Part

 1   10|            védni jöttél minket?~– Én Zenóbia vagyok, Szíria királynője,
 2   10|         férfi lehajlék lováról, hogy Zenóbia palástja szegélyét ajkaihoz
 3   10|         egymásba fonódva, Odenath és Zenóbia. Az elgázolt tartományok
 4   10|            vadászatra kicsalatni, ha Zenóbia megigéré, hogy mellette
 5   10|           hogy mellette fog maradni.~Zenóbia gyöngéd anyai szeretettel
 6   10|           játszott, ki ezeket hozta.~Zenóbia ott lovagol hófehér paripáján
 7   10|              sietsz előbbre? – Maeon Zenóbia elé lovagolva, égető szemeit
 8   10|           semmit sem lőtt.~– Értelek Zenóbia; szeretnél oly dühössé tenni
 9   10|                                    6~Zenóbia ezalatt az Orontes partján
10   10|          ifjú nem bírt nyugodni, míg Zenóbia parancsot nem adott a hátramaradt
11   10|            járta keresztül. E nyilat Zenóbia küldte neki.~
12   10|              harc, nem choraea!~– Én Zenóbia vagyok! – viszonzá büszkén
13   10|           ezt az orgyilkot! – kiáltá Zenóbia, Maeon kardjára ütve.~Maeon
14   10|            markolatig merült szivébe Zenóbia kardja.~Szótlanul rogyott
15   10|             Szótlanul rogyott össze; Zenóbia hosszú hollófekete hajfürtei
16   10|         fölvirult az ország.~Ez volt Zenóbia, Palmíra királynője, a hasonlíthatlan
17   10|        kirakva.~Vele átellenben állt Zenóbia palotája, egészen fehér
18   10|           Rómába, hanem Palmírába, s Zenóbia bíbor palástban s fején
19   10|             a világ négy része felől Zenóbia trónja elé.~Nyájasan, de
20   10|            hosszabbítására, s azokat Zenóbia lábaihoz rakva, elfogódott
21   10|             neked, kelet királynéja!~Zenóbia komoly arccal fogadá a hódolatokat,
22   10|              váltogatá egymást, csak Zenóbia arca maradt nyugodt. Kit
23   10|         Palmíra özvegye fogsz lenni.~Zenóbia arca lángolni kezde e szavakra.
24   10|         méltán érzett szégyen miatt.~Zenóbia méltóságteljesen lépett
25   10|     kisázsiai és egyiptomi légiókkal Zenóbia ellen; az ország határán
26   10|         Rómába, elmondva, hogy látta Zenóbia kardját villogni.~A győztes
27   10|           római követek jelentek meg Zenóbia előtt, Claudius császár
28   10|       birodalmat, addig annak fényét Zenóbia tartsa fenn keleten…~
29   10|   legyőzetett, vagy áruló lett.~Csak Zenóbia állt még, csak Palmíra mert
30   10|      megjelent Antiochia falai előtt Zenóbia.~Kelet királynéja összegyűjté
31   10|           jött Aurelián, Emeza felől Zenóbia.~Ezer lépésnyi távolban
32   10|         egész seregét beláthatá, míg Zenóbia végtől-végig nyargalt seregei
33   10|              nyílsüvöltés közül csak Zenóbia szavai hangzottak elő, amint
34   10|             harcba ereszkednék vele.~Zenóbia válogatott hada addig egész
35   10|             vágott hosszú pallosával Zenóbia felé. Az öblös pajzs nagyot
36   10|      elfoglalt tért nekik átengedni.~Zenóbia szemközt állt Aureliánnal.
37   10|           midőn a győzelem már félig Zenóbia kezei közt volt.~A palmírai
38   10|            az üldözők közül, s amint Zenóbia hátra tekinte, meglátta,
39   10|           még áll Palmíra! – Hangzék Zenóbia szava a vesztett csata után.~–
40   10|              a kard!~Minden úgy lőn.~Zenóbia legkisebbik fia, Vaballath,
41   10|        életét, trónját és birtokait.~Zenóbia körülhordozá a követet a
42   10|          viselek. Azonban nem ismeri Zenóbia jellemét és hatalmát. Lehetetlen
43   10|       csapatokkal. Amaz Aurelián, ez Zenóbia.~A palmíraiak egész sáncaikig
44   10|              mindenki el volt bízva.~Zenóbia legtitkosabb szobájába vonult
45   10|             Véremből nőttél, – szólt Zenóbia, megszorítva kezét, s még
46   10| elefántjaikhoz és görögtüzeikhez; de Zenóbia még egy új nemét találta
47   10|           átkarolva ült a nyeregben, Zenóbia meghagyá nekik, hogy hátra
48   10|             megállt, és hátramaradt. Zenóbia ijedten ragadta meg a teve
49   10|  Kapaszkodjatok fel hozzám, – kiálta Zenóbia leányainak s maga mellé
50   10|                s menekülj meg magad.~Zenóbia könnyezve csókolá meg a
51   10|             Aureolus előtt, – felelt Zenóbia, még fogságában is királyné. –
52   10|              saját népét elárulá, és Zenóbia, kelet királynéja.~Legpompásabb