bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

   1    1   |              lakja, szivárványtollakkal és csalogányhanggal; s mikor
   2    1   |               kisded pilóta jelenik meg és halálveszéllyel közelít
   3    1   |                másik négy siet távozni, és szemeit behunyja, hogy ne
   4    1   |                 helyen? oszt-e jutalmat és büntetést itt is ama hatalmas
   5    1   |           tünemény mutatkozott a Nepean és Norfolk közötti tengeren:
   6    1   |                 pedig sötéten-hallgatag és félködökbe zárt; egész területén
   7    1   |                  kiknek arcaikat tenger és ég világítja.~Elöl két evező
   8    1   |       kormánykeréknél köpcös férfi áll, és rekedt, durva hangon kiabál
   9    1   |             rekedt, durva hangon kiabál és szitkozódik, majd a szelekre,
  10    1   |           fekete kámzsa borul – ott ül, és nem látszik élni.~A csónak
  11    1   |              köpeny felső része s arcát és vállait leleplezi.~Az ős
  12    1   |                 mellé térdelt, átölelte és sírt.~Amaz pedig nem bírt
  13    1   |                 szőrös, mely az emberek és állatok tagjaiba fúrva magát,
  14    1   |                verni, halála közel volt és bizonyos.~E percben a parti
  15    1   |               messze láthatáron, hol ég és tenger összeolvadnak, merengett;
  16    1   |           termet, ősz, kuszált hajakkal és szénfekete szakállal; feje
  17    1   |                 mindnyájan külön laknak és félve kerülik egymást, kinek
  18    1   |               az ég üldöző moszkítókat… és te ilyen helyre jutottál!~–
  19    1   |                ilyen helyre jutottál!~– És te?~– Azt kérded, hogy hát
  20    1   |           törvény, orgazda volt a bíró, és az ítélet káromkodás; ekkor
  21    1   |           dobzódó ajtajánál éhező árvák és özvegyek sírnak s hiában
  22    1   |              igazság szobrától védelmet és pártfogást: addig az háborítatlan
  23    1   |        megjelenik, fejemet megsimogatja és az örök üdvek honából hoz
  24    1   |             vannak hátra, mikben vérnek és könnynek kell folyni az
  25    1   |         csináljunk világot a pokolból – és legyen bizalmunk.~A fanatikus
  26    1   |             ültettek, reményleni fogunk és – egymást biztatni a csüggedésben.~
  27    1   |               világból száműzött angyal és a pokolszigeti jó ördög
  28    1   |            mindennemű kúszó növényekkel és cserjékkel összebonyolódottak
  29    1   |          sziklafal, másikat sűrű gobea- és liánfonadékok képezték.
  30    1   |               friss vizet, gyümölcsöket és vadakat hordott ide neki,
  31    1   |           miknek virágharangjain lazur- és aranyszárnyú lepkék függtek;
  32    1   |               az eget kedvese szemeiben és az üdvöt annak ajkain.~Nagy
  33    1   |              fiait, kik neki szeretetet és szívük vérét fizették, kebléből
  34    1   |        mindhárman boldogan, Géza, Mária és vén barátjok, a jó ördög;
  35    1   |                Sokszor megkísérték Géza és Williám, alattomban egy
  36    1   |         készítve, sajátszerű kormánnyal és hársvitorlákkal. Csak percben
  37    1   |           méltatlanul szenvedők vannak, és őket szabadítsa meg.~Még
  38    1   |              evezőlegény, egy kormányos és egy veresszakállú, májfoltos
  39    1   |           sorsnak csúfot űzni velünk.~– És én? – esenge a hölgy.~Az
  40    1   |              adván vele elegendő lőport és golyót; különös kedve telt
  41    1   |                 szót nem tud, mint „rum és lőpor”; ezek emlékeznek
  42    1   |              ember végezte életét.~Géza és Mária mint éltek tovább?~
  43    2   |                rá, hanem annyit precize és akkuráte mondhatok, hogy
  44    2   |              hogy a francia háború után és a kolera előtt volt, – midőn
  45    2   |             majd elrepülnek, oly cifrák és rátartiak – otthon könyökig
  46    2   |         tekintéllyel.~Mindezt igen szép és tanulságos volt messziről
  47    2   |                 társzekerekkel, ekékkel és boronákkal egyben, s ha
  48    2   |               agarat, meg a tarka tinót és a fehér lúdfalkát – mintha
  49    2   |              tálakat, vendelyeket, réz- és bádogkanalakat, mintákat,
  50    2   |          mintákat, sodrófákat, szitákat és serpenyőket képzelje magában
  51    2   |              rézcsákány, tarsolyos kard és nyeregszerszám – egyik sem
  52    2   |           szomszéd urambátyám, nemzetes és vitézlett Sonkolyi Gergely,
  53    2   |                mozdulata, minden lépése és lejtése és hajlongása és
  54    2   |                minden lépése és lejtése és hajlongása és minden, de
  55    2   |                és lejtése és hajlongása és minden, de minden csupa
  56    2   |              végighúztam, mint az ürge, és éjjel aztán az én kis Esztikémet
  57    2   |            vastagon, fújták, trillázták és cifrázták, hogy az embernek
  58    2   |            ember jajgatott, hadarászott és kapálózott, hogy csupa mulatság
  59    2   |               hogy csupa mulatság volt.~És ez volt szerencsém, különben
  60    2   |             sárkány, nagy pillongatások és orrtörlések közt rá kezde
  61    2   |        megjöttek-e már?~Esztike fölkelt és ment.~(Törjék ki valamennyi
  62    2   |                a mieink kegyelmetekhez, és a kegyelmetekéi mihozzánk.~–
  63    2   |                 szépen összegyülekeztek és énekelgettek, hogy szinte
  64    2   |                  a legszebbiket, orozva és álnokul agyonhajított.~–
  65    2   |                 dühből, kétségbeesésből és rémületből vegyült tekintetet,
  66    2   |                miközben szemei forogtak és ajkai tajtékot vertek, s
  67    2   |                  s gyermekesen döncölte és csókolgatta azt. – Cicuskám,
  68    2   |                vagyok, oda vagyoooók! – és zokogott megkérlelhetlenképpen.~
  69    2   |            asszony pedig újra leborult, és sírt.~Eleget beszéltem hozzá,
  70    2   |            feddém. – Majd meghűti magát és meghal.~– Nem nagy kár lesz
  71    2   |             pletykát tudtam Philemonról és Baucisról, azt mind szélesen
  72    2   |            Baucisról, azt mind szélesen és hosszasan elhistorizáltam
  73    2   |           emlékszem rá, regények voltak és holmi szerelmes históriák,
  74    2   |                penitenciális létániákat és katekizmusokat ama jóravaló
  75    2   |               az ajtó megnyílt s bejövő és kimenő egymásnak szemközt
  76    2   |                meg, mint most… Nemzetes és vitézlő Sonkolyi Gergely
  77    2   |            előttem, testestül-lelkestül és rézcsákányostul. Merre fussak?
