bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

1001   13   |                 a lépcsőkön; utána Áron és utána a többiek mind; –
1002   13   |                 kevesebb lett az üldöző és üldözött csapat, egy-egy
1003   13   |         egymásnak, elől Trajtzigfritzig és Bórembukk, sarkukban József
1004   13   |             Bórembukk, sarkukban József és Áron. Az elsőbbek egyike
1005   13   |                letűzék a patak medrébe, és Gerzson úr áldást monda
1006   13   |              Klárikát, ha látni akarta.~És ezen történetnek száz és
1007   13   |                És ezen történetnek száz és ötven esztendeje immár,
1008   14   |          vándoroltok az egész világban, és vándoroltok nemcsak hazátlanul,
1009   14   |                rokonának – kik idegenei és jövevényei vagytok ivadékról
1010   14   |         megpanaszolt kegyelemkenyéren – és ami keserűbb a pirongató
1011   14   |           kisbíró, öregbíró, szolgabíró és az ő hajdúi, hanem ti magatok
1012   14   |            hanem lehúztátok a párducnak és a káguárnak az ő bőrét,
1013   14   |               hegedültetek neki karddal és dárdával, s hogyha vándoroltatok
1014   14   |              mint másutt, nyara enyhébb és ősze gazdagabb. Hol a mi
1015   14   |                óriási virágok, a kínafa és a fahéjfa-bokrok elleptek
1016   14   |                 faragványokkal, virágok és állatok kivésett alakjaival
1017   14   |       egyre-másra lakodalom volna.~Évek és századok óta, miket senkinek
1018   14   |          költőké, harmadik a harcosoké, és mindenik osztálybelinek
1019   14   |       számíttaték, volt a földmívelőké, és azokat lenézte a többi három,
1020   14   |            földön valaki leghatalmasabb és legbölcsebb volt, ott uralták.
1021   14   |            három név: Ruhiva, Csalaróda és Mange.~Ruhiva volt a legvénebb
1022   14   |              egy szép leánya: Palamira, és ezt szerették ketten, Csalaróda,
1023   14   |              ketten, Csalaróda, a költő és Mange, a bajnok.~A leány
1024   14   |                 szerette mind a kettőt, és nem tudta elhatározni magában,
1025   14   |   tatárcsordával, s körül feléget erdőt és falut az ellenség földein,
1026   14   |                harcra buzdítás nótáját, és kiesett a kard a harcosok
1027   14   |                Mit használ jóslat, ének és fegyver, ha nincs szív,
1028   14   |                a gránátnál, piros ajkai és gyöngysor fogai eleven rózsánál
1029   14   |              áttörve, hanem csak bűbájt és eleven szépséget.~Odahívatá
1030   14   |                sötétbarna volt a naptól és piros a szerelemtől, hajzata
1031   14   |            szeret; hallgatni kell annak és meg tudni halni, valamint
1032   14   |              elé. Veletek megyek én is. És amikor én elöl fogok menni,
1033   14   |              fogtok-e mellettem állani? És ha meg kell halni, nem inkább
1034   14   |                bal felől, s megöleltek, és úgy haltok meg velem együtt?~
1035   14   |           kiválogatni az országból ezer és ezer szép hajadon leányt,
1036   14   |            bujdosni világtalan világig, és sohasem térni vissza a téjjel-mézzel
1037   14   |        megérkezék a piacra a vén Ruhiva és leánya, a szép Palamira
1038   14   |                 leánya, a szép Palamira és annak két kedvese, a költő
1039   14   |              annak két kedvese, a költő és a bajnok, s mind a négyen
1040   14   |                 tizenkét feleséget tart és kisgyermekek húsával él.
1041   14   |          folyóvizeink tele sárarannyal. És a mi juhaink és a mi ökreink,
1042   14   |            sárarannyal. És a mi juhaink és a mi ökreink, miket mi már
1043   14   |            temetjük majd az ellenséget, és a kőfaragók készítsenek
1044   14   |                induló nótákat pengettek és trombitáltak; a jósok előre
1045   14   |             mint mikor megrázzák a fát, és lehullanak a cserebogarak,
1046   14   |              melyek a fa alatt állanak, és menten föleszik a cserebogarakat;
1047   14   |               akiket az ősz jós beszéde és leánya szép szemei, és a
1048   14   |          beszéde és leánya szép szemei, és a költő föllelkesített,
1049   14   |               magas sziklán állt Ruhiva és leánya és a költő, s ha
1050   14   |           sziklán állt Ruhiva és leánya és a költő, s ha jött felőlök
1051   14   |                 a szép Palamira sírását és Csalaróda harci énekét.
1052   14   |           Kezeiket megszorítá utolszor, és úgy haltak meg, ahogy óhajták:
1053   14   |             csenve, csalva s vándorolva és sehol meg nem pihenve; mintha
1054   14   |                Angol-, Spanyol-, Török- és Oroszországban, mindenütt
1055   15   |           azután azt is megrázta az idő és a féreg, az is ledűlt és
1056   15   |                és a féreg, az is ledűlt és senki sem vette azt számba.
