Part

 1    1|                    1~Megáldva a délövi ég minden gyönyöreivel, – közepén
 2    1|           virányok a vizek fenekén!~Az ég emellett feketekék volt,
 3    1|              kiknek arcaikat tenger és ég világítja.~Elöl két evező
 4    1|      banánjaival, a gyémánttal hintett ég, a lángoló foszfortenger,
 5    1|               a messze láthatáron, hol ég és tenger összeolvadnak,
 6    1|                a föld mérget terem, az ég üldöző moszkítókat… és te
 7    1|                meg fogja mondani; ezen ég, ezen csillagok mind azt
 8    1|             liánfonadékok képezték. Az ég nem látszott itt a felül
 9    1|       kormánykeréknél Géza.~– Adjon az ég hosszú életet neki! – kiáltá
10    2|              még nekünk is a csillagos ég!~Látszott a galambomon,
11    3|          fellegei közül utósugárait az ég aranytengeréből szétlövellé.
12    3|             lábbal állítottam volna az ég felé a szép mindenséget,
13    3|               ahol csöndesen folyt, az ég látszott benne. Akartam
14    3|                Tele volt csillaggal az ég, tele volt hóval a föld.
15    3|              sírva két szeméből.~És az ég millió csillagai közül egy
16    3|            szép hazában lakni, mint az ég? Angyalok énekét hallani,
17    4|           színekben, délfelé fekete az ég, mint a pinceablak. Vahot
18    4|        semmivel, ha mondták néki: hogy ég a ház, azt felelte: hogy
19    5|              kérlelhetetlen csatát, az ég kapuit védve most azok ellen,
20    5|               az ellenségé… s ez rá az ég mennydörgése…~S mikor már
21    5|              de még most is szépek.~Az ég egyik oldalán a lemenő nap
22    5|             nem sírnak.~Mindkettő feje ég, lángokkal háborog. A tűzhányó
23    5|          másikig. A láng emelkedik, az ég fedele izzadni latszik tőle,
24    6|             tőle.~„Egyet sem látok. Az ég sötét.”~„Úgy meg fogsz halni”, –
25    6|             beszélik, varázsolnak s az ég csillagaiból jósolják, mikor
26    6|             mellém.~Körüle álltunk. Az ég tiszta volt, a csillagok
27    6|                lehajolt, azt hivém, az ég szakad rám, minden túlvilági
28    9|          rózsaszínű folyam, rózsaszínű ég; rózsaszínű leány – ott
29   10|             bomlanak szét, a föld maga ég a szétzavart sorok alatt,
30   10|              nyugoton is vörös volt az ég, keleten is.~
31   10|               anyagból tornyosulnak az ég felé, roppant magasságú
32   11|                 hogy hajón vagyunk, az ég mosolyg, a tenger hízelg,
33   11|         imádkoztam az éghez.~Áldjon az ég, az a boldog, az az elhagyott
34   11|                boldog, az az elhagyott ég!~
35   11|               őket irigylik s a boldog ég alól visszasóhajtanak ama
36   11| visszasóhajtanak ama viharokkal terhes ég alá, kiknek hiába ád mennyországot
37   12|                legszebb volt valaha az ég alatt, halhatatlanná tenni
38   12|         szemekkel, mikben titkolt láng ég, tagjai átlátszanak, mint
39   12|                tündérnek látszék ekkor ég felé emelt orcával, mintha
40   12|         magasztos tekintetet vetett az ég felé, mely egyedül lehetett
41   12|            ruhát szeretnék, mint ez az ég – szólt könnyelmű lengeséggel
42   12|                sugárban lövellt fel az ég felé, amilyen magasról jött
43   13|               hiszi, hogy szemeiket az ég csodáin fárasztják, ők azzal
44   13|          helyén volt, a teleszkópiumok ég felé fordítva, s munkában
45   14|            Amint a nap lenyugodott, az ég mégsem sötétült el, hanem
46   15|          szemeiknél nem volt kékebb az ég, s sárga hajuk mintha csupa
47   20|               Pizarro szelindekei s az ég felé kezdtek ugatni.~A feltekintő
48   20|            Pizarro menekülj! a kénhegy ég.~Az őrült leányok felgyujták
49   24|               öleléstől, ajkam most is ég a csóktól.~Amint kioltott
50   27|         dárdája hegyére, azt azonmódon ég felé emelve, megrázta kegyetlenül
51   27|            feje fölött; – „incendium!” ég a város becsülete! Elfogták
52   28|          hunyhatja soha. Őrizze meg az ég minden érző ember kezét
53   29|                biztos helyre, ahol nem ég meg.~– Megteszem azt Veronkám
54   30|              van. Egyéb világosság nem ég, mint az a spirituszlámpa
55   30|              embernek az egész mivolta ég; itt csak a pofám égett.
56   30|            Amióta itt vagyok, csak úgy ég a retardatumhalmaz a kezem
57   31|             neve Tien Muen, vagyis „Az ég kapuja”.~– Vannak e tartományban
58   31| elszörnyedésében magasra meredt fel az ég felé.~Amit a kínai császár