Part

 1    2|       béresének jutott a szerencse, bennünket kihúzhatni a siralomnak
 2    2|   keresztyéni módon ki tudott túrni bennünket a boldogságból. Szüntelen
 3    2|         viheti magával. – Megáldott bennünket szegény, azután még egyszer
 4    4|   diskurálunk, még beljebb küldenek bennünket a jeges tengerbe.~– Hol
 5    4|  Kufsteinból ide kutyaszánkáztattak bennünket egy szép zivataros éjszakán.~–
 6    5|             vagy halj, de elfelejts bennünket.~A fiú esdő tekintettel
 7    5|             A kétségbeesés megtanít bennünket harcolni, s ha erőt akarna
 8    5|       elhalunk és nem akarjuk, hogy bennünket valaki megsirasson. Élünk
 9    6|          indust. – Meliah meg akart bennünket tréfálni.~A maláj eltitkolhatatlan
10    6|       felakasztva, lovára ugrott, s bennünket büszkén üdvözölve elnyargalt.~
11    6|          hozzájok és azok őhozzá.~A bennünket megtámadott afgánok tőlünk
12    6|            hozzánk. Amint meglátott bennünket, örvendezve kiáltá neveinket.
13    6|             egy barlanghoz vezetett bennünket a némber, mely egy jéghegy
14    9|            bajnokok! Sokáig nyomott bennünket az idegenek rabigája, itt
15   10|       előttünk áll. Ő lánccal kínál bennünket, mi kínáljuk vissza karddal.
16   10|         neve is, ha népe elveszett! bennünket ne lásson senki rabszolgának.
17   11|       okosan cselekszik, ha itthágy bennünket, kik el vagyunk szánva tűrni
18   11|           belül viselünk. Ha látnál bennünket, nem ismernél reánk. Atyám,
19   11|           szólni, fölkel és otthagy bennünket; testvérem Géza lelkülete
20   11|          panaszkodom.~Mindazok, kik bennünket megismerének, kikhez utasítva
21   11| legmegelőzőbb szívességgel fogadnak bennünket; atyámat a tisztelet legőszintébb
22   11|           egy percig sem hagynak el bennünket.~És ez a legkeserűbb érzés,
23   11|           érzés, mikor tudjuk, hogy bennünket vigasztalnak! Az egész úton
24   11|         egünk volt, mindenki sajnál bennünket, még a természet is, mindenki
25   11|     elfogyásé.~Itten szabad lég fog bennünket körül, és én irigylem annak
26   11|           várom, hogy szabaduljak e bennünket minden jósággal elhalmozó
27   11|         hullám majd a felhőkig tolt bennünket, majd lehajított a tenger
28   11|       utánunk jövő brigg fölszedett bennünket.~Én ez idő alatt folyvást
29   11|           felszólítók, hogy kíván-e bennünket státusa polgáraivá felvenni?
30   11|       válaszában felelt, biztosítva bennünket azon rendkívüli kegyéről,
31   11|         miszerint nemcsak hogy örül bennünket elfogadni, sőt a státusához
32   11|         jőni, s személyesen vezetni bennünket saját fővárosáig.~E készség
33   11| keresztüljöttünkben figyelmeztettek bennünket, hogy ha odább akarunk menni,
34   11|      mentémet! – A citoyen meglátva bennünket, oda akart szamaragolni,
35   11|           meg paripáját, s vezetett bennünket Ikaria felé.~Barátom! olyan
36   11|         felérve, vezetőnk megállíta bennünket, mondván „megálljatok! szent
37   11|      szeretetreméltó hölgy meglátva bennünket, elámult ránk, s ahelyett,
38   11|       jutott eszébe, hogy felhívjon bennünket birkózni. A szegény citoyen
39   11|     menyasszonyom messzire elkísért bennünket, s mikor egy tó mellett
40   11|     magyarok istene bele nem fordít bennünket ebbe a nagy Balatonba, egy
41   22|          fölvevék a gyászt, őrizzen bennünket Isten, hogy arra okuk ne
42   22|        legyen.~Pedig nem őrzött meg bennünket attól Isten.~Jött a rossz
43   22|            a folyamokra, ki véd meg bennünket akkor?~És jött a tél, széles
44   22|            haljunk meg? Körülfogott bennünket az ellen, kitől világ minden
45   22|          minden kincse meg nem vált bennünket, kinek nem elég aranyunk,
46   27|         generálisok is megsarcolnak bennünket, meg a nagyváradi és szolnoki
47   27|      előremennek, ha hátrahúzódnak, bennünket itthagynak, s akkor ki védelmezi
48   27|              amikkel a mennyei atya bennünket táplál és elevenit s vajon
49   27|        bennrekesztém.~– Ki árult el bennünket? Testvérem?~– Arra ne legyen
50   27|             látta, hogy vezetnél te bennünket felé, aki még fel se nőttél?~
51   28|        emberrel hivasson papot, aki bennünket összeeskessen, mert én önt
52   28|           akadály. Van lelkész, aki bennünket összeesket most is. Itt
53   28|           valaki németül szólít meg bennünket, feleljen kegyed neki, én
54   28|      szentelt földbe; a lelkész, ki bennünket összeesketett, volt jelen
55   28|           Ekkor azután összeszedtek bennünket s elküldtek arra a hosszú
56   28|               Ah ön volt aztán, aki bennünket is szerződtetett.~– Dehogy
57   30|         milyen fényesen temetnek el bennünket, csakugyan azt hiszi, hogy
58   31|             nekünk nem való. Vitess bennünket a mi szép világunkba vissza.
59   32|             a korcsmárosné fogadott bennünket. Maga, mert gazda nincs.
60   34|      szobában is. Nem szól meg érte bennünket senki.”~(Pedig bizony még