1057   15   |                fákat benőtte a fű, moha és erdei virág, úgy tetszik,
1058   15   |                 csalóka mezőrongy moha- és gyökérszövedékké válik menekvés
1059   15   |               zöld szakállú hínárrojtok és lehúzzák oda az ismeretlen
1060   15   |            Pedig messze-messze múlt már és csak emléke is alig van
1061   15   |                 a gyermekeket.~A remete és az egész népség sokat jártak
1062   15   |             után kapott, arra fölébredt és nagyon elcsodálkozott, hogy
1063   15   |                menjenek a kokojszáshoz. És azok mégis elmentek.~Azok
1064   15   |              különb az minden klárisnál és gyöngynél. Jöjj te hozzám
1065   15   |                 bűbájos tűz, mely férfi és nő szeméből egymásba foly,
1066   15   |               mindig nedves folt marad, és a kert virágai vették észre,
1067   15   |           harmat szomjas kelyheikbe; fű és vetés zöldebb volt, vígabban
1068   15   |             gyermek magától a víz alatt és víz felett, mint a maszületett
1069   15   |         esztendős korában már keresztül és visszaúszta a Szent Anna
1070   15   |                 azon helyen soha; atyám és testvéreim hízelkedni fognak,
1071   15   |                  hogy ráütsz e harangra és mindent megadnak; ha ez
1072   15   |               Azzal munkádat bevégezted és jer vissza.~A csodabúvár
1073   15   |           buggyot vetett bele.~Szörnyek és tündérek mind esdekelve
1074   15   |             kínálták, hogy egyék, igyék és mulasson velök, rakja meg
1075   15   |                megtisztítá azt iszaptól és hínártól s kivitte magával
1076   15   |                  s ime letérdelt előtte és könnyhullatva csókolá azt
1077   15   |           támaszkodva, ki őt megölelte, és megcsókolta.~Az ifjú bámulva
1078   16   |                A kisfiú egyedül maradt, és még alig volt négy esztendős.~
1079   16   |              Akkor pedig már este volt, és este nagyvárosban minden
1080   16   |          meghallá kis szolgája kérését, és elvette őt magához, akit
1081   16   |               Ott elaludt a kisgyermek, és felébredt – a mennyországban…~
1082   16   |               meg azokról, akik éheznek és szomorkodnak!…~1854~
1083   17   |            viselt ezüst gombos mellényt és a templomban a második padban
1084   17   |    visszakerülni a komáromi sziget alá, és soha semmi baj az útközben
1085   17   |                alatt megfordult. Teteje és oldalai szép, csillogó feketére
1086   17   |             teszi deákul, hogy győzelem és dicsőség”. Ezt tudta Máki
1087   17   |               megfőz, kitakarít, szapul és mángorol, virágok közt gyomlál
1088   17   |          mángorol, virágok közt gyomlál és öntözget; neked csak az
1089   17   |             madarakat hímezni gyöngyből és selyemből, még gitározni
1090   17   |              inkább nagyon is sok volt, és mindenféle osztályból, gazdák,
1091   17   |            Máramarosban, sietett szívét és kezét egykori választottjának
1092   17   |                 inkább itthon maradok.”~És úgy történt, ahogy mondta.~
1093   17   |                 már a cenzúrát letette, és meg is házasodott, még csak
1094   17   |               kezdte vakargatni a fejét és Mákiné asszonyom az orrát,
1095   17   |              Mákiné asszonyom az orrát, és mind a kettő arra gondolt,
1096   17   |           megkisértené a jó szerencsét.~És ez volt Herczeg András uram.~
1097   17   |                lett Herczeg András uram és Máki Jucikából.~Persze,
1098   17   |                elhallgatott a menyecske és megint sírt vagy félóráig,
1099   17   |              paradicsommártást a húshoz és pörkölt káposztát füstölt
1100   17   |             Herczeg András uram kolbász és káposzta helyett kicsinyben
1101   17   |         rizskásaleves, paradicsommártás és pörkölt káposzta füstölt
1102   17   |                az, amit ő ki nem állhat és meg nem tud enni.~– No hát
1103   17   |                 Juci egyre búsult, sírt és sóhajtozott; még ha jó kedve
1104   17   |              sem lát, mint ökörszekeret és szalmaboglyát; majd meg
1105   17   |              közlik. Akármit mond, tesz és ajánl, savanyú képet vágnak
1106   17   |                  az asztalra könyökölve és fohászkodva egy szál gyertya
1107   17   |                  mi bajod hát, beszélj! és ne bámulj abba a gyertyába,
1108   17   |                  hanem betette az ajtót és lefeküdt.~Nem is kelt fel,
1109   17   |                  réklijének magas válla és puffogós ujjai félelemgerjesztően
1110   17   |              megütöm előtte az asztalt!~És megint megütötte az asztalt.~–
1111   17   |           Mákiné asszonyom ríva fakadt, és hazament.~Jövő vasárnapig
1112   17   |                 a cukrot a feleségétől,~és száz meg száz ilyen apró
1113   17   |                egész városban mindenütt és mindenkor őróla beszélnek,
1114   17   |            blondfejkötőt, ami csak szép és divatos.~Azután még beszélgetni
1115   17   |             egyszerre értek a kapuba, ő és Juci lelkem.~– Hát te honnét
1116   17   |             volt ez máskor olyan kopott és foltos.~– Nem kegyelmed
1117   18   |                 miután a borban igazság és bölcsesség van; aki bort
1118   18   |                vacsora, melynél a vidám és jámbor menyecske, ki mindenben
1119   18   |             nagy-nagy kapu zöld ágakból és zászlókból; azután meg papirosból.~–
1120   18   |          csináltam.~Az asszony engedett és folytatá.~– Azután a városház
1121   18   |                városnak elég papirosból és zöldágból csinálni diadalívet,
1122   18   |           maradt ajtót, ablakot bezárni és eltorlaszolni, ilyenformán
1123   18   |      asszonynéppel. Mert azt megszokja, és aztán fel sem veszi. Tanulja
1124   18   |              lesz vonva virágos selyem- és metszett bársonnyal; ugye
1125   18   |                 is történt nagy örömben és vigasságban.~Tanulság pedig
1126   19   |              kifizetetlen árjegyzékkel, és János gazda mégis – mégis –
1127   19   |                egy fiú, hogy egy leány, és az olyan egészséges volt,
1128   19   |         kilencedik; az asszony meghalt, és azután ott volt a punktum.~
1129   19   |           öltöztetni, amazt megmosdatni és valamennyire keresni! Bizony
1130   19   |       emberforma fejekkel!~– Ó, én uram és Istenem, de megáldottál
1131   19   |             szép is, jó is, épkézlábbal és gyomorral megáldva; s inkább
1132   19   |                legkisebb az apa térdére és karjára jutott.~– Már most
1133   19   |             születésén…”~A nagyobb fiúk és leánykák az első hallásra
1134   19   |               kilenc egyszerre vékonyan és vékonyabban zengedezé azt
1135   19   |                 szobájában ült ez este, és azon gondolkozott, hogy
1136   19   |                ezt a szót „ezer pengő”, és most a markába nyomva érzé.~
1137   19   |                 a kulcsot zsebébe tette és elhallgatott.~Hallgatott
1138   20   |               egyedül az ő bőrük képes.~És ezt minden más színű fajnak
1139   20   |            számára, milyen szép gonddal és dicséretes kitartással tudott
1140   20   |             azokat oktatják, regényeket és drámákat írnak rólok; beszélnek
1141   20   |            tojásból kikelt vércsefiakat és minden termőföldről leszorítani
1142   20   |              akik a mi fehér erényeink- és művelődésünknek gonoszul
1143   20   |             Óceánon innen: ruhát viselt és divatot tartott, palotákból
1144   20   |              foglalók. Törvényt tartott és gondja volt az igazságra.
