Part

 1    2|             hol sárgára meszelték, utoljára pedig kövecsekkel verette
 2    8|        szertemaradozott tőle, hogy utoljára az ország minden részeiben
 3   10|           volt, hanem persze, hogy utoljára minden hajója vagy elsüllyedt,
 4   10|            akkor is csak szobában, utoljára is fegyverre került a dolog,
 5   10|        kivesztek apródonkint, hogy utoljára csak egy kompatriótája maradt
 6   10|            ostornyélnek való volt.~Utoljára ez is megúnta a sok ácsorgást
 7   10|         mindent eladott a boltból, utoljára csak úgy kongott másodmagával
 8   10|        viselt, s a szabadságharcba utoljára is a hódító fáradt bele;
 9   10|         egy kis csapat maradt csak utoljára, mely még folyvást küzdve
10   12|         összetört szobrokat.~Midőn utoljára maradt, büszkén felállt
11   17|          egész falu megsüvegel; de utoljára úgy elijesztgették attól
12   17|       aztán sok mendemonda támadt. Utoljára másféle ember annyira nem
13   17|            nekiindította a záport, utoljára is könyörgésre kellett Andrásnak
14   17|    behoznak.~De semmit sem hoztak.~Utoljára csak mégis megsokallta a
15   17|            szétrepül minden kedve.~Utoljára is megsokallta már a sok
16   17|          szivem? mi bajod Judikám? utoljára azonban olyat csapott öklével
17   17|            egyszerre mind a kettő.~Utoljára a nagy ütögetésben kettéhasadt
18   17|            látni akarta, úgy, hogy utoljára azt sem tudta már a jámbor,
19   17|            Az összezördült feleket utoljára is a tisztelendő úrnak kellett
20   19|             s bujt a nagy úr elől.~Utoljára János mester nem állhatta
21   22|         köztük azok az asszonyok?” utoljára maga Karadzim kán vezette
22   23|          magamat vinni. Száz frank utoljára is nem nagy dolog. Mindenféle
23   23|      énvelem Juliát; az angol lord utoljára majd felakasztotta magát
24   24|        kocsisom egész úton sírt, s utoljára gyilkosságot vallott magára,
25   24| bosszantott az egész vigyorgó kép. Utoljára találtam valami függönyt,
26   24|          másikon megint felmentem, utoljára egy szobába nyitottam be,
27   24|           meg visszahúzta a kezét, utoljára elszántan felugrott székéről,
28   24|           csinált belőlük, úgyhogy utoljára nem volt egy cselédje sem,
29   25|             mert van neki miből; s utoljára az úrféle azt sem bánja,
30   27|        meglássa azokat a tornyokat utoljára. Nem!~Indult. Ekkor egy
31   27|      kivergődni a szövevény közül. Utoljára Szulali tulajdon hátaslova
32   27|      Debrecenben; ifjak, vének; és utoljára egy valóságos tündér, egy
33   27|       harámbanda mulatott előttem, utoljára tüzet raktak alattam s felfüstöltek.~–
34   27| kiéheztettek, vízzel csepegtettek, utoljára dudával gyötörtek, hallgasd
35   27|       hogyan kell törökül olvasni. Utoljára, hogy semmi vallomást sem
36   27|            promóción lettek volna.~Utoljára hagyta Vincentiust, Igyártó
37   28|            az urak ellen lázítják; utoljára aztán a rendőrséghez szegődött
38   28|        másiknak, az a harmadiknak, utoljára oda is eljut, ahova nem
39   28|           fogják a rubeleket, hogy utoljára is gondolkodóba esett. Később
40   28|       követelése helybenhagyatott. Utoljára azt kivánta, hogy a nejét
41   29|        hogy mit, mert diákul volt. Utoljára bebújt a padláslyukon, aki
42   30|             mindig fényesebb lesz, utoljára az egész pohár rémületes
43   30|          licitáltak egymásra, mígt utoljára fölverték nyolcvanezer forintra.
44   30|           el, mint ahogy vásárolt. Utoljára rájött, hogy amely napon
45   30|       válogat benne kedve szerint. Utoljára azt kérdi: hogy ennek az
46   30|      elkezdi mondani, hát az ember utoljára inkább beleegyezik, hogy
47   30|          emberek elől hova teszem? Utoljára az énekmester azt a gorombaságot
48   30|           merített neki a pénzből. Utoljára kifogyott a kútból a pénz,
49   30|       solidum kellett helyt állni: utoljára azt vettem észre, hogy én
50   30|       annyit, hát nem fogadnám el. Utoljára össze is verekedtünk, betörtük
51   30|         lejajgatni a padlásról. De utoljára is az átkozott prókátora,
52   30|         nekik több, nem munkatárs. Utoljára kitaláltam a nyitját. Az
53   31|          sok vereséget szenvedett; utoljára úgy elbúsulta magát, hogy
54   33|            bátya, a strázsa sógor, utoljára még az utcaseprő atyánkfia
55   35|         rajta, azután az igazgató; utoljára a gyászruhás nő.~A beteg
56   35|  Behódította már az egész világot, utoljára Budapestre is elvetődött;