Part

 1    1|             kik vétkeket követtek el, miket titkolni kell az álladalomnak,
 2    1|       lélekkalmár lakik: bűnök nevei, miket érteni irtózat! vad férfiak
 3    1|             vadakat hordott ide neki, miket a szép hölgy kezei oly ízletes
 4    2|          tűzködék fölébe zöld ágakat, miket ugyan a tarka borjú menten
 5    2|      könyveket is szabad volt vinnem, miket én városon lakó tiszteletes
 6    2|            holmi szerelmes históriák, miket én Debora asszony előtt
 7    2| kikanyargatott allegorikus frázisait, miket a rossz világ káromkodásoknak
 8    3|          mindenható sors, a kínokért, miket fejemre mértél? Egy percet
 9    3|         Kétségbeejtő, gyötrő képeket, miket az ébrenlét sem töröl ki
10    3|              született; el a népeket, miket egykor szült és ismét benyelt,
11    3|              az égen ama vérfoltokat, miket kívülem senki nem lát, dúlt
12    4|   változtatnia azon sajtótörvényeken, miket a magyar nemzet, miután
13    6|               volt füleit elrejtenie, miket lehetetlen volt elfelednie.
14    7|              míg a csengettyűs dobok, miket fejük fölött összeütnek,
15   10|             nagy vastag szemöldökeit, miket más bajuszként is megtiszteltetésül
16   10|               olvasni bölcs dolgokat, miket aki írt sem értett, – jőjjetek
17   10|               saját provinciái ellen, miket a viharnál sebesebben elgázoltak
18   10|             elefántok közé. A nyilak, miket a tornyokból lőttek rá,
19   10|             váraknak lennének szánva, miket egykor védeni kell. Szilárd,
20   10|        oszlopokkal; roppant kúptetők, miket réz elefántok háta emelt;
21   10|              varázsfűszereket hozott, miket bűvész-tudós mágusok készítének
22   10|        meghódolt előtte, az országok, miket egykor ősei bírtak, örömriadóval
23   10|       tömegekké alakíták hadsoraikat, miket seholsem lehetett megbontani;
24   10|              mozduló ostromtornyokat, miket alárakott faderekakon száz
25   10|           dacolva tűzzel és kövekkel, miket a falakról leszórtak, s
26   10|        rohammal közeledni magok felé, miket a bőszült állatok szilajon
27   10|               népet; óriási struccok, miket etiop fiúk nyargaltak, egész
28   10|             hányt oszlopok látszanak, miket félig behordott a homok,
29   11|          matematikai könyveket olvas, miket azelőtt ki nem állhatott;
30   11|          írhatnék azon benyomásokról, miket az itteni dolgok újdonsága
31   11|           levelet nyomott a markomba, miket citoyen Kurcz írt Amerikából
32   11|          csodadolgokat olvastam ki, s miket lemásoltattam, hogy nektek
33   11|        remeklése a természetnek; fák, miket virágnak nevezhetsz, körüldongva,
34   11|            volt improvizált rúnákkal, miket mindenféle tüske rajzolt
35   11|       csodálatos, szokatlan bájakról, miket a költők oly csábító szépen
36   11|              azzal a millió bogárral, miket a szűz természet az emberek
37   11|         üstökeiknél fogva a fejbőrök, miket ellenségei koponyáiról leskalpozott,
38   12|     gránitköbök tele írva ékbetűkkel, miket bölcsek és költők véstek
39   12|         kövekkel hajigálja a völgyet, miket meggyűlt haragjában a sziklákról
40   12|              az áthasított bércfalak, miket valami óriás, lőpor segélye
41   12|           benne még azok a bokrok is, miket csak leveleikért szokás
42   12|     szeszélyes kívánatokkal állt elő, miket egy percben követelt, a
43   12|            azon kincsekkel volt tele, miket Heraclius császár hajóiból
44   12|               a mély kivágás oldalán, miket köröskörül benőtt a zöldelő
45   13|              rokon- és ellenszenveit, miket a kuruc-labanc világban
46   14|          volna.~Évek és századok óta, miket senkinek sem jutott eszébe
47   14|              juhaink és a mi ökreink, miket mi már meghizlaltunk. De
48   14|              úszni az ellenség fejei, miket ők leaprítanak.~De amint
49   15|               fel az iszapos földből, miket anyjának hordott haza. A
50   15|             ökörnyálból vannak szőve, miket nagy vizi virágok ágai tartanak,
51   17|          elfelejteni a gitárleckéket, miket Jucinak adott, végtére jövedelmező
52   20|        épített, merész utakat vágott, miket maig is bámulnak a foglalók.
53   20|         ráleltek az apró lábnyomokra, miket Amarlija és futó társnői
54   20|               a sárga hegyek csúcsai, miket a belső tűz összeemésztett.
55   21|             hat zsák oltatlan mészre, miket építésre vett az ura, s
56   22|             keresetlen bot a hátukat, miket szerencsés és szerencsétlen
57   27|             balról emelkedett halmok, miket pattantyús telepeikkel megraktak;
58   27|            hogy azon fenyőfáklyákból, miket a többiek hátrahagytak,
59   29|               el lehet képzelni, hogy miket beszélt ez a meg- és visszaboldogult