1145   20   |          bölcsességet; művelte a földet és benépesíté azt; hol most
1146   20   |                  Ruháikból, erényeikből és emberiségökből?~Lássunk
1147   20   |                az óvilág életunt rögei.~És csodanövények, mikkel az
1148   20   |           hegeszt, a lázenyhítő fa héja és a háladatos bozót, mely
1149   20   |        háladatos bozót, mely gyapjút ád és enni nem kér, ezek mind
1150   20   |                  mely érzékeket ingerel és csikland, hogy a vastag
1151   20   |             nélkül háborút nem viselhet és hogy azon fényes ér a sziklában,
1152   20   |                jó italt a hűs forrásvíz és a pálmadió? nem legjobban
1153   20   |           fűszerezi-e az ételt a jókedv és a fáradság? nem lehet-e
1154   20   |        fináncférfiak még rá nem jöttek.~És aztán háborút viselni? Ugyan
1155   20   |            férfiak arca is szakálltalan és síma, csak magas termetök,
1156   20   |                 hogy ott melegebb a nap és a szív.~Öltözetök egyszerű
1157   20   |                 Öltözetök egyszerű volt és díszes. Fehér gyapotkelmék
1158   20   |                ami emitt nincsen: kősót és rezet vadászfegyverekhez;
1159   20   |               gyermekek jártak iskolába és tanultak betűket faragni
1160   20   |               jegyek csodálatos titkát.~És ha megszállt a magas költészet
1161   20   |                 a boldog erdők közepett és boldog nép lett azon.~Elmondá,
1162   20   |                férfit nem ismernek soha és ez a szám azóta sem csorba.~
1163   20   |         függőhidat, mely bambuszágakból és hajlós vesszőkből bámulatos
1164   20   |         iskolákat alapított, ahol ifjat és vént tanítának bölcs dolgokra.~
1165   20   |                hogy hever az arany úton és útfélen, milyen szépek ottan,
1166   20   |           útfélen, milyen szépek ottan, és milyen szelídek a hölgyek.~
1167   20   |                madarainál, akik állukon és orruk alatt prémet viselnek,
1168   20   |            orruk alatt prémet viselnek, és olyan különös nyelven tudnak
1169   20   |                 közül?~A merész Pizarro és a kegyes De Luque Fernando
1170   20   |              őket paripákon ülve; ember és ló egy csodaszörnnyé látszott
1171   20   |             átveszi a férfi gondolatját és a férfi a lóét, s lesz a
1172   20   |       gondolkozni, lábai vannak rohanni és keze öldökölni.~A ló ismeretlen
1173   20   |         áldozatul gyümölcseik zsengéjét és hűséget esküdtek nekik,
1174   20   |            amitől a férfi beszédes lesz és a nő szerelmes.~Az átkozott
1175   20   |                  ez kifecsegte titkait, és eladta arany kösöntyüit
1176   20   |               bérceket, mikben az arany és ezüst terem. És akkor bányákat
1177   20   |                az arany és ezüst terem. És akkor bányákat nyitottak,
1178   20   |           imperiale röpült át Európába.~És ezen bányák voltak azon
1179   20   |        vendégeivel kenyerét, reszketett és hallgatott.~Most már kenyere
1180   20   |             ízletes sült húsa, sem teje és vaja. Nem maradt idő a földet
1181   20   |              vázférfiak nőttek a nyomor és kínzó munka alatt, a kéneső-bányák
1182   20   |                 betegség, mely a férfit és nőt gyűlöltté teszi egymás
1183   20   |           birodalmá”-nak híják.~Pizarro és Fernando rögtön megindultak
1184   20   |             felé, hogy azt meghódítsák, és megtérítsék.~Ez a nép bálványimádó,
1185   20   |      lángszemekkel, mikbe nézni félelem és gyönyör, síma, gömbölyű
1186   20   |                 amik ragyognak a napban és gyönge ajkakkal, amik finomabbak,
1187   20   |             lábnyomokra, miket Amarlija és futó társnői hagytak maguk
1188   20   |        pillanták meg a húsz deli szűzet és köztük a bűbájos Amarliját,
1189   20   |             bevárandó, míg a szűzek éh- és szomjtól kényszerítve, önkényt
1190   20   |              fenevad, ki aranyat eszel, és vért iszol! Eredj e földről,
1191   20   |                 földről, a nap földéről és ne fertőztesd be azt, ne
1192   20   |            kezedbe adta a mennydörgést, és földindulást, vidd azt innen
1193   20   |            együtt, aki lélegzetet vesz, és minden füvet és fát, a mi
1194   20   |        lélegzetet vesz, és minden füvet és fát, a mi zöldülni szeret,
1195   20   |              fát, a mi zöldülni szeret, és minden röpülő madarat, amely
1196   20   |          madarat, amely a felhőkben él; és soha többet élő állat ezt
1197   20   |                 helyet nem fogja lakni, és soha többet fű ezt be nem
1198   20   |                ezt be nem lepi.~Pizarro és társai kacagtak ez őrült
1199   20   |           reggel, este, ott csak éj van és nappal.~Pizarro és társai
1200   20   |               éj van és nappal.~Pizarro és társai látták a félhomályban,
1201   20   |          levetik, azokat is meggyújtják és lehajigálják.~– Ó, mi szépek!~
1202   20   |           lehajigálják.~– Ó, mi szépek!~És azután letérdelnek egymással
1203   20   |          letérdelnek egymással szemben, és halk, bánatos hangon folytatják
1204   20   |          Egyszerre riadva jönnek társai és kiáltják:~– Pizarro menekülj!
