Part

 1    1|      paradicsom ajtaján cherubok vagy mik őrködének. Ily kéjutazásai
 2    2|             borjú menten lelegelt, de mik által erősen befészkeltem
 3    2|            ártatlan, szótlan ajkakat, mik ezentúl mind, mind az enyimek
 4    3|               töröl ki emlékemből, de mik ott ragadnak szívemben,
 5    4|         kolléga uram, mondja el csak, mik történtek az elmult időkben
 6    5|       nyomorék. – De mi az én hangom? Mik az én karjaim? Szavam nem
 7    5|        legsúlyosabbika a csapásoknak, mik fejünkre mérvék. Azok helyett,
 8    6|           falvakat, levágott erdőket, mik az afgánok ittjártáról tevének
 9    6|           szellem szájából, szavakat, mik lelkéhez tapadtak, mik elől
10    6|                mik lelkéhez tapadtak, mik elől lehetetlen volt füleit
11    6|       elindulék az utakat javíttatni, mik készakarva lehengergetett
12    6|             érzém, mintha azon ujjai, mik halántékomhoz értek, nedves
13    6|           kárhozatos démoni szavakat, mik oly borzalommal tölték el
14    6|      csodaszép kövér levelű növények, mik csak a melegforrások partjain
15    7|            régi omladozott palotákon, mik a görög császárok idejéből
16    7|        árbócerdeje, a csonka szobrok, mik a házak körül fölmeredeztek,
17    7| diadalszekerek dörgése választá szét, mik négy fehér lótól vonatva,
18    7|         félrehárítá a cipruslombokat, mik a szőnyegekkel terített
19    7|            mondatai nagyszerűségében, mik fekete márványra aranybetűkkel
20    7|               ismerős boldog arcokat, mik jó kedved napvilágában ragyogtak;
21    7|               íme olvasd e leveleket, mik Gritti irományai közt találtattak,
22    9|          festett ujjaival, lábacskái, mik a selyem redők közül kilátszanak,
23    9|               énekli ördöngős danáit, mik kényszerítik a csörgőkígyót
24   10|              keleti tartományok közt, mik Róma védurasága alatt álltak,
25   10|              hajítógépekkel terhelve, mik mázsás köveket, dárdákat
26   10|          ködképnek, magas palotáival, mik a távolban egymásba mosódva
27   10|             inakat hajtanak a földig, mik legyökerezve egy élő labirintot
28   10|         lehete látni a futó kígyókat, mik süvöltő fejeiket feltartva
29   10|         életlen fegyverekkeli viadal, mik kétszer súlyosabbak voltak
30   10|               homlokán is vaslemezek, mik kiálló dárdahegyekben végződtek;
31   10|            légióira.~A germán légiók, mik legelöl álltak, fogadták
32   10|     pálmaerdőket, a szapora nyájakat, mik a hozzájárulhatlan mezőkön
33   10|               a falakról leszórtak, s mik ártalom nélkül gurultak
34   10|         hozatá elő, a puszták hajóit, mik pihenés nélkül futnak meg
35   10|         nyilaikkal e bőszült vadakat, mik vad bömböléssel nyargaltak
36   11|        füledbe azon ismerős dallamok, mik a mezők virágaival együtt
37   11|              erőtetések kényszeríték, mik alatt meg látszott szakadni,
38   11|         azokat a nagyszerű városokat, mik itt oly hirtelen támadnak
39   11|      körülrepkedve tarka kolibriktól, mik olyanok, mintha a madaraknak
40   11|               táblabírói anekdotákat, mik itt-ott gyűléseken, tisztújításokon,
41   12|            Másutt ismét pompás hajók, mik nagy tavakon úsznak, tele
42   12|       ringatta el, a hárfapendülések, mik a távolból hangzottak hozzá,
43   12|          előjöttek a rossz szellemek, mik a barbár királyokat szokták
44   12|             léggömböket fujt a légbe, mik bűbájos ragyogással szálltak
45   12|              a zöld pálmafák lombjai, mik előtt keresztül vonult,
46   12|           tízezernyi aranygolyóikkal, mik a csillagrendszert utánozták,
47   12|              kék virágok csengettyűi, mik úgy néznek reám ébren, mint
48   12|              édesbús dalokat énekelt, mik fájdalomban és szépségben
49   13|              birodalmi derékhadakkal, mik fényes, páncélos, tarajos
50   13|              mindenféle beneficiumai, mik egyfelől amíg szorgalomra
51   14|           össze a gyémántos forgókat, mik a levert tatárok vezéreinek
52   15|        állatnövények terjengő karjai, mik ezernyi csápjaikkal keresik
53   20|              lepik el a tengerpartot, mik fölött szédületes magasban
54   20|          óriási munkája; a csatornák, mik az Ankasmayu vizét az országon
55   20|             szakadékai közé vezetett, mik oly irtóztatóan tátongtak
56   20|          sárga kristályokkal terítve, mik közt egy fűszál sem tenyész –
57   22|               vizi csodák csatornáin, mik onnan a vizet okádják; kinek
58   22|            nézte ez iszonyú alakokat, mik kétszer akkorák, mint más
59   25|             társzekerek csörömpölnek, mik a vasbányákból hordják a
60   27|              az erdő menekült vadain, mik helyükből sem mozdultak
61   27|             Szulalit, hogy vallja be, mik vannak odaírva.~A jámbor
62   28|        csikarhattak volna ki belőlem. Mik történtek azalatt velem?
63   29|             Jánost. Hah! Besze János! Mik vagytok ti ahhoz képest,