Part

 1    2|   rézcsákányostul. Merre fussak? Ez jutott legelőször is eszembe, s
 2    2|            Urambátyám két béresének jutott a szerencse, bennünket kihúzhatni
 3    3|             Később valakinek eszébe jutott azt mondani, hogy az ember
 4    4|          harmadnapra a paradicsomba jutott.~– Mondj valamit Petőfiről
 5    6|             mintha ez akkor eszembe jutott volna, hanem, mert sokkal
 6    6|        fölébredék, ismét e gondolat jutott eszembe. Fölugrottam. A
 7    7|          harmatát hinték le rá.~Itt jutott vissza a szerájba, melynek
 8    8|       vásznat.~A fullajtárnak ekkor jutott eszébe a múlt éji mulatság.
 9    9|      összesereglettek volna, eszébe jutott Lieu-King elpusztítójának,
10   10|      felidézték a rendőrségre.~– Mi jutott az úrnak eszébe? Kifigurázni
11   10|             s két gyerekkel a hátán jutott el Belgrádra.~Itten – szegény –
12   10|        szintén maga sem tudta, mint jutott a „Birbuc” névhez. Ez volt
13   10|          két rossztól megszabadult, jutott a harmadikba, a legkisebbe,
14   10|    beszélnivalója, maga Gerguc alig jutott hozzá, hogy megölelgesse
15   10|              hogy ki vágyun?~Eszébe jutott, hogy hátha valami nevezetes
16   10|        nagyobb más ember fiának nem jutott.~Tiszteljétek azon érzelmeket,
17   10|           lelkéből egy lehellet sem jutott; reszkető, érzékeny gyermek,
18   10|          láttára. Végtére egy közel jutott a falakhoz, vaslemezzel
19   10|          hidról, egy végre a sáncig jutott, s míg az oroszláni vitézséggel
20   10|            közel, ellenségei kezébe jutott.~      ~Az elfogott királyné
21   11|        falához, mint egy csaptatóba jutott egér.~Odakinn ordított a
22   11|          Többek közt kérdezém: hogy jutott a státus ehhez a kunyhóhoz?~–
23   11|            volna énekelni.~Végre az jutott eszébe, hogy felhívjon bennünket
24   12|       elfogadom az alkut. – Orfeusz jutott eszébe, ki az alvilág kapuit
25   13|     bocskorban járt, csupán azoknak jutott sarú, akik valamely tisztségben
26   14|             óta, miket senkinek sem jutott eszébe számlálni, lakott
27   19|           az apa térdére és karjára jutott.~– Már most csendesség!
28   20|          fehér fajnak az a dicsőség jutott, hogy nehány század alatt
29   21|             magát. Egyszer éppen az jutott eszébe, hogy minden Debrecenben
30   21|         hazaszalad a nép; de meg az jutott eszébe, hogy ilyenkor, minden
31   21|            vigasztalni.~Csak azután jutott eszükbe a csausz. Hát abból
32   21|          néz ki a szeméből.~Olyasmi jutott a basának eszébe, hogy Székely
33   22|           jámbor földieknek eszükbe jutott maguknak kelni át a jégen,
34   22|         Esztergomban ötven ellenség jutott. Most már közelebbről lehete
35   24|         megváltoztatásáért. Eszembe jutott, hogy pörlekedni már magában
36   24|      rászedtek. Hanem akkor eszembe jutott, hogy az apám, ha rossz
37   24|       lettem ép eszemnek; s eszembe jutott, hogy itt még egy őrült
38   24|           elmondta, mikor és hogyan jutott ő e kínzó rögeszméhez. Egyszer
39   24|           hogy egy álmomban eszembe jutott határozatom. Ott ültünk
40   24|              E veszélyes percben az jutott eszembe, hogy milyen jó
41   25|            és Borosjenő török kézre jutott, ezt is könnyűszerrel elvette
42   25| útkanyarulaton, melynek amíg végére jutott, folyvást üldözék a déznavári
43   27|            sajátszerű önálló szerep jutott, melyet csodálatos házi
44   27|              Valami mocsáros helyre jutott.~A szétvert gulya bömbölve
45   27|            egy emelkedettebb helyre jutott, mely buja páfránnyal volt
46   27|      tudományának.~Még egy kísérlet jutott eszébe.~Hallott és olvasott
47   28|      Moszkváig csak két harmadrésze jutott el a karavánnak.~– A többi
48   28|           be voltak hunyva; eszembe jutott, hogy én megfagytam és most
49   29|         helyekre, ahol senkinek sem jutott eszébe pénzt keresni, s
50   29|              s csakugyan katedrához jutott, mindig megemlékezett az
51   29|           mondja meg a domine, hogy jutott eszébe, fejel lefelé jönni
52   29|            jó léleknek mégis eszébe jutott a halott is. Az egyik volt
53   29|           azt hamuval dörzsölni: az jutott eszébe, hogy a nagytiszteletű
54   30|         feljön, meg lemegy! Eszembe jutott, hogy ismertem én egy embert,
55   34|             is ilyen kevés hatáskör jutott, milyen nagy elszigeteltségben