1205   20   |                 gőzétől elfulladt ember és állat.~A vérebek leghamarább
1206   20   |              meg Pizarro harcosai közől és az inkák legyőzött népéből?
1207   20   |                 a benne lakókat, rokont és bitor ellenséget, hanem
1208   20   |          ellenséget, hanem minden füvet és fát, ami embert gyönyörködtet,
1209   20   |           rettentő műve végrehajtatott. És senki azt többé jóvá nem
1210   21   |                gazdasága, tornácos háza és jármos ökrei voltak, de
1211   21   |            istentelen lator nagy tolvaj és alattomos gyujtogató, aki
1212   21   |               hagyományos bölcsességgel és ösztönszerű tapintattal
1213   21   |         miszerint Debrecent nem kőfalak és sáncok védték, hanem előljáróinak
1214   21   |               ugyanazokban a szenátorok és esküdtek személyesen tartoztak
1215   21   |             váradi basák, a székelyhidi és nagykállói úri emberek,
1216   21   |            somlyai várba a város borait és gulyáit; ismét a labanc
1217   21   |               vették, megzsinórozták; – és azért mégis mindig volt
1218   21(1)|                mi városunk csak árokkal és tövistöltéssel keríttetett
1219   21(1)|                ember, vagy hajdú, senki és semmi rend a városunk kerítését
1220   21(1)|             sehonnan meg ne merje hágni és általhágni, se ki, se be
1221   21   |                 köztársaságnak nevezni2 és a „haza” azt jelentette
1222   21   |                 időkben is józan rendet és istenes erkölcsöt tudtak
1223   21(2)|           viselése után, Ekklezsiánknak és republikánknak nagy szomorúságára
1224   21   |                 így őrizheté meg falait és birtokát, csak így tarthatá
1225   21   |        megbámulni, kiváltképpen törökét és csauszét, amit nem is csodálhatni
1226   21   |                 ama csúnya bozontos fej és kopasz áll, amit a te urad
1227   21   |               mosdjék; a török nevetett és szót fogadott; lélekadta
1228   21   |                otthagy szüretet, mustot és hordót, veszedelmes lárma
1229   21   |                 Most csak maradj itten, és ne beszélj senkivel, haza
1230   21   |                 igaz.~– No csak ne sírj és ne essél térdre; azon már
1231   21   |             tudni, hogy nagyon vén volt és félszemű.~– No te tüskére
1232   21   |            dolgot, s akkor azután leült és írt egy levelet a nagyváradi
1233   21   |           nagyváradi basának.~Kegyelmes és méltóságos uram, nagyságos
1234   21   |                 a gonosz gyilkos felett és lássa meg, hogy a bűn büntetlen
1235   21   |          szolgái, Debrecen város bírája és belső tanácsa.~Ezt a levelet
1236   21   |          Összehúzta a jámbort a félelem és magába szállás.~– S ezért
1237   21   |                 telke sóval bevettessék és minden marhája a státus
1238   21   |                ebből a bajból a városra és a közönségre nézve, minden
1239   21   |                 volt neki szabad nézni, és egy nem szebbik, akivel
1240   21   |                András főbíró uram bölcs és előrelátó intézkedése által,
1241   21(3)|          ugyanazon időben Duskás Ferenc és neje eladtak örök áron 1800
1242   22   |              volt azoknak, akik csendet és hallgatást akartak csinálni
1243   22   |         négyszer akkora, hát még fényre és gazdagságra; ott voltak
1244   22   |                 a főpapok baldachinjait és az ország főurai, fényes
1245   22   |            burgundi kézművesek, lombard és francia kereskedők, saját
1246   22   |           legfényesebb volt az olaszoké és görögöké. Mint hajdan Róma
1247   22   |              görögöké. Mint hajdan Róma és Bizánc, úgy Esztergomban
1248   22   |                úgy Esztergomban a római és bizánci nép vetekedett egymással
1249   22   |         erkélyein, rettentőbb sárkányok és vizi csodák csatornáin,
1250   22   |               hord nehezebb aranyláncot és kösöntyűt, kinek telik csengős
1251   22   |                 végrehajtani; a csábító és elcsábított kard hegyénél
1252   22   |           énekelve keserves melódiákat, és senki sem gondol rá, hogy
1253   22   |               hátukat, miket szerencsés és szerencsétlen szerelmesek
1254   22   |         kiirtani. Más világ lesz. A Góg és Magóg hada elszabadult.~
1255   22   |             felesége halálsikoltását; – és mind, mind valamennyi elveszté
1256   22   |            felvidékről; borzalmas csend és nyugalom állt be messzeföldön,
1257   22   |                véd meg bennünket akkor?~És jött a tél, széles jégtáblák
1258   22   |          Esztergom falai alatt, üvöltve és átkozódva; mikor két sziget
1259   22   |  összetalálkozott, egy harsogó roppanás és egy halálordítás hallatszott,
1260   22   |                a Dunán túl.~A nagy öröm és ujjongás közt, hogy végtére
1261   22   |         feledett-e valamit ott a tatár.~És valóban jó zsákmányra leltek;
