Part

 1    1|      nevei, miket érteni irtózat! vad férfiak mind, kik mindnyájan
 2    1|   mosollyal tette gyöngéd kezét a vad férfi ideges karjára s szólt:~–
 3    1|      akarta rajta emelni, rivalgó vad ordítással felszökött fektéből
 4    1|          kését, képe elvörösült s vad bosszúval rohant a fegyvertelen
 5    3|      lélek hangja; – ha érzeném a vad erdők lélekemelő illatát,
 6    3|         hol végződik, mentem vele vad szirtmosásokon, lapályos
 7    3|          mint hogy valaha itt egy vad ember élt, ki senkitől nem
 8    3|            merre ment; ismeretlen vad árnyakkal volt találkozása,
 9    3|      Onnét ismét a földre hullok…~Vad, gyötrő sejtelem, mit látogatsz
10    5|         túli földön, – a Kaukázus vad bércei mögött, – az elvált
11    5|          a nagy zaj, hallatszék a vad, rikácsoló ének onnan fölül:~
12    6|        közé, Hindukus és Himalája vad bércei tán újabb századokra
13    6|       elnézni nem lehetett. Míg a vad szomszédok csak a falvak
14    6|      láttunk néha előttünk egyes, vad kinézésű lovagokat, nagy,
15    6|  köröskörül az erdőből töméntelen vad, sátánalakú nép rohant elő,
16    6|         éjszaka. Öltözetük is oly vad, oly rendkívüli volt, mintha
17    6|         beszélve hozzánk azokat a vad, ijesztő szavakat, amik
18    6|          szót szólt hozzám azon a vad, idegen nyelven, amit az
19    6|        mely név alatt tisztelik a vad népek a földalatti istent.~
20    6|         Fekete, szökdellő alakok, vad, sötét arcokkal, s villogó
21    6|      szaggatott tételekben valami vad hangzatú verseket mondott,
22    6|        míg végre a nő hajfürtömet vad sikoltással veté a vízbe,
23    7|         úgy összhangzanak szemeik vad villanásival.~Utánok jött
24    9|        vidék volt Szkítia határa. Vad erdők látszottak mindenütt
25   10|        egyszerre megnépesülnek. A vad homokpuszták, miken azelőtt
26   10|           az ismeretlen helységek vad, bőrrel övedzett harcosokat
27   10|        egy férfi lovagolt, izmos, vad tekintetű alak, ki Herode
28   10|           biztos kézzel irányzá a vad felé, Maeon hirtelen elébb
29   10|         legelső elefánt, melyet a vad megtámadott, egy irtóztató
30   10|       eshetett az égő nyíl, hol a vad elrejtőzve feküdt, s amint
31   10|         hirtelen elordítá magát a vad, s bőszülten rohant ki a
32   10|         hallék s a földre hullott vad nem ugrott fel többet, ott
33   10|       akadt, s egyenkint estek el vad viadal közben, anélkül,
34   10|  közellenség ellen, fanatizálva a vad szaracén fajokat.~Európa
35   10|       lovagokat nyergeikből, ezek vad futamodással rohantak a
36   10|         harcosok szívét egyszerre vad ijedtség állta el, midőn
37   10|        Erre megnyílnak a kapuk, s vad ordítással rohan a hátráló
38   10|     szembeállnak az üldözőkkel, a vad csatalárma, fegyverzörej
39   10|    harcnak. Összefogatott kétszáz vad bikát a palmírai legelőkről,
40   10| nyilaikkal e bőszült vadakat, mik vad bömböléssel nyargaltak alá
41   11|   hitvesem, Urakatna, a természet vad gyermeke. És jött. Egy riska
42   12|   idegenek, miken ősemlékezet óta vad bokor és zöld fű terem?…~
43   12|       királyok többé, előjöttek a vad bokrok, vadvirágok, körülnőtték,
44   12|         hullámaiból ihatnám, mint vad folyamból, mely virágok
45   12|          omladékit benőtte mind a vad bokor. Kosru Parviz fény
46   15|          völgye, hol semmi hang a vad madár kiáltásán s az örökké
47   15| csüggöttek a pénzes tarisznyák. A vad állat úgy sóhajtott, úgy
48   20|  félmeztelen lakja az erdőket, él vad gyümölccsel, s magánál szelídebb
49   20|         lelkesülten a költő, ki a vad hegylakókat, kik fegyverrel
50   22|        nem ember, hanem kutyafejű vad!” Kutyafejű fenevadak jönnek
51   27|   számíthasson, valamint az égnek vad madarai.~Dátum, mint fentebb.~
52   29|           akkor senkié sem! Akkor vad ház!~– Nyaviga úr! Az úr