Part

 1    2|           felém fordítva sandított rám a pápaszem felett; haja (
 2    2|     lesütötte szemeit s nem nézett rám.~– No, mi hozott? – Ekképp
 3    2| vendégszerető nyájassággal rivalla rám:~– Csak maradjon odakívül,
 4    3|     szerencsémre, e műtét nem volt rám bízva. Legalább is lábbal
 5    3|    százszorta félelmesebben hatott rám, mint a fejem fölött mennydörgő
 6    3|          nagy sötétkék szemeket, s rám tekinte velök… Hajh e tekintet
 7    3|     letekintek, iszonyú arc tekint rám vissza onnét ijesztő rémtekintettel,
 8    3|           vonható titkos ujj mutat rám, felém fordulva, bárhova
 9    5|         nyomorék, hős fogok lenni. Rám gyújtom a toronytetőt, úgy
10    6|            oly saját hatással volt rám minden szavok.~– Pedig én
11    6|           nem jól lát! – kiáltának rám minden oldalról.~– Ott nincsen
12    6|          másrészről azért támadtak rám, hogy mint tudom azt a csillagot
13    6|            azt hivém, az ég szakad rám, minden túlvilági gyönyöreivel.
14    6|          egyik kezét és fél térdét rám tevé, odaszorítja a kerevethez,
15    6|         arcomat a leány, odaborult rám, megölelt, megcsókolt, s
16    6|       ahány van, hát senki sem fog rám ismerni!~Embereink rábámultak,
17    6|      eseményekkel.~– Elébb adjatok rám valami ruhát. Láthatjátok,
18    6|           öregek felugráltak erre, rám rohantak szörnyű ordítással,
19   10|          bolond; állj meg, ne hágj rám.~– No hát adjon keed belüle
20   10|           merek odatekinteni, mert rám néz. Érzem, hogy sötét fekete
21   10|          ahol veszély van.~– Nincs rám nézve nagyobb veszély, mint
22   10|  kiszabadulok onnan, hiába küldesz rám bérgyilkosokat, férfi karja
23   11|    ismerőseimet. Nem kívánom, hogy rám gondoljatok, mert az csak
24   11|           ajtót becsukni! – ordítá rám egyszerre tizenkettő, amint
25   11|         hogy vigyen el engemet is, rám sem hallgatott; később megláttam
26   11|          oly különös hatással volt rám, hogy valahányszor elaludtam,
27   11|      hozzád közel, mert betegséged rám ragad. Engem odavont magához
28   16|            már ezután ágyat, ki ad rám tisztát, ha elszennyesedem,
29   17|         Herczeg András uram; bízza rám kegyelmed.~Viszont másfelől
30   17|          haza.~– No csak bízza ezt rám édes szomszédasszony, elvégzem
31   21|          ember, mint az? Nézz csak rám.~– Bizony nem ám. Nagy szakállad,
32   21|           ezt megkapod idehallgass rám.~A rab meg volt vigasztalva.~–
33   21|           te méregkeverő volnál?~– Rám is vall az akasztanivaló,
34   22|            olyan mozdulatlanul tud rám nézni, mint én őreá, s egyikünk
35   22|  levélhalmazoknak, s nem haragszik rám, akármit gondolok felőle.~
36   22|          ölik. Jól ide figyeljetek rám. Sorba letérdepeltek mind,
37   23|           a zálogházba. Bizonyosan rám ismert, hogy magyar vagyok.~
38   24|         megvesztegető említés volt rám nézve.)~– Hát a gazdasági
39   24|          tiszttartó bámulva nézett rám:~– Kegyed nem kapott volna
40   24|           úr pokolban is úr” – ami rám nézve, aki szintén úrféle
41   24|        gyerekek húsával él; jó hát rám nézve, hogy már nagy gyerek
42   24|        alakja odalép hozzám és néz rám szótlanul, mozdulatlanul;
43   24|      mosolyogva hajolt oda hozzám, rám nézett szelíden azokkal
44   24|      felakasztottam magamat, s már rám akarta törni az ajtót.~Alig
45   24|          menjenek és ne bámuljanak rám.~(Kezdtem abba az igen szeretetreméltó
46   24|    megzálogoltak az úton, s aligha rám nem kerül a sor.~Törődtem
47   25|        mikor varrt.~– Hallgassatok rám. Mihály angyal azt izeni
48   25|    eltemessen. Mielőtt a szemfedőt rám takarná, rám fog hajolni
49   25|           a szemfedőt rám takarná, rám fog hajolni és megcsókolni;
50   27|     börtönbe. Majd ha szükség lesz rám, akkor jöjjenek ismét értem.
51   28|       többé. Már most figyelmezzen rám kegyed. Engem e perctől
52   28|        kegyed?~– Az még nem ragadt rám.~– Akkor hát viszont bizza
53   28|            Akkor hát viszont bizza rám kegyed, ha valaki oroszul
54   28|            nyitva maradt, örökösen rám meredve, mintha vádolna,
55   28|           egy útlevelet”. Poissard rám bámult. – „De én nem utazhatom
56   28|            szerződtessék. Ez ugyan rám nézve alkalmatlan volt akkor,
57   28|            Rögtön kifizette. Talán rám is ismert, de azt nem mondta
58   28|           közbevetődött, elkezdett rám árverezni; felverte rám
59   28|            rám árverezni; felverte rám negyven rubelig a saját
60   28|           van olyan?~– Tessék csak rám bízni. Mindig tartunk ilyesmit
61   28|    bizonyosan azért vagy itt, hogy rám ügyelj, hanem hiszen én
62   28|      szivar-parázs szeme nézett ki rám a sötétből.~Melyik a kettő
63   29|            pajtásom. Ne haragudjál rám. Hiszen csak azért beszéltem,
64   29|           volna hátra, hogy azt is rám fogja, hogy én vezettem
65   29|           félrebeszéljen. Ismerjen rám! Én vagyok a professzor!
66   29|            már most mért haragszik rám professzor úr? Hiszen nemcsak
67   29|         egy szóra. Idehallgassatok rám. Ezt a leányt nem adjátok
68   30|   adósságom. Aztán most nézzen ide rám. Ez a rongyos gunya az enyim,
69   30|          mind a kettőnket magához, rám is csapatott volna tizenkettőt,
70   30|          Valóban nagy szükség volt rám, mert a hivataltársam nagyon
71   30|             Én tehát addig is, míg rám kerülne a sor, szép rendesen