Part

 1    1|           az ónkák nyávognak, oly hangon, mint mikor eltévedt gyermek
 2    1|       férfi áll, és rekedt, durva hangon kiabál és szitkozódik, majd
 3    1|            így szólt komoly merev hangon a hölgyhöz – aki ezt megízleli,
 4    2|     odahajoltam hozzá, s reszkető hangon kérdezém:~– Ugye, kedves
 5    2|   nekifogva a pisztolyt, amekkora hangon csak tudtam.~– De te ki
 6    2|       Öcsém! – kiáltá örömrivalló hangon. – Öcsém Peti, hát élsz?
 7    3|           mert nem szóltak emberi hangon; tetőtül talpig idegen az
 8    5|     behúnyt szemmel folytatá halk hangon a bibliai vers jól ismert
 9    5|      tömeg közül, kemény, elitélő hangon Judit.~A fiú felelni akart.
10    5|            csengő, reszketéstelen hangon.~– Testvéreim! Sepsiszentgyörgy
11    6|          a lélek tompa enyészetes hangon. – Miért hivattál elő a
12    6|      fejét, s reszketeg, izgékony hangon elkezde beszélni.~– Amint
13    6|          megölelt, s édes, kedves hangon elkezde kínálni előbb étkeivel,
14    6|         kiálta az orvos triumfáló hangon. – Ez éghajlat csodás növényei
15    7|          s ölébe ültetve, hizelgő hangon monda neki:~– Kérj tőlem,
16    7|      térdeihez borult, s reszkető hangon szólt:~– Atyám, hatalmas
17   10|           kérdé a jövevény rekedt hangon a meglepett boltostól.~–
18   10|       kifáradt a verésben, rekedt hangon hörgé:~– Már most mars a
19   10|        lábaihoz rakva, elfogódott hangon rebegé: „üdv neked, kelet
20   10|         ujjával rámutatva, kemény hangon kiálta rá:~– Le onnan a
21   10|      mellén karjait s rendületlen hangon szónokolt~– Ez ország Róma
22   10|         belső indulattól reszkető hangon válaszolt:~– Mondd meg Rómának
23   10|          így szóla hozzá reszkető hangon.~– Vesztünk közelget. Ellenünk
24   11|       fenekén: Lyuk! – s rémséges hangon terjed e kiáltás egyik fedélzetről
25   11|             szólt ő el-elmaradozó hangon – ez a szegény leány itt
26   11|        Hunniába? – szólt haldokló hangon s mosolyogva veté utána: –
27   12|          lépve, hőségtől reszkető hangon mondta:~– Kívánok. Add nekem –
28   12|          a királyt, s megdöbbentő hangon monda neki:~– A negyedik
29   13| humanissime, – szólt végre száraz hangon – hogy ha máskor verset
30   15|        ifjú, – szólt hozzája édes hangon, mely olyan volt mint az
31   15|     fuvolaszót s megszólítá bátor hangon:~– Vízi leány, szép tündérleány,
32   15|     gyönge ifjút, s szelíd csengő hangon mondá neki:~– Menj innen
33   15|           pálcáját s ordított oly hangon, hogy odafenn a tengerszem
34   20|         szemben, és halk, bánatos hangon folytatják a halál dalát,
35   20|          Pizarro úgy elmélázott e hangon. Egyszerre riadva jönnek
36   23|            de forrón; ő szerelmes hangon „kedves Romeójának” nevezett;
37   24|    egészen szokatlan, átváltozott hangon kérdezé:~– Miért akarja
38   24|        mintha te most egészen más hangon beszélnél, mint egyébkor.~–
39   25|         azt mondá erős, szokatlan hangon:~– Ne féljetek; a másvilágról
40   27|         után bíró uram erős, mély hangon e szókat mondja:~„A mi segedelmünk
41   27|           elé ütvén, kissé borízű hangon egyenesen a dolog velejére
42   27|        bíró igen csendes, nyugodt hangon válaszolt.~– Nemes tanács!
43   27|           szólt hozzá atyai feddő hangon bíró uram – hogy feleségéből
44   27|       uraimék, – szólt töredelmes hangon a pirongatott – én vagyok
45   27|           ez! – szólt kategorikus hangon Keresztszegi. – Ellenség
46   27|      Keresztszegi kemény, szigorú hangon – kegyelmed azzal vádoltatik,
47   27|         állványáról s rendületlen hangon szólt:~– Igyártó Mihály!
48   27|           emelvényéről s reszkető hangon súgá a leánynak:~– Ilona.
49   27|    szemeiben. Halkan, de töretlen hangon viszonzá a kérdezőnek:~–
50   27|        elé, rettenetes mennydörgő hangon elkiáltá magát:~– Ki volt
51   27|          a diák kegyetlen basszus hangon. – Első masinista és nagybotos,
52   27|       homlokára nyomva, hivatalos hangon mondta:~– Kocsma, nem tanácsház!~
53   27|      Férjemet is? – kérdé rettegő hangon a nő.~– Szeretem, hogy kérdezed.
54   28|            oly bensőséggel teljes hangon volt mondva, hogy Larisse
55   29|           esengett a legnyájasabb hangon Tóbiássyné asszonyság a
56   29|       szólt Nyaviga úr selyemszál hangon.~– Nini: Nyaviga úr! Most
57   29|          úr, – szabódék siránkozó hangon Nyaviga úr. – Nem beszéltem
58   29|      énekelt, azon a szép basszus hangon, mert arról mindjárt ráismertek
59   29|       hanem valami vékony falzett hangon, ahogy a maskarák beszélnek.~
60   29|         pedig megszólalt sírbolti hangon.~– „Emberek! Halandók! Visszajöttem
61   29|              folytatá kísérteties hangon a hazajáró lélek. – „Te
62   34|  összehúzott szemeit, fonálvékony hangon nyivákolva. A kis állat
63   34|      szabad efféle frivol, profán hangon beszélni. Ez nem tréfa tárgya.