Part

 1    2|      megilletődését, hozzásimultam (ti. Esztikéhez, nem Debora
 2    3|        fájdalma, saját bűnhődése.~S ti a sorsot meritek káromolni?
 3    3|      emlékeztek azon kézre, mellyel ti vertetek mást. Emlékeztetek
 4    3|         festeném a megváltót, amint ti szoktátok, nem a halál árnyékában,
 5    4|             a „Nyitra, mila Nyitra, ti viszoka Nyitra!” helyett
 6    4|      elküldte Kufsteinba hallgatni. Ti is köztök voltatok. S hogy
 7    4| megtartották muszkánéknak, a melyik ti. szép volt; a többit kiküldték
 8    4|             fogják megalapítani, ha ti. a vizet lecsapolhatják
 9    6|             hanem hallottam, hogy a ti szent könyveitek is bizonyságot
10    6|           tudom, úgy híják-e őket a ti szentírástokban?~– Igen.~–
11    9|            erdeiteket kivágatám, de ti szebb palotákra, illatosabb
12    9|            és ezüsttel megrakva, de ti száz annyi kincset fogtok
13    9|            sugaraiból születtek, de ti szebb hölgyeket fogtok találni
14    9|          szerelmük forróbb, s kik a ti öleléseitekre fognak jutni.
15   10|       ketten. Nem is tudtátok, hogy ti kisászuny vagytok; én tudtam.
16   10|             én tudtam. Kihoz mentek ti firhoz, mondjatok nékem.
17   10|       csukut orcájámra. No jul van. Ti meglesztek a magatokénak,
18   10|           homlokára ütve az ifjú. – Ti emberek, te összes emberiség!
19   10|              oltsd ki fényedet nap, ti csillagok szakadjatok alá
20   10|           az emberek bűnei miatt, s ti fellegek szédüljetek le
21   10|                         2~Fel, fel, ti szabad lakói az ősi pusztának,
22   10|             lakói az ősi pusztának, ti pásztorok, kik csordáitokat
23   10|             oroszlánt barlangjából, ti, kik sátrak alatt laktok,
24   10|            arcát nem ismerted soha, ti délceg ifjak, kik három
25   10|       erényt, s jutalmazzam a bűnt. Ti legyetek szabadok és sértetlenek,
26   11|           meg a további útat.~– Ah! ti már itt vagytok, – szólt
27   11|        Jancsit csókolgatva össze. – Ti pontosan megtartátok szavaitokat,
28   11|     különbféle betegségek, aminőnek ti csak neveit hallátok, sárgaláz,
29   12|        Művészek! – szólt a király – ti égiek által ihletett emberek,
30   13|           úr – vegyetek róla példát ti többiek, istentelen hivalkodó,
31   13|           lépésnyire sátort üssünk; ti pedig minden háznál gyertyát
32   14|         Szegény, szegény hegedűsök, ti!~Kik vándoroltok az egész
33   14|        valaha olyan ország, melyben ti voltatok az urak?~Ahol vajdáitok
34   14|    szolgabíró és az ő hajdúi, hanem ti magatok tartottatok törvényt
35   14|      kergetett el benneteket, hanem ti kergettétek el őt?~Ahol
36   14|             menni, hátul maradtok-e ti akkor, nem inkább egyik
37   15|           kiknek lelkeit elzártátok ti gonosz tündérek.~Azok előhozták
38   16|       felébredt – a mennyországban…~Ti, kik vigadtok s örültök
39   19|           Majd én előbb elénekelem: ti pedig majd aztán utánam.~
40   21|         fejét; „nagy selmák vagytok ti valamenyien”, mormogá magában; –
41   21|          bírák, érdemes tanácsosok!~Ti kutyahitű emberek, már látom,
42   21|            milyen szépen megcsaltok ti engemet most mindjárt. No
43   21|           engemet most mindjárt. No ti ugyan nagy mesterek vagytok.
44   21|          álljon a hátatok megett; a ti lelketek rajta. Már megcsaltatok,
45   22|        fölkacagott gúnyosan.~– Mit? Ti vagytok várostok legszebb
46   22|        várostok legszebb asszonyai? Ti akartok szépek lenni? Ezzel
47   22|     szolgálói! Engedelmeskedjetek a ti uraitoknak, az én szolgáimnak.~
48   22|             Nos, szép asszonyok, ha ti a legszebbek vagytok, milyen
49   25|          magamhoz szorítom fejét, s ti hirtelen rárohanva, kezeit
50   27|           délceg hajdú szomszédok: „Ti debreceniek nem törődtök
51   27|           jó nagy hasat neveljetek, ti nem segítitek sem a császárt,
52   27|           az tinektek mindegy, csak ti jól legyetek lakva; nem
53   27|         lakva; nem is hisszük, hogy ti is Árpáddal jöttetek volna
54   27|       vannak árulva terveitek, hogy ti álnok cselfogásokkal mind
55   27|      letettem mindenről. Oszoljatok ti is haza s térjetek hajdani
56   29|            Besze János! Mik vagytok ti ahhoz képest, mostani piacbekurjantó
57   29|     folytattunk az utcán.~– Ah! hát ti is a lunátikus felett vitatkoztatok.
58   29|          Veronka?~– Hát édes fiaim, ti mind a ketten egyformán
59   29|           sem felelt meg, de hiszen ti nem is lehettek olyan tudósok,
60   29|    vígasztaljatok! Nem kell nekem a ti vígasztalástok. Menjetek
61   30|       társai tárcáját s azt mondja: ti is üssetek a magatokén lyukat!