Part

 1    2|             hogy nagyon bosszantott. Tudtam egyébiránt azt is, mivel
 2    2|     figyelmeztetés nekem szól, s nem tudtam, hogy elszaladjak-e most,
 3    2| ottmarasztott. Én aztán ami pletykát tudtam Philemonról és Baucisról,
 4    2|    szerencsétlenség miatt!~Hanem jól tudtam eleve, hogy e füst alatt
 5    2|         melyet is én szorgalmasan ki tudtam olvasni Wielandból úgy,
 6    2|            időre elutazék, mit onnan tudtam meg, hogy a honn maradt
 7    2|         asszonynéninek, – szabódám – tudtam, hogy igen szereti.~– Vagy
 8    2|            amaurosis fog következni.~Tudtam, hogy fáj a könyöke.~– Jaj
 9    2|      pisztolyt, amekkora hangon csak tudtam.~– De te ki vagy? ilyen-amolyan
10    2|   gála-öltönyömnek a szárnya; de nem tudtam szabadulni.~Eközben rémülten
11    2|               az elébb? az elébb nem tudtam, hogy farkasveremben vagyok:
12    3|             emberekkel, beszélni nem tudtam velök, mert nem szóltak
13    3|      születtek lángoló fejemben. Meg tudtam volna az egész világot javítani!
14    3|           származó sárral sehogy sem tudtam kibékülni, s ezúttal úgy
15    3|             volt, igen régen. De nem tudtam imádkozni. A templomajtó
16    3|        Kijöttem az istenházából, nem tudtam imádkozni benne. Mulatni,
17    6|         Érzém, hogy megbűvöl, és nem tudtam ellene állani.~– Én azzal
18    6|             utána kinyujtani, és nem tudtam megmozdulni többé… Minden
19    6|             Láttam, eszméltem és nem tudtam mozdulni. A leány pedig
20    6|       szelíden nézett reám, hogy nem tudtam őt magamban átkozni. Ekkor
21    6|          kinyujtani kezeimet… és nem tudtam megmozdulni. A leány leveté
22    6|             negyven esztendővel. Nem tudtam rá választ adni.~(J. M.)~
23   10|           Birbucét, ha megháluk. Meg tudtam volna én hálni ingyen is.
24   10|             ti kisászuny vagytok; én tudtam. Kihoz mentek ti firhoz,
25   11|            hiányzott a képből, s nem tudtam rájönni, hogy mi? de éreztem,
26   11|             tárgyat. Hasztalan – nem tudtam a hiányzó vonást kitalálni.~
27   11|              bekapta a kezemet, alig tudtam kijönni belőle. Nekiindultam,
28   11|          negyednapra már annyira nem tudtam mit csinálni, hogy megszólítottam
29   11|          alattam e szavakra. Meg nem tudtam mozdulni helyemből; a matróz
30   11|       elementumokat otthon nézni sem tudtam, nemhogy megenni és inni.
31   11|            száz fog a torkában, alig tudtam előle elfutni. Milyen hal
32   11|       tudományom, hogy ezen segíteni tudtam volna, s a szegény fiút
33   11|              szeretni.~…Egy szót sem tudtam válaszolni az öregnek, még
34   17|             hol kibékültünk, sohasem tudtam rendbe jönni magammal, búmban,
35   24|   zselléremnél?~– No mert én azt nem tudtam, hogy kegyed ott akar lakni.~–
36   24|              tojást. – Én igazán nem tudtam, hogy e vallomás után mit
37   24|              nem talált, amit én nem tudtam magamnak megmagyarázni.~
38   24|          őrült; hahaha!~Úgy? ezt nem tudtam.~– Hát az a kapuőr, vagy
39   24|              eledel nélkül? Erre nem tudtam magyarázatot találni.~Kérdezősködtem
40   24|           ért semmit, ilyet magam is tudtam volna kigondolni.~Elővettem
41   24|            hol kacagott? azt meg nem tudtam magamnak magyarázni. Valahol
42   24|             De egyszer mégis annyira tudtam fokozni ezt az erőtvevő
43   24|         tudta eddig.~– Ó, igenis jól tudtam.~– Eddig nem volt őrült
44   24|        kétségbe volt esve; én el nem tudtam találni, mi lelte? Hogy
45   27|              volt kifőzve; én régóta tudtam azt; láttam, hogy gyüjtik
46   27|             tanítják be a paripákat, tudtam, hogy lopóznak ki az emberek
47   27|              üregeiben össze; azt is tudtam, hogyan fog a jelszó a szószékről
48   28|              álomba van merülve.~Jól tudtam utánozni a pálinkarészeg
49   28|             én azt meg akarom tenni.~Tudtam, hogy nemsokára egy hosszú
50   28|             meg nőm?~Ez volt halála.~Tudtam felőle, hogy öltönyei alatt
51   28|      hidegvérrel utána gondolva, meg tudtam magyarázni magamnak e rém
52   29|      megorvosolni.~– Lám még azt sem tudtam. Hát mije fáj, édes Nyaviga
53   29|              meg, amit csak én magam tudtam a megboldogulton kívül;
54   30|               hogy a bank rátáját ki tudtam teremteni. Ez az örömem
55   30|           volt a dolgom, hogy azt se tudtam, hol a fejem; s valamennyinek
56   30|    szinészetet tanítják. Úgy? Ezt se tudtam. Azt gondoltam, hogy a szinészet
57   30|             Hiszen igaz is, hogy nem tudtam aludni. Egész éjjel azon
58   30|            jártam végtől-végig s nem tudtam menekülni attól a tépelődéstől,
59   30|      munkával megkeresse. Mindent el tudtam viselni! Tudtam már koldulni,
60   30|           Mindent el tudtam viselni! Tudtam már koldulni, csalni, még
61   30|         levest. Csak sátoros ünnepen tudtam meg, milyen íze van a húsnak?
62   30|              nyakravalót. Ha kabátot tudtam venni, akkor bizonyosan
63   30|            is értem volna rá. Nem is tudtam hozzá. Aztán meg azt hiszem,
64   30|             katarrhusom volt is, úgy tudtam kicsinálni, hogy ne köhögjek.
65   32|            viseli neki a puszta.~Nem tudtam elképzelni, hogyan viseli
66   34|              rúgni kellett rajta.) – Tudtam, hogy nem esz meg a farkas.