  78    2   |          láncos-lobogós, forgós-suhogós és ropogós! Hol jársz itten?~(
  79    2   |          kezeinkkel egymásnak integetve és fejeinket hajtogatva, s
  80    2   |               ajtóhoz, hogy másik kezem és lábam még kívül maradt,
  81    2   |                anélkül. Tartotta messze és közel hozzá a nézendő tárgyat:
  82    2   |             testünknek megbocsáttatását és bűneinknek föltámadását
  83    2   |                 le kell feküdni rögtön, és pedig hanyatt, én addig
  84    2   |           miután sokáig néztem szemeibe és ő az enyimbe, isten bocsássa
  85    2   |               embernek arra való a füle és az orra, hogy mintegy padlásablakok,
  86    2   |           megnémítók, de meg is vakítók és süketítők, szemeit és füleit
  87    2   |           vakítók és süketítők, szemeit és füleit bekötözve emberül.~
  88    2   |          századai reám nézve az örömnek és üdvösségnek. Debora asszony
  89    2   |               annyi igaz, hogy boldogok és emellett önfeledtek voltunk,
  90    2   |              félni? én is fölkerekedtem és nekitürkőzve, hallatlan
  91    2   |           sikolta, s elejté a gyertyát. És sötétben maradánk; valami
  92    2   |                fekete alak jött felénk. És a pitvarajtó fel volt nyitva.~–
  93    2   |               elkezde bukfenceket vetni és esni mélységes mélységbe,
  94    2   |                  elkárhoztam! meghaltam és elkárhoztam! jaj nekem én
  95    2   |           annyit, mert elvisz az ördög, és íme elvitt. És éppen gyilkolási
  96    2   |                az ördög, és íme elvitt. És éppen gyilkolási szándékomban
  97    2   |                 az egyszer bocsáss meg, és soha többet nem vétkezem
  98    2   |            tudniillik mind a ketten egy és ugyanazon farkasveremben,
  99    2   |                alattunk a nagy futásban és sötétben leszakadt, és két
 100    2   |         futásban és sötétben leszakadt, és két öl mély lévén, meglehetős
 101    2   |               hátulsó zsebemből pipámat és dohányzacskómat, s mert
 102    2   |              szúnyogoknak, rágyújtottam és füstöltem magam körül jobbra-balra.~–
 103    2   |               úgy, mint én: gyújtson rá és fumigálja a világot és a
 104    2   |               rá és fumigálja a világot és a szúnyogokat.~– Ember vagy
 105    2   |            felhajítá, megint visszajött és megint oldalba ütötte őkegyelmét.~–
 106    2   |          ellenem esküdött ma minden élő és nem élő állat.~S én szerencsésen
 107    2   |            öcsém, csak az annak a rendi és módja: nekem kellene először
 108    2   |                hanem tehát ha nem bánja és nincs ellenem valami különös
 109    2   |                 drágalátos kis kacsóját és vele együtt szép magát,
 110    2   |              lesz belőlem tekintetes úr és prókátor.~– Kandidátus koplaló –
 111    2   |             kukkot sem szólsz senkinek, és hozzánk be nem ütöd az orrodat,
 112    2   |              megígértem, hogy hallgatok és nem megyek Esztikéhez, s
 113    2   |          faluban; kerestek égen, földön és padláson mindkettőnket,
 114    2   |              hozzáfogva a rikoltozáshoz és kurjongatáshoz.~Végre ránkakadtak.
 115    2   |            szegénykét, kisírt szemekkel és halványan, majd a szívem
 116    2   |            egész falubeli asszonynépség és urambátyámság hivatalos
 117    2   |               azonban minden nyájassága és pirossága mellett is igen
 118    2   |                   szólt Gergely bátyám; és egy vágással úgy kettévágta
 119    2   |              óta Gergely bácsit ellenem és Esztike ellen.~No de volt
 120    2   |               fekve, bekötött szemekkel és bedugott fülekkel. Én kivált
 121    2   |                rajta, odafutott apjához és égő arcát annak keblére
 122    2   |     nádméztartót, – tevé megjegyzését – és nem alaptalanul – a két
 123    2   |            orvosságnak a keserű kínját! és megdicsőült és eltemetteték,
 124    2   |           keserű kínját! és megdicsőült és eltemetteték, várván ama
 125    2   |                   édes, édes Esztikém!”~És csakugyan nem is érte ajkaimat
 126    2   |           édesség, mint mikor ő először és maga jószántából forrón
 127    2   |             asszony mind e mai napig él és uralkodik, testének semmi
 128    2   |               nyelvét kivéve. Az még ép és egészséges. Előre prenumerált
 129    3   |              semmit nem remél, nem hisz és nem szeret, kinek semmi
 130    3   |                szép, mint a szivárvány, és el nem érhető, mint az.
