Part

 1    2|       tűrés-tagadás benne? biz az én kedves Sonkolyi Gergely urambátyám
 2    2|             engem tulajdonképp az én kedves Sonkolyi Gergely urambátyám,
 3    2|         szomszédságában lakott az én kedves urambátyám, Sonkolyi Gergely.
 4    2|               Tehát itt lakott az én kedves szomszéd urambátyám, nemzetes
 5    2|             Sohase bántsa.~– Ó édes, kedves, drágalátos asszonynéném,
 6    2|            úgy, mint maguknál.~– Hát kedves, édes asszonynéném, csak
 7    2|        felhozzam, méltóztatik tudni, kedves asszonynéném, hogy kegyelmeteknek
 8    2|         mondtam el.)~– Hát gondolja, kedves asszonynéném, a múlt éjjel
 9    2|             hangon kérdezém:~– Ugye, kedves Esztikém, maga nem haragszik
10    2|             nemzedéknek.~– Helyesen, kedves asszonynéném – biztatám
11    2|      Kegyednek még sokáig kell élni, kedves Esztikém, mert ha kegyed
12    2|           tudjak hazudni?)~– Nem én, kedves urambátyám, – felelém –
13    2| szarvasgombával kívántam kedveskedni kedves asszonynéninek, – szabódám –
14    2|             hogy estére sziveskedjék kedves Esztikém a kerítésen átnyújtani
15    2|               oda vagyok. Uramöcsém, kedves uramöcsém, segítsen rajtam,
16    2|      kényelmesebbnek bezárva érezni, kedves asszonynéném, az orrát vagy
17    2|           szagát magamhoz.~Már az én kedves urambátyám éppen nekihuzakodott,
18    2|          mindkettőnknek.~Tehát az én kedves urambátyám imádkozott.~Tőle
19    2|             visszaesett, s üté az én kedves urambátyámat úgy nyakon,
20    4|       szögletben tűzhely állott, hol kedves szőke nő sütött-főzött bő
21    4|           mindenféle illatnak, mit a kedves szarvastehenek terjesztének
22    4|       különben hogy éli világát a mi kedves Gáspárunk?~– Hát fölségesen.
23    5|          magukban: hogyha visszajő a kedves, győzelemmel térjen vissza,
24    5|        térdelt az anyja lábai előtt, kedves kis fejét elrejté Judit
25    6|          átkarolt, megölelt, s édes, kedves hangon elkezde kínálni előbb
26    7|             keresztül is megismeré a kedves, szép gyermeket; gyakran
27   10|             magasztalni fognak. Agyő kedves Othellóm. El ne késsék ön
28   11|             akasztja meg pillanatod, kedves vagy bánatos, dicsőség vagy
29   11|        hajlékot, az édes dallamot, a kedves arcokat, az emléket és a
30   11|     altdeutsch frakkban állítá elém; kedves népdalaimat németre fordítva
31   11|           kedélyedet meg nem hatják, kedves barátom. Végül hagytam a
32   11|             őt, nem találtuk helyét, kedves barátunknak neveztük, boldog
33   11|             viszontlátásig. Az édes, kedves, annyiszor megálmodott viszontlátásig!~
34   13|             mulatják magukat, hogy a kedves leánykát mindenüvé távcsővel
35   15|              nyakát, ezt bízta rá:~– Kedves szolgám, négylábú szolgám.
36   16|              ki fogja nékem mondani: kedves kisfiam? ki fog énnekem
37   17|              mit hallgatni egy hétig kedves élete párjától, hogy lám,
38   17|            asszonyom által.~– Ejnye, kedves vejem uram, ugyan bizony
39   17|             ugorjék meg tőle.~– Jaj, kedves vejem uram, nem úgy kell
40   17|           állt a politéros asztal.~– Kedves Herczeg András uram, – kezdé
41   17|         valami nehéz munkára?~– Jaj, kedves, édes Herczeg András uram,
42   17|          Mákiné asszonyomat.~– Ugyan kedves édes szomszédasszony, minek
43   17|         András gazda ismét hazavitte kedves Judikáját, s ebben a sok
44   21|          mint ahogy nem az, akkor is kedves volna nekem, mert derék,
45   23|          forrón; ő szerelmes hangon „kedves Romeójának” nevezett; én
46   23|          Romeójának” nevezett; én őt kedves Juliámnak viszonzám, s így
47   23|            delnőm azt súgá fülembe: „Kedves Romeóm! holnap ilyenkor
48   23|         csókot vetett felém: „Adieu, kedves Romeóm!” „Adieu, mennyei
49   24|            ismét megjelent az elébbi kedves kisértet: a láthatatlan
50   27|         Vincentiust, Igyártó fiát.~– Kedves öcsém! – szólt megölelve
51   27|              az öregek húzódoztak.~– Kedves öcsém! Ifjú vagy te nagyon
52   28|            és nő egyedül maradtak.~– Kedves Larisse, – szólt a lengyel,
53   28|         azalatt velem? azt én önnek, kedves Larisse, elmondani nem fogom,
54   28|       fogadva. Kegyed bámulhat azon, kedves Larisse, hogy én annyi cselszövényt
55   29|       szabadba!~– Hozta Isten, drága kedves édes Nyaviga úr, éppen emlegettük.~
56   29|               tessék besétálni, édes kedves Nyaviga úr. Hozta Isten! –
57   29|           parancsolni.~– Eredj csak, kedves leányom, keresd meg a Veronika
58   29|             Maradjon még egy kicsit, kedves Nyaviga úr! – marasztalá
59   29|               Megteszem azt Veronkám kedves, a te jó szivedért.~De amint
60   29|           siránkozás.~– Ó barátim! Ó kedves jó barátim, – kezdé rá zokogva,
61   29|        ezután fog meghalni. Ó, ó, ó! Kedves barátim, ha már itt vagytok,
62   29|              nyájasan beszélni.~– De kedves jó pajtásom. Ne haragudjál
63   29|              be? Ahán! Értem! Hogy a kedves ne szégyelje magát miattad?
64   29|       ismerős nótára az új szöveget:~Kedves urambátyám, meg ne haragudjon,~
65   29|              igaz, azt én megmondom.~Kedves urambátyámnak van egy szép
66   29|         Otthon kutyára bízva a hája.~Kedves urambátyám most is azt képzeli,~
67   29|                s ez volt a legszebb.~Kedves urambátyám, most is itt
68   30|              okvetlenül, ha az élete kedves: Balatonfüred indikálva
69   30|               ezért volt nekik olyan kedves. Ez a nagy fa most is megvan
70   30|           azzal üdvözöl, hogy „ugyan kedves barátom, otthon felejtettem
71   30|      szólítom meg azzal, hogy „ugyan kedves barátom, nem adhatnál kölcsön
72   30|     levegőjét szívhatja ismét. Az én kedves reménybeli sógorom pedig
73   32|          igazitom. Rúzsám csókógatom~Kedves rúzsám!~Szebb nótát is hallottam
74   34|         pszükhász aidi proiapszen.~– Kedves egészségére! – kiáltott
75   34|          utcaajtóban fogadás.~– Jaj, kedves édes szomszéd uram, de rossz