Part

 1    2|     kicsaptak.~Hja, rosszul viseltem magamat, vétettem az emberiség ellen:
 2    2|      mindannyiszor azon vettem észre magamat, hogy ismét a vén Deborát
 3    2|         farka, azzal odautasíttattam magamat Debora asszony szobájához,
 4    2|         felejtem el. Végigtapogattam magamat, hogy nem váltam-e tőle
 5    2|            által erősen befészkeltem magamat Debora asszony kegyébe.~
 6    2|              igen illendően viseltem magamat, ottmaradt. Igen hideg szél
 7    2|         hazaértem, azon vettem észre magamat, hogy sírok, mint a gyermek…
 8    2|            nevez, s ismét ott láttam magamat, ahol voltam a macskahalál
 9    2|          azon veszedelemnek tevém ki magamat, hogyha az öregúr meglát,
10    2|           volt, mint a falat kenyér. Magamat nem akarom dicsérni, hanem
11    2|           perc alatt túltettem rajta magamat.~De ott is megjártam, mert
12    2|      cserebogár.~Lógáltam, rángattam magamat, imádkozva, hogy bárcsak
13    2|          által teljesen megnyugtatva magamat, elővettem hátulsó zsebemből
14    3|          hiszem, hogy rávettem volna magamat az áthatolásra. Azonban
15    3|              Egészen megújulva érzem magamat tőle. Künn a madarak elkezdtek
16    3|           azt álmodám, hogy megöltem magamat.~Megátkozám az életet és
17    4|         addig hozzád kvártélyozom be magamat.~– Szívesen látlak. Egy
18    5|              órájában bátran viselem magamat. Azért magamra zártam a
19    6|           voltam őt látni, kivitetém magamat a szabadba, s kettős lőn
20    6|    Fölugrottam. A kunyhóban találtam magamat egyedül és seholsem lelém
21    6|            Én nem tartóztathatám meg magamat, hogy az előmbe nyújtott
22    8|           levő inasoktul – úgy érzem magamat, mintha valaki az éjjel
23   10|        melyről én leesve összezúzzam magamat.~– Bámullak. Nem hallottam
24   11|              birodalmat, s kikiáltom magamat benne királynak – s olyan
25   11|         kimentem, véghetetlenül únva magamat, most már a kapitány sem
26   11|          boldogult, mire észrevettem magamat, nekem nem maradt egyéb,
27   11|             is.~Még ki sem fújhattam magamat, midőn egy uniformisos egyéniség
28   11|              mielőtt védhettem volna magamat, nekem esett, összecsókolt,
29   11|           ilyes marhafélével ellátni magamat.~– De minek ez, – monda
30   11|             jön.~Nosza én is siettem magamat hirtelen gálába csapni,
31   11|               én pedig nem jól érzem magamat olyan országban, ahol magam
32   11|            borulni, s keblén kisírni magamat, kinek látása is gyűlölt
33   11|             citoyen többé. Száműztem magamat Ikáriából. Nemsokára legközelebbi
34   11|        legalább ki akarom magyarázni magamat.~Legtöbben nevetségesnek
35   23|           egész eleganciába vetettem magamat, bérkocsit hozattam s hajtaték
36   23|       mulatjuk magunkat.~Én engedtem magamat vinni. Száz frank utoljára
37   24|         jószágát, csak nem kötelezem magamat, hogy a viselt dolmányában
38   24|              élni.~Elvezettetém vele magamat a tiszttartóhoz, onnan azután
39   24|              a helyzetbe beletalálni magamat.~– Punktum. Hajtsuk össze
40   24|          függönyt, amivel eltakartam magamat előle: engem bizony ne csúfoljon.~
41   24|           húzott lefelé; úgy éreztem magamat, mint a gyermek, akit a
42   24|          szégyeneltem azután csak el magamat, azt képzelni, hogy tündérem
43   24|             azt hitte felakasztottam magamat, s már rám akarta törni
44   24|     másformáknak láttam, s elhagytam magamat ámíttatni bolondos beszéde
45   24|           tudja, azután vettem észre magamat, hogy az a leány neve –
46   24|            Én csak azon vettem észre magamat, hogy a kapusommal barátságosan
47   24|   tündéremnek. Mindennap úgy éreztem magamat, mint akinek valakije meg
48   24|             megtámadva, kétfelé kell magamat egyszerre védnem.~Hirtelen
49   27|          adta meg magát.~– Nem védem magamat. Vessenek a börtönbe. Majd
50   27|               Én ime önként száműzöm magamat e városból, és soha többé
51   27|         magammal játszani, ráhagytam magamat beszéltetni, hogy otthon
52   27|         alatt harmadszor nem engedem magamat újra gyúrni. Ha Keresztszegi
53   28|           nem felelek, agyonlövessem magamat?~– De uram, hiszen az idő
54   28|             csendes szobában találom magamat, párnára fektetve; karomat
55   28|              a felnyitott osztályban magamat. A dinnyés kosarat betakartam
56   28|             be hozzám, hogy ne unjam magamat olyan nagyon: egy teljesen
57   28|            robogó kerekek alá vetném magamat. Ekkor a hozzám közelebb
58   29|                 Akkor én felakasztom magamat ide a kéménybe.~– Tudja
59   29|            jön, mindjárt felakasztom magamat. Itt erre a jáponikazsinórra
60   30|         tavaly akasztottam volna fel magamat, nem az idén. Mert hát nagyon
61   30|            jó májashurkát.~Ráhagytam magamat beszélni. Tudja az úr, mikor
62   30| valamennyinek a helyébe odaképzeltem magamat. Utóbb már postaszekereket
63   30|               azt mondta: ne hagyjam magamat! Vigyem a dolgomat a szolgabíró
64   30|             Pedig hát nem éreztem ám magamat szerencsétlennek soha. Nem
65   30|      szerkesztőkhöz is, s ajánlottam magamat mindennek a világon, amihez
66   30|            Az irodaszolgákkal tettem magamat összeköttetésbe. Ez az igazi
67   30|             vannak s boldognak fogom magamat érezni, ha elválhatlan kapcsokkal
68   30|      elválhatlan kapcsokkal fűzhetem magamat a szeretetreméltó családhoz.