 131    3   |              Csókot, ölelést, szép szót és ütleget kapok és osztok.
 132    3   |              szép szót és ütleget kapok és osztok. Számtalan emberrel
 133    3   |          hordtam azt, most kívülem van, és ő ragad magával.~Csalatkoztunk:
 134    3   |         vadmadár kiáltásait hallgattam, és a havasi rózsabokrot, mely
 135    3   |               tevé; hogy előttem futott és nem utánam. A völgy igen
 136    3   |           nagyot nőtt a tövis, a küszöb és ajtó között felmagzott a
 137    3   |                 voltak bűvölve. Féltem, és mégis vonzódtam bemenni
 138    3   |                feszítve, azt benyomtam, és beléptem. Az ajtót készakarva
 139    3   |                rakva, fejét félrehajtá, és nem mozdult.~Egész tisztelettel
 140    3   |                  hogy félek, utánamesik és megragad.~Félóráig ültem
 141    3   |          Házigazdám még mindig ott ült, és hallgatott. Gondolám: aluszik,
 142    3   |                 tudja, hol vette magát, és hová lett.~Hogy ráakadtam
 143    3   |           arcodat?~Végy egy marok port, és gondolj rá: hogy e por,
 144    3   |                                  II.~Úr és szolga. – Az egész világ
 145    3   |               egész világ egymásnak ura és szolgája. S nincs úr, kinek
 146    3   |            fölött uralkodik a föld ura, és minden földesúr meghajtja
 147    3   |                 fejét a király előtt, – és minden király meghajtja
 148    3   |               megláncolva forog körüle, és tűri, hogy ez idomtalan
 149    3   |                végtelen közepéig kereng és engedelmeskedik egyik hatalom
 150    3   |             időt, midőn szemét lehunyja és föl nem nyitja többet, hanem
 151    3   |            szerető csókja, a bor lángja és az ellenség vére. Jut-e
 152    3   |                 is.~Első szerelem, első és utolsó szerelem.~Mi édesebb
 153    3   |                 hordozta az apa átkának és az anya könnyhullatásinak
 154    3   |                 mindazt, ami az életben és a halálban keserű.~A férfi,
 155    3   |                 a szenvedő sóhaja, átok és áldás s Istent hívó eskü?~
 156    3   |               hajnalt akartam szívemben és szívemen kívül látni, csak
 157    3   |                az ő arcát kelle néznem, és láttam azt.~Mint elsápadt
 158    3   |           mondott e titkos borzadásról, és vállamra hajolt és átölelt:~
 159    3   |         borzadásról, és vállamra hajolt és átölelt:~Hű lyánya előtt~
 160    3   |               Térdre borul a szerelmes,~És esküszik annak~Oly tiszta
 161    3   |           apadnak,~S csókolja a lyányt,~És vissza a lyányka a térdepelőt…~
 162    3   |                néhány száradt sírvirág. És ezt is én tevém. Magam vettem
 163    3   |                 hisz, semmit nem remél, és senkitől sem szerettetik…
 164    3   |         Futottam a világból. Szeretőmet és csábítóját megöltem.~Éppen
 165    3   |              áll, mint egy világló kép, és jövendőt mond fejemre. –
 166    3   |              mint egy örökké élő emlék. És azóta is sokszor mosom kezemet,
 167    3   |               is sokszor mosom kezemet, és soha le nem megy róla. Ott
 168    3   |                 mai tudósok nem görögök és nem bölcsek, megtanulhatnának
 169    3   |          oltárnak, úgy alkudtak. Kezeik és szemeik jártak. Forintokról
 170    3   |           jártak. Forintokról beszéltek és szarvasmarhákról. Jó sötét
 171    3   |              ragyogott mindkettőn arany és drágakő, arcaikon vastag
 172    3   |                nyakláncaikat igazgaták, és rezgeték tollaikat fejükön,
 173    3   |             rezgeték tollaikat fejükön, és hátratekingettek.~Egy férfi
 174    3   |             hátratekingettek.~Egy férfi és egy lyány léptek az oltárhoz.
 175    3   |                 férfi szép volt, fiatal és szegény, a leány éktelen,
 176    3   |                leány éktelen, idejemúlt és gazdag. Kezöket egymás kezébe
 177    3   |           kezébe tették az oltár előtt, és Isten szent nevére esküdtek,
 178    3   |              mint mikor a kabbalistákat és a farizeusokat korbáccsal
 179    3   |             Pedig mindnyájan meghalunk, és így mindnyájan megérdemeltük
 180    3   |           felett, mely ellepte a mezőt, és nézett, és tátotta száját, –
 181    3   |             ellepte a mezőt, és nézett, és tátotta száját, – mennyi
 182    3   |           tátotta száját, – mennyi fej! és e sok fej közül egyedül
 183    3   |                  végre beköték szemeit, és nem láta többé semmit. Kétségbeesetten
 184    3   |              felszökellt, a hóhért fönn és az ősz embert alól összefecskendezé,
 185    3   |              szemekkel bámult a bakóra.~És a néptömeg? A néptömeg tombolt
 186    3   |              imádkozának az emberekhez, és káromolták az Istent. Hát
 187    3   |               hogy fognak ezek jajgatni és ordítani akkor! Kiknek pedig
 188    3   |        csecsemősírás hallatszott, ajtók és ablakok s fenn a gerendázat
 189    3   |          megtömte odabenn zsebeit ezüst és arany szerekkel, s odábbállt
 190    3   |                  gyertyákat osztogattak és halotti címereket és fátyolt
 191    3   |        osztogattak és halotti címereket és fátyolt minden kísérőnek.
