Part

 1   27|           egész nagy teher nemzetes Keresztszegi Illés, második bíró uramra
 2   27|             belépett rajta nemzetes Keresztszegi Illés uram; sajátmaga hozván
 3   27|  tudománnyal.~Az ének alatt ráérünk Keresztszegi arcát és termetét megítélni.
 4   27|          bíró, szolnoki kádi által, Keresztszegi uram sürgetéseire hatvan
 5   27|             közrendű emberek előtt.~Keresztszegi uram felállt előtte s fele
 6   27|            veszti! – szólt szárazon Keresztszegi uram, ki nagyon is bizonyos
 7   27|            szólt kategorikus hangon Keresztszegi. – Ellenség előtt állunk,
 8   27|       Igyártó Mihály! – szólt hozzá Keresztszegi kemény, szigorú hangon –
 9   27|             ő fejére visszahárítok.~Keresztszegi uram megbillenté fejét,
10   27|       várhatott zajos összekapásnak Keresztszegi valami furfangos úton metszette
11   27|           jegyző maradt ülve, midőn Keresztszegi által az ítélet kimondatott:~
12   27|             volt fejezve az ítélet, Keresztszegi leveteté a láncokat a vádlottról.~–
13   27|           állt meg a munka? – kérdé Keresztszegi a bakótól.~– Hallja ezt
14   27|          harangszó is félbeszakadt.~Keresztszegi most felemelkedék állványáról
15   27|          húzódott hozzá.~– Indulok, Keresztszegi uram; elhagyom a várost.
16   27|            jönni, elmaradhat tőlem!~Keresztszegi most lelépett emelvényéről
17   27|           az ólomvégű fustély.~Maga Keresztszegi uram vezette a hadat, úgy
18   27|            a hadorganizáció, melyet Keresztszegi uram követett. Az egész
19   27|          kiálta a tisztelgésre jövő Keresztszegi elé. – Nem mondtam én kendteknek,
20   27|       gazembert, aki verekedni tud.~Keresztszegi uram nagyon elkedvetlenedett
21   27|         megijed az ágyútól, az ló”.~Keresztszegi magához hivatá a fiatal
22   27|       lehetett volna venni, – kérdé Keresztszegi.~– De hisz azt nem cselekszem.
23   27|            bánni, kár neki a puska.~Keresztszegi helyeslé a latinus nézetét
24   27|        vitte hóna alatt a deszkáit.~Keresztszegi már előbb közlé furfangos
25   27|             olyan nagyon, mint maga Keresztszegi. Neki igen nagy embere volt;
26   27| magasztalást, mellyel a vezér maga, Keresztszegi uram elhalmoztatott. Az
27   27|             két hadi főkapitány is. Keresztszegi uram valóságos hadvezér.
28   27|             micsoda csapatot vezet?~Keresztszegi uram leghátul maradt, kíséretnek
29   27|         kell megtérnem”.~Maga pedig Keresztszegi a legutolsó ravatal után,
30   27|         sótól, egy percre megállítá Keresztszegi menetét, s letétetve maga
31   27|            mindig tartotta magát, s Keresztszegi uram még mindig képes volt
32   27|         mint – a száműzött Igyártó.~Keresztszegi bámulva tekinte körül, ha
33   27|            nyújtott válasz helyett.~Keresztszegi nem ügyelt az írásra.~–
34   27|      pecsétes levelet nyújtá eléje.~Keresztszegi haragra gerjedten kapta
35   27|       elrendelek.~I. Rákóczi György~Keresztszegi összefont karokkal hallgatá
36   27|       többiek is rázúgták az igent.~Keresztszegi szomorúan tekintett maga
37   27|              mert kegyelmed fogoly!~Keresztszegi nyugalommal adta meg magát.~–
38   27|             midőn megtudták odabenn Keresztszegi elfogatását; mert ámbár
39   27|            a vakmerő, aki elfogatta Keresztszegi bíró uramat?~Igyártó nagy
40   27|    választottunk?~„Igen! követeljük Keresztszegi szabadon bocsáttatását!”
