárni tűvel
 3    2|             noha nem akarta.~Ekkor láttam, hogy milyen szépek a fekete
 4    2|            is eszembe, s mikor már láttam, hogy nem futhatok, akkor
 5    2| káromkodásoknak nevez, s ismét ott láttam magamat, ahol voltam a macskahalál
 6    2|        nyelvét…~Mutatta. – Sohasem láttam háromélű nyelvet, csak ekkor.~–
 7    2|      beszéltem Esztikével; sokszor láttam szegénykét, kisírt szemekkel
 8    3|             hogy saját orromat sem láttam, amit ugyan fényes nappal
 9    3|             Az ütés fölrázott. Nem láttam többé a rejtélyes kunyhóban
10    3|            én könnyebbült lélekkel láttam a fák tetején ragyogni az
11    3|           ő arcát kelle néznem, és láttam azt.~Mint elsápadt ez arc,
12    3|                     XI.~Egy embert láttam egykor kivégeztetni. Lopott,
13    3|       örömében…~Másszor egy várost láttam égni. Kiknek házaik égtek,
14    3|    nagylelkűség!~*~Pompás temetést láttam. Fáklyavilág kísérte a bársonnyal
15    3|           össze.~Egy óriási hegyet láttam egykor, melynek végtelen
16    3|            látogattak el hozzá.~És láttam, mint raktak e hegytetőre
17    3|             Egykor egy szép leányt láttam halottan feküdni. Milyen
18    6|         pislogó homályos csillagot láttam.~– Ez összebeszélés! – mondának
19    6|           felelé egyik. – Én magam láttam, mint szúrták fel levágott
20    6|          kép között legelevenebben láttam a vén maláj alakját, amint
21    6|         vérem, szivem, lelkem élt. Láttam, eszméltem és nem tudtam
22    6|         elhullott holttesteket nem láttam volna, azt kelle hinnem,
23    6|            voltam sebesítve. Azért láttam tán homályosnak a csillagot?…~*~
24    6|           alakjai, akiket soha nem láttam. Ez nemcsak költői szabadalom,
25    7|         ért, aláfelé megy. Sokszor láttam palotádban ismerős boldog
26    7|           a boldog kegyenceket nem láttam azontúl körüled. Nénéim
27   10|            bokorból egy nyílhegyet láttam feléd irányozva.~– Rosszul
28   11|           megpillantám, meglepetve láttam, hogy az most ki van egészítve.~
29   11|         felhőkbe bámult, szemeiben láttam a könnyet, mely ott ragyogott;
30   11|        volna, mint azt a kínlódást láttam; beültem a kabinba, s valahányszor
31   11|           gondolám magamban, mikor láttam, hogy a szobám pádimentumáról
32   11|          mélységes fenekére; végre láttam, hogy a mentőcsónakokat
33   11|            karzat mellett, Jancsit láttam egy csónakba lépni. Utána
34   11|            mi megyünk, mégis jónak láttam ilyes marhafélével ellátni
35   11|      eresszel, amilyeneket sokszor láttam lefestve, no, éppen ilyen
36   11|          konyhára; rögtön utána is láttam, hogy valakit kibecsültessek
37   11|        kezét, s amit oly régen nem láttam szemében, mosolygott, s
38   11|        mosolygott, s amit soha nem láttam, könnyezett.~Akárki lett
39   12|         Shirin. – Egy szép virágot láttam álmomban, melynek három
40   12|        testem átlátszó lett. Akkor láttam megdöbbenve, hogy szívem
41   12|      szikrázik. Az éjjel egy tóban láttam őket fürödni, a tó felszíne
42   18|           János kápolnája előtt.~– Láttam azt is no, minek beszélsz
43   18|          pedig én magam szemeimmel láttam; egy vég selyem, egy vég
44   18|           én a tulajdon szemeimmel láttam, még a selymet is megtapogattam.~–
45   23|           No már kérem alássan, én láttam elég pompás szalonokat és
46   23|          Ilyen szenvedélyt még nem láttam soha. Ez megöl, ez egész
47   24|            én szemem közé; sohasem láttam még, hogy így félrehúzta
48   24|        állt; az egyik kezével, jól láttam, hogy a dókája alatt a vadászkését
49   24|          büszkébb kifakadással nem láttam fel nem ismert rangjára
50   24|           egy képről, amit sohasem láttam: valóságos őrült vagyok.~
51   24|       azokat eddig is másformáknak láttam, s elhagytam magamat ámíttatni
52   24|     eltűnés, mire körülnéztem, nem láttam őt sehol. Ámde ezúttal nem
53   24|        ezúttal nem volt álom, amit láttam; egy pillanat múlva hallottam
54   25|           született lázadó. Én már láttam tökéletesen megszelídített
55   25|             hogy én sok szép fejet láttam már a gazdája nélkül elszaladni,
56   27|     előttem azokat a kántusokat, s láttam, hogy milyen nagy hiányosság
57   27|        szüreti szupplikációkor nem láttam, mikor az ilyen cserepár
58   27|           változtatá.~„Ott voltam, láttam! A szentekre, a prófétára!”~
59   27|     kifőzve; én régóta tudtam azt; láttam, hogy gyüjtik a fegyvereket,
60   28|           fejét a vállamon. Én nem láttam nőm szemeibe többé. Anyikov
61   28|        elbocsátási paranccsal. Ott láttam egyetlen egyszer, de már
62   28|        jégcsap.~– Ah!~– Én sokszor láttam ezt. És aztán egyszer elkezdett
63   28|        mondhatni, mert először is: láttam; – ott mellettem, a szűk
64   28|            álmokra, amiket azalatt láttam, azokra nagyon jól emlékszem.~
65   28|        akit oly régóta kerestem.~– Láttam őt színről színre. Egy állomáson
66   29|        hozzá. A magam két szemével láttam, mikor este, éjfél után
67   29|            lunátikust? Láttad-e?~– Láttam. Nem láttam.~– Okosan felelsz
68   29|            Láttad-e?~– Láttam. Nem láttam.~– Okosan felelsz mindjárt.~–
69   29|     mindjárt.~– Az egyik szememmel láttam, a másikat behunytam, azzal
70   29|       másikat behunytam, azzal nem láttam.~– Még a cselédek is mind
71   29|       empirice mégis lehető. Magam láttam, hogy fényes nappal a szomszéd
72   30|        perügyelőt. No már uram, én láttam Boscót, amint egy üres palackból
73   30|          az organizmusára. Sohasem láttam olyan csodálatos betegséget,
74   31|       sziklautat összerázta.~– Sőt láttam is, amint egyik sziklafal
75   34|           szomszédasszonyom?~– Nem láttam én ott a sok házaktul semmit.~–
76   34|          Ott meg a sok hajótul nem láttam semmit.~Ekkor aztán Están
77   34|         még olyan pálinkafőzőt nem láttam, aki a fiskálisok cefréjét
78   35|          még ilyen fotografust sem láttam.~Erre megszólalt az az úr,