Part

 1    1|           kiálta indulatosan, – dac nekik! legyen boldogság ott, hova
 2    1|     véghezmenni. Akkorra nem szabad nekik azon két személyt megtalálni,
 3    4|        olajos babot, s nehezen megy nekik a görög nyelv.~– Hát Debrecen
 4    4|           azonban sehogy sem akarta nekik az ott lakhatást megengedni,
 5    4|        dolog, szinte elsőbbséget ad nekik a kígyótáncoltatók felett,
 6    4|            kaputosok ellen, igértek nekik adóelengedést, sóárleszállitást,
 7    5|      ismerősei volnának, nem tudott nekik mit szólni.~Kötelességgyakorlásban
 8    6|       hátrálva, melyek lételt adtak nekik, amidőn anatémát mondtak
 9    6|         tanuságot.~Az erdő bevágása nekik sajátságos védelmi rendszerök
10    6|             Ekkor a leány odanyujtá nekik a levágott fejet és tollas
11    6|            közelgő csatáról mondott nekik jövendőt a papnő.~Ekkor
12    7|        Szolimán úgy szeretett volna nekik valamit megmondani, csak
13    9|           melyért jöttetek, – monda nekik, s azzal inte a mandarinoknak,
14    9|          sem illett oly jól, mint ő nekik.~Ez a nép szegült Tsong-Nu
15    9|          idő, hogy azt visszavigyük nekik. Előttünk áll Szkítia, zsákmányoktól
16    9|        hasznát, mert nehezek voltak nekik. Az összeragasztott ökörszarvakból
17   10|       oltalmat és bocsánatot ígérve nekik, ha visszatérnek s felszólítására
18   10|            azokat az elfoglalt tért nekik átengedni.~Zenóbia szemközt
19   10|         nyeregben, Zenóbia meghagyá nekik, hogy hátra ne nézzenek.~
20   10|     alkonyodott a nap, úgy tetszett nekik, mintha egyszerre két helyen
21   11|        keserv a bujdosás, mondd meg nekik, hogy túl a tengereken élnek
22   12|            elől. Akkor hidegen inte nekik, hogy távozzanak el, s egyedül
23   13|             fejét; a kollégium volt nekik édesanyjuk.~Öt-hatszáz fogadott
24   13|          beizenének a városba, hogy nekik száz darab vágómarhát, ötven
25   13|           egyébre, mint hogy legyen nekik miben elesni, ha futni akarnak.~
26   14|          féltek tőle. Ő pedig monda nekik ily beszédet:~– Én fajom,
27   14|             többiek félhettek, hogy nekik semmi sem marad. A költők
28   15|           meg a tájat s megtetszett nekik a szép, csendes, magányos
29   16|            amit a kis Jézus küldött nekik.~Olyan szép a kis Jézus
30   17|             koplalás nem árthat meg nekik; úgy is tizennégyen vannak,
31   18|             de még meg sem engednők nekik. Tudod-e?~– Már pedig én
32   19|      irigykedjék rá. Nem; majd ad ő nekik más karácsonyi ajándékot,
33   20|              De hát mire lett volna nekik azt tudni?~Nem ád-e elég
34   20|     könyörögtek előtte, hogy legyen nekik is királyuk, s haragos ellenségeket
35   20|       boldog hajlékaikba, odahozták nekik engesztelő áldozatul gyümölcseik
36   20|       zsengéjét és hűséget esküdtek nekik, s mivel vademberek voltak,
37   21|       váradi basaváltozás volt, azt nekik kellett beneventálni, mégpedig
38   22|            a magyarok utat mutattak nekik. Reggelre Esztergom körül
39   22|     halálnál? De még ez is tetszett nekik. Messziről hallatszott a
40   24|             cselédeimet, megmondtam nekik, hogy itthagyom őket: a
41   25|            tartani. Ásót nem szabad nekik tartani, csak falapátot;
42   25|         sarlót, még kést sem szabad nekik tartani, mert az is öldöklő
43   25|            maguk a felek megfizetik nekik a díjat, s úgy beszélnek
44   25|           viszont a török ünnepeket nekik is meg kell ülniök, és ha
45   25|       mindenféle rabszolgákat, akik nekik hízelkednek.~Most is nagyon
46   25|             mikor az kardjával inte nekik, zúgva bár, de szemlesütve
47   25|        avagy szülői bűneért? felele nekik a Mester: „sem a maga, sem
48   27|           már rajtam, hogy hozatnék nekik valami olyast, ami még e
49   27|           rábíztam, hogy hozzon hát nekik valami szép nevezetes ruhát,
50   27|           asszonycselédeim; amit én nekik előre megmondanék, hogy
51   27|   törvénytelenséget kívánnak, akkor nekik ellent kell mondani.~– No
52   27|          mint az ürgék. Nem tetszik nekik a „gyepre legény!” Legalább
53   27|             sasos szalagot. Az mind nekik hagyatott.~Kevés veszteséggel
54   27|            a diákságot szerezze meg nekik, és hogy bíró fia lévén,
55   27|            pedig, ha jobban tetszik nekik bevallani, hogy a két császár
56   27|            nem leend semmi bántásuk nekik.~– Úgy segéljen engem Isten!~–
57   27|            megcsókolá, és azt mondá nekik: „édes fiaim!”~Vincét másnap
58   29|       történnek; de különösen nincs nekik semmi helyük eme tősgyökeres
59   29|             vaskalaposok óhajtották nekik adni.~Nyaviga Lőrincet ajánlotta
60   29|            eddig is nagyon tetszett nekik; pedig még csak énekelni
61   29|     ordítsanak! De ne mondjátok meg nekik, hogy miért? Fáj, fáj, fáj:
62   30|             a választói, hanem volt nekik egy krudélis rossz szolgabírájuk,
63   30|            nem engedték kivágni. Az nekik kedvenc fájuk volt: kicsi
64   30|         összeszedrezték, ezért volt nekik olyan kedves. Ez a nagy
65   30|           mondták: prenumeráns kell nekik több, nem munkatárs. Utoljára
66   31|       kicsinyek, hogy most már elég nekik ez a szűk csatorna is.~–
67   31| jelenlétében a tetszésnyilvánítást. Nekik mozdulatlanul kell maradniok,
68   34|      Tahófajzat! Mit értenek hozzá? Nekik persze a macska csak macska.