 192    3   |          részvevők, nem szégyellt sírni és magát annyi nép előtt oly
 193    3   |                 ruhában a földhöz verni és hívni a halált.~Szegény
 194    3   |              Roppant fekete tömeg, alak és idom nélkül, láthatártalan
 195    3   |            viharok látogattak el hozzá.~És láttam, mint raktak e hegytetőre
 196    3   |          nevében átkokat követtek el. – És elveszének mind. – – Mert
 197    3   |               megolvadt érctüzével urat és szolgákat mélyen eltemetett.~
 198    3   |           magamat.~Megátkozám az életet és a halált, a napot és éjszakát,
 199    3   |             életet és a halált, a napot és éjszakát, a bölcsőt, melyben
 200    3   |               ledobnak, mindent, ami él és mozog, azon kebeltől, mely
 201    3   |             fájdalmasan a halvány ajkak és a pirosló seb. – A nemtő
 202    3   |               nem jött, ki őt elvezesse és megmutassa neki leendő lakhelyét,
 203    3   |           szemeikkel merőn bámultak rá, és nem szólíták meg. Sorra
 204    3   |          bujdosásra volt elkárhoztatva.~És vándorolt. Nem volt rá nézve
 205    3   |               földön túl nincsenek évek és napok, csak a rettenetes
 206    3   |             Kiáltani akart az Istenhez, és nem voltak szavai!…~…Ó örökélet,
 207    3   |               emberi szívnek, te kezdet és vég nélküli iszonyú lény,
 208    3   |             népeket, miket egykor szült és ismét benyelt, a pyramidokat
 209    3   |                már város ne lett volna.~És kietlen, puszta volt a föld
 210    3   |                  ami él. Erdők, virágok és az állatok ezer nemei nem
 211    3   |           léteztek többé, csak az ember és annak kevélysége.~Dicsekvés
 212    3   |                 vétek, az erény szégyen és bűnhődés tárgya, jutalmat
 213    3   |                magasabbra emelte arcát, és tagadta teremtőjét, az Istent.~
 214    3   |            velök együtt: nincsen Isten. És az ember erős hittel mondá: „
 215    3   |              hittel mondá: „van Isten”, és meghalt a hóhér kezében.~
 216    3   |              közepéig keresztülfagyott, és minden tűz kialudt rajta,
 217    3   |                 fehéríté meg e hajakat. És becsületben őszültek meg
 218    3   |              hozott… Hazáját árulta el.~És az apa kirohant a hideg,
 219    3   |                vért sírva két szeméből.~És az ég millió csillagai közül
 220    3   |      sziporkázva szaladt végig az égen, és aláhullt.~Az ember leátkozta
 221    3   |               gond nem ismerő fejünket. És azt a kéjt, mit érez az
 222    3   |              örökké édesen élvezni ott. És hinni és meg nem csalatni.
 223    3   |            édesen élvezni ott. És hinni és meg nem csalatni. Nem vonzatni
 224    3   |             Hogy ragyogott rajtok arany és drágakő és a büszkeség arca!
 225    3   |                 rajtok arany és drágakő és a büszkeség arca! Mily nagyra
 226    4   |            közül. Iszontató szál ember, és karcsú, mint a gyertyatartó.
 227    4   |          kilencven farkast, nyolc rókát és harminc nyusztot kell adóznom,
 228    4   |                 Maga keres magának enni és igen jó teje van. Már sajtot
 229    4   |                is tudok belőle csinálni és pálinkát, – fölségeset!~–
 230    4   |              juttatod, szörnyen ehetném és ihatnám.~– Lesz minden,
 231    4   |                földimoha, aszalt kökény és éretttúró összefőzve. Nem
 232    4   |             háza elé, húzatva hat fehér és hat fekete kutyától, melyek
 233    4   |                 emberből csak a kucsmát és a csizmaszörnyeteget lehete
 234    4   |                 eget, sem földet. Vahot és Pálfi látva e törekedést,
 235    4   |                én, testestül, lelkestül és feleségestül.~– Hozta isten,
 236    4   |           szálljon egyenesen mi hozzánk és mondja: honnét jön?~– Oroszország
 237    4   |                 a belseje csapó földdel és medvefaggyúval szépen kitapasztva.
 238    4   |                  diván, asztal, fekhely és sodródeszka egy személyben,
 239    4   |           személyben, számtalan farkas- és rókabőrökből épitve, melyek
 240    4   |            épitve, melyek ott száradtak és várták az asztrakáni vásárt.
 241    4   |               vágjanak. Ezalatt Vahotné és Nádaskainé szamojéd divat
 242    4   |                  ha már egyszer muszkák és tatárok között lakik, muszkául
 243    4   |          tatárok között lakik, muszkául és tatárul kell tanulnia.~*~–
 244    4   |                kiabált, hogy keljen föl és készüljön hadakozni, egy
 245    4   |               iszonyú medvebőrcsákókkal és iszonyú dárdákkal; utána
 246    4   |                 hugát, menyét, leányait és szolgálóit, felfeküdtek
 247    4   |      fölébredtek, iszonyúan káromkodtak és pálinkát kértek, s veszekedett,
 248    4   |            végit. Rögtön minden frakkot és attiladolmányt s egyéb civilizált
 249    4   |                  télen pokrócot árulnak és fenyőmadarakat. Azokat a
 250    4   |          megannyi szolgabíró, táblabíró és legale testimonium, hónuk
 251    4   |             pedig epehideglelésbe esett és Stáhly segítségével harmadnapra
 252    4   |               lenni. Már is togában jár és szörnyen megspanyoltalanodott.~–
 253    4   |            költőjének harmincezer rubel és tíz kopek évi fizetéssel.
