Part

 1    1|         csónakban, fuldokolva: – Ó, el vagyunk veszve!~A fenyegető veszély
 2    2|            asszonynéném, csak annyiban vagyunk, hogy az ember nem győzi
 3    2|               is itt vagy? vagy hol is vagyunk mind a ketten? hogy jöttünk
 4    3| tizenharmadikat. Ha tudnám, mily sorba vagyunk nála fölírva?~*~Egykor egy
 5    4|             pohár savó, s azzal készen vagyunk.~– Hát ez a medve mit vétett
 6    4|               Hála istennek, tehát nem vagyunk Szibériában! Nem járunk
 7    4|              mutat, hogy csakugyan nem vagyunk Szibériában, s ha isten
 8    5|            bérceik között? Lám, mi nem vagyunk boldogok az új földön. Minket
 9    5|            csillagos hazába.~Miért nem vagyunk mi is ottan!~1850~
10   10|              ezt: sem Róma, sem én nem vagyunk urai e földnek; urai egyedül
11   11|              itthágy bennünket, kik el vagyunk szánva tűrni mindent, fáradni
12   11|                nyolc napja, hogy hajón vagyunk, az ég mosolyg, a tenger
13   11|              téged is kielégítend.~Itt vagyunk végtére a honban, mely álmainkat
14   11|            RÓZÁHOZ~Washington 184-~Túl vagyunk a tengeren, s olyanformán
15   11|               azon sorssal, melyben mi vagyunk, én panaszkodom.~Mindazok,
16   11|             kérdem Jancsitól, hogy hol vagyunk már?~– A tengeren – felelte
17   11|               tudtomra adá, hogy benne vagyunk a viharban.~No most itt
18   11|             hozzám.~Ezóta ismét együtt vagyunk.~Én pedig föltevém magamban,
19   11|               drága, egyébkor magunkra vagyunk szorulva.~Én főzök, edényeket
20   11|            munkája lesz, mert mi kívül vagyunk valamennyi világrészen,
21   11|                hely, annál biztosabbak vagyunk minden kül megtámadás ellen.~
22   11|         zseniknek (mert mi mind zsenik vagyunk, akik itt egy csomóban lakunk),
23   11|                állandó ostromállapotba vagyunk téve. Fejsze nélkül a szobából
24   11|          halkkal mondá:~– Már ezen túl vagyunk.~– Miért tevé ön ezt? –
25   13|          ámbátor a legjobb véleménnyel vagyunk is felőled, a buta népség
26   14|              sem mondhatjátok: „itthon vagyunk”.~Vajh! volt-e valaha olyan
27   14|              azt mondhattátok: „itthon vagyunk”.~Vajh! volt-e ilyen ország
28   14|         rézpénz? Úgy vegyétek, hogy mi vagyunk az aranydénár, az ellenség
29   15|             szép földi ifjú, nem valók vagyunk mi egymásnak, nem jó te
30   15|          palotában. Mi három testvérek vagyunk, az ő leányai, mindhárom
31   21|                többet eleven.~– Oda is vagyunk akkor városostul! Itt a
32   22|              Néha, mikor úgy magunkban vagyunk, elbeszélgetünk egymással.
33   22|               mindnyájan Isten kezében vagyunk. Tetszett az Úrnak kimondani
34   22|                miért? Szépek, fiatalok vagyunk. A tatárok között is vannak
35   24|                nevetek, hahaha.~Szépen vagyunk: ez meg a negyedik bolond.~–
36   25|              sem repedt széjjel.~– Oda vagyunk! – ordítá Kurbán bég, visszafordulva
37   26|              hiszem, hogy már sokan is vagyunk. Nem megyünk mi innen el
38   27|               táborban, sőt ugyanabban vagyunk; ami előadja magát, tegyen
39   27|            közöttünk, akit kénytelenek vagyunk respektálni. Az pedig még
40   27|         megijeszteni; már pedig mi nem vagyunk lovak, ergo az ágyútól meg
41   27|             értek. Félóra múlva készen vagyunk.~Elébb, mint a félóra eltelt,
42   27|          darabontjait reánk: nem sokan vagyunk, csak tizenhatan, de védelmezni
43   28|            viselem, csak mikor egyedül vagyunk. Tárcámat átadom kegyednek,
44   28|               azt jelenti: „veszélyben vagyunk”.~A szerzetes fejével inte.~–
45   28|            felelet az, hogy „színészek vagyunk”. Értjük! Elmaradozott biz
46   28|                 Mit gondol? Nem magunk vagyunk.~– Haha! Hisz ez a „vieux
47   28|               magamra, mikor útitársak vagyunk, lánccal egymáshoz fűzve?
48   29|         Haranginé asszonyság. – De úgy vagyunk ám lelkem galambom, hogy
49   30|         csakugyan azt hiszi, hogy urak vagyunk.~– Arra az úrnak semmi gondja.
50   30|             hogy hiszen régi ismerősök vagyunk az édes papával, s engedelmet
51   30|              hogy most szegény emberek vagyunk, aztán dolgoznunk kell.
52   30|         bimssteinnel, s egyszerre urak vagyunk megint. Aztán háladatos
53   33|          választó polgárok, fenyegetve vagyunk a veres tollas párttól,
54   33|     hitelesítve van az aláírásuk!~– Le vagyunk pipálva! – Mond a veres