Part

 1    1|        sirály alakja lebegett a sötét világú tengeren.~A halavány
 2    1|      összenőtt bataták ágaitól: sötét volt. Amint itt hallgatva
 3    2|   szobára emlékszem, arra a kis sötét szobára, a nagy fehér kemencével;
 4    3|         nincsen semmi joga azon sötét archoz, melyet visel, semmi
 5    3|    természetmulatságot.~A völgy sötét volt, mint az éjszaka. Egymásra
 6    3|    kiálló szikla alá juték, oly sötét lett, hogy saját orromat
 7    3|                   I.~Fehér arc, sötét szív.~Milyen fehér az ember
 8    3|        volna a neve!~Fehér arc, sötét szív.~S te lész-e az, ki,
 9    3|         melyen csupán te vagy a sötét folt, csak azért van megalkotva,
10    3|      tapodsz, s mely most olyan sötét, ember volt egykor, olyan,
11    3|     meghalni?~Ha tudhatná azt a sötét időt, midőn szemét lehunyja
12    3|  méregnövényen azt a baljóslatú sötét tekintetet? Ki ne látná
13    3|         és szarvasmarhákról. Jó sötét helyre vették magukat, alkalmasb
14    3|       Hideg szél szárnya vitte. Sötét föllegek kísérték, vakító
15    5|           kérdé az aggastyán.~– Sötét van, nem látom az írást.~–
16    5|         oly jól illik az a kis, sötét bajusz. Ha dolmányt venne
17    6|     alakok vickándozó lovaikon, sötét arcaik homályából, melyek
18    6|          szökdellő alakok, vad, sötét arcokkal, s villogó nyugtalan
19    6|          Egyet sem látok. Az ég sötét.”~„Úgy meg fogsz halni”, –
20    6|         nevében parancsolának a sötét szolgalegények fölött, kik
21    6|  iszonyú fényt vetve a különben sötét terem alakjára. Száján és
22    7|     csak az Aja-Szófia mutatott sötét, élettelen képet óriási
23    7|     ekkor balra fordulva, hol a sötét épület állott, inte a tömlöctartóknak,
24    9|    lábaikkal, epedő, hosszúkás, sötét szemeikkel, halvány arcaikkal,
25    9|        őket a láthatáron, amint sötét felhőként odább húzódtak
26   10|       látogatót.~Az éjszaka oly sötét volt, amilyen csak lehetett
27   10|        majdan sírni fogsz, ha a sötét bú fátyolát sorsod egére
28   10|        anyám, mi is bemegyünk e sötét erdőbe? vadállatokkal nem
29   10|       mert rám néz. Érzem, hogy sötét fekete szemei rajtam függnek,
30   10|  gyümölcs van egyszerre; komoly sötét berkek fügefabokrokból,
31   10|  végképp megégett.~Az egész táj sötét volt már, mi annál borzasztóbbá
32   10| félelmesen.~Maeont elővezették; sötét képpel, szótlanul állt meg
33   10|     felé, szétszórt hajfürtei a sötét éjben is feketék voltak,
34   10|     hattyu-karcsú obeliszkok, a sötét mirtuszberkek közepéről
35   10| sokszínű paloták eltünnek, el a sötét pálmaerdő és a magas falak.
36   11|        madársereg közül egy-egy sötét fecske néha ablakom alá
37   12|     trónja”, mely úgy tűnik fel sötét, lombtalan homlokával a
38   13|        neki, mintha valami nagy sötét foltot látna lassan a város
39   13|      nagy embercsoport, melynek sötét tömegéből kaszák és kopják
40   18|          amíg Borsos uram ott a sötét kamrában felébredt. Galgó
41   20|       segíti elvenni? hogy azon sötét erdők fája cifra butorok
42   20|   takarják be őt, mint egy nagy sötét palást.~Pizarro szomját
43   20|       földről.~Midőn felkeltek, sötét éjszaka volt már.~Az egyenlítő
44   20|         volt s a pálmák levelei sötét lilaszínűek. A gazdag cukorültetvények
45   23|        és keresztházakon át egy sötét udvarra jutottunk, ott felmentünk
46   23|      ember. Az a ketrec egészen sötét volt, csupán egy kis tallérnyi
47   24|         kérdésemre; végignézett sötét fekete szemeivel, azzal
48   24|        behozatom a lámpát, mert sötét van már a szobában.~Leültem
49   24|        amint beesteledik, amint sötét lesz, megszólal valahonnan
50   24|         teszi elevenné; vékony, sötét szemöldök, hosszú fekete
51   25|  kulcsokat s magát belökték egy sötét fülkezugba.~A penészvirág
52   27|       óráig, egész délig, egész sötét éjszakáig; egyre mondva: „
53   27|         szélmentében látott egy sötét erdőt; annak a közepében
54   27|       egyedül felment a kastély sötét lépcsőin.~Midőn a főterem
55   27|    ajtót.~A nagy, éktelen terem sötét volt, benne egyesegyedül
56   27|       háta mögé a nyeregbe, s a sötét gesztenyésen keresztül a
57   28|        panorámalap váltand fel: sötét fenyves erdők, zuhogó hegyi
58   29|       ki.~– És azután?~– Azután sötét lett, s én négykézláb másztam
59   30|         a lapnak, s idebenn már sötét van. Egyéb világosság nem
60   30|     lehet gyujtani.~– Ejnye, de sötét van idebenn, Kristóf! –