Part

 1    1|         az örök jónak, midőn ily boldog emberekre lenézhetett. –
 2    2|          az unokáid unokáin is.~(Boldog Isten! Ez még három nemzedéket
 3    2|          szegény ember akaratját boldog Isten bírja!~Mielőtt ez
 4    2|         eltemetteték, várván ama boldog föltámadást.~Esztendeig
 5    2|         után következett el azon boldog perc, melyben megnyílt mennyországomat
 6    3|          az, hogy mikor az ember boldog, úgy keresi, kutatja a fájdalmat,
 7    3|     mintha szégyenlené azt, hogy boldog, s büszkélkedni akarna azon
 8    3|      belől nincs szenvedés, csak boldog álmak, – hosszú, csöndes
 9    4|         lóggott alá s köztük egy boldog emlékü operngucker. A három
10    4|       kívül volt, a magyar ember boldog nyugalomban kifeküdt a napra,
11    4|       nyakon tudta fogni a dolog boldog végit. Rögtön minden frakkot
12    5|            És te sohasem leszesz boldog, – folytatá az asszony. –
13    7|        láttam palotádban ismerős boldog arcokat, mik jó kedved napvilágában
14    7|          a tengerbe hullani, s a boldog kegyenceket nem láttam azontúl
15    7|         magatokat; te pedig légy boldog, gondolj reám és szeress.~
16   10|       diák, hanem gazda.~Arcának boldog kinézése mutatja, hogy Isten
17   10|          egy szelídebb lény, egy boldog tekintetű, mosolygó arcú
18   10|        az emberek szemei elől: a boldog, az irigylett – a szerencsétlen
19   10|       Palmíra földe, a gazdag, a boldog, a hatalmas Palmíráé, hova
20   10|      gazdag volt a becsületes, s boldog volt a tisztalelkű; hol
21   11|       csak a napfényt keresi, az boldog ember, s okosan cselekszik,
22   11|         kegyeletnek, s ha egykor boldog leend, gyanítsa, sejtse,
23   11|        éghez.~Áldjon az ég, az a boldog, az az elhagyott ég!~
24   11|       valósulni látja, itt van a boldog Ikaria, az egyenlőség földe,
25   11|      úton kiegyenlíttetett.~Légy boldog, – ami azt teszi, hogy siess
26   11|         között őket irigylik s a boldog ég alól visszasóhajtanak
27   11|          csak akkor veszem észre boldog tévedésemet, midőn az ablakon
28   11|     kedves barátunknak neveztük, boldog volt, aki melléje ülhetett
29   11|   fosszon benneteket attól, mert boldog lehet a világ, lehet szabad,
30   11|       lelkemnek! mert nem akarok boldog lenni, nem akarok ember
31   12|          páratlanná tevé; az ajk boldog mosolygásában rejtve volt
32   12|        mondhatatlan édes, meleg, boldog érzést szórna cseppenként
33   12|    azokért egy könnyet, melyet a boldog epedés csalt a szerető szemébe?
34   12|       tajtékfehér termetét. – Te boldog vagy, csak óhajtanod kell,
35   12| epedéssel:~– Miért nem vagyok én boldog? Mert nem látom felkelni
36   12|         is s azóta nem szűnt meg boldog lenni.~A rózsa levele a
37   14|        át keresztültekintve, egy boldog tartomány képe áll előttünk,
38   14|  előttünk, melynek neve Zingara.~Boldog ország, áldott ország; ege
39   14|        itt hajdan nagyra törekvő boldog emberek laktak, kiknek módjukban
40   14|        elverik az idegen hódítót boldog határaikról, ha azonban
41   14|        volna meg őket, hogy akik boldog hazájukat megbecsülni nem
42   15|      énekelve, imádkozva, hogy a boldog Istenanya adja vissza harangjaik
43   15|      mint a többit.~Az ifjú nagy boldog volt sokáig, mindenki irigyelte
44   17|        jött egyre sok mindenféle boldog, boldogtalan, akik közül
45   17|    hajdani kérői közül azóta sok boldog családos ember lett, s barátnéi
46   20|         rézszínű faj éppen olyan boldog nép volt, mint akármelyik
47   20|          kik hazát alapítottak a boldog erdők közepett és boldog
48   20|         boldog erdők közepett és boldog nép lett azon.~Elmondá,
49   20| elbeszélte a jövevényeknek, minő boldog világ van ott a hegyek közt?
50   20|    félisteneket; bevezették őket boldog hajlékaikba, odahozták nekik
51   20|   hegyeken túl van még egy egész boldog nép, mely őket eddigelé
52   20|   megindultak kétszáz lovassal a boldog ország felé, hogy azt meghódítsák,
53   22|    megértve, hogy az aranyakat a boldog szeretők, a botokat a rászedettek.~
54   22|     maradtak, még azután hosszú, boldog életet éltek; a százszorszépek
55   24|          nem alkalmatlankodik.~– Boldog Isten! Tehát én öt őrülttel
56   28|       abban egyéb, mint a múltak boldog emléke: az illat.~– Sebaj,
57   29|       van.~Az a pénzecske a régi boldog időkben, mikor még takarékpénztárak
58   29|       mit?~De éjjel, ah az éjjel~Boldog szerelmesek napja.~Testvérem,
59   30|  kigondolta! – Ekkor beütöttek a boldog aranyidők. A magas kormány
60   30|      legjobban.~Mit tudják azt a boldog hentesek meg a szerencsés
61   30|         előveszi addig, amíg ama boldog idők bekövetkeznek, ismét
62   31|          egy darab föld, amelyen boldog emberek laknak. S ilyen
63   34|     akkor lesz ez a Magyarország boldog, ha a címerében öt veres