1262   22   |               többé, mint a kivont kard és buzogány mögött.~A tatárhad
1263   22   |            egész tér megtelt férfiakkal és ahány fej, annyi dárda látszott
1264   22   |                  mellette az országurak és a templomos vitézek. Az
1265   22   |            előtt a Szűz-Máriás zászlót, és monda neki:~– Ime itt az
1266   22   |               ami drágasága van, selyem és bársony kelméi, mikre úgy
1267   22   |                 találjon rajtuk semmit. És akkor álljunk ki a fent
1268   22   |                az elhatározás néma volt és egyetértő. Dezsér prépost
1269   22   |                templom előtt, reszketve és imádkozva kedveseik, rokonaik
1270   22   |                 vezér elé. Ha szeme van és szive dobog: ennyi szépség
1271   22   |                 színe barna, arca lapos és szemei aprók, feketék, szája
1272   22   |            aprók, feketék, szája széles és haja borzas, nézzétek: ilyen
1273   22   |            fölemelték a kardot magasra.~És mikor a kán azt mondta: „
1274   22   |                 sikertelen; Simon vezér és elkeserült harcosai csodamódon
1275   23   |              nem láthatnak, kik alattam és felettem ülnek.~Mondanom
1276   23   |      mindannyiszor nem késtem elfogadni és viszonozni. Hiába, a magyar
1277   23   |            ékszerek, mesterséges turnür és betanult agacéria; de ez
1278   23   |           láttam elég pompás szalonokat és korridorokat, s ha én azt
1279   23   |               selyemszőnyegek, porcelán és ezüst lárifári s körül a
1280   23   |             mint tegnap. Szelíd, nyájas és nemes tekintet, nagy, bűbájos
1281   23   |          tekintet, nagy, bűbájos szemek és epedő ajkak, és ez mind
1282   23   |          bűbájos szemek és epedő ajkak, és ez mind az én kedvemért
1283   23   |             mosolyog. A hölgy elém jött és kezét nyújtá (ah, mi bájos,
1284   23   |            szemérmetesen lesüté szemeit és kért, hogy ne itéljem meg
1285   23   |                 Én térdre estem előtte, és mondám neki, hogy imádom.
1286   23   |                imádom. Erre ő megijedt, és el akart futni. Én jobban
1287   23   |                Arra ő kiengesztelődött, és megnyugodva ült le megint;
1288   23   | elragadtatásomért, ő könnyezni kezdett, és fájdalommal vallá meg, hogy
1289   23   |             poétázni; verseket mondtam, és sóhajtoztam. Ő nem hagyta
1290   23   |         viszonzatlan, letörlé könnyeit, és mosolygott. Én odaültem
1291   23   |               szépen eljátszottuk Romeó és Julia első felvonását, ahol
1292   23   |                 lelkemet átváltoztatja.~És most egy egész napig kell
1293   23   |             dolog. Mindenféle álutcákon és keresztházakon át egy sötét
1294   23   |              délben eljátszottam Romeót és Juliát; s azok az üvegcsillagocskák
1295   23   |               csillagos szobában, Romeó és Julia második felvonását
1296   24   |              kilencszáz hold szántóföld és kaszáló, ezerötszáz hold
1297   24   |                lovakat, még a bútorokat és a falon függő képeket is.~–
1298   24   |               kívánhatja tőlem senki.~– És hát tulajdonképpen miért
1299   24   |               lovásza, kocsisa, kapuőre és fogadott árvaleánya számára,
1300   24   |            kastélyban, részint a tiszti és gazdasági épületekben holtig
1301   24   |               nem nagy baj; tiszttartót és cselédséget úgyis kellene
1302   24   |                  arca a fekete bajuszon és oldalszakállon kívül simára
1303   24   |               borotválva; homloka magas és jóformán kopasz, erős, húsos
1304   24   |                 helyekről, esparzettről és kövi-lóheréről; angol malacokról,
1305   24   |                 ezek a cselédek mifélék és más egyebekről; azt nagyon
1306   24   |              gyógyította, tanulmányozta és valóban nagy sikerrel: mindannyit
1307   24   |                 volt, aki még a megenni és nem-ennivalók között sem
1308   24   |       büszkesége, hanem azért szófogadó és engedelmes; a komornyikját
1309   24   |               kacagott, bukfencet hányt és most, ha az ember nem ügyel
1310   24   |               egy kapus, egy tiszttartó és egy fogadott leány a jószágon
1311   24   |                különben.~– Kérek tintát és papirost; hadd írjak annak
1312   24   |               veszek én itt a nyakamra? és most nagyon goromba tudnék
1313   24   |             hidrogénnel kilehelésemtől, és ha abba a szobába akkor
1314   24   |             vetett ágy; tessék jóllakni és lefeküdni; én meg majd megyek
1315   24   |                 a rokokó nagyságos urak és asszonyságok ezekből a diófa
1316   24   |               van.~Egyszóval minden élő és nem élő tárgy hozzáfogott,
1317   24   |                 én elbűvölve álltam ott és szinte elfelejtettem, hogy
1318   24   |         nevetett többé; meg volt sértve és keserítve szörnyen.~– És
