Part

 1    3|          melyet visel, semmi joga az embert gyűlölni, s lelke borújában
 2    3|     végigtekinték az alattam terülő, embert nem mutató vidékre, a hűs
 3    3|           ajtót, másikkal a hallgató embert kémlelve, kinek nesztelen
 4    3|          föld, mire szüksége van; az embert mezetlenül szüli a világra,
 5    3|     tenmagadat?~Mi jogotok nektek az embert másutt gyűlölni, mint tenarcotokban?
 6    3|           fájdalmat kell aratnia.~Ha embert akarsz gyűlölni, gyűlöld
 7    3|            lakom e kietlen vadonban. Embert alig látok, kinek ember
 8    3|                              XI.~Egy embert láttam egykor kivégeztetni.
 9    3|              a hóhért fönn és az ősz embert alól összefecskendezé, az
10    3|        ilyenkor a halál ugorja át az embert, amint számítja főről főre
11    3|         terajtad túl nem üldöz ember embert. Rövid fájdalom előz meg,
12    3|            most felejteni tudnám!~Az embert önkeze teszi legszerencsétlenebbé,
13    4|        megegye. Azt az egypár fiatal embert, ki szüntelen a fülébe kiabált,
14    4|       kozákok portyáznak, kik minden embert, ki magyarul vagy németül
15    4|        ellenség nem bántja a szegény embert, ez csak arra tör, aki ellentáll
16    4|              rögtön lekapják érte az embert, s még be sem szabad bizonyítania,
17    5|       Küldtek ezután keményebb szívű embert az asszonyoktól lakott város
18    6|            egymásra zuhanva, gyakran embert és lovat ott temetnek.~Ily
19    6|            látta volna valaha ezt az embert; de senki sem merte ráfogni,
20    7|          mint hogy ne öld meg azt az embert, kit most fiadnak fogadtál,
21    9|         Három év alatt Tsong-Nu több embert veszte hadaiból, mint amennyi
22   10|             hogy több ily becsületes embert is koldussá tett, mint kegyelmed,
23   10|     Dimitrinek.~*~Magát a becsületes embert ilyformán megismerve, mutassuk
24   10|            ágynak dönté a becsületes embert; oly színben volt, mintha
25   10|             De minek híttátok ezt az embert? – kiáltotta hebegve – ki
26   10|               Mit? Tán bizony különb embert is kap nálam? Talán grófot
27   11|         országot, ahol meg tudják az embert becsülni. Én megélek, fogadom,
28   11|            matróz szinte elütötte az embert a lábáról, taszigálva hosszú
29   11| megszólítottam egy tudós forma német embert, ha nem adna-e olvasni valami
30   11|               meggyulladhat, s ha az embert el nem nyelte a cápa, vagy
31   11|    megkérdezé tőlem, ha ismerem-e ez embert, és igaz-e, hogy ütlegekkel
32   11|            helyre menni, ahol magyar embert lelek, meg aztán Széki régi
33   11|        léptek, vetkőzzétek le a régi embert, midőn csizmáitok e határt
34   11|              tudod hová tenni, kapsz embert is, aki napszámban dolgozik,
35   11|       meglapulni s vigyázni, hogy az embert agyon ne üssék a fák.~A
36   11|               Ismersz-e egy balgatag embert, – kérdé tőlem – aki legkeményebb
37   17|      hallásra. Mivel ölje meg azt az embert? Csak azt sajnálta, hogy
38   17|         mintha ismertem volna ezt az embert valaha, de nem kellett volna
39   20|             minden füvet és fát, ami embert gyönyörködtet, még a jövendő
40   21|          végeztetett ki. „Hát azt az embert mire ítéltétek?”~A jegyző
41   21|              A basa összenézte a két embert; sehogysem akart a fejébe
42   22|             aranyhajról, mellyel egy embert úgy meg lehetett kötözni,
43   24|           csoszog s kinevetni minden embert, mert hiszen én felvilágosodott
44   24|    kárpótlásul egy olyan derék, okos embert nem nyertem volna, mint
45   24|        magamnak!~Azt sem tudom, hány embert taszítottam fel az úton?
46   24|        mindjárt fojtogatni kezdte az embert, akire megneheztelt.~Egy
47   24|           ilyen szemeket vetni?~Soha embert büszkébb kifakadással nem
48   24|        dolgot adsz el, megcsalsz egy embert; a másik azt mondta: ha
49   24|          emelettel alább szállítá az embert. A földszint és az emelet
50   27|             Szabolcs vármegyei nemes embert kérdezett meg, az elbeszélte
51   27|          rendes csapatot, öt-hatszáz embert, s ehelyett hoznak nekem
52   27|        akarna lovagolni, egy szurtos embert lát maga előtt, ki e szavakkal
53   27|           fordulásának napja. Elmúlt embert láttok magatok előtt: én
54   28|           levágni, befesteni, idegen embert alakítani magából.~A lelkész
55   28|      csakugyan letartóztattak minden embert. A férfiakat elzárták mindjárt
56   28|          akkor meg fogom ölni azt az embert.~Ó amilyen hosszú a nap,
57   28|              mely elég arra, hogy az embert összezúzza. Azután, ha a
58   28|             egészen más, megölni egy embert, anélkül, hogy azt mondanánk
59   28|       vesznek körül engem; és azt az embert mégsem menti meg semmi,
60   29|                Esküszöm, hogy minden embert tíz garasért hordok haza.
61   30|  ismerősömnek rekommendáltam a derék embert úton útfélen) beállít hozzá
62   30|          leghamisabb pénz; és minden embert, aki nagyobb summát ír alá,
63   30|         jutott, hogy ismertem én egy embert, akinek volt tizezer ismerőse;
64   30|           odahúz közénk egy harmadik embert, s beszél vele mindenféléről,
65   30|         jobban tudjuk adni a szegény embert, annál nagyobb lesz a dicsőség
66   30|             az ördög sem viszi el az embert akkor, mikor a mestersége
67   32|              a jó gondolat vezeti az embert; pedig hát ez a fő közlekedési
68   33|       hazafiúi kebel?~– Valami híres embert akarnak a nyakunkra tukmálni.~–
69   33|          nyakunkra tukmálni.~– Híres embert? Hisz annak lyukas a zsebe.~–
70   34|       nemzetes uramnak” szólítják az embert. De azt a pusztabíró is
71   34|           tett fel az orrára. Ezt az embert jobban meg kell nézni.~–