Part

 1    1|         Midőn a révhez érnek, ott egyet az öt közül a partra kivetnek,
 2    1|    sűrűségből egy kő repült ki, s egyet zúgva a levegőben, a kormányost
 3    1|           őt gallérjánál fogva, s egyet lódítva rajta, a tengerbe
 4    1|         ember ide lehajtja fejét, egyet lélegzik, s a másvilágon
 5    2|         vérengző, kegyetlen ember egyet közölök, a legszebbiket,
 6    2|         gondolám s végerőködéssel egyet vetve magamon, kaputom szárnya
 7    2|        férjhezmenést. De megállj; egyet mondok, kettő lesz belőle;
 8    4|     azonban önök feleljenek nekem egyet. Mi az ördögöt vétettek
 9    5|          lovát sarkantyúba kapta, egyet inte fehér kendőjével a
10    5|           temetésnek hangja. Most egyet hirtelen fordul a szél,
11    6|        csillagot?” – kérdé tőle.~„Egyet sem látok. Az ég sötét.”~„
12    6| önkénytelenül törtek meg térdeim. Egyet intett az öregeknek, azok
13    7|      közül minden száz lépésnyire egyet megöltek. Jöttek azután
14    9|           adta katonáinak.~Csupán egyet tartott meg magának, egy
15    9|   kényszerített üldözésben, s még egyet sem bírt elfogni a szittyák
16   10|          valaki megszólítá, elébb egyet sóhajtott, úgy felelt rá,
17   10|           bárót, herceget, nem is egyet, hanem kettőt.~– Arányus
18   10|    egyszerre derékon kapta azt, s egyet lódítva rajta, fölhajtá
19   10|   hanyatlott, akkor fordult ismét egyet, ellenének új gáncsot vetve.
20   11|          kívánom, számomra megkér egyet.~Megköszöntem. Amint közel
21   11|          csak inkább magam építek egyet; hol van üres fundus?~Az
22   11|          szegedi gulyások módjára egyet lódítottam rajta, s azzal
23   12|       utána. Itt oly ritkán látok egyet, azt is csak mikor vihar
24   12|     látnék virulni, csak egyetlen egyet, meg volnék gyógyulva ez
25   13|         helybeli céhek építteték: egyet a becsületes csizmadia céh,
26   13|      becsületes takács céh, külön egyet a szűrszabó céh, együtt
27   13|           majd meglátjátok azt az egyet, hogy!~Ilyen ékesen szólással
28   13|        közt, hacsak ő neki azt az egyet ki nem adják, aki a harangot
29   13|           is, nekem is; – s azzal egyet rántott ellenfelén, mire
30   15|           e zöld fű közé lép, tán egyet e különös virágok közül
31   15|  egyszerre megnyílik alatta a fű, egyet sikolt, Jézus nevét kiáltja,
32   15|         bátran összecsapott vele, egyet a botjára, mást meg a hátára;
33   17|       viszont erre a hétre azt az egyet mondta, hogy majd ment volna
34   18|          a maga hátára ütött vele egyet, kicsit, Borsos szomszédéra
35   18|         alá. A két szomszéd ivott egyet barátságpohárnak, másikat
36   19|          három már iskolába járt, egyet, kettőt járni kellett tanítani,
37   19|         akinek nyolc marad is, ha egyet elvesznek belőle.~Nem is
38   19|         akarom tenni. Adjon nekem egyet ide a gyermekei közől, én
39   19|      válasszon kend közőlök hamar egyet; aztán menjünk. – János
40   21|        mártást a tálából s húzott egyet a korsóból; meg is rázkódott
41   21|          kára.~Balyik András uram egyet gondolt.~– No te Mihály,
42   21|        bíró uram. Jaj csak ezt az egyet engedje el.~– Hát még a
43   24|         felakasztva; valahányszor egyet világított rá a kandalló
44   24|         rókavadászon! Vettem neki egyet. Azóta tűzbe, vízbe menne
45   24|          ötöt, hatot mutat, hanem egyet, kettőt, hármat és amellett
46   25|           követelt belőlük vissza egyet is; s nem is vehette volna
47   26|    egyféle orvosságért elküldtünk egyet a kegyelmed csatlósai közül,
48   27|          a fűre, míg ő a puskával egyet fordul a vidéken; abban
49   27|    leszálltak idővel, s ha valaki egyet kinyitott erővel, be nem
50   27|        csapók és tímárok képeztek egyet. Hatalmas és puskával, ellátott
51   27|      külön-külön mindegyik ismert egyet a szóbanforgó személyek
52   27|       tizenhármat, legvégül pedig egyet.~Ez pedig mind megannyi
53   28|      értsen kegyed semmit. És még egyet. Kegyed párizsi nő, bizonyosan
54   28|         kigondoltam mindent.~Csak egyet felejtettem ki. Azt, hogy
55   29|          földre. Tegnap is láttak egyet, teljes holdvilágnál, amint
56   29|   ostorral a lóba, meg a vendégbe egyet hátra, másikat előre, s
57   29|        megmeredtek a tagjai, hogy egyet se tudott megmozdítani.
58   29|           a nyelvét! Dante ezt az egyet, a fődolgot, kifelejtette
59   29|         mondom. Megeszlek, ha még egyet szólsz!~– Hát már most mért
60   30|            te csendes ház!” Ekkor egyet gondoltam: visszaadtam a
61   30|        mondani.”~„Példának okáért egyet.”~„Hát hogy egy isten bikává
62   30|  télikabátra, csináltatna magának egyet, akkor a szabók meg tudnák
63   31|    ölhetsz és eleveníthetsz. Csak egyet nem tehetsz meg: azt, hogy
64   31| trombitáltak.~Az alkirály azonban egyet intett a nagy botjával s
65   31|          szárnyaival az oldalait, egyet rázott a veres taraján,
66   32|      homlokára. A kezében tartott egyet azok közül a veszedelmes
67   34|     következtek, úgy szakított le egyet a schédákból; volt olyan
68   34|            ami rossz. Én is lépek egyet, szomszéd uram is egyet.
69   34|           egyet, szomszéd uram is egyet. Mondjuk, hogy mindnyájan