 254    4   |                aligha nem létez közötte és a cár felesége között, mert
 255    4   |              ház vallattassék be örökös és elidegeníthetetlen tulajdonul
 256    4   |          tartozandó Phrygia, Cappadocia és Paropemysussal egyben. Kétheti
 257    4   |             egyben. Kétheti prolongatio és kamat maga felemésztette
 258    4   |                 décbundában adják Romeó és Juliát s hol Idali Laura
 259    4   |             Budára a rácvárosba csájára és rácürmösre.~– Színházat
 260    4   |                hölgyek egész turbánokat és krumplivirág koszorúkat
 261    4   |          szomorú dolgok, édes exkolléga és csaknem hihetetlen, hogy
 262    4   |          cseremisz szó között: chrisme, és e tatár szó között: dzsinmu?
 263    4   |          embernek a szája az orra alatt és nem háta közepén?” (Valóban
 264    4   |                őket továbbra is fáradni és pihenni a tudományok mellett,
 265    4   |          mesterség kipusztúlni az orosz és tót mellett, melynek gyarapítására
 266    4   |             irtózatosan bőgni, ordítani és toporzékolni, egy szót sem
 267    4   |                 lövünk adóba farkasokat és jegesmedvéket, nem szedünk
 268    4   |       kutyafogakat. Nem tanulunk muszka és szamojéd ábécét, nem köszönünk
 269    4   |            Debrecen még mindíg Debrecen és nem Szlovenszkograd, s a
 270    4   |          Afghanistanba a municipiumokat és a pragmatica sanctiót, hanem
 271    5   |         nyöszörg felsóhajtva a nyomorék és tovább olvas~„És elnyerék
 272    5   |               nyomorék és tovább olvas~„És elnyerék az Isten ládáját
 273    5   |               elnyerék az Isten ládáját és Éli két fia is meghala.”~„
 274    5   |               pedig egy ember a harcból és ruháját megszaggatá és port
 275    5   |          harcból és ruháját megszaggatá és port hinte fejére.”~„És
 276    5   |                 és port hinte fejére.”~„És íme Éli ül az útfélen, várakozván,
 277    5   |                kilencvennyolc esztendős és az ő szemei meghomályosodtak.”~
 278    5   |                tekinteni az ősz emberre és szíve elfacsarodott, szemei
 279    5   |           szemének felhőit, a könnyeket és olvasott~„Monda az ember
 280    5   |             vers jól ismert végsorait:~„És mikor Éli az Isten ládáját
 281    5   |          hátraesék székéből a kapufélen és meghala.”~      ~A temető
 282    5   |               elment a csatába. Az anya és a menyasszony szemei tán
 283    5   |               Judit, s elfordítja arcát és szemeit kezével eltakarja.~
 284    5   |                 arra vette útját. Sáros és véres volt, haja lecsüggött
 285    5   |           tartani.~A temetőárok az anya és fiú között volt. Ez nem
 286    5   |                csata?~A fiú némán inte, és fejét lehajtá.~– Vesztél
 287    5   |                elrejté Judit ruhái közt és el akarta titkolni, hogy
 288    5   |                ember ezt hallva, kezeit és világtalan szemeit fölemelé
 289    5   |           világtalan vak volt.~Csak nők és gyermekek maradtak még a
 290    5   |              még a városban. Özvegy nők és árva gyermekek.~A nyolcvanéves
 291    5   |             mind, akik ismerték, unokái és unokafiai száma egész népet
 292    5   |              száma egész népet tett már és mindazok, akikkel életében
 293    5   |               az egy nyomorék van jelen és azt senki sem tartja férfinak.~
 294    5   |          Juditnak, a büszke lelkű nőnek és Dávidnak, a nyomoréknak.
 295    5   |                Dávidnak, a nyomoréknak. És csak ők ketten nem sírnak.~
 296    5   |        Összevont karokkal megáll előtte és beszél.~– Dávid! Szépapád
 297    5   |                nyomorék lesütötte fejét és hallgatott.~– Dávid, ha
 298    5   |            volna lakháza silányságát.~– És te sohasem leszesz boldog, –
 299    5   |                odarogyott a nő lábaihoz és annak térdeit átölelte és
 300    5   |               és annak térdeit átölelte és rebegett valami érthetetlen
 301    5   |            fogom a tüzes, izzó harangot és énekelni, míg a láng meg
 302    5   |                Úrnak rettenetes napja!…~És a nyomorék alakja, mintegy
 303    5   |               kulcsot a toronyablakból.~És azután a távolba nézett.~*~
 304    5   |             gyermekek forraljanak vizet és olajat az üstben. Az első
 305    5   |             kapuit eltorlaszolta, vizet és olajat forralt, kést köszörült,
 306    5   |               szívét, ellankadni karját és nem tudja miért?~A csapat
 307    5   |              nemrég oly hősiesen védtek és oly hiába, mint távol rokonaik,
 308    5   |           közelíts! E sír határ köztünk és köztetek. Nincs mit keresnetek
 309    5   |         keresnetek e városban. Csak nők és gyermekek lakják ezt, kiknek
 310    5   |                köröskörül megnő az erdő és a fű. Mi pedig egyenkint
 311    5   |                pedig egyenkint elhalunk és nem akarjuk, hogy bennünket
 312    5   |              várost a világból kizárja, és átkozott legyen, aki azt
 313    5   |                 aki azt átlépi, éltében és halála után – Amen!~A cserkesz
 314    5   |                lesz, háború van köztünk és köztetek. Béke nekünk csak
 315    5   |          latolgatás nélkül teljesíteni, és most nem érzett magában
 316    5   |              lova elé; a paripa tombolt és ágaskodott.~És a cserkesz
 317    5   |           paripa tombolt és ágaskodott.~És a cserkesz arra gondolt,
 318    5   |                hasonlóak ez asszonyéhoz és szép húgai s ifjú jegyese,
 319    5   |                  termeteik oly délcegek és hajuk olyan fekete, – a
 320    5   |              mint e székely nőké itten.~És szíve erőt vett rajta. Félre
 321    5   |                 szeméből hulló könnyüt, és azután lovát sarkantyúba
 322    5   |              asszonyokkal, gyermekekkel és gazdájukat védő ebekkel.
