Part

 1    2|         észre, hogy már nem lesz ám vége, mert ezek itt most
 2    2|       szólt – most már bújdossál ám a világból: agyondobtad
 3    2|        hogy megnőttem? Én vagyok ám az a kis szöszke Csallóközi
 4    2|           De nem a mienket dobta ám agyon, hanem a kegyelmedét,
 5    2|  embernek nem oly könnyen jönnek ám az okos kérdések, mikor
 6    2|           értelmezé a néne.~– Az ám, – mondám.~Esztike odasimult
 7    2|         zsellérek benne? Szoktak ám az ilyenekben lenni, hamar
 8    2|          Urambátyámba nem vagyok ám szerelmes.~– De még én sem
 9    2|       fráternek bizony nem repül ám a sült veréb a szájába.~–
10    2|        Hanem ’szen én is fogadok ám akármibe, – mondá Gergely
11    2|         mikor kihoztuk, sem volt ám benne.~*~Mához két hónapra
12    4|         jóval, de el is fáradtam ám. Három nap ötvenhat mérföldet
13    8|  viszonzá a varga.~– De nem megy ám ennek a fejibe.~– Biz Apafi
14    8|       Apafi Mihály uram felveszi ám a vállára az eleven bivalyt!~
15   12|       fogom őt veszteni.~– Akkor ám tegyed, – szólt a király,
16   13|    Ledobnám innen a kertbe.~– Le ám, de hátha a szél félreviszi
17   14|         hogy védőik elhulljanak, ám el fognak hullani, s ők
18   17|         vejem uram, nem úgy kell ám bánni az én leányommal,
19   17|         én leányommal, nem lehet ám azzal gorombául szólni,
20   17|    Herczeg András uram, nem elég ám az az idvességre, hogy ha
21   17|  ebédelhessünk, de ma el ne menj ám az anyádékhoz, mert nagyon
22   18|         éretlen barackot? félnek ám tőle nagyon! no, vagy mikor
23   18|         ugye hogy nem fáj?~– Nem ám, – bizonyítá István, pedig
24   18|       ami ma lesz, azt nem látja ám Galgó uram ebben a pulykanyomos
25   19|       van karácsonyestéje? Ünnep ám ez. Nagyon örvendetes ünnep.
26   19|         Nagyon szép éneket tudok ám; erre a napra tartogattam,
27   21|      megesküdtél volna.~– De van ám már nekem uram, török bácsi.~–
28   21|          dolgom.~– De nem hagyom ám el érted.~– Micsoda? hát
29   21|      Nézz csak rám.~– Bizony nem ám. Nagy szakállad, tar a fejed.~–
30   21|      veled megyek.~– Bizony jőjj ám, el sem is bírnám a sajtárt
31   21|     odakinn a szőlőben meglátják ám, hogy valami nagy fehér
32   21|        durcásan a némber.~– Igen ám, de azt is fogják tőle a
33   26|          hogy még akkor nem volt ám minden városban gyógyszertár,
34   27|        eléje vágott.~– Hallottam ám én már ezeket mind kegyelmedtől
35   27|   csetepaténál is elől legyenek ’ám!~Másnap este Rakomazon innen
36   27|      elkiáltá magát: „ne hagyjuk ám leöletni a nemes tanuló
37   27|       menekülhessenek. Ők azután ám lássák, ha a feltakart játékot
38   28|        hogy ő nem hátrafelé akar ám menni, hanem előre; aztán
39   29|  kollégium elébe érek, csak zeng ám valami ének onnan felülről.
40   29|       bizony azért nem építettek ám az új pár számára mindjárt
41   29|        nem kozmás.~– Úgy szokták ám a tüzet szítani a köténnyel,
42   29|         végig tud sétálni.~– Tud ám az öregapja borotvájának
43   29|    Bizony nem is a jók hordoznak ám ilyen helyeken. Te valóságos
44   29|       nem veszhetünk össze.~– Az ám! – világosítá fel Haranginé
45   29|     asszonyság. – De úgy vagyunk ám lelkem galambom, hogy én
46   29|   elrejtőzés állapotában hallott ám mindent, amit körülötte
47   29|        anyám, jó anyám!~      Ez ám az én nyavalyám!”~Amidőn
48   29|     elveszem.~– De már nekem van ám uram.~– Azt majd kegyes
49   29|       nem tudásával.~De meghallá ám a mély gordonkahangot Nyaviga
50   29|          lejöhet már!~– Mehetnék ám; de bezárt a professzor
51   29|          agyamban.~– Úgy látszik ám.~– Hát te mégis itt állsz? –
52   30|      leány? Pedig az nem chignon ám a fején; hanem a saját igazi
53   30|     isten? Egy kisasszonyt?”~„Az ám. S aztán liaisont kötött
54   30|     takarmány biztosítva van. Az ám! Ekkor valami inszurgensnek
55   30|          Kóbi prókátora sem volt ám mai gyerek, bolond egy szokás!
56   30|            Pedig hát nem éreztem ám magamat szerencsétlennek
57   32|         kis leány ott árva?~– Az ám. Nemde onnan gondolja az
58   33| Restelláció lesz az idén.~– Lesz ám: de csak olyan restelláció.
59   33|       diurnumot. Azt sem engedem ám, hogy az én lelkemet pénzen
60   34|         édesanyám. Ott is vannak ám diákok; de azok nem gajdolnak
61   34|           szomszéduram?~– Neveli ám az ördög papnak a fiát!
62   34|        bajuszán.~– De kettőn áll ám a vásár. Nem adják azt olyan
63   34|          ismer a gazda. Elférünk ám egy szobában is. Nem szól
64   34|       nagy városban? Gyámoltalan ám az ilyen tudós ember. Hátha
65   34|          tolmács.~– Foglalkozott ám az apátok lelke majomtáncoltatással!
66   34|         Nem a diákoknak a hibája ám ez; hanem annak az életnek.~