Part

 1    1|              rövid; – szólt, mintegy magában tusakodva az ember, s a
 2    2|              és serpenyőket képzelje magában mindenki, mint szintén a
 3    2|       Leszállt, dörgött, morgott még magában egyet-mást, s leült.~– De
 4    2|          asszony, ki is erősen örült magában, mint hitte, lefőzetésünkön,
 5    3|              a földbe vert asztal, s magában a székben egy férfi, ki,
 6    3|            Az éj viharában,~Mormogva magában~Így szól: nem igaz, nem
 7    5|          csatatéren. Keserűen mondja magában: „miért nem lehetek én ottan!”~
 8    5|      nyomorék, s keserűen mondogatta magában:~– Miért nem lehettem én
 9    5|      teljesíteni, és most nem érzett magában erőt arra, hogy a városba
10    6|            méreg, – mormogá az orvos magában.~– E pillanattól kezdve
11    6|            ott egyebet is, – sóhajta magában Davidson.~– „Minek köszönhetem
12    8|      mozgatni, el nem tudja képzelni magában: hogy mi lelhette őt? Semmi
13   10|         helyében, s azzal kiszámítva magában a két hang közti középutat,
14   11|            mintha előbb számot vetne magában, hogy vajon feleljen-e?
15   11|    szeretetreméltó ellentétben bírta magában egyesíteni a gyermeteg érzelgéseket
16   12|               nyugodt arccal látszék magában a felvett körrajzokat egybevetni,
17   12|              Maga elé nézett merően, magában beszélgetve, sóhajtva, nevetve;
18   12|              a szerelem alkotá? mely magában megőrült, az lehelte belé
19   12|            keble tágult. Istent érze magában.~– Legyen – szólt erős lélekkel –
20   12|              oda felmenni? – gondolá magában a király, s átadá Ferhádnak
21   14|             és nem tudta elhatározni magában, hogy melyiket szereti jobban,
22   15|             alá. A remete reszketett magában, de az égi nő biztatta őt,
23   16|        temetőbe, a kisfiú elgondolta magában: „mármost ki fogja nékem
24   16|             árva fiú úgy elsírdogált magában, amikor elgondolta, hogy
25   17|          jelent valami jót, gondolta magában, majd csak elhagyja, s addig
26   17| megengesztelé szegénykét, s gondolta magában, hogy már most csak vége
27   17|              neki szépen, s gondolta magában, hogy mármost a gazdasszonykodásban
28   17|          uram ezalatt csak áldogatta magában a be nem következő gombócokat,
29   19|    megáldottál engemet; – sóhajtozék magában elégszer a jámbor kézműves,
30   19|            keresztül, s gondolkozott magában, hogy vajon mi örülni valót
31   21|            semmi rosszat sem gondolt magában, végezte a ház körüli dolgát,
32   21|             nagy kést: még kárt tesz magában vele. Aközben azon iparkodott,
33   21|             ti valamenyien”, mormogá magában; – aztán mennyi az a rejtett
34   21|           Aha! kezdődik már, – mondá magában a basa, amint ezt megtudta. –
35   22|           kán bámulni látszik őket s magában töprenkedik fölötte, hogy
36   24|          jutott, hogy pörlekedni már magában elég nagy bolondság. Ni,
37   24|     mosolygott felettem. Gondolhatta magában: „könnyű volt kifognod annak
38   25|              az országutat s számolá magában, hogy még ma, még a jövő
39   26|            beteg úr pedig kezdte már magában számolgatni, hogy Rédey
40   27|             a tudnivágy, s elkezdett magában Debrecenben végig vallatni
41   27|        nincsen a kastélyon; csak úgy magában válik neki a mulandóságnak.~
42   27|        Megkeményíté szívét. Föltette magában, hogy csak egyszer sem fog
43   27|             ki az őrültet, s föltevé magában, hogy ezt megkísérti.~Volt
44   27|              s annálfogva elhatározá magában, hogy valami nagyot fog
45   27|         sebet.~Mi volt ez? – kérdezé magában Keresztszegi, az ő tervének
46   28|              Ün franszé?” jegyzé meg magában Zseminszky. Tehát vagy kisasszony,
47   28|             gondolok.~Ő azt gondolta magában: „te lengyel vagy, te bizonyosan
48   29|           Egyszer aztán azt gondolta magában n. t. Tóbiássy professzor
49   29|       bejönni, mert még nem főzte ki magában jól azt az ürügyet, amellyel
50   29|          Exspectas tantum” – dörmögé magában, s minthogy a falon keresztül
51   29|        professzor uramnak, – gondolá magában Nyaviga úr, mert csak a
52   29|            megboldogult csak nevette magában addig a dolgot, amíg a két
53   29|           nek neveznek, s mondogatta magában: „víz, víz!”, de amint a
54   29|              Nyaviga csak mosolygott magában. Hiszen ő is ki tudta volna
55   29|         mellett csendesen dúdolgatta magában a leánykori fonódalt:~Leányok
56   29|            ki foglyainkat” – gondolá magában Zsófi asszony s felkiáltott
57   29|             nem csukta-e be? – kérdé magában Zsófi asszony, a pinceajtóhoz
58   29|              tota mater! – dörmögött magában Harangi. Hogy tudhatta ez
59   30|              asszony föltesz valamit magában s aztán ugyanazt a dolgot
60   31|             nevezetességeit foglalta magában. – Minden kérdés és válasz
61   34|              szomszéduramat, – mondá magában – az nem volna becsület.