Part

 1    2|             mindig otthon kötött, s jaj volt neked, szegény fiatalember,
 2    2| maradványait, azt eléje tartottam…~…Jaj! Azt a dühből, kétségbeesésből
 3    2|      pórusait, mint egy ürgelyuk.~– Jaj nekem, úgy én oda vagyok!
 4    2|       Tudtam, hogy fáj a könyöke.~– Jaj nekem, pedig fáj a könyököm:
 5    2|          kezd valami a konyhában.~– Jaj, talán tolvaj… – rebegé
 6    2|             lehetett volna rakni.~– Jaj! uram s én Istenem – sóhajta
 7    2|           meghaltam és elkárhoztam! jaj nekem én bűnös fejemnek.
 8    3|         tárgy, mint egy emberi arc…~Jaj a botránkozónak, de százszor
 9    3|          botránkozónak, de százszor jaj a botránkoztatónak!~
10    4|           Debrecen, az erdélyiek?~– Jaj, minderről sokat kell beszélnem,
11    5|       erővel akarnak bejönni, akkor jaj nekünk. Minden házat külön
12    7|            adandók a sebesülteknek; jaj volt annak, ki a szultán
13    9|       izentek, amelyből való volt s jaj volt neki, ha elő nem teremté
14   10|        megkaptam azt a gézengúzt.~– Jaj, bizony talán tigodet is
15   10|     elvörösödik, s ami kezébe akad, jaj annak a skatulyának.~Mert
16   10|        ütött egy kővel az ajtóra.~– Jaj te gyilkos, te haramja,
17   10|       tízezer nyolcszáz forint! Áh, jaj! bizony a maga apja derék
18   10|          viszek el belőle semmit.~– Jaj de sok pénz! – kiálta fel
19   10|       megmondtam, hogy elveszlek?~– Jaj, maga még gyerek, még magának
20   10|          látna téged, hogy mondaná: jaj te leány, mit cselekszel!
21   13|        labonc; – no iszen hát akkor jaj neked is, nekem is; – s
22   14|         állat azon ne lakjék többé.~Jaj, tenéked, szegény Zingara.~
23   14|    csendességgel úsztak aláfelé, de jaj, jaj! nem az ellenség kopasz
24   14|             úsztak aláfelé, de jaj, jaj! nem az ellenség kopasz
25   17|        tiszta ruhát kell fölvenned, jaj be gyöngyen áll rajtad!
26   17|          virágot kell leszakítanod, jaj be illik hozzád!~Apjának,
27   17|           melyik szereti jobban? No jaj volna annak, amelyik megbántaná!
28   17|          mert megégette az ujját.~– Jaj, galambom, hát azon segíteni
29   17|           házam ugorjék meg tőle.~– Jaj, kedves vejem uram, nem
30   17|             valami nehéz munkára?~– Jaj, kedves, édes Herczeg András
31   17|          tornyában a tizenkettőt.~– Jaj az aratók gombócai! – kiálta
32   18|            amit holnapra csinálnak. Jaj, hallja kend, mennyi szépség
33   20|          gályák a panamai partokon.~Jaj annak a napnak, amely legelőször
34   20|             az Andes-hegyek között!~Jaj annak a szélnek, jaj annak
35   20|        között!~Jaj annak a szélnek, jaj annak a víznek, amely hajót
36   20|        hajót hozott a perui partra.~Jaj annak a szónak, amely legelőször
37   21|              Karóba fognak húzni.~– Jaj nekem, kegyelmes bíró uram!~–
38   21|        tudnám, kegyelmes bíró uram. Jaj csak ezt az egyet engedje
39   24|          úton sírt, fohászkodott.~– Jaj, kérem alássan, bolond az;
40   24|            miféle teremtés itten?~– Jaj kérem alássan, az meg a
41   29|         mindjárt megjön. Várja meg. Jaj, nem merem bevinni a szobába,
42   29|          leteszem ide a szék alá.~– Jaj, oda ne! kis macskák vannak
43   29|       belevágtam addig a kezemet.~– Jaj, csak én akkor ott lettem
44   29|             fáj, édes Nyaviga úr?~– Jaj, ha azt meg merném mondani.~–
45   29|         akik emelték, csak mondták: jaj de könnyű a jámbort Nem
46   29|              ami meg sem történt.~– Jaj, csak meg ne tudnák!~– Csak
47   29|          rohant ajtónak, ablaknak: „Jaj, hova bujjak el?” A százgallérú
48   29|             kend? Az ott ni! Látom! Jaj, ha leesik. Pszt. Most megáll.
49   29|           sajtoskofa az almáshoz.~– Jaj, inkább hiszem, csak a fejemre
50   29|         másszék fel arra a falra!~– Jaj, fussunk innen! Mindjárt
51   29|            quatit ungula campum!”~– Jaj, csak olyan csúnyákat ne
52   29|       megrémülve a professzor úr.~– Jaj! a napamasszony lelke! –
53   29|            harmadnapra meghalsz.”~– Jaj, már adom! Benne van minden!~– „
54   29|          másvilágról hazatértnek.~– Jaj, édes napamasszony, – monda
55   30|     takarékoskodjék, járjon gyalog! Jaj, miniszter úr! ha minden
56   30|       csinálni? S mennyibe kerülne? Jaj barátom, ruhakincstárnok!
57   32|     vármegye.~Hej, de kikacagott.~– Jaj lelkem ifjúr! Látszik, hogy
58   34|           az utcaajtóban fogadás.~– Jaj, kedves édes szomszéd uram,
59   34|          mégis becsületes maradtam. Jaj már annak a leánynak, akit