41   27|      jegyzőkönyvet.~– Hallatlan ez! Keresztszegi fogságra ítélve azért, mert
42   27|     rendeljen még ma új választást.~Keresztszegi felállt egy vásári asztalra
43   27|        zajgó néptömeg lecsendesült.~Keresztszegi szava semmivel sem volt
44   27|             süvegbe, subába rejtve, Keresztszegi pedig, mint mondá, visszament
45   27|       elhagytál apád miatt! – szólt Keresztszegi szomorú kétkedéssel.~– Akkor
46   27|           áldon meg ezért, – rebegé Keresztszegi, hogy szíve megkönnyebbülhetett. –
47   27|            szólt szikrázó szemekkel Keresztszegi.~A leány átölelte nyakát
48   27|           megtudta, hogy az a vezér Keresztszegi, kiről annyi kalandos mondát
49   27|         kapitány előtt, aki viszont Keresztszegi uramat attól a naptól fogva
50   27|        szóig, amit Szulali beszélt.~Keresztszegi lakott Szatmárnémetiben,
51   27|         halálra akarták keresni, de Keresztszegi azt tanácsolá, hogy nem
52   27|         hogy az összeesküdött napon Keresztszegi és felesége egyedül jelentek
53   27|           Hiszen bár jönne, – mondá Keresztszegi – legalább keverednék a
54   27|         elrejté magát a széna közé.~Keresztszegi úgy számított, hogy a bíró
55   27|             bekötötte az istállóba.~Keresztszegi a széna között hallott minden
56   27|         kijár itt?~– Én vagyok itt, Keresztszegi.~– Az Istenért! hogy jön
57   27|          szomorúan süté le szemeit.~Keresztszegi folytatta a szemrehányást.~–
58   27|      ablakot, elfútta a gyertyát, s Keresztszegi egy óvatosan nyitott ajtó
59   27|             benne egyesegyedül várt Keresztszegi neje, Ilona.~Midőn a magányos
60   27|          alatt én kieszközlöm, hogy Keresztszegi fejéről visszavétessék az
61   27|       padlóra, melyre ez volt írva:~Keresztszegi, nőd nálam van, ott keresd.~
62   27|          hanem egyesegyedül jött, s Keresztszegi saját vészes barlangja közepéből
63   27|          ablakában talált, s melyen Keresztszegi ismert írása ötlött a bíró
64   27|            könnyes szemekkel hallák Keresztszegi búcsúszavát, s nem szóltak
65   27|          tovább folytatni, amit már Keresztszegi is abbahagyott?~– Csúnyául
66   27|             szavát venni.~– Hát nem Keresztszegi izeni-e általad apádnak:
67   27|             magamat újra gyúrni. Ha Keresztszegi kétségbeesett, az ő dolga;
68   27|           kiálta az ifjú s felkapta Keresztszegi karját az asztalról, hová
69   27|              engem úgy segéljen!~Ha Keresztszegi sejtené ezt a tervet!~Keresztszegi
70   27|  Keresztszegi sejtené ezt a tervet!~Keresztszegi Mihály azon hiszemben, hogy
71   27|          volt ez? – kérdezé magában Keresztszegi, az ő tervének folytatása-e,
72   27|         önként ki nem vall mindent.~Keresztszegi a fogoly bégben – Vincentiusra
73   27|         jutalmul”.~– Jól van, fiam.~Keresztszegi aztán így fordítá ezt németre:~„
74   27|         szabad fordítását nyújtá át Keresztszegi a kapitánynak.~A kapitány
75   27|              szólt hozzá bizalmasan Keresztszegi. – Ilyen betyárkodó szeleburdi
76   27|         hogy bocsáthatják szabadon. Keresztszegi kezesül ajánlkozván a váltságdíjért,
77   27|         csakugyan úgy történt, hogy Keresztszegi az úton meghálva, a kíséretét
78   27|       maradjon a corpus delictinek; Keresztszegi pedig újra megtelepült Debrecenben,