Part

 1    1|          folyik, örökzöld szavannáin édes patakok bolyonganak, őserdeit
 2    2|      kocsonyát.~– Sohase bántsa.~– Ó édes, kedves, drágalátos asszonynéném,
 3    2|              maguknál.~– Hát kedves, édes asszonynéném, csak annyiban
 4    2|             megcsókol. – Drágalátos, édes uramöcsém, becsületes ember
 5    2|     elrémülten.~– Hogy-hogy?~– Ugyan édes öcsémuram, nézzen ezen a
 6    2|   megnyugodott benne.~– Az Istenért, édes öcsémuram, ne hagyjon megvakulni –
 7    2|          szorítva, mondhatnám neki: „édes, édes Esztikém!”~És csakugyan
 8    2|              mondhatnám neki: „édes, édes Esztikém!”~És csakugyan
 9    3|          sírba tesznek. Ki fog akkor édes hízelgéssel reggelenkint
10    3|           csillagokat, s jótetteknek édes emlékire nyugtatni le gond
11    4|       tatárul kell tanulnia.~*~– Hát édes kolléga uram, mondja el
12    4|             Biz ezek szomorú dolgok, édes exkolléga és csaknem hihetetlen,
13    6|       találkozásunkkor, hanem valami édes, éltető, melegítő, eleven
14    6|          ülve, átkarolt, megölelt, s édes, kedves hangon elkezde kínálni
15    8|            Még egyszer kérdem tőled, édes öcsém, – szólt a varga moderate,
16   10|            most is?~– Ne haragudjál, édes atyus, – veté magát közbe
17   10|      Boldizsár; ma neveestéje van az édes mamának, egy kis meglepetést
18   10|              sok sírás miatt, mintha édes apjának tette volna.~Mincucka
19   10|          jössz? – kérdé a nő, hangja édes volt, mint a szerelmi dal
20   10|      tartotta templomában, míg annak édes fia Galienus csodálatos
21   10|         bánthatna, ha te oltalmazol?~Édes gyermeki érzelem, mely mindenhatóvá
22   11|              az ismerős hajlékot, az édes dallamot, a kedves arcokat,
23   11|         önkénytelen rájár a szája az édes anyai nyelvre.~Ő nevet magának,
24   11|       dúcrendszere meggyengült!~– De édes testvérem, itt nem a szemekben,
25   11|     fölébredek, gyakran úgy képzelem édes csalódásomban, mintha most
26   11|          veled! A viszontlátásig. Az édes, kedves, annyiszor megálmodott
27   12|          neki, s valami mondhatatlan édes, meleg, boldog érzést szórna
28   12| Takhti-Bostan orma kizöldült, valami édes boldogság dicsfényét viselte
29   12|          róla neveztek el, s gyakran édes csalódással merenge rajta,
30   14|             nálunk; a fák derekaiból édes ital csorog, ágaik közt
31   14|              folyó országba, melynek édes vizeiben idegen tatár itatta
32   15|          barna ifjú, – szólt hozzája édes hangon, mely olyan volt
33   15|            köntösöm, ékszerem, ajkam édes, keblem forró, ölelésem
34   16|              kis kezeit összetéve:~– Édes Jézuska, aki úgy szereted
35   17|              munkára?~– Jaj, kedves, édes Herczeg András uram, nem
36   17|          asszonyomat.~– Ugyan kedves édes szomszédasszony, minek hagyja
37   17|                No csak bízza ezt rám édes szomszédasszony, elvégzem
38   17|          kérdé András elhüledezve.~– Édes atyámuramtól, – felelte
39   17|       megpirongatta mind a kettőt.~– Édes fiaim, az ilyen apró-cseprő
40   17|     semmiségért senkinek sem, még az édes szülőjének sem, mert a házi
41   19|         valamennyire keresni! Bizony édes atyámfiai, ez nem csekély
42   20|             csodanövények, mikkel az édes anyaföld kényeztetett gyermekeinek
43   20|           mézet termő nád, mely amaz édes fehér kristályokat adja,
44   20|            arany kösöntyüit egy ital édes méregért.~A spanyolok fő
45   24|              a negyedik bolond.~– No édes Louis, hát csak mosolyogja
46   24|          őszintén: „bizony rossz ez, édes úr, nem érdemes pénzt adni
47   24|           ment végbe. Az én kocsisom édes megnyugvással fogadta a
48   27|        bográcsokkal, hogy a táborban édes feleiket éhezni ne engedjék,
49   27|           szólt a basa Szulalihoz:~– Édes atyámfia, jámbor eszeveszett
50   27|           Keresztszegit a menyecske „édes uram”-nak címzé, mert Keresztszegit
51   27|     megcsókolá, és azt mondá nekik: „édes fiaim!”~Vincét másnap mindjárt
52   28|         rekesztékét nyitá föl s azon édes meggypálinka jött elő, erős
53   29|            Hozta Isten, drága kedves édes Nyaviga úr, éppen emlegettük.~
54   29|                 Ó, tessék besétálni, édes kedves Nyaviga úr. Hozta
55   29|              itthon.~– Nincs itthon, édes lelkem, de mindjárt megjön.
56   29|              miért nem gyógyíttatja, édes Nyaviga úr?~– Mert azokat
57   29|            sem tudtam. Hát mije fáj, édes Nyaviga úr?~– Jaj, ha azt
58   29|            nagytiszteletű asszony.~– Édes Nyaviga úr, én csak azt
59   29|            kié legyen Veronka?~– Hát édes fiaim, ti mind a ketten
60   29|           meg még egypár kérdésemre, édes fiaim, amikre ugyan még
61   29|                Ez az én epitáfiumom, édes fiaim. Melyet rajtam kívül
62   29|            Ádám pedig Veronkát.~– Ó, édes Ádám, gyere, mentsük meg
63   29|         összecsókolta azokat: „ó, én édes jó anyám! feltámadtál az
64   29|             gyűlik meg a bajod.~– Ó, édes jó Dallos úr, – szólítá
65   29|    keresztényi jóindulattal kérte:~– Édes, drága professzor úr! Ne
66   29|              lenni mások iránt. Úgy. Édes Nyaviga úr. Csak ide tessék
67   29|      másvilágról hazatértnek.~– Jaj, édes napamasszony, – monda Zsófi
68   30|         esett.~– Elmenjen már innen, édes barátom! Én nálamnál csak
69   30|            régi ismerősök vagyunk az édes papával, s engedelmet fogok
70   34|        kiáltson a palánkon:~– Ugyan, édes Palkó, miért szidja maga
71   34|          Filáx kutyával vesződöm én, édes Katica, hanem ezzel a kutya
72   34|   utcaajtóban fogadás.~– Jaj, kedves édes szomszéd uram, de rossz
73   34|            annak itt hagyni a házat, édes szomszéduram. Most kelnek
74   34|             fiam nemes ember.~– Már, édes Pugonyi Están uram, én nem
75   34|           örököse!~– Nem anticipálna édes apám ebből a millióból egy
76   34|            beszélem helyesen.~– Már, édes pogány isten úr, „száj fairisz