 323    5   |        ablakokból, házhéjáról, kövekkel és forró vízzel küzdött ellene
 324    5   |                 ellene a fanatikus nép.~És a harang egyre kongott.
 325    5   |                 egyre kongott. Sikoltás és fegyverzaj közt hallatszott
 326    5   |                  mint egy óriási fáklya és az égő lángtető alatt még
 327    5   |              csatának, tűznek, viharnak és temetésnek hangja. Most
 328    5   |              lett a csatatérnek, a szél és a láng.~Az emberek elfutottak
 329    5   |       hallatszik még – a vihar üvöltése és a lángok ropogása.~Mintha
 330    6   |            elbeszéltetni.~A természetes és természetfölötti események
 331    6   |                 benne uralkodó csillag- és szellemalakok bűbájos fény
 332    6   |              szellemalakok bűbájos fény és árnyékul lengik körül a
 333    6   |            eseményekre; a rég megholtak és az örökké élők vándor árnyképei
 334    6   |      bejárhatlan hegyeik közé, Hindukus és Himalája vad bércei tán
 335    6   |        századokra elrejték őket, a Sind és Ganges partjain a vándorfajok
 336    6   |          karabinier; egy lovas ágyúüteg és egy röppentyűtelep kiséretében,
 337    6   |                 zuhanva, gyakran embert és lovat ott temetnek.~Ily
 338    6   |                 közbeszorult vadállatok és madarak halálordítása, s
 339    6   |               eddig rejtve volt: gyalog és lovas, ugrált elő a part
 340    6   |               csodálatost, földfölöttit és földalattit, eszébejutott
 341    6   |               gúnykacagás közt, nevetve és beszélve hozzánk azokat
 342    6   |         szavakat, amik nem emberi nyelv és emberi fül számára látszának
 343    6   |         irtózatos hahota, kecskemekegés és hiénanyívás hangjai közt
 344    6   |                használva, szines porfír és fekete bazalt, miken az
 345    6   |                természet százados aloe- és óriási kaktusztöviseket.~
 346    6   |            kisebb helyen megfér testben és szellemben a mostani ivadék,
 347    6   |                között csupán batatákkal és törpe keleti szilvabokrokkal
 348    6   |            visszatért az üldözésből; én és tiszttársaim egy terebély
 349    6   |           karcsú, mint az antilop, arc- és bőrszíne az itteni nők szennyes
 350    6   |               volt: minden tagja fényes és gömbölyű, mintha ércből
 351    6   |           előtte. Érzém, hogy megbűvöl, és nem tudtam ellene állani.~–
 352    6   |         hasonlít valamihez, ami emberi, és ha az a leány is azon nyelvet
 353    6   |                érzéke föllázadt ellene, és az ördög mégis kényszeríté
 354    6   |         küzdelemben, fogait csikorgatá, és ajka tajtékot vert s kétszer
 355    6   |             megölhette volna a királyt, és nem tevé.~E lélek megtanítá
 356    6   |             közül; ezek voltak Izbózeth és Mefibózeth, a király legkisebb
 357    6   |            tartoztak engedelmeskedni. Ő és fiai érték e nyelvet.~Egy
 358    6   |             jutnak már eszembe.~– Súnem és Gilbona, – mondám én, ráakadva
 359    6   |      kimenetelét. Ingadozni kezde Isten és ördög között, szeretett
 360    6   |       büntetéstől; Saul azonban esküvel és igéretekkel rávevé, hogy
 361    6   |               megmaradok-e?”~„Holnap te és fiaid – velem fogtok lenni”,
 362    6   |            Asasiel. Midőn sátorába ért, és magára maradt, hirtelen
 363    6   |               egy angyal négy szárnnyal és fényes arccal, mely hasonlatos
 364    6   |            átadott tégedet nekem, téged és a te fiaidat és a te népedet
 365    6   |            nekem, téged és a te fiaidat és a te népedet mind. Holnap
 366    6   |          népedet mind. Holnap meghalsz, és ketté vágatol.”~Saul kiáltva
 367    6   |             tudják, miszerint meghaltál és parancsoljon a te nevedben.”~
 368    6   |               voltak Jonathan, Abinadab és Malkisuah. Nem tudom, úgy
 369    6   |         csillagot. Ezek voltak Izbózeth és Mefibózeth.~Másnap megütközött
 370    6   |            magát, az ellenség rátalált, és elvágta fejét. Izbózeth
 371    6   |                 elvágta fejét. Izbózeth és Mefibózeth megszabadultak.~
 372    6   |                 azonban a fehér hangyák és méhek meglepték a szobrot,
 373    6   |                  végre egészen összedűl és porrá omlik.~Rögtön szétfutottak
 374    6   |            hindu. – Most is ott van az, és most is a harcosok szerencsecsillaga,
 375    6   |             harcosok szerencsecsillaga, és most is megvan az a tulajdonsága,
 376    6   |             mormogák tisztjeink mind.~– És azon ködfolt közepében van
 377    6   |             zavarral fordult hozzájok: „És senki sem látja azt önök
 378    6   |           hevesen. – Ott van világosan, és aki nem myops, láthatja.~–
 379    6   |            mégis különös volt, hogy egy és ugyanazon csillagot három
 380    6   |            csillagot három ember lásson és a többi nem.~Mégegyszer
 381    6   |                 legszembeötlőbb fényes.~És valóban én a leírt helyen
 382    6   |              csillagot, Smith, Davidson és Drumfield fényesnek, én
