Part

 1   10|          s kifutott a nádasba; a jámbor hitelezők azután megszánva
 2   13|       róla az adoma, miszerint a jámbor felvidéki tót nem tudott
 3   13|          segédje, s emellett oly jámbor érzelmű ifjú ember vala,
 4   13|          vivé a gonosz kísértő a jámbor ifjút, hogy egy délután
 5   15|  szentségtörő nem tért vissza. A jámbor remete aludt az Úr oltalmában,
 6   15|    könnyezett, mint egy ember.~A jámbor székely nem tudta mire vélni
 7   16|        az első két napon, ha egy jámbor, öreg gyümölcsárus-asszony
 8   17|         lehetett felőle mondani, jámbor, szemérmes volt, mikor az
 9   17|       Dunának.~Hagyta is magát a jámbor illően lehurrogatni Mákiné
10   17|  muzsikáló órához volt szokva.~A jámbor Herczeg András gonoszabbul
11   17|    engedi epedni maga után azt a jámbor asszonyt? azt csak nem várhatja,
12   17|     utoljára azt sem tudta már a jámbor, vajon ő vette-e el Jucikát,
13   17|          szólt nagyot sóhajtva a jámbor.~– Tán megint odahaza van?~–
14   17|        asszonyon, hanem ő maga a jámbor.~Asszonyok, asszonyok, ne
15   18| verekedett; pedig különben olyan jámbor ember volt, mint a bárány.
16   18|      vacsora, melynél a vidám és jámbor menyecske, ki mindenben
17   18|      bolondnak. Hol egy kötél?~A jámbor asszony most bánta csak
18   19|          munkát is jót csinált a jámbor, maguk a vevők panaszolkodtak,
19   19|    sóhajtozék magában elégszer a jámbor kézműves, mikor éjfélen
20   19|        rakott asztalokat, amiket jámbor kofák árulgatnak olyan gyermekek
21   20|      országának halála.~Az inkák jámbor népe bámulva látta, mint
22   21|  erőszakosabb kezdett lenni, s a jámbor asszonyt már-már kétségbeejté,
23   21|         Tán csak nem haltál meg, jámbor csausz; mi a patvar? hiszen
24   21| megcsókolni?~– Nagyon virtusos a jámbor, – magyarázá bíró uram.~–
25   22|        egészen más világ volt. A jámbor kereskedőnép egész nap boltjában
26   22|       hogy végtére eltávoztak, a jámbor földieknek eszükbe jutott
27   24|      folyik arisztokrata vér, én jámbor kalmár fia vagyok; hozzám
28   24|       hát én sem lehetek kevésbé jámbor, mint ő.~Vagy eladjam a
29   24|        mérget, idd ki előttem!~A jámbor fiú retteneteset fohászkodott,
30   24|          abba sem tett mérget.~A jámbor kapus sokkal kevesebb gondot
31   24|  kigondolni.~Elővettem Louist. A jámbor fiú nem nevetett, attól
32   24|       ábrázatot gyűlöl látni.)~A jámbor fiúk kotródtak, éppen csak
33   24|         is volt egy halottunk; a jámbor kapus. Mikor a cselédek
34   27|        Debrecenből, aki egy szál jámbor gerundiummal ellátva, idejőne
35   27|      Nagyon szégyenlette magát a jámbor a tanács előtt.~– Hát kegyelmed
36   27|        rútul bánt csákányaival a jámbor vassisakon, hogy akik véres
37   27|      gazdájánal tevéket őrzött a jámbor, s azokhoz, mint mondják,
38   27| megszámlálhatná.~Azt nem tudta a jámbor, hogy menedéke úszóláp,
39   27|     köntösöm a tiéd. Mi kell még jámbor őrült?~Szulali mesélt tovább
40   27|     Szulalihoz:~– Édes atyámfia, jámbor eszeveszett lélek; ha azt
41   27|        be, mik vannak odaírva.~A jámbor pedig tevehajcsár korában
42   28|    mentek északnak?~– Hja, biz a jámbor kísérők nem nagy mulatságukat
43   28|       tudakozódott senki utánam.~Jámbor zsidó gazdám, ki az útfélen
44   28|          igen mély ismeretséget. Jámbor zsidó gazdám már azt hitte,
45   29|         hogy éppen olyan szép és jámbor, mint anyja volt fiatal
46   29|      maga módja.~Vannak szerény, jámbor életű fiatalemberek, kikből
47   29|  legártatlanabb állapot.~Annak a jámbor jurátus diáknak valamelyik
48   29|            Nem más, mint a derék jámbor Nyaviga.~– Lehetetlen!~–
49   29|   megtudjuk az igazat.~A szegény jámbor Nyaviga úr aztán a következő
50   29|     legtöbb pénzem!”~Mivelhogy a jámbor asszonyságnak, mint okos
51   29|          hirtelen bebugyolálta a jámbor lelket a szemfödelébe, a
52   29|      Cegléd utcában, odavitték a jámbor teremtést, az a jó lélek
53   29|    fölmegyek hozzád! Elfoglak!~A jámbor sajtoskofa megcirógatta
54   30|       egy harmadik beavatkozó. A jámbor szerb atyafi volt az, aki
55   30|        nem ér semmit az embernek jámbor fogadásokat tenni. Az Úristen
56   33|    lármával követelve, hogy az ő jámbor férjeiket, akiket a gonosz
57   34|       Vezessék elő!~Hát bizony a jámbor Pugonyi Están uramra már