Part

 1    1|           az istenért, mi lelt? – kiálta a fiatalabb, s a mondhatatlan
 2    1| tántorodott.~– Evezőre gyorsan; – kiálta ez, szörnyen megrettenve; –
 3    1|       ébrednek agyában.~– Igen! – kiálta indulatosan, – dac nekik!
 4    1|       hajóslegényre.~– Ne félj! – kiálta Géza, egy ugrással a hajóban
 5    2|       fogadom, ígérem.~– Ígéri? – kiálta, s úgy nekem esett, hogy
 6    2|      kellett.~– Ejnye láncadta! – kiálta, s újra felhajítá azt, s
 7    2|            Hozott Isten, öcsém! – kiálta Gergely bátya – hát ilyen
 8    3|       keresztül a házba, a népség kiálta: minő nagylelkű férfi! Visszajött,
 9    3|    éjszakába, s égre emelt kézzel kiálta gyilkos átkokat egyetlen
10    3|   kápráztak.~– Légy elátkozott! – kiálta vért sírva két szeméből.~
11    5|        Hol hagytad fegyveredet? – kiálta rá, előlépve a tömeg közül,
12    5|             én Uram, én Istenem!” kiálta s megszünt világtalan lenni;
13    5|       vedd le azt a fehér kendőt! kiálta rá az asszony. – Döfd e
14    6|       lehetetlen azt nem látni, – kiálta közbe Smith hevesen. – Ott
15    6|             Mondám, hogy méreg! – kiálta az orvos triumfáló hangon. –
16    7|      eszedbe ez órában, leány?! – kiálta fel Szolimán elszörnyedő
17    7|           Siessetek! siessetek! – kiálta utánuk, a porfelleg elnyelte
18    8|           beszél.~– Der Duivel! – kiálta fel János varga, lecsapva
19    8|           akkora, mint a fejem! – kiálta villogó szemekkel a varga.~
20    8|   választó herceg egészségéért! – kiálta, odanyújtva kupáját.~A varga
21    9|          megyek a példával elő! – kiálta fel Tsong-Nu, s maga elé
22    9|      visszhangja.~Tsong-Nu utánuk kiálta: „megálljatok!” s parancsolá
23   10|    siralmas meggondolnom.~– Mit – kiálta fel büszkén a kupec. – Engem
24   10|         az orfit arra a gombra! – kiálta Gerguc. (Az urfi apja vicispán
25   10| iparkodott valahova.~– Fugd el! – kiálta Gerguc dühösen. – Fugd be
26   10|      némbert, kire minden ütésnél kiálta: – ne te Libucka! semmirevaló
27   10|      semmit.~– Jaj de sok pénz! – kiálta fel Minerva a láda mellé
28   10|      kettőt.~– Arányus leányum! – kiálta fel Gerguc. – Jer, had üleljelek
29   10|           soha se láttál olyat! – kiálta fel az úrfi, egészen kihozva
30   10|        Éppen azt.~– Hahhahahha! – kiálta fel homlokára ütve az ifjú. –
31   10|          Kicsoda ez az Odenath? – kiálta föl büszke dölyffel az ellenállhatlan
32   10|         ágon.~– Ősöm isteneire! – kiálta föl lángragyulladt arccal
33   10|      mégis félek tőle.~– Maeon, – kiálta a nő – miért nem sietsz
34   10|        elefánt ormányára, kacagva kiálta vissza futtában az egész
35   10|         Ostoba, mit cselekszel? – kiálta rá a király. A fenevad azon
36   10|              Vegyétek el lovát, – kiálta haragosan a király. – Szállítsátok
37   10|        engem.~– Ragadjátok meg! – kiálta Odenath – facsarjátok ki
38   10|       véres kardját öklébe fogva, kiálta a rémülettől megkövült férfiaknak:~–
39   10|             Meg ne mozduljatok! – kiálta Maeon hiénai szemforgással –
40   10|      Asszonyé fog hát elejteni, – kiálta közbe egy haragtól csengő
41   10|          földet s elragadtatással kiálta: „üdv neked, kelet királynéja!”~
42   10|          rámutatva, kemény hangon kiálta rá:~– Le onnan a trónról,
43   10|             Asszony, ne tovább! – kiálta közbe a római.~– Cáfolj
44   10|            hanem szúrj, katona! – kiálta Aurelián a harcosoknak;
45   10|              Minden veszve van! – kiálta Zabdas, magával vonva a
46   10|      királyné és add meg magad! – kiálta utána egy erőteljes hang
47   10|         előtt.~– Előre rómaiak! – kiálta ekkor a tribun, elkapva
48   10|      Kapaszkodjatok fel hozzám, – kiálta Zenóbia leányainak s maga
49   12|       dolgozni.~– Szentségtörő! – kiálta fel indulatosan a király –
50   12|          udvar csodától elragadva kiálta fel, nem tarthatva magát: –
51   12|          Hallgass, tébolyodott! – kiálta Kosru; – őrült kívánatodat
52   12|    előtted.~– Megállj! eszelős, – kiálta Kosru ijedten. – Engedj
53   13|          a parton.~– No labonc! – kiálta Áron utolérve az egyiket –
54   13|     Ka-ras-siay!~– Ka-ras-siay! – kiálta fel elszörnyűködve a labonc; –
55   13|     anyádhoz szopni, te fattyú! – kiálta a pelyhetlen állú ifjoncra; –
56   17|   mindjárt politéros asztal is! – kiálta András gazda s hármat is
57   17|         Jaj az aratók gombócai! – kiálta fel ijedten Juci lelkem;
58   18|     kristályba téve.~– Micsoda! – kiálta fel István uram, kit ez
59   18|              Az én feleségemet! – kiálta Borsos uram felpattanva. –
60   21|          az asztalról, s dühödten kiálta a csauszra.~– No most te
61   25|          Utcu! Kilencvenkilenc! – kiálta fel ijedtségtől dühösen
62   27|          No az ugyan szép lenne – kiálta közbe bosszús nevetéssel
63   27|          Még ő fog perbe engem! – kiálta fel, levett sisakjára ütve
64   27|           bíró uram kemény szóval kiálta a sokaság előtt:~„Így bűnhődik
65   27|        kegyelmetek ilyen sokan? – kiálta a tisztelgésre jövő Keresztszegi
66   27|    Kolbásznak aprítsátok őket!” – kiálta a vitéz atyamester, még
67   27|          szabadon bocsáttatását!” kiálta több hang a tömeg közül,
68   27|           sutba.~– De hátha nem – kiálta fel Vince, kinek eddig nem
69   27|            Ha nincs, leszek én! – kiálta az ifjú s felkapta Keresztszegi
70   28|       rubelt.~– Hó, mi a ménkő! – kiálta fel az őrnagy.~– Azt hiszi
71   29|         annyit fizet?~– Meg én! – kiálta az, a szája szegletébe nyomva
72   29|       éppen a padláson.~– Ahán! – kiálta Tóbiássy professzor úr.~–
73   29|              Úgy van. Cimborák! – kiálta fel Nyaviga pajtás. – Éljen
74   29|        leágyúzza vele.~– Csitt! – kiálta közbe Zsófi asszony. – A
75   29|        valamit.~– A professzor! – kiálta ijedten Nyaviga úr, s erre
76   29|          köpönyeg.~– Meghaltál! – kiálta rá Harangi úr, agyonütve
77   34|         úr magyarul, ha magyar? – kiálta rá a tolmács.~– Azért, mert
78   34|             De bizony csak van! – kiálta a tolmács fülébe Liba Kis