 383    6   |              egy bokorba, ott lefeküdt, és sír.~
 384    6   |                összehivatta a tiszteket és a vezetőket, s a napi parancsokat
 385    6   |                 iszonyú ordítás, hahota és mekegés között támadtak
 386    6   |                colonel beszélt hozzájok és azok őhozzá.~A bennünket
 387    6   |        állapotba helyeze, zavart alakok és eszmék rajzottak agyamban,
 388    6   |            magához jött, ma már beszél, és minden tagját bírja. Én
 389    6   |                innen meg ne mozduljunk, és seregeivel jobbra-balra
 390    6   |           egymásután virrasztott volna.~És valóban Davidson arca tegnap
 391    6   |         elsápadt, ajkai megvékonyultak, és szemei körül valami idegenszerű
 392    6   |               ellenséges kémet elfogom, és magammal viszem. E szándékomat
 393    6   |               értem. Ő lehajolt hozzám, és fölemelt, s tiszta hindu
 394    6   |             reszkető kezeim közt tartva és szemeimmel nem bírva megválni
 395    6   |              hosszú földalatti folyosón és számtalan csigalépcsőn keresztülhaladva,
 396    6   |            oldalai nehéz virágos selyem és thibet függönyökkel voltak
 397    6   |               üvegekkel, mikben narancs és rubinszín italok töltve,
 398    6   |           kábító lehelete arcomat égeté és szemei égeték bennem a lelket;
 399    6   |       megszűntem látni, hallani, lelkem és testem két különvált lénnyé
 400    6   |               akartam utána kinyujtani, és nem tudtam megmozdulni többé…
 401    6   |               mi neveit sem ismerjük.~– És vérem, szivem, lelkem élt.
 402    6   |           lelkem élt. Láttam, eszméltem és nem tudtam mozdulni. A leány
 403    6   |            akartam kinyujtani kezeimet… és nem tudtam megmozdulni.
 404    6   |              téve maga mellé, kardommal és tollas fövegemmel együtt.
 405    6   |               mögé. A leány egyik kezét és fél térdét rám tevé, odaszorítja
 406    6   |           örömordításban törtek ki erre és odarohantak. Azt hivém,
 407    6   |        odanyujtá nekik a levágott fejet és tollas kalapomat, azok feltették
 408    6   |                találtam magamat egyedül és seholsem lelém a nyílást,
 409    6   |             mindazt, ami velem történt. És most úgy fáj minden tagom,
 410    6   |                érzékenyek, fejem kábult és vérem nem akart lecsöndesülni,
 411    6   |              rézbálvány, ökör feje volt és kövér emberi termete, rendkívül
 412    6   |            barátom, az asszony vén volt és rút mint az éjszaka, ha
 413    6   |            sötét terem alakjára. Száján és szemein keresztül sugárosan
 414    6   |                tizenkettő, egyik vénebb és zöldebb mint a másik, azok
 415    6   |              elkezdtek körülem táncolni és énekelni, oly táncot és
 416    6   |                 és énekelni, oly táncot és éneket, aminőért megvesznének
 417    6   |              guggoltak, a számba néztek és énekeltek; a legmulatságosabb
 418    6   |           látszott más, mint az örök hó és jéghalmok, fehéren, ridegen.
 419    6   |           Irlandban a Surturhule. Falak és boltozat milliárd gyémánttól
 420    6   |               köröskörül mellette, a hó és jég közepett, a legbujább
 421    6   |             múlva a barlang megtelt vén és fiatal afgánokkal, a vének
 422    6   |             mint a fiatalok, csak hajuk és szakálluk volt fehér. A
 423    6   |               megnevette beszéde végét, és mi is utána nevettünk; csak
 424    6   |              Smith, Davidson, Drumfield és én. Magam is meg voltam
 425    6   |             nagykereskedő, mr. Drayson, és az angol hadászati folyóirat
 426    7   |                 másikat érte. Szárazról és tengerekről, a világ mind
 427    7   |             állt Mahmud síremléke, zöld és fehér korinthi márványoszlopokból
 428    7   |             rácsozatán keresztül a tuja és ciprus sötétzöld bokrai
 429    7   |              sötétzöld bokrai s a rózsa és jázmin eleven virágai kandikáltak
 430    7   |              hivatalnokok előléptetésre és a foglyok szabadulásra.~
 431    7   |                vissza a távol hegyormok és a közel nép ajkai. A harsogó
 432    7   |              képet óriási kúptetejével, és a még sötétebb börtön.~A
 433    7   |                ismét újrakezdődék a zaj és tolongás. Jött a végeláthatlan
 434    7   |          fegyvereik markolatja smaragd- és rubinttól ragyog; utánok
 435    7   |         koszorúzott lófarkak, félholdak és színes lobogók.~A katonaság
 436    7   |               edények, ragyogó boglárok és fegyverek egymásra hányt
 437    7   |                szemeivel a feltollazott és csöngettyűzött dromedárok
 438    7   |                 a hátukon vitt bíborral és keleti sálokkal beaggatott
 439    7   |                 két csausz hányt arany- és ezüstpénzt tele marokkal
 440    7   |     villanásival.~Utánok jött az imámok és dervisek hosszú bús csoportozata,
 441    7   |         művészetét, ragyogott turbánján és fegyverzetén rubin és gyémánt,
