Part

 1    1|     foszforfényével, mint kísértő lélek mászkál az akajouleveleken…~
 2    2|          olykor előfogott a drága lélek, hogy fordítsak neki a bent
 3    2|     kicsit, – biztatott a jószívű lélek, mialatt hatályosan tolt
 4    3|     kiáltás, madárszó, vagy kóbor lélek hangja; – ha érzeném a vad
 5    3|           igazi háznak, melyből a lélek elszállt, anélkül, hogy
 6    3|            vesztegetve van belé a lélek. Nyomorú, tengődő nép, még
 7    3|         seb, reszketve jött elő a lélek mezítelenül, remegve, halaványan.
 8    3|          kéjt, mit érez az emberi lélek, midőn az első csókban lelkének
 9    4|           a feleségem – áldott jó lélek, sohasem zúgolódik, pedig
10    5|          vénség idejéig, kikben a lélek sem vénül meg, hanem az
11    5|    világoltak elő, mintha az erős lélek egy pillanatra elfeledte
12    5|        fel a meredek lépcsőkön, a lélek látszott őt vinni.~Judit
13    5|           csata hírére kirepült a lélek belőle. Vak volt tíz esztendő
14    6|      emelve magukkal, s az emberi lélek üldöző tagadása elől tömegestül
15    6|         jöttünk hírére minden élő lélek kiköltözött. Nem találtunk
16    6|      mintha valami sírból fölkelt lélek szavait hallottam volna.
17    6|           királyt, és nem tevé.~E lélek megtanítá a királyt saját
18    6|  engedelmeskedett; amint a hívott lélek reá szállt s eltölté ereit
19    6|         háborítál? – kérdé tőle a lélek tompa enyészetes hangon. –
20    6|        fogtok lenni”, válaszolt a lélek, s visszahanyatlott a földbe.~
21    6|         adnom nem”, – válaszolt a lélek.~„Tehát meg fogok halni?”~
22    6|         Tehát meg fogok halni?”~A lélek kivezette őt a sátor elé
23    6|           fogsz halni”, – monda a lélek szomorúan.~„Szabadítsd meg
24    6|   nevedben.”~Saul úgy tőn, mint a lélek mondá. Előhivatá fiait,
25   10|     lelkesült át, annak lelke egy lélek az enyimmel. Te férjem leendsz.~–
26   10|        látott, olyan volt, amit a lélek megszeretett, nagy és szép
27   11|         vágva), az emberi teremtő lélek őshonában találja magát,
28   11|        nálánál nagyobb; a test és lélek egymással versenyez a szenvedésben,
29   11|        házba benéztünk, sehol egy lélek sem volt, az egész város
30   11| kiapadhatlan humorát, azt, mely a lélek legmélyebb keservéből támad,
31   12|           és olyan gyöngéd, arcán lélek szól a kőből, minden vonás
32   12|        művek mind egyetlen költői lélek őrült szerelmének emlékei.~
33   12|     mindig volt a világon. – Szép lélek volt ez, mely az arc fölött
34   12|       látom, de hol maradt róla a lélek, hol maradt a szerelem?~–
35   12|          királyt visszarezzenté a lélek. A bűn elől, melyet keresve
36   14| omladékhoz nem lakik semmi emberi lélek, a legközelebbi rongyos
37   17|                        A hazajáró lélek~Érzékeny szívű olvasóm!
38   17|          azontúl is csak hazajáró lélek maradt…~Valamelyik közelebbi
39   19|      talpat a tőkénél, hogy ennyi lélek testét táplálhassa, s hurítgatta
40   19|        ilyen szép kilenc ártatlan lélek őszinte örömének harmóniás
41   24|         lehet valaki olyan prózai lélek, hogy ezt mindjárt első
42   27|        kezdtek akkor:~Jővel Szent Lélek úr Isten!~Töltsd bé lelkeinket
43   27|     ellenség, melyben negyvenezer lélek lakik, akiket, ha az utak
44   27|          harangszónál egyetlenegy lélek sem fog járni az utcákon.
45   27|      atyámfia, jámbor eszeveszett lélek; ha azt kívánod, hogy az
46   27|         előtt levetette. – Akiben lélek van, követ engem: én vezetem.~
47   27|        volt az.~– És most, akiben lélek van, az követ engem. És
48   29|        szépet magáról a boldogult lélek, amíg testi porhüvelyét
49   29|         jámbor teremtést, az a jó lélek aztán megértve a dolgot,
50   29|           meg- és visszaboldogult lélek Mancinak, Veronkának meg
51   29|     kísérteties hangon a hazajáró lélek. – „Te pedig Zsófi leányom,
52   29|         szólalt meg a megdicsőült lélek~– Hát azt mondom neked,