Part

 1    2|           ropogós! Hol jársz itten?~(Tán bolond vagyok, hogy megmondom,
 2    3|              nőttek: oly buján, mint tán a föld virágai sarjazhattak,
 3    3|             visszamennék azon tájra, tán újra eszembe jutnának. Ha
 4    3|         pásztorkürt tévedő hangjait; tán mindazon eszme föltámadna
 5    3|          rövidre mért időt? Vagy még tán kevésbé félné a hosszúra
 6    3|              meg éhen a hatodikra…~S tán csak az embernek van lelke
 7    3|         legyen mit leszakasztanod? s tán ez nem fáj neki? Hiszen
 8    3|         piros vérnek van élete? Vagy tán az illat nem lelke-e a virágnak?
 9    3|             a halál eszméi bántanak. Tán érezi lelkem közeledtét
10    4|             Zatráceni!” (Mi magyarul tán annyit tesz: hogy „bravó!”)
11    5|              égdörgés, szélsóhajtás. Tán az elhullottak szellemei
12    5|             s alakja oly lenge, hogy tán a fuvallat is elvihetné,
13    5|              és a menyasszony szemei tán őt keresik az alaktalan
14    5|               még várta, hogy valaki tán marasztani fogja. S mikor
15    5|           Szemeikből könnyek helyett tán inkább szikrák hullanának.~
16    5|       ismerős tárgyra, valakire, kit tán egykor képben lefestve láttunk
17    6|      Hindukus és Himalája vad bércei tán újabb századokra elrejték
18    6|             malájtól a vén katona; – tán ismered azt a csillagot,
19    6|            meg vagyok igézve.~– Vagy tán megmérgezve? Evett vagy
20    6|           tegnap hollófekete volt.~– Tán a nagy rémület őszítette
21    6|       kardjaikat verték pajzsaikhoz. Tán a közelgő csatáról mondott
22    6|              sebesítve. Azért láttam tán homályosnak a csillagot?…~*~
23   10|          lesz a vicispán fia is, meg tán Fügefi gróf is eljön. A
24   10|     szerencse volna én nekem.~– Mit? Tán bizony különb embert is
25   10|       távolban látszik Emeza városa, tán inkább hihetnők a délibáb
26   10|              hangzott egyes kürtszó, tán egy eltévedt vadászé, mire
27   10|             a drágakövek terhe, vagy tán a gyalázat súlya alatt;
28   11|              benézek a födélzet alá, tán ott találok valami mulatságot.
29   11|             szárazföldet érünk.~– De tán csak nem lehet belehalni!~
30   11|     szemekkel, kendőikkel integetve, tán atya, anya, barátnéi, tán
31   11|            tán atya, anya, barátnéi, tán most is forrón imádkoznak
32   11|          annyira élni látszott, hogy tán elbődül, ha a villát beleszúrom.~–
33   11|            vitt föl.~Hát ez micsoda? tán a másik szobám meg a második
34   12|            volt, mint a fehér rózsa, tán az ifjú szerelmének átka
35   12|       szerelmének átka fogott rajta, tán az ő álmai kísérték éjjelenként,
36   12|             vannak s azokon tünődöl? Tán kedvenc galambodat ragadta
37   13|     keresztül látszik valamit nézni. Tán csillagot vizsgálnak? Igen,
38   15|              Aki e zöld fű közé lép, tán egyet e különös virágok
39   15| bikabömbölést hallott; azt gondolta: tán idegen, kivert bika akar
40   16|            Ahová annyian mennek, oda tán neki is szabad bemenni,
41   17|              leányára Máki uram, még tán büszkébb volt rá, mint a
42   17|             apja anyja oda sem talál tán, ha utána akar menni, hogy
43   17|          csak vigasztalta őket, hogy tán eltévedt a szolgáló az étellel,
44   17|      kegyelmed maga jött a lovakkal, tán beteg a kocsisa?~– De bizony
45   17|          nagyot sóhajtva a jámbor.~– Tán megint odahaza van?~– Hát
46   21|            rá, hanem fekve maradt.~– Tán csak nem haltál meg, jámbor
47   24|              gutát? Csak nem fogadok tán hónapos szobát magamnak,
48   24|             kegyed ott akar lakni.~– Tán bizony kisértetek járnak
49   24|           hogy egy válaszfalon, vagy tán egy ajtón át hallgathassam
50   24|              kastély padlására, hogy tán felülről találok valami
51   24|             alakulva; tulajdonképpen tán az én hibám volt, hogy azokat
52   25|               senkisem üldözte őket; tán csak egy pár oláh átok,
53   27|           azt a tudományt, amit neki tán csak mégsem hiába adott
54   28|        eszmétől is.~– Sokan voltunk, tán háromszázan is: urak, szolgák,
55   28|   tenyereiről horzsolja le a bőrt, s tán az orrát is betöri, de aztán
56   28|  megfejthetetlen talányt adott elém.~Tán jobb volna, ha a robogó
57   29|             Micsoda szomnambulizmus? Tán biz álomjáró volt? holdkóros?
58   29|            azt meg merném mondani.~– Tán biz a foga fáj?~– Sokkal
59   29|                 Sokkal több annál.~– Tán csak az egész feje fáj?~–
60   29|             úr az utcán sétál.~– Te! Tán te is lunátikus vagy?~–
61   30|           leányom?”~„A professzor.”~„Tán nem tudtad a leckédet s