 442    7   |         turbánján és fegyverzetén rubin és gyémánt, de semmi sem volt
 443    7   |                 hosszú hófehér szakálla és semmi sem ragyogott úgy
 444    7   |                hölgyek, a szultán nejei és leányai, mind valami fényes
 445    7   |             diadalszekerek, pénztszórók és tarka fegyveres nép.~Amint
 446    7   |            arcát, meghajtá magát jobbra és balra a két láthatlan angyalt
 447    7   |                azzal átadta az ulemának és imámoknak az új templomot,
 448    7   |            akkor építtetett, márvánnyal és mozaikkal kirakva s arabeszkekkel
 449    7   |              Aja-Szófiát is fölülmúlta, és a katonák, önmaguk látásától
 450    7   |              szultán kíséretét, papjait és háremhölgyeit bocsátva keresztül,
 451    7   |                  bégek, basák, padisahk és imámok, hajoljatok meg Ibrahim
 452    7   |              szemeit a földre szegzé.~– És, hogy ne csupán név szerint
 453    7   |                íme lépj e rostélyzathoz és nyisd fel azt.~Az agák szöktek
 454    7   |              Azért ígérd meg nekem azt, és esküdjél meg reá, hogy férjemet,
 455    7   |              férjemet, Ibrahimot akárki és akármit mondjon is egykor
 456    7   |               soha meg nem fogja öletni és megöletni nem engedi; azután
 457    7   |              tomboló néptömeg „Szolimán és Ibrahim” neveit üvölté kicsapongó
 458    7   |        vállaikon, mely eltört kardokkal és kézívekkel volt tetézve,
 459    7   |             fecskendett ruhákban, sírva és Allaht ordítva, s korbáccsal
 460    7   |                kendővel körültekergetve és a basák között jött a nagyvezér
 461    7   |                Az udvaroncok reszkettek és hallgatának.~Ekkor jött
 462    7   |          hozatott hírül, hogy küldötted és megbízottad Gritti – a magyarok
 463    7   |              fekhelyéről, szemei vérben és tűzben forogtak.~– Ulema!
 464    7   |                Magának akarta ő Erdélyt és Magyarországot, s szövetkezett,
 465    7   |                hogy éltemben nem fogom, és nem engedem őt megöletni.~–
 466    7   |              fáradtan ült le a küszöbön és elaludt; nemsokára valaki
 467    7   |              szavát, minden arcvonását.~És ismét eljött az est. Az
 468    7   |           szultán hálószobája küszöbén. És ismét hiába. Szolimán egész
 469    7   |               akkorra elnyomta az álom.~És álmodott.~Leánya Ahidalla
 470    7   |         meggyilkolják a te parancsodra! És te nekem megesküvél, hogy
 471    7   |           megbocsátom neki, eredj haza, és légy nyugodt.~S másodszor
 472    7   |                szerencsétlen Ahidallát.~És újra álmodott a szultán.~
 473    7   |               légy boldog, gondolj reám és szeress.~És látta azután,
 474    7   |                gondolj reám és szeress.~És látta azután, mint ültek
 475    7   |             mint ültek lovaikra Ibrahim és Ahidalla. – Siessetek! siessetek! –
 476    8   |             urak is megkedvelve a vidám és bátor, a mulatságra mindig
 477    8   |                előbb bejárta Vásárhelyt és Dévát, míg oda eljutott,
 478    8   |                azonegy nyelvet beszéli; és kiálla előre a kapuban,
 479    8   |                az inas lehúzta csizmáit és menten kifényesíté; a két
 480    8   |          beszéltek mindketten magyarul.~És mivel tudvalévő dolog, hogy
 481    8   |                 A varga elvette, kiitta és mondá:~– Isten éltesse sokáig.~
 482    8   |                csak a fullajtár, bornak és ütlegeknek sokasága miatt
 483    8   |     magyarságnak nagy védelmezője vala, és a jó tréfát sem utálta.~
 484    8   |              megmutogatta kék foltjait, és nagy elégtételt ohajtott.~
 485    9   |    végighajtottad legelő méneseid a Don és Volga végtelen rónáin; paripáid
 486    9   |             remegni, láttad könyörögni.~És túl e világrészen, a bölcsektől
 487    9   |                ismét megjelentek miriád és miriád lovas csapatjaid,
 488    9   |           aranyat, selymet, porcellánt, és a legszebb hölgyeket.~Ez
 489    9   |                szőtt, mégis gazdag volt és pompás.~*~Történt azonban,
 490    9   |                nagy teherhajót arannyal és ezüsttel.~Tsong-Nu kivezetteté
 491    9   |                 temessétek be az arany- és ezüstbányákat, a bányászokat
 492    9   |             mesterember; pap, kereskedő és hivatalnok több volt az
 493    9   |       betanított majmaikkal, egereikkel és papagályaikkal: felforgatták
 494    9   |          legbujábban tenyésztek a kávé- és teaültetvények, rónáin leggazdagabb
 495    9   |                erdei voltak kenyérfából és banánból, folyamaiban bottal
 496    9   |            csodás port, amely lángot ad és mennydörög, kik föltalálták
 497    9   |            forgandó szélvitorlát visel, és valamennyi, míg egy kezében
 498    9   |               ott egyéb, mint a gyermek és a nő.~A katonának vitt férfiak
 499    9   |           városra, hogy semmivé legyen!~És tulajdon magukat az onnan
 500    9   |            öntött fenevadat állíta föl, és aláírta: „e vadállat Tsong-Nu”,