1319   24   |                és keserítve szörnyen.~– És ezentúl valahányszor vizet
1320   24   |           megsajnáltam, hogy annyit sír és sóhajtozik, kérdőre vettem
1321   24   |           könnyebbülve, nem győz áldani és a kezeimet csókolni, ha
1322   24   |                 nagy potentát parancsol és senki más a földön.~Az én
1323   24   |               van; de hát elébb műhelyt és katlant kellene felállítani,
1324   24   |            mindkettő egyenlően hatalmas és erőszakos, az egyik a rendületlen
1325   24   |           később azt is elmondta, mikor és hogyan jutott ő e kínzó
1326   24   |        holdkóros, monomán, hallucináns! és mit tudom én még mi mindenféle
1327   24   |               rajta, majd felébredek rá és nem tudom kitalálni, honnan
1328   24   |               leül ágyam mellé a székre és lesi, hogyan alszom?~Hogyan
1329   24   |             hanem egyet, kettőt, hármat és amellett egész nap jár rendesen
1330   24   |            óráig, hány percig volt ott.~És nem tudok rájönni, hogy
1331   24   |                szellem, aki el van ruha és eledel nélkül? Erre nem
1332   24   |            álmodom, s azután képzelődöm és álmodozom egy képről, amit
1333   24   |               való alakja odalép hozzám és néz rám szótlanul, mozdulatlanul;
1334   24   |             bezárkózhassam, lefekhessem és járjak a tündérek után.~
1335   24   |        Magyarországon már tenger is van és granátfa-erdő.~A granátalma
1336   24   |               át hirtelen két karommal, és abban a pillanatban egy
1337   24   |           ölelés, valódi sikoltás volt.~És még sincs itt senki.~Egy
1338   24   |                nem ért rá azt felvenni.~És mindez tagadhatatlan, mert
1339   24   |                 amilyen igaz, hogy élek és nagyobb igazság kedvéért
1340   24   |           üldözni gondolataimmal, éjjel és nappal mindig egy kép után
1341   24   |                 hanem már most menjenek és ne bámuljanak rám.~(Kezdtem
1342   24   |          bódultságot, hogy híre menjen. És azután éjjel-nappal vesződött,
1343   24   |              éjjel ijedten jött hozzám, és sírt és a haját dúlta két
1344   24   |            ijedten jött hozzám, és sírt és a haját dúlta két kezével,
1345   24   |                aludt, ismét odalopózott és az Isten bocsássa meg neki,
1346   24   |                 ijedten eltakarta arcát és térdre esett, kezeit összetéve,
1347   24   |             éjjel azt álmodja, hogy él, és azon töprenkedik, milyen
1348   24   |         szállítá az embert. A földszint és az emelet között még egy
1349   24   |                  az a beszédtelen ajk – és azután az a rögtöni eltűnés,
1350   24   |                 fölemelém őt a földről, és mondám neki, hogy ezentúl
1351   25   |              nyugodalmas válópont észak és dél között, ahol még a szőlő
1352   25   |             ahol még a szőlő is díszlik és tetszetős bort ad, hanem
1353   25   |          teritve van fekete ércsalakkal és szénporral; s a halomra
1354   25   |               van dolga, hivatása, baja és öröme; arra a várra ott
1355   25   |            találnak helyettük csontokat és betört koponyákat; mikor
1356   25   |            kezén volt, s hogy Nagyvárad és Borosjenő török kézre jutott,
1357   25   |  alkalmatlankodtak akkor orosz, francia és angol követek a magas portánál
1358   25   |        nemzeteket megemészteni.~„Fizess és hallgass!” gyönyörű jelszó
1359   25   |           Egyszer a többi között a basa és a bég együtt üldögéltek
1360   25   |        kőmedencében bugyogó víz közepén és hosszú kacskaringós szárú
1361   25   |            parasztnak nem szabad arany- és ezüstpénzt tartani, mert
1362   25   |             kovácsműhelyek elég aszpert és lengyel garast kalapálni,
1363   25   |              többet tettem. Ez a magyar és oláh nép mégis csak sok
1364   25   |           lázadásnak tekintém a szultán és a félhold hatalma ellen;
1365   25   |                 csauszok által törökül, és fizessen minden tolmácsolásért,
1366   25   |               nekik is meg kell ülniök, és ha sürgős munka idejére
1367   25   |               fölvesz, az törökké lesz; és aki koldul és töröktől egy
1368   25   |             törökké lesz; és aki koldul és töröktől egy aszpert elvesz,
1369   25   |                elvesz, az törökké lesz; és akik hitüket megtagadták,
1370   25   |                kell illetni a szenteket és leátkozni magáról a keresztvizet!
1371   25   |                 legdrágábbja: szerelmét és becsületét.~– Világosabban
1372   25   |              valamit. Az asszony ravasz és bosszúálló! Én csak azt
1373   25   |            magadnak vinni el Déznavárra és zárva tartanod, míg a szám
1374   25   |      jégbehűtött hatféle italt, táncoló és éneklő bajadérokat s mindenféle
1375   25   |             pihenhet a heti munka után, és egy puskalövéstől mind szétszalad.
1376   25   |                  Bizonyára a borosjenői és déznai basák mindazt könnyen
1377   25   |                 eleve inték már bánkuti és jenői úri barátai, hogy
1378   25   |           Valaha nemes emberek voltak – és kálvinisták – és magyarok.
1379   25   |               voltak – és kálvinisták – és magyarok. Hires verekedők,
1380   25   |                szabadságaikat emlegetők és pörpatvar-kedvelők. Ezeket
1381   25   |                  Ott egy eunuch háremőr és néhány szerecsen rabnő vigyázott
1382   25   |             mindezt csalhatatlan szerek és műértő útmutatás szerint
1383   25   |                 holdsugáros kék szemeit és megszólalt: „ne sírjatok!”~
1384   25   |                takarná, rám fog hajolni és megcsókolni; abban a pillanatban
1385   25   |           azután megrohanjuk a kapuknál és a bástyákon őrtálló komparadzsikat
1386   25   |          komparadzsikat s leöljük őket. És azután mi leszünk belül
1387   25   |               mi leszünk belül a várban és Kurbán bég kívül s rajtunk
1388   25   |        emberfölötti tűz gerjedését érzé és mindegyiknek halavány lett
1389   25   |             sohasem látta azt a helyet.~És amint a fegyvereket érinték
1390   25   |         mindegyik elfeledé azt, hogy nő és azt hitte magáról, hogy
1391   25   |                hányan az istállók felé? és az ágyúkhoz a bástyákon.
1392   25   |                  Ah, a nők kegyetlenek.~És mikor már mind együtt voltak
1393   25   |                  le a fejet, le a kezet és a lábat, míg valamennyi
1394   25   |           medvével versenyeznek erőben.~És ez óriások gyülekezete utat
1395   25   |                 ott hagyták a vőlegényt és a menyasszonyt egyedül.~
1396   25   |            mellől apa, násznagy, vőfély és vőlegény, egyedül állt az
1397   25   |           megüldözék s minthogy ágyújok és mordályuk nem volt, kövekkel
1398   25   |                rohant utána, fustéllyal és köveket hajigáló puszta
1399   25   |               déznavári hajadonok ágyú- és puskagolyókkal.~Nagyobb
1400   25   |                 uraságnak vége lett itt és amott; oda kellett hagynia
1401   25   |                nyitott könyvből emberek és nemzetek, hogy aki vért
1402   26   |               Másnap ott volt Rédey fia és az orvos.~Az orvos mélytudományú
1403   26   |              mind maguk siettek elhozni és személyesen gratulálni hozzájuk
1404   27   |                a vadsóska szára s a moh és sárgavirágú szaka egészen
1405   27   |                 egészen megvakultak már és szivárványt játszanak a
1406   27   |             verőfényben.~Az udvar fűvel és vadbokorral van benőve,
1407   27   |              mindenütt a por, apró egér és patkány lábnyomokkal keresztül-kasul
1408   27   |            szobákban még állnak nyitott és üres szekrények, belső szegleteikbe
1409   27   |                 azóta telerakták léppel és mézzel; legföljebb egy harapós
1410   27   |          rárohanó gyilkost.~Ami vászon- és selyemféle volt a házban,
1411   27   |                volt a házban, azt a por és a moly ronggyá ette már;
1412   27   |                 voltak még meg, az üveg és ólom mind kihulladozott,
1413   27   |            Kanahánnak, útjában töröknek és tatárnak, kurucnak és labancnak,
1414   27   |          töröknek és tatárnak, kurucnak és labancnak, nem védve semmitől,
1415   27   |       kápolnájához tartozó pénzek, réz- és ezüst poharak, hasonló érctálak
1416   27   |               poharak, hasonló érctálak és keresztek, misemondó ruhákkal
1417   27   |              Telegdi Szabó János esküdt és Litteráti Márton főjegyző
1418   27   |              fordítva.)~Ugyanekkor órák és harangok is elpusztultak.~
1419   27   |            napon törvényt tart elevenek és halottak fölött.~Erős napok
1420   27   |                 volt.~De féltek is tőle és tisztelték nagyon; a tanácsban
1421   27   |              kép pedig Rákóczi Györgyöt és nejét Lórántffy Zsuzsánnát
1422   27   |                nagy jóltevői a városnak és szent eklézsiának.~Nem kevésbé
1423   27   |          Komáromi Péter, Hadházi László és a többi, akiknek a nevei
1424   27   |            azért mind érdemes, vótummal és konzultációval bíró tanácsosok,
1425   27   |              ráérünk Keresztszegi arcát és termetét megítélni. Szokottnál
1426   27   |                látszik híni sorompóba – és mégis valahányszor a bíró
1427   27   |                 aranyakban, tallérokban és polturákban.~Quarto. A budai
1428   27   |                adott igazat, nem a hite és nemzetbeliének. De a bíró
1429   27   |           Aranyos Márton uram feleségét és hajadon leányát múlt vasárnap
1430   27   |                 uram – hogy feleségéből és leányából maskarát csináljon,
1431   27   |             megtartója a tiszta erkölcs és az ősi szokás; kegyelmed
1432   27   |               tiszteletteljesen felállt és meghajtá magát. Hanem azután,
1433   27   |           kérdést bíró uramhoz:~– Avagy és valjontén nem volnának-e
1434   27   |           tanács üléseiben résztvehetni és székkel bírni?~A most érkezett
1435   27   |                 az élelmiszerek őrizete és kísérgetése végett; amint
1436   27   |                 fel a rabot.~A porkoláb és négy darabant sietett a
1437   27   |            idején.~A kisded férfi kezei és lábai, nagyobb mutogatás
1438   27   |             gúnyosan.~– A vádat sokszor és régen halljuk már: „Debrecen
1439   27   |                 Elég messze van Bécstől és Budától, hogy sem a basák,
1440   27   |              talál, hol a szegény lelki és testi táplálékot nyer, hol
1441   27   |               kijutott szegény Kassának és Eperjesnek. De ha akartak
1442   27   |            ároknál, s tizenkét sátorból és fából épült galambdúc-forma
1443   27   |               alatt ki lehet éheztetni. És ezzel a várossal akarnak
1444   27   |             alapítványaikat, nem sáncok és várfalak, hanem iskolák
1445   27   |                 várfalak, hanem iskolák és templomok építése végett;
1446   27   |                gabonát, marhát, lisztet és szekeret parancsolnak kegyelmetek
1447   27   |             bennünket, meg a nagyváradi és szolnoki basákat is keservesen
1448   27   |           tőlünk mindenha, hogy fegyver és erőszak helyett védtük magunkat
1449   27   |             védtük magunkat szép szóval és keserű fizetéssel?~…Legbölcsebb
1450   27   |                törvények szerint halál. És valóban nagy kegyelem történik
1451   27   |                szoktunk a tanácskozásba és tisztességtételekre is megjelenni.~–
1452   27   |                 a tábor nem tanácsterem és nem úrnapi parádé; a vezérek
1453   27   |             városra. Azért nem tagadom, és újra ismétlem, hogy rosszaltam
1454   27   |               ismétlem, hogy rosszaltam és rosszallom a mi fegyvereseinknek
1455   27   |                    A vezér urak, tudván és respektálván városunk azon
1456   27   |               által határoz, megengedék és ránk bízzák, hogy Igyártó
1457   27   |                esetét itt pertraktáljuk és saját törvényeinket olvassuk
1458   27   |            könyvét, pagina hetvenkettő, és olvassa el, a capite, ami
1459   27   |          hajduság, őt házánál megfogván és megkötözvén, a táborba visszavitte
1460   27   |            ítélet kimondatott:~Folyó év és hónap 19-dik napján, úgymint
1461   27   |         tanácsülésében, nemes, nemzetes és vitézlő Keresztszeghy Mihály
1462   27   |          bírósága alatt, bevádolt nemes és nemzetes (a „vitézlő” szándékosan
1463   27   |                 elhagyá a vezérek tudta és engedelme nélkül, s ezen
1464   27   |           tűzhelye eloltassék, szárnyas és lábas marhái, az egy házőrző
1465   27   |           számkivettessék; cselédjeinek és háznépének szabadon hagyatván,
1466   27   |              menjen, vagy őt itthagyja, és soha többet híre ne legyen
1467   27   |                láncokat a vádlottról.~– És most haza mehet kegyelmed.
1468   27   |          lánctól, a bíró felé emelé azt és mondá:~– Ma kegyelmed volt
1469   27   |                 téren én vagyok a bíró. És az kegyelmednek fog fájni.~–
1470   27   |                 Tatár Lőrinc, a hóhér – és huszonnégy kezes legénye.~
1471   27   |            kapubálványát, szemöldökfáit és szegletköveit; annak jeléül,
1472   27   |        felmentek a háztetőre, a léceket és gerendákat lebontották és
1473   27   |               és gerendákat lebontották és lehányták az udvarra; minden
1474   27   |             szekrényekben s a zsoltárok és imádságos könyvek az ablak
1475   27   |          zúzattak a bútorok is; a szőr- és vászonnemű összehasogattatott;
1476   27   |              bakó oltotta ki; s tűzhely és kémény a többi fal után
1477   27   |          szobában énekelnek. Az elítélt és családja oda zárkóztak;
1478   27   |              bontsák le kendtek a tetőt és falakat, hogy a bennlevőket
1479   27   |              tünt elő egy férfi, egy nő és egy hajadon alakja.~Középen
1480   27   |         száműzött s zsoltárját becsukta és leányát magához ölelte,
1481   27   |            hirtelen hátralépett, anyját és leányát eltávolítva magától,
1482   27   |             voltak a száműzött, az anya és a leány, és a hű eb.~A nép
1483   27   |          száműzött, az anya és a leány, és a hű eb.~A nép utat nyitott
1484   27   |             volt ez; mert kétezer lovas és háromezer dárdaviselő ember
1485   27   |            tanulóifjúság, a sereg lelke és magva, külön zászló alá
1486   27   |            lévén készülve tarisznyákkal és bográcsokkal, hogy a táborban
1487   27   |          városnak, hogy a céhek zászlót és dobot szerezzenek maguknak,
1488   27   |              ügyelni, mit a céhmesterek és öreg legények tartottak
1489   27   |               maga az érdemes csizmadia és szűrszabó céh. A csapók
1490   27   |                 szűrszabó céh. A csapók és tímárok képeztek egyet.
1491   27   |                képeztek egyet. Hatalmas és puskával, ellátott céh volt
1492   27   |           ellátott céh volt a henteseké és mészárosoké, kik egynehány
1493   27   |            képeztek az ácsok, kőmívesek és molnárok; ez a legkevésbé
1494   27   |            sereg Bethlen István hajduit és a székelységet, kik a „palatinális”
1495   27   |               krónika, mintha a császár és a nemzet harcolt volna egymással;
1496   27   |         Rakamazon felül.~Albisi Zólyomi és Bethlen kénytelenek voltak
1497   27   |                 vezérei, Eszterházy Pál és Bornemisza János tábornok
1498   27   |               vertek levágott fűzfákból és gyorsan emelt földhányásból.
1499   27   |            hominem” egészen praestanter és eminenter volt applikálva
1500   27   |           mennyei atya bennünket táplál